Nógrád Megyei Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-21 / 143. szám

2006. JUNIUS 21., SZERDA 3 BÁTONYTERENYEI NAPLÓ Ünnepi könyvhét Bátonyterenyén, a városi köz- művelődési központ és könyv­tár meghívására Endrei Judit lá­togatott az ünnepi könyvhét rendezvényeire, s találkozott olva­sóival május vé­gén. A közismert tévés személyisé­get Kerner Edit előadóművész kí­sérte el. Az általa vezetett beszélgetés tartalmá­ban, hangulatában igazán mél­tó volt az ünnephez: a könyv, az irodalom, a kultúra és a szép magyar beszéd ünnepéhez, az alkalomhoz, amikor egy könyv, az írója jóvoltából nyílik alka­lom szépet, jót közvetíteni. S mert az elhozott, bemuta­tandó alkotások rólunk szóltak (Mindörökké nő; Mindörökké férfi), egy kicsit magunkat is ünnepelhettük. Mindkét he­lyen (a városi, illetve kastély- kerti könyvtárban) közvetlen, jó hangulatú légkörben zajlott a találkozó. Természetesen a résztvevőket érdekelte Endrei Judit íróvá válásának története, aki őszintén beszélt a televízi­óból való kikerülés körülmé­nyeiről, az elhatározásáról, mellyel távozásáról döntött. 1998. október 12-én volt utoljá­ra képernyőn, négy nappal ké­sőbb eljött... Fiatalítás, a műsorpolitika, az értékek változása, valószínű valamennyi befolyással volt a döntésre. Gyermekei, a vidéki­paraszti életbe gyökerező örök optimizmusa segítették át e korszakon. Az írói munkásság egy véletlen baráti ötlet nyo­mán vette kezdetét. Az ezred­forduló közeledte, ami valami­féle misztikummal töltötte el, adta a lehetőséget: összegyűjte­ni mindazt, ami érdekelte a vi­lágból. így született meg az „Anno 2000” hatszáz oldalnyi kötete. Az országjárás, találko­zók során sok asszonysorsot, egyáltalán emberi sorsokat megismerő Endrei Judit ezt kö­vetően határozta el a szóban forgó kötetek megírását. A nők sok ezer éves sorsáról, a történelem nagy asszonyai­nak életéről, nagy szerelmek regényeiről, életmódról, párvá­lasztásról, a mindennapi tanul­ságokra épülő tanácsokról, trükkökről, titkokról. Jó néhány nagyon őszinte vallomás közre­adásával. A nőkről írt, s szólal­tatott meg, a nőkről, akik mind­halálig nők maradnak. Akik nem megváltani akarják a vilá­got, csupán itt lenni, s tenni dol­gukat. Hasonlóan a férfiakról, az örök férfiről, akinek arcát, tette­it, lelkét igyekszik felvillantani - sok nő segítségével. Kérdésre válaszolva bemutatta kis segítő csapatát, akikkel közösen ter­veznek, dolgoznak. Bemutatta eddig megjelent saját köteteit is, illetve kiadóként megjelen­tetett, megjelenés előtt álló könyveket (például a Sztárdiéta, vagy a Feng shui a konyhában). Endrei Judit intelligens, kedves, póz nélküli modorában beszélt arról a nagyszerű érzésről, amelyről korábban, álmodni sem mert: írók, költők, a könyv ünnepén szólhat olvasóihoz, sa­ját alkotása kapcsán. Egész nyáron aerobic Bátonyterenye. Egész nyáron hétfőnként, 17 órától várják a hölgyeket egy minden porcikát átmozgató foglalkozásra a kis­térségi tanuszodában. Kistérségi Ki mit tud? Színvonalas produkciók, sok kis előadó-művész Megnyílt a IV. bátonyterenyei nyári tárlat Bátonyterenye Város Önkormányzatá­nak művelődési, oktatási és sportbi­zottsága a városi közművelődési köz­pont és könyvtárral közösen, az elmúlt hónapban újra megrendezte, immáron negyedik alkalommal a kistérségi Ki mi tud?-ot az általános iskolák 1-8. osztályos diákjai körében. Bátonyterenye. A rendezvény célja a kistérség gyer­mektehetségeinek megismerése, szerepeltetése, s a további eredményes munkára történő ösztönzése volt. Egyben nagyszerű lehetőségnek bizonyult az iskolák közti kapcsolattartásra, egymás megisme­résére. Hat kategóriában nevezhettek a szerepelni vágyók: mese (1-2. osztály), vers (3-4. osztály), tánc - modern, népi, (5-6. osztály), ének (7-8. osz­tály) zene - egyéni, csoportos, valamint egyéb. A műsorszámok ideje maximum öt perc lehetett, ennek betartása annál is fontosabb volt, mert 254 tanuló 84 produkciót mutatott be nagy érdeklődés mellett. A helyi általános iskolák diákjaival együtt eljöttek Szuha, Dorogháza, Lucfalva, Mátraverebély és Nagybárkány tehetséges tanulói is. Vanya Gábor polgármester köszöntője után két helyszínen folyt a verseny, a színház, illetve kon­ferenciateremben. A sok, rendkívül színvonalas produkció egyaránt bizonyította előadójuk tehet­ségét, s felkészítő tanáruk eredményes munká­ját is. A díjazottak könyvjutalmat, a csoportok ajándékutalványt kaptak, s valamennyi fellépő diák a verseny emlékét idéző, bőrből készült ér­met vihetett haza. A kiemelkedő tehetségek meg­hívást kaptak a kastélykerti esélyegyenlőségi nap programjára, a szabadtéri színpadon való bemutatkozásra is. A városi közművelődési központ és könyvtár Iványi Ödön kisgalériájá- ban ismét, immáron ne­gyedik alkalommal ren­dezték meg a Bátony­terenyén és környékén élő amatőr képzőművé­szek munkáiból összeállí­tott nyári tárlatot. A júni­us 14-én megnyílt kiállí­tásra 26 alkotó közel száz munkája került zsűri elé, több mint félszáz a falak­ra is. Bátonyterenye. A bármilyen tech­nikával, témában készített alko­tások ezúttal nemcsak helyből, a környező településekről érkez­tek. A kiállítók között van Szlo­vákiából érkező alkotó is, aki tagja lett az ART 11 Alkotó Tár­saskörnek is. A kiállítást Hámoriné Bab- csány Ágnes, az alapfokú művé­szeti iskola intézményegység igazgatója nyitotta meg. Őszinte, szép szavait nem a szakmai hoz­záértés pózában, hanem a néző, a befogadó, az élményt kereső tárlatlátogató érzéseinek, gondo­latainak, benyomásainak közre­adásával mondta el. Fontos, hogy a városban szép és mara­dandó dolgok történjenek, nagy öröm, hogy van ilyen hely, ez a kiállítóterem, ahol rendszere­sen, hagyományosan felemelő élmények részesei lehetnek az idelátogatók. Nagyrabecsüléssel szólt azok­ról az emberekről, akiknek keze munkáját csodálattal szemlél­hetjük, személyes ismerőseink, akik az élet más területén is nagyszerűen megállják helyü­ket hivatásban, családban, mun­kában, tanulásban. Alkotótevé­kenységükkel saját világuk ki- teljesítése mellett a tárlatlátoga­tók életének perceit is megtud­ják szépíteni. Tisztelni kell az al­kotó embert, a tehetséget, a fantáziát, azt a varázslatot, amit a művész megérez egy ihletett pillanatból. Picassót idézte, aki szerint a festészet védelmi eszköz és tá­madó fegyver az ellenséggel szemben. Igen, a stressz, a haj­sza, rosszkedv, az értékek válsá­ga, a közömbösség, érdektelen­ség ellen napjainkban. A művé­szek ezen ellenséggel vívott harc katonái, akik meglátják, s meg­láttatják a szépséget, hiszen az mindenütt ott van. A most kiál­lított alkotások között mindenki megtalálhatja a saját ízlését, hangulatát, érzéseit leginkább megfogalmazó kedvencét. A ha­gyományosat és modernet, az andalító szépséget és a meghök­kentőt. Az idei kiállítók: Babcsány Józsefné, B. Horváth László, Bár­dos Lászlóné, Bölcső János, Fancsikné Deák Ibolya, Hadusovszky Rudolfhé, Illés Gy& ző, Ivády Istvánná, Ivitz László, Jancsárné Básthy Nagy Magdol­na, Kalinics János, Ladóczki Bé­la, Nagy István, Nagy Izidoráé, Osgyáni Lajos, Pál Péter, Sevelya János, Szernecz Szilárd, Szikszói Pál, Szűcs László, Tóth Katalin, Tőzsér Ildikó, Tőzsérné Malázs Mária, Vágó Tamás, Varró íánosné. A megnyitón közreműködtek az alapfokú művészeti iskolai in­tézményegység diákjai. A kiállí­tás 2006. szeptember 10-ig te­kinthető meg az intézmény nyit­va tartási idejében. A csodálatos matematika, amely mindig igaz, s csak egyszer kell megérteni Bátonyterenye. Korát meghazudtoló, az annyira rá jellemző egyenes tartással, derűsen fogad, nyolcvanhét évnyi élete mintha csak a szép és jó, a gondtalanság jegyében telt volna. A találkozás apro­pója: az idei pedagógusnapon Szmetana Aladárné Kassay Zsófia vas díszoklevelet kapott, hiszen hatvanöt évvel ezelőtt vette át ta­nári diplomáját. Zsófi néni a sorsával, életével elégedett ember be­nyomását kelti, meg is fogalmazva mindezt: (óné)- Szép volt, jó volt - majdnem mindig... Ha az ember elvégzi a dolgát, helyt tud állni mindenhol, munkában, családban, s ráadásul mindennek örülni is tud, ak­kor rendben van az élete. íme a „rendben tartott élet”: Gyermekkor, tanulás- 1919 szeptemberében születtem Új­pesten, az apám kórházi főorvos, az anyám egy polgári iskolában tanárnő volt. Négy lánygyermeket neveltek, jó körülmények között mindaddig, míg az apám 1934-ben meg nem halt. 1937-ben kitüntetéssel érettségiztem. Őrülten bosszantott - mindig is - az a vélemény, miszerint a lányok nem tudnak nyelvet tanulni, főleg latint, s képtelenek meg­érteni a differenciált integrálszámítást, így hát a német és francia nyelv mellé felvettem a latint is, s természetesen a matematikát is mindig kiválóan tudtam. (Abban az időben a lányok főleg a gép­írást tanulták.) Főiskolára jelentkeztem, Szegedre, a polgári iskola tanárképző főiskolájának matematika, fizika, testnevelés szakára, hiszen mindig is sokat sportoltam, szin­te mindent, tenisz, korcsolya. 1941-ben végeztem, s az annyira szeretett Újpesten nem volt állás (egyáltalán a fővárosban sehol), így Dunakeszin, a vasúti főmű­hely által fenntartott polgári iskolába ke­rültem, itt dolgoztam két évig. Háború, új kor, új élet- A háborús időszak úgy hozta, hogy ál­lás után kellett néznem, a hirdetéseket fi­gyelve akadtam az Újpesttől mindössze 90 kilométerre lévő Pásztora, ahol matemati­ka szakos tanárt kerestek. A tanításon kí­vül itt az internátusbán felügyelő tanár­ként is dolgoztam. A front megérkeztekor, lévén kisterenyei tanítványaim is, az itte­ni bányában kialakított óvóhelyre mene­kültünk, a háborúba kikerült kollégám fi­atal feleségével együtt. Itt találkoztam Rácz Jóska bácsival, Sümegi Emil bácsival, a bá­nyatelepi iskola akkori nagy pedagógusa­ival, akik segítettek mindenben. A polgári iskola megszűnt, ekkor kerül­tem a kisterenyei általános iskolába, fel­ső tagozatos matematikatanárnak. Egy gyógyulni nem akaró makacs seb miatt az óvóhelyről el kellett mennem a gyógy­szertárba, ekkor ismertem meg a későb­bi férjem, akivel 1946 novemberében kö­töttünk házasságot... Aztán 1950-ben egy nyaralásból haza­térve szembesültünk a ténnyel: államosí­tották a gyógyszertárat, 24 forinttal a zse­bünkben, egy jövedelem nélküli nagyma­mával , s két nagy nénivel, s hát az én ta­nári állásommal... 1951-ben megszületett Zsófi, a lányom is. Aztán a férjem, aki egy végtelen jóságos, nagyszerű ember volt a megye legnagyobb gyógyszertárában ka­pott állást, később 1957. január 1-jétől egészen nyugdíjazásáig megyei főgyógy­szerész volt. Hivatás, szakmai sikerek, s a jelen- 1951-1959 között matematika szak- felügyelőként is dolgoztam, az akkori utazási nehézségek éppen nem könnyű gondjaival... Aztán a hatvanas évektől már egészen könnyű volt. 1962-ben meg­nyílt a kisterenyei gimnázium, itt tanítot­tam, e mellett tanítottam a dolgozók is­kolájában is, valamint a kihelyezett me­zőgazdaságii technikumban is. 1967-ben a szegedi egyetemen szereztem diplomát matematikából. Időnként elgondolko­dom, hogy fért ennyi minden egy napba, hiszen az egész napos munka után ott volt a család, s hát az éjszakába nyúló tanulás... S egy idő után már a segítséget jelentő nagynénik is elmentek, meghaltak... 1967 és 1975 között a gimnázium igaz­gatóhelyettese voltam, ekkor kerültem nyugdíjba, majd még kétszer visszatér­tem egyik matematika szakos, majd a né­met szakos kolléganőt helyettesíteni. Po­litikai érzékem sohasem volt igazán fej­lett, mindenféle diktatúrát elítéltem. Mai napig tagja vagyok a pedagógus-szak­szervezetnek, az elmúlt évben Eötvös Jó- zsef-emlékérmet is kaptam. A hivatásom­ban, a tanításban mindig megtaláltam az örömöm. A matematika csodálatos és könnyű dolog, csak egyszer kell megérte­ni! Készületlenül soha sem mentem el egyetlen órára sem, nagyon szerettem ta­nítani! Egészen 2000-ig aktív voltam, segí­tettem eligazodni a számok világában sok gyereknek. Az utolsók egyike az unokám, Áron volt, aki most már egye­temista, jogot tanul, s éppen az idén vé­gez. Lányom ugyancsak tanárnő, ő 1975-től tanít a gimnáziumban, igazga­tóhelyettes, férje szintén ott tanít. Igyek­szem segíteni nekik, s hát most már él­vezem az életet. Igaz, már nem vezetek, 45 évig vezettem, hat Trabant cserélő­dött az évek során, a legutóbbit az uno­kámnak adtam... Zsófi néni! Gratulálunk a vasdiplomá­hoz, s családja körében hosszú, boldog életet kívánunk! i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom