Nógrád Megyei Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-31 / 126. szám
2 2006. MÁJUS 31., SZERDA BALASSAGYARMATI NAPLÓ Jubiláló kamaraegyüttes Pünkösdi hangverseny Balassagyarmat. A balassagyarmati kamaraegyüttes idén ünnepli alapításának, működésének 25. éves évfordulóját. A Rózsavölgyi Márk Zeneiskola művész-tanáraiból 1981-ben alakult együttes művészi hitvallása ma is változatlan: a zenetörténet és napjaink értékes kamarazenéjének bemutatása, a hangversenyélet és zenei nevelés kiteljesítése. Az elmúlt negyedszázad bővelkedett eseményekben. Közel ezer koncerten szerepeltek rangos művészeti fesztiválokon, filharmóniai hangversenyeken, múzeumi koncerteken, egyházzenei előadásokon, kulturális eseményeken. Az iskolásoknak rendezett „élőzenei órákon” sok-sok ezer fiatallal ismertették meg a klasszikus zene, a hangszeres előadás szépségeit, értékeit. Hanglemezükkel, hangkazettájukkal, rádió- és televíziószerepléseikkel a meghitt kamara- muzsikálást juttatták el a közönséghez. Országos elismertségük mellett számos külföldi szereplésükkel öregbítették zenekultúránk hírnevét, többek között Berlinben, Prágában, valamint ausztriai, lengyelországi, szlovákiai, svájci városokban. A kamaraegyüttes tagjai: Kanyó András fuvola (művészeti vezető), Baranyi Klára hegedű, Réti Emőke gordonka, Pemeczky Zsolt zongora, orgona - zenepedagógusok. A kamaraegyüttes szerepléseivel, programjaival folytatja munkáját Nemrég Bujákon és Vanyarcon a templomokban adtak nagy sikerű koncerteket. Hamarosan, június 5-én 16.45 órától pünkösdi hangversenyen szerepelnek a salgótarjáni bag- lyasi katolikus templomban. A műsorban J. S. Bach, Vivaldi, Gluck, Stamitz, Farkas Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán művei hangzanak el. A belépés díjtalan, az adományokat a szervezők, az árvízkárosultak megsegítésére szívesen fogadnak. Küszöbön Ipolyszög leválása (Folytatás az 1. oldalról) a balassagyarmati képviselő- testületben, meglehetősen szomorúnak és elbizonytalanító- nak látja a leválás előtti helyzetet. Mint mondja, a szűkös költségvetésből a balassagyarmati önkormányzat nem különített el az önállósulás körülményeit biztosító pénzösszeget. A városvezetés azt ígérte: az októberi képviselő-választás után születik meg az egyezség az újonnan felálló ipolyszögi testülettel - ami Cseman Pál szerint már túl kései intézkedés. Még egy olyan helyiség sem áll rendelkezésre, amelyben ülésezhet a leendő testület, holott már a ciklus elején tudható volt, hogy 2006- ban a városrész leválik Balassagyarmatról.- 1972-ben költöztem haza a faluba, s azóta dolgozom Ipolyszögért. A Balassagyarmattal történő egyesülés idején az akkor 450 ezer forint értékű főutca újjáépítése köszönhető Lombos Márton egykori tanácselnöknek, de ezt követően az elmúlt 33 évben fejlesztési pénz nem érkezett Ipolyszögre. Minden beruházás társadalmi munkában készült el. A művelődési ház felújítására nem került sor, egyetlen méter főldutat sem terveztek meg, a településnek nincs vagyona, értékesíthető telke. Talán az emiatti elkeseredés következménye volt a népszavazás eredménye: az ipolyszögiek túlnyomó többsége úgy döntött: az üdvözítő megoldás a várostól való leszakadás. Én ezt az elképzelést kezdettől fogva elleneztem. Tudom, hogy a lakosság véleménye is megváltozott a népszavazás óta, de a törvény nem adott lehetőséget újabb népszavazásra az ügyben. Ha már viszont úgy döntöttek az ipolyszögiek, hogy leválunk, nagyon fontos az, hogy a várossal közösen szerzett vagyont arányosan kell majd megosztanunk. A 2006. évi adatok alapján az önkormányzat pénzügyi osztálya negyvenmilliós költség- vetést számolt ki idén Ipolyszög számára - mondta Cseman Pál, hozzátéve: kiemelten kell továbbra is kezelni a negyven férőhelyes, négy óvónőt és két dadát alkalmazó óvodát, melynek fenntartása 25-30 millió forintba kerül, 18 millió forintnyi segélyt szükséges eljuttatni a rászorulóknak, a polgármesteri hivatal fenntartása mintegy 15 millió forintba kerülne. Ez már rögtön 70-80 milliós éves kiadást jelent, tehát nagy költség- vetési hiánnyal lehet majd számolni, hiszen a kötelező feladatokat el kell látni, s a település életszínvonala sem eshet vissza tanyasi szintre. Ami a fejlesztéseket illeti: a művelődési ház helyrehozatala - mely mintegy hatvanmillió forintba kerülne - sürgős feladat. A négy kilométernyi földút kiépítése megközelítőleg százmilliós nagyság- rendű.- A héttagú testületet viszont feleslegesnek tartom, öt képviselő és egy kisebbségi képviselő már hatékonyan tevékenykedhetne. Bízom benne, hogy jó testületet választ a falu lakossága. Nem lesz egyszerű a semmiből és a semmire elindulni, mínu- szos költségvetéssel - fogalmazott Cseman Pál, reményét fejezve ki, hogy pályázati módszerekkel szinten lehet tartam a települést, mely önállósulva is jó kapcsolatot kíván fenntartani a várossal. Mi lesz az óvodával? Ez talán a legégetőbb kérdés Ipolyszögön A boldogság szigete Az elmúlt évben ünnepelte 130. évfordulóját a város legrégibb iskolája, az egykori polgári, ma Kiss Árpád Általános Iskola. Az ünnepi alkalom egyik köszöntőjét, mely az intézmény történetének talán legmegrázóbb, leginkább vészterhes időszakát elevenítette fel, Kunné Kubicza Erzsébet mondta el, aki 1941 és 1945 között volt polgárista... Szabó Andrea Az egykori Kertész-ház, ma is áll a Mikszáth úton Balassagyarmat. „1944. április 1- jén véget ért az iskolaév. Iskolatársaink, osztálytársaink egy része soha nem járt többet iskolánkba. Osztálynaplónkban talált tavaly megyei főlevéltárosunk egy bejegyzést Lihner Magdánál: ‘Aranyos, kedves kislány volt. Istenem, mi lehet vele?’ A sort Wolcsánszky Jánosné osztályfőnök írta az elhurcolt tanuló neve mellé” - idézte fól a múltat szinte döbbenetes erővel az ünnepi beszédben. Az idei polgári iskolás találkozóra eljött Lihner Magda egy sorstársa is, aki t nem várt fordulatoknak köszönhetően - hazatért Auschwitzból. Hartman Istvánná Kertész Györgyit a kanadai New Marketből hívja visz- sza minduntalan az alma mater és az a szülőváros, mely - a get- tósítást és a haláltábor poklát megélve is - a letűnt tündérvilágot jelképezi számára. S hogy milyen volt Kertész Györgyi Balassagyarmata az 1930-as években? Az egykori „Ipoly” című újságban „Balassagyarmati emlékek” címmel megjelent írása mintha csak a boldogság és béke szigetéről emlékezne meg. Bepillanthatunk egy köztiszteletben álló zsidó család zavartalan, idilli hétköznapjaiba, a rokonok tarka seregébe, s egy nyüzsgő életű, letűnt város képei elevenednek meg a visszaemlékezés nyomán. A „Katlan- gödör”-ben való vidám fürdőzések az Ipoly folyón, a városi strandfürdő forgó kabinos, sza- letlis, virágos, hintás, a tornászoknak lehetőséget nyújtó, gyűrűhintás csodálatos építménye, az esti korzó vidám élete, ahol a fiatal lányok számon tartották, hányán köszöntek nekik „Kezét csókolom”-mal, a teraszon elköltött vacsorák, a ropogós, friss kenyér illata, a piacról hozott paprika, paradicsom za- mata, a bálok, uzsonnák, teák, táncok, kártyadélutánok mindmind szívszorítóan vallanak egy ködbe veszett, boldog világról, egy kisváros lüktető életéről, amelyben éppúgy helye volt a település felvirágoztatásában meghatározó szerepet játszó zsidóságnak, mint a keresztény lakosságnak. Ebben a boldog világban cseperedett fel Kertész Györgyi, s lett 1939-től 1942-ig az állami polgári leányiskola növendéke. Kitűnő tanárok tanították, mint például a már említett Wol- csánszkyné Mészáros Erzsébet, Kiss Aranka vagy Szántó Erzsébet. 1942-től a budapesti angolmagyar intézet következett. 1944. március 19-én, a németek bejövetelekor vette kezdetét a rémálom, az elképzelhetetlen szenvedések időszaka. A16 éves lány hazautazott szülővárosába, ahol nemsokára a Thököly utcai gettóba hurcolták. A családnak ott kellett hagynia a Mikszáth úti - mind a mai napig meglévő és számon tartott - híres „Kertész-házat”, amelyben az édesapa likőrgyára is működött. Az auschwitzi lágerben egy véletlenen múlt az élete. Mengele nem vette észre kezdődő rubeóláját, így nem került azok közé, akiket azonnal elgázosítottak. Amikor az oroszok felszabadították a tábort, sárgaborsóval lakatták jól a végtelenségig lepusztult fiatal lányt, aki barakkról barakkra járt, hogy földieket találjon. Húsz balassagyarmati túlélőre lelt rá végül is. Barátnőjével, Lőwy Piroskával elhatározták: az első, Balassagyarmat irányába közlekedő járműre felszáll- nak, legyen az bármi. - Szép volt a háború vége. A katonák tangó- harmonikáztak, énekeltek, a prágai Vöröskereszt pedig megkínált minket hosszú idő óta az első emberhez méltó étellel: vajas kenyérrel és főtt tojással - mesélte Kertész Györgyi, aki 1945-ben, hazajutva szülővárosába, már csak egy unokatestvérét találta életben. Szülei és lánytestvére odavesztek. Talpra kellett azonban állni: egy év múlva Budapesten az American Jointnál helyezkedett el hivatalnokként. S nemsokára a szerelem is rátalált: unokatestvérét kísérte ki a Keleti pályaudvarra, amikor is leendő férje, az építész Hartman István épp az édesanyját tette fel a vonatra. Négy év múlva összeházasodtak, s 1956- ban csepeli otthonukból együtt vándoroltak ki Torontóba, ahol /férje az elkövetkezendő évtizedekben több mint tíz hotelt épített fel. Időközben a mindvégig hivatalnokoskodó Kertész Györgyinek két kislánya született Kivándorlása után tíz évig nem járt Magyarországon, majd, mint mondta, „hívta a haza”. A polgári iskolai találkozókra szülővárosába mindig hazatér, de egyébként is többet tartózkodnak ma már itthon, mint Kanadában. 15 éve házat vettek Apcon, ahonnan férje származik. Másik hazájában is főként magyar barátai vannak. Ottani ismerőseinek angol nyelvű magyar történelemkönyvet ajándékoz, Ádám és Alexandra nevű unokáit pedig kanadai magyar templomban keresztelték meg. Kertész Györgyi az idei polgárista találkozón volt iskolatársaival találkozott a Csillagházban. Balassagyarmatot, boldogsága és viszontagsága színhelyét sosem felejti. Ahogyan „Balassagyarmati emlékek” című írásában fogalmaz: „Ha néha visszalátogatok ebbe a szép Ipoly menti városba és keresem a régieket, már senkit nem találok ott. Generációk születtek és haltak meg azóta. Sokan közülünk a háború alatt pusztultak el, mások, mint én, szétszóródtunk a világban. Azt a szép kisvárost pedig, ahol éltünk, ahol boldogok voltunk és ami még mindig olyan sokat jelent számunkra, csak mi tartjuk életben azzal, hogy emlékezünk”. Thaiak Palócföldön Tavaly alakult meg az AFS 17 magyarországi régiója közül a legújabb, Balassagyarmat központtal, Jeneyné Kun Ágnes körzetelnök irányításával, koordináló munkájával. tartózkodik e tanévben. A diákok a Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnáziumban, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskolában, illetve a Mikszáth KÉVIG KözépiskoSz. A. Balassagyarmat. Az afs története a két világháború közötti időszakra nyúlik vissza. Az American Field Service (Amerikai Harctéri Szolgálat) a két világháború alatt mentősofőrként önkénteskedő egyetemistákat összefogó szervezetként jött létre. AII. világháború végére már 2500 tagú nemzetközi hálózattá vált az AFS, mely a népek megbékélésének elősegítésén, egymás kultúrájának - ezáltal a világnak - mind mélyebb megismerésén és megismertetésén alapszik. Az önkéntes alapon működő, nonprofit szervezet segítségével világszerte közel 12 ezer diák utazik évente. A kiutazási program mellett működik a fogadócsalád-program, melyre a családok önként jelentkeznek és anyagi ellenszolgáltatás nélkül vállalják, hogy fogadó féllé válnak a program ideje alatt. Hazánkba az elmúlt évben 17 országból jöttek diákok. Különösen az ázsiai tanulók körében népszerű Magyarország (Japán, Kína, Hongkong, Thaiföld), de az Egyesült Államokból és Németországból is sokan érkeznek egy tanévre. Ami a balassagyarmati körzetet illeti: a régióhoz hat diák, illetve fogadócsalád tartozik. Balassagyarmaton Jeneyné Kun Ágnesnél egy német diák, Bozányné Nemes Ritánál szintén egy német tanuló, Meszjámé Gyurkovics Zsuzsannánál egy brazü, a pataki Diósiéknál egy német, a varsányi Oláhéknál egy amerikai, a nemti Radios családnál szintén egy brazil tanuló Iában minden tantárgyat magyarul hallgatnak végig. A Balassi Bálint Gimnázium néhány fogadó család gyermekét oktatja, ezáltal szintén részt vesz a programban. A fiatalok nyelvvizsgát tesznek magyar nyelvből Szegeden, majd júliusban válnak meg országunktól. Az egy év eltelte után a vendéglátó családok gyermekei is utazhatnak külföldre. Nemrégiben thai önkéntesek, középiskolai iskolaigazgatók és angoltanárok tettek látogatást három napra a gyarmati körzetben, ahol Gyócsi Géza, Bozány István, Tibay András, Veres Ferenc és Jeneyné Kun Ágnes látta őket vendégül otthonában. Balassagyarmaton a Dr. Kenessey Albert Kórház- Rendelőintézet baba-ma- más szobáját, a piacot, a nagytemplomot, a Palóc Múzeumot s a nyírjesi tavakat egyaránt megtekintették. A Kiss Árpád Általános Iskolában és a Balassi Bálint Gimnáziumban óralátogatást tettek, s nagyon jó benyomást szereztek a magyar tanulók angol- tudásáról. A gyarmati evangélikus templomban a kísérő cserediák, Friderike Meiners játszott orgonán a vendégek számára, akik Balassagyarmat mellett Hollókővel és Szügy községgel szintén megismerkedtek. A thai önkéntesek a magyar konyha jellegzetességeit is megkóstolták: a vendéglátó családoknak köszönhetően még bográcsgulyásoztak is. A rövid együtt töltött idő ellenére úgy megszerették magyar önkéntes társaikat a messziről jött látogatók, s olyannyira megtetszett nekik Nógrád megye szép vidéke, hogy a búcsúzáskor a vendégek és vendéglátók egyaránt sírva fakadtak. E momentum már önmagában is jelzi: az AFS valódi, világrészeket összekötő erőként működik.
