Nógrád Megyei Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
2006-05-15 / 112. szám
2 2006. MÁJUS 15., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Honvédő harcok Salgótarján környékén 1919-ben Elveszett területek és fehér foltok történelmünkben - A film elkészült, a könyv megjelenésre vár Úgy jó másfél évtizede meglehetősen rosszul cseng a Vörös Hadsereg neve, kényelmetlenné vált Salgótarján számára az 1950-es, 60-as, 70-es évek során ráragadt „kis Moszkva” titulus, az évtizedeken keresztül túlzottan hangsúlyozott munkásmozgalmi múlt. Mindez rányomja bélyegét a város környékén 1919- ben lezajlott honvédő harcok emlékére, eddig nem is kapta meg pártatlan kutatásokon alapuló méltó rangját a helytörténetben, de azért két éve valami megmozdult: a tavaly elhunyt dr. Horváth István kezdeményezésére 2004-ben megindult a kutatás, konferenciát is rendeztek a történelmi esemény részleteinek feldolgozására. Napjainkra elkészült egy film is, ami a dokumentumok alapján igyekszik mindenféle ideológiai máz lebontásával reális képet adni a történtekről. Merthogy a valóság sokkal árnyaltabb annál, mint amilyennek a pártállami idők igencsak egyoldalú szemlélete bemutatta. FARAGÓ ZOLTÁN Dr. Horváth István munkáját Cs. Sebestyén Kálmán levéltáros folytatta, akit arra kértünk, hogy világítsa meg a kívülálló számára azt a történelmi helyzetet, ami a salgótarjáni munkásszázadok felállítását és a Vörös Hadsereg környékbeli harcait jellemezte.- A múltunk egy részének kell tekintenünk az 1918-19-es eseményeket is, de mindenféle érzelmi indíttatás nélkül. Azért, hogy tisztán lássunk, ismernünk kell az adott kor emberének gondolkodásmódját és azt is, mit hogyan értékelhetett abban a folyamatban, amit történelemnek nevezünk. Ennek tisztázása már időszerű és szükséges is!- Az országhatárok kijelölése, Salgótarján Magyarországon való maradása különösen érdekes része az első világháború utáni időszaknak. Mit tudunk erről? gyár polgári közigazgatás. Benesék erre panasszal fordultak az akkor még csak szerveződő párizsi békekonferenciához és elérték, hogy a belgrádi fegyverszünetben megfogalmazottak csak a francia katonai irányítással és csapatok bevetésével megszállt Erdélyben és Magyarország déli részén léphessenek érvénybe. Erre a cseh légiók megindultak a Felvidék elfoglalására, bár ezek akkor még igen gyenge felszerelt egységek voltak, az Olasz- és Franciaországban felfegyverzett légiók csak 1919 januárjára érkeztek meg. Mindenesetre 1918 decemberében a magyar kormány a budapesti szlovák ügyvivővel megállapodva kijelölt egy demarkációs vonalat, a nemzetiségi arányszámokat figyelembe véve. Ez a Pozsony- Losonc-Kassa vonaltól északra húzódott, ahol a korábbi népszámlálási adatok alapján valóban szlovák nemzetiségű több- Eléggé egyértelműen kiderül a korabeli dokumentumokból, hogy 1918 őszén még nem volt koncepció arra, hogy a felbomló Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak határait hol húzzák meg. Előtte a monarchián belül nem voltak konkrét országhatárok, ahol mégis, például Ausztria és Magyarország, vagy a történelmi Magyarország és Csehország között, ott nem volt különösebb jelentőségük. Az államhatalom felbomlása azonban maga után vonta az első világháború után, hogy a szomszédok megpróbálják a területi elvet érvényesíteni, nemzeti államokat létrehozni. A háború legvégéig azonban maguk Benesék sem tudták, hogy hol akarják meghúzni az új országhatárokat. A cseh és a szlovák nép azonosítása elvi lehetőséget és egyfajta morális látszatott adott Beneséknek a területszerzéshez. Az 1918. november 13-ai belgrádi fegyver- szünet kimondta, hogy a történelmi Magyarország teljes területén tovább működhet a maség élt. A demarkációs vonaltól délre magyarok lakta területek húzódtak. A párizsi békekonferencián Benes látta, hogy Magyarországnak nincs számottevő katonai ereje, ráadásul enged a román követeléseknek is, ezért újabb tervekkel állt elő, a magyarlakta területek rovására tovább terjeszkedve. Ekkor álltak elő a Szvatopluktól eredeztetett ősszláv történeteikkel és az Északi-középhegység vonulatain húzódó, a Vác-Hatvan- Miskolc vonaltól délre kijelölt új országhatárral. Ezt valószínűleg ők maguk sem gondolták komolyan, de a minél nagyobbat kérünk, annál többet kapunk elv alapján belekezdtek egy politikai játszmába. A politikai törekvések mellé fizikaiak is társultak. A cseh hadsereg már szinte kijelölésétől, 1918-tól feszegette a demarkációs vonalat. Ez vezetett Balassagyarmat megszállásához, majd az 1919. január 29-ei cseh- kiveréshez is. Ugyanekkor többször elfoglalták Szécsényt, megkíséreltek területeket szerezni az Ipoly jobb partján, de a Karancs-hegység déli oldalán is. Január és március között a hol elfoglal, hol kiver állapot állt fenn, gazdát cserélt néha Ludányhalászi, Ipolytarnóc, Karancsberény is. Időközben a Károlyi-, majd az utód Berinkey-kormány is felmérte, hogy az ország gazdasági élete ellehetetlenül, az Antant túlerő nyomásának pedig képtelenség ellenállni. Ekkorra Erdély elveszett, román megszállás alá kerültek az addig legjelentősebb Zsil-völgyi, resicai szénbányák, nehézipari központok, illetve a szerbek is megszállták Dél-Baranyát, a Muraközt. Salgótarján és Miskolc, a magyar nehézipar két utolsó fellegvárának megtartása így különösen fontos lett. Tatabánya környékén ekkor még csak kezdődtek a feltárások, de mindhárom bányavidék erősen határszélre szorult és veszélybe került. Januárban a még hadra fogható csapatokat Salgótarján környékére irányították, ne legyen teljesen kiszolgáltatott a terület. Ez persze nem volt túl nagy haderő, de azért volt valami elriasztó ereje. Aztán 1919. március 21-e, a Tanácsköztársaság kikiáltása után megélénkült a szomszédos államok Magyarország ellen irányuló hadi tevékenysége. Áprilisban a románok támadást indítottak, de a csehek sem akartak lemaradni a nagy falatról, egyre koncentráltabb támadásokat indítottak. Rárós, Ludányhalászi és Szécsény környékén törtek be, hogy hídfőállást szerezzenek a kelet, azaz Salgótarján felé való támadáshoz. A Karancs-völgyben is elfoglaltak több falut. Ezek persze magyarlakta területek, működött a híradás, így nyilvánvaló volt, hogy Salgótarján a csehek célja. Ezért már áprilisban megkezdődött a munkásszázadok toborzása és felállítása. A kormány fegyvert és egyenruhát is biztosított ehhez, az egyik raktár a Nagyállomáson, a mások az acélgyárban volt. Mindenképpen meg kell említeni, hogy Mikulik Józsefnek hívták Salgótarján környékének politikai biztosát, akinek nevéhez fűződik a munkásszázadok felszerelésének biztosítása. A korabeli források szerint 1600 és 2000 fő közé tehető a salgótarjáni munkásszázadok létszáma. A harcértékük azonban eléggé gyenge volt, mert nagyrészt olyan munkások és bányászok alkották, akik nem járták meg előtte a világháború során a harctereket, mert lét- fontosságú hadiüzemek szakmunkásai voltak, vagy az ezek működéséhez szükséges bányákban dolgoztak. Kiképzésükre sem volt idő, de lelkesedésük nagy erőt adott! Az igazsághoz tartozik, hogy amikor a csehek támadtak, az elején megfutamodtak, de már a létük is lehetőséget teremtett a kiképzett hadsereg egységeinek a veszélyeztetett helyekre való átcsoportosításra. lyet nem tudott elhárítani. A lendületben lévő Vörös Hadsereg a történelmi magyar-lengyel határt is elérte... Az igazsághoz tartozik, amit ma kevesen tudnak, hogy a Vörös Hadsereg tiszti állományának háromnegyed részét a monarchia katonatisztjei adták. Az adott helyzetben mindegy is volt, hogy ki és miért állt be a Vörös Hadseregbe. Azt még mindenképpen el kell mondani, hogy a salgótarjáni munkásszázadokat ezreddé szervezték, részt vettek az Északi Hadjáratban, a Felvidék kiürítése után pedig, 1919 júniuMájus 23-án, kedden 16 óra 30 perctől Salgótarjánban, a városházán tartják az 1919-es honvédő harcokról készült film bemutatóját. jén megválasztott direktórium vezetői tárgyaltak a megszálló csehekkel és románokkal is, hogy melyikük ad garanciát a város biztonságára, arra, hogy ne történjenek atrocitások. Végül a csehekkel jutottak dűlőre, így szeptemberben, illetve egészen október végéig a magyar vöröskatonák a csehek együtt járőröztek. Ekkorra a tiszti különítmények első dührohama elmúlt. Előbbieknek köszönhetően Salgótarjánban sem pogromokra nem került sor és halálra sem ítéltek senkit az események után. 1920-ban néhá- nyan pár hónapos börtönbüntetést kaptak. Az, hogy Salgótarjánnak volt fegyveres védelme, egészen biztos, hogy jól jött. Az akkor még önálló Zagyvapálfalvát románok szállták meg, hat bányászt elhurcoltak és Hatvanban ki is végezték őket... Bizony, sok még a fehér folt, a kutatások pedig még csak két éve kezdődtek meg. Ennek során elővehettük azokat a dokumentumokat, amelyeket az 1969-es és 1979-es évfordulóhoz kapcsolódva készítettek a szemtanúkkal. Sok olyan is akad közöttük szerencsére, amelyiket a visszaemlékező a saját kézírásával írt le, de mivel ezek az emberek több ideológiai korszakot éltek át, amelyek az emlékezetet is befolyásolhatták, így erős kritikával kell kezelnünk az általuk szolgáltatott adatokat. Előfordulnak azonban egymástól függetlenül olyan egyezések is, amelyeket többen is idéznek visszameléke- zésükben. Ezek bizonyára meg is állják a helyüket. A kutatás eredményeit összegyűjtöttük egy kötetben, amely az 1918 októbere és 1919 októbere közötti A téma másik vonulata, hogy a román támadás megindulása után Budapesten megkezdődött a munkásezredek felállítása, hogy a hazát védelmezni lehessen a megszállók ellen. Ezen ez- redek állományának nagy része megjárta a világháborút és egyhetes, tíznapos kiképzést is kapott. Sokkal hatékonyabban lehetett bevetni őket, mint a tapasztalatlan katonákat. Végül ezek a Salgótarjánba és környékére érkező munkásezredek segítettek megvédeni a várost. A csehek meglepődtek az ellenálláson, de nem adták fel Salgótarján megszállásának tervét, így ugyanis a párizsi békekonferenciát kész tények elé állítva jóvá is hagyathatták volna terjeszkedésüket. Miskolcot például május 2-án el is foglalták, csak az északi hadjárat megindulásakor, a hónap végén sikerült felszabadítani. A salgótarjáni bányászszázad szerepet játszottak a Karancs-hegy, a mai kilátó környékének visszafoglalásában is, ami például kétszer cserélt gazdát. A második visszafoglaláshoz hozzájárult a emberek kiváló helyismerete is. Egyébként Salgótarjánba vezényelték a legjobban felszerelt és legütőképesebb 6. Hadosztályt is, amelynek segítségével sikerült megállítani Kisterenyénél a csehek átkaroló hadműveletét. Ez a siker alapozta meg később az egész Északi Hadjáratot, a cseh erőket olyan lökés érte ekkor, amesában a tiszai frontra vezényelték őket. A front összeomlása után a jól felszerelt alakulat állományának egy töredéke visz- szatért Salgótarjánba. Augusztus folyamán a fegyveres jelenlét védelmet nyújtott a városnak. A Tanácsköztársaság ideidőszak adatait tartalmazza. A kiadás költségeire most pályázunk. Az a cél, hogy a megye- székhely iskolásai megkapják ezt a füzetet, amelyben nincsenek elhallgatott tények, s az olvasók megtudják belőle, hogy igenis, van mire büszkének lenniük a salgótarjániaknak! A frontvonal valaha a Karancs-hegység és a Boszorkánykő között húzódott. Utóbbi helyszínen állították a fotón látható emlékművet, de - a kor ideológiájának megfelelően - csak a Vörös Hadsereg dicsőítésére, a proletár internacionalizmus jegyében. A harcok honvédő jellegéről akkor szó sem eshetett... FOTÓ: FARAGÓ ZOLTÁN
