Nógrád Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-07 / 82. szám

2006. ÁPRILIS 7., PÉNTEK 15 SPORTTUKOR A sikert a keményen elvégzett munka hozta meg szamara Ma hetvenöt éves Szojka Ferenc, az SBTC egykori kiváló játékosa az Aranycsapat tagja Szojka Ferenc Szojka Fe­renc a labdarú­gás élő legendá­ja ma ünnepli a 75. születés­napját. A má­sodosztályú acélgyári csa­patból, a Salgó­tarjáni SE-ból 19 éves korá­ban került az NB I-es Salgótarjáni Bányász Torna Clubhoz és pályája rendkívül gyorsan ívelt fölfelé. Több poszton játszott: klubcsapatában legtöbbször jobbfede­zetként, míg a válogatottban - ahol többnyire Bozsik párja volt - jobblá­basként balfedezetet játszott A „Rozo­ga” néven is ismert labdarúgó tíz évig volt az SBTC csapatkapitánya. Népsze­rűségét, tevékenységét több alkalom­mal elismerték: 1986-ban Salgótarján, 1995-ben a megye díszpolgárává vá­lasztották, majd 2001-ben az MLSZ 100 éves jubüeumi ünnepségén tün­tették ki. Az acélgyárban kezdett el dolgozni 1944-ben, majd '50-től a Nóg­rádi Szénbányáknál volt műszaki szer­kesztő és rajzoló egészen 1988-ig, nyugdíjaztatásáig.- Tizenöt éves voltam, amikor elmen­tem a Salgótarjáni SE játékostoborzójára - eleveníti fel a múltat a salgótarjáni laká­sán Szojka Ferenc. - A harmadik csapat­ban kezdtem, ahol az edző a viszonylag gyenge alkatom miatt a balszélre küldött. Később megsérült a balfedezetünk és an­nak a helyére kerültem. Az NB II-ben sze­replő felnőttcsapatnak 1948 tavaszán let­tem tagja. Innen sokszor voltam megyei, ifjúsági vidék- és felnőtt észak-magyaror­szági válogatott. Szojka Ferenc 1950 nyarán Budapes­ten az országos ifjúsági és utánpótlás-vá­logatott táborában volt, amikor az átigazo­lási időszak utolsó napján az SBTC veze­tői odamentek hozzá és megkérdezték tő­le, hogy lenne-e kedve náluk játszani.- Örömmel mondtam igent, azonnal aláírtam a fekete-fehér együtteshez - foly­tatta. - Az átigazolásom után az SBTC ve­zetői elintézték az ipari tanulók intézeté­vel, hogy a szeptemberi vizsgáimat au­gusztusban letehessem. Életem első NB I­tott Helsinkibe az olimpiára, ahol a ma­gyar válogatott az első lett, de ő nem ka­pott aranyérmet.- Igen nagy megtiszteltetés volt szá­momra, hogy Sebes Gusztáv szövetségi kapitány beválogatott a csapatba - emel­te ki. - Pályafutásom egyik legnagyobb él­ménye volt, hogy tagja lehettem az olim­piai bajnoki címet szerzett nemzeti csa­patnak. Ugyan nem léptem pályára, de lehetőségem volt testközelből megfigyel­ni Puskás, Hidegkúti, Kocsis, Bozsik és a többiek remek játékát. Akkoriban nem volt csere, s olyan jó csapat volt a miénk, hogy nem tudtam bekerülni kezdő tizen­egybe, márpedig akkor csak az kapott aranyérmet, aki a pályára is lépett. Köz­tudott, hogy az olimpiai aranyérmes spor­tolók havi járadékot kapnak, de én ebben így nem részesülök. A kiváló játékos az A-válogatottban az első hivatalos mérkőzését 1954-ben a sváj­ci vüágbajnokságön játszotta.- Az első mérkőzésünket Dél-Korea el­len játszottuk, és ma is jól emlékszem, hogy június 17-én reggel Sebes Guszti becsesebb ereklyéim között őrzöm. A salgótarjáni játékmesternek folyta­tódtak a sikeres évek, s következett az újabb világbajnokság is. A svédországi vébén, 1958-ban a négy mérkőzésünkből kettőn lépett pályára: Svédországtól 2:1- re kikaptunk, míg a Mexikó ellen 4:0-ra nyertünk. A csoportmeccsen ugyanany- nyi pontot szereztünk, mint a walesiek, döntő mérkőzést kellett velük játszani a továbbjutásért. Azonban 2:l-re kikap­tunk, pedig nekünk a döntetlen is jó lett volna. Tehát nem sikerült a nyolc közé kerülni. A világbajnokság után még há­romszor játszott a válogatottban, utoljá­ra 1960. október 30-án Brüsszelben, ahol 2:l-re kaptunk ki a belgáktól. Ezután még esélye volt Chilébe is kiutazni.- Az 1962-es chilei vb előtt biztos csa­pattagnak számítottam - mondta Szojka. - Benne voltam a tizenhatos ke­retben, de Baróti Lajos, az akkori szövet­ségi kapitány az utolsó pillanatban va­lami miatt kihagyott engem, Menczel Ivánt jelölte meg az utazók között. Éle­tem egyik legfájdalmasabb élménye 1 !< 1955.09.25.: Magyarország - Szovjetunió 1:1 (0:0). A magyar csapat (balról): Kocsis, Czibor, Machos, Bozsik, Takács, Buzánszky, Kárpáti, Szojka, Hidegkúti, Fazekas, Puskás. bácsi közölte velem, hogy kezdő ember le­szek - hangsúlyozta. - Nem izgultam, hi­szen az előkészületek során már játszot­tam Egyiptomban a nagycsapatban, amely Budapest néven szerepelt Kairó ellen, míg Svájcban, a Yong Boys elleni edzőmérkőzésen én voltam a balfedezet, mivel Zakariás megfázott. Mivel a korea­iak elleni meccsig nem gyógyult meg, így maradtam a csapatban. A Grosics ­Az SBTC csapata 1956-ban (álló sor, balról): Dávid Róbert, Sándor Gyula, Bablena László, Csá­ki Béla, Jancsik Mihály, Agócs Lajos, Taliga Ferenc. Guggolnak: Vasas Mihály, Szojka Ferenc, Oláh Géza, Bodon Tibor es mérkőzését 1950. augusztus 20-án ját­szottam hazai pályán, ahol a beadásomat Csuberda Ferenc fejelte a hálóba, ezzel nyertünk 1:0-ra a Bp. Előre ellen. Másnap vizsgáztam, ahol az elnök nagy Stécé- drukker volt, így talán mondanom sem kell, hogy sikerült a műszaki szerkesztő és rajzoló vizsgám. Az új csapatában már jobbfedezetet ját­szott. Sós Károly, a Stécé akkori edzője - ő akasztotta rá a „Rozoga” becenevet - ve­tette be ezen a poszton, ahol jól érezte ma­gát, mert még jobban játékba tudta hozni valamennyi csapattársát Újpesten, 1950. november 12-én bemutatkozott a B- válogatottban, ahol 2:0-ra verték Bulgária hasonló csapatát. A következő év tavaszát viszont ki kellett hagynia, mert bajnokság előtt egy héttel kétkapus edzésen megsé­rült, térdszalagszakadást szenvedett és csak 1951 őszén tudott újra teljes értékű munkát végezni. Aztán 1952-ben utazha­Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Szojka - Budai II., Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor összetételben 9:0-ra győztünk, a ta­lálkozó előtt és alatt végig biztattak a tár­saim. A többi mérkőzésen már nem jutot­tam szóhoz, mert Zakariás visszafoglalta helyét, így a nézőtérről izgultam a csapa­tért. A fináléig vezető út igen sok erőt ki­vett a játékosokból. A csoportmérkőzé­sen könnyedén vertük németeket 8:3-ra, de gondot okozott, hogy Puskás itt meg­sérült. A négy közé jutásért brazüok ellen 4:2-re győztünk, majd az uruguayiak el­len 2:2 után a hosszabbításban nyertünk hasonló arányban. A játékosok olyan fá­radtak voltak, hogy nekünk kellett lehúz­ni róluk a szerelést. Véleményem szerint csapatunk a döntőben fáradtság miatt ve­szített 2:0-ás vezetésről 3:2-re. Meg aztán elpártolt a szerencse is mellőlünk, sem­mi sem jött be, ami korábban igen. Ennek ellenére a vüágbajnoki ezüstérmet a leg­volt ez, mert így nem teljesült az ál­mom, hogy három világbajnokságon szerepeljek. Az SBTC-nél a hatvanas években a fe­kete-fehér gárda olyan edzőket szerződte­tett, akik korábban a játékostársai voltak. Mint mondta Grosics Gyulával jó volt a kapcsolata játékostársként a válogatott­ban, és edzőként is. Azonban Mészáros Jó­zseffel már nem volt felhőtlen a viszo­nyuk.- Úgy éreztem, hogy pár évig még hasz­nára tudok lenni a csapatnak, ő azonban nem így gondolta - emelte fel kissé a hangját - Még I960, március 13-án, az el­ső fordulóban a Ferencvárost fogadtuk, s ő centert játszatott velem. A következő meccsen már a tartalékban találtam ma­gam, ahol még pár mérkőzésen szerepel­tem. Aztán május 15-én a Kohász-stadion­ban a Tatabánya elleni meccs előtt bú­csúztattak el, de már nem léptem pályá­ra. A szurkolók vastapsa kísért az öltöző­be. Itt volt a televizió, Vitray Tamás készített velem interjút, de alig tudtam megszólalni. Ennyi volt a búcsú. Pár hét­tel ezután az öregfiúkkal Vácra mentünk játszani. Mészáros is jött, hazafelé is én hoztam kocsival, útközben megszólalt: - „Feri, ha tudom, hogy még mindig ilyen jól játszol, akkor nem mondom, hogy ha­gyassák veled abba a futballt” A Stécénél a sok jó edző közül is kiemelném Szűcs Györgyöt, aki nagyszerű társ és jó barát is volt. A csapat olyan volt mint egy csa­lád, a sikerért együtt küzdöttünk. Min­denkivel jóban voltam, de Oláh Gézával és Vüezsál Oszkárral tartottam össze a leg­jobban, mivel acélgyári gyerekek voltunk. A legnehezebb ellenfelem Puskás Öcsi volt, akivel nagyon sokszor játszottunk együtt és egymás ellen is. Nem volt köny- nyű ellene helytállni, mert pillanatok alatt változtatta a helyét, cselei kiszámíthatat­lanok voltak. Az aktív pályafutásom befe­jezése után hosszú évekig játszottam a Stécé-öregfiúknál, valamint a magyar öregfiúk válogatottban. A remek futballista a hosszú pályafutá­sa alatt sok emlékezetes mérkőzést ját­szott. Közülük hármat emelt ki. Először az 1953-as bukaresti Világifjúsági Találkozó torhát, ahol utánpótlás-vá­logatott néven szerepeltek. A döntőben - a bukaresti stadion avatóján - százezer néző előtt az első félidőben még 3:l-re a románok ve­zettek, de a fordulás után nagyon jól játszottak, végül 4:3-ra győzték le a hét nagy­válogatottal felálló házigaz­dákat. Aztán az Aranycsa­pat híres északi túráján 1955-ben a svédeket Stock­holmban 7:3-ra verték, itt szerezte az egyetlen gólját a címeres mezben. Az első félidő közepén a jobb olda­lon szögletrúgáshoz jutot­tak, Budai adott be, ő a ti­zenhatosnál állt a hosszú ol­dalon. A svédek Kocsisra fi­gyeltek, akinek átszállt a fe­je fölött a labda, amely Szojka elé került, aki hagy­ta egyet pattanni, majd azt bal lábbal keresztbe, a bal felső sarokba bombázta. A harmadik emlékezetes ta­lálkozó 1956. július 8-án volt neki, amikor a Stécével 13500 néző előtt fogadták a nagynevű Bp. Honvédet. Az Oláh G. - Sándor Gy., Jan­csik, Jedlicska - Szojka, Dá­vid - Chladny, Vasas, Csáki, Bodon Taliga összeállítású csapattal 4:2-re nyertek. A számtalan sztorijából, em­lékéből kettőt idézett fel.- Visszatérnék az 1952-es olimpiára - mondta. - Estefelé érkeztünk Helsinkibe, festői környezetben egy szigeten szállá­soltak el bennünket. A kipakolás után Puskás Öcsi kitalálta, hogy menjünk ki focizni. Finnországban fehérek voltak az éjszakák. Éjfél felé járt, amikor Mándi Gyula pályaedző befejeztette velünk a já­tékot, de még a szállásunkon beszélget­tünk, hogy itt mindig ilyen világos van éj­szaka is. „Akkor itt bagoly nincs” - mond­tam jó palócosan, ez a pestieknek nagyon tetszett. Ezután ha Puskással találkoztam, mindig azt kérdezte: „Feri van-e bagoly?” Szép emlék, amikor 1954. december 8-án Glasgowban 134 ezer néző előtt 4:2-re nyertünk Skócia ellen. Kora délután volt a mérkőzés, és akkor nálunk még újdon­ságnak számított, hogy a televízióban es­te felvételről megnézhettük magunkat. (Ezen a mérkőzésen Szojka Ferenc a ma­gyar csapat egyik legjobbja volt a Képes Sportszerint - szerk.) Szojka a pályafutása során rengeteg ki­váló játékossal játszott a Stécében és vá­logatottban is. Az SBTC 1956-os és 1960- 61-es csapatának tagjai - akik még meg­vannak - most is összejönnek időközön­ként. Néha találkozik egykori válogatott játékostársaival is. Az aktív labdarúgás befejezése után több helyen is edzősködött. Az SBTC-nél 1966-ban rövid ideig szakosztályvezető volt, majd átvette a tartalékcsapat irányítását. Továbbá edzősködött az SKSE, a Kisterenye, a Nagybátony és a Pásztó csapatánál. A nyolcvanas évek elején visszatért a szere­Huszonnyolcszor a válogatottban 1954. 06.17. Magyarország - Dél-Korea 9:0 (4:0) svájci vb 09.26. Szovjetunió - Magyarország 1:1 (1:0) 10.10. Magyarország - Svájc 3:0 (2:0) 10.24. Magyarország - Csehszlovákia 4:1 (1:0) 11.15. Magyarország - Ausztria 4:1 (1:1) 12.08. Skócia - Magyarország 2:4 (1:3) 1955. 04.24. Ausztria - Magyarország 2:2 (2:2) 05.08. Norvégia - Magyarország 0:5 (0:2) 05.11. Svédország - Magyarország 3:7 (2:4) 05.15. Dánia - Magyarország 0:6 (0:3) 05.29. Magyarország - Skócia 3:1 (0:1) 09.17. Svájc - Magyarország 4:5 (2:3) 09.25. Magyarország - Szovjetunió 1:1 (0:0) 10.02. Csehszlovákia - Magyarország 1:3 (0:1) 10.16. Magyarország - Ausztria 6:1 (1:0) 11.13. Magyarország -Svédország 4:2 (2:1) 11.27. Magyarország - Olaszország 2:0 (0:0). 1956. 02.19. Törökország - Magyarország 3:1 (2:0) 02.28. Libanon - Magyarország 1:4 (0:2). 05.20. Magyarország - Csehszlovákia 2:4 (1:2) 06.03. Belgium - Magyarország 5:4 (1:3) 07.15. Magyarország - Lengyelország 4:1 (1:1). 1957. 10.06. Magyarország - Franciaország 2:0 (1:0). 1958. 06.12. Svédország - Magyarország 2:1 (1:0) svéd vb 06.15. Magyarország - Mexikó 4:0 (1:0) svéd vb 09.14. Lengyelország - Magyarország 1:3 (0:1). 1959. 10.11. Jugoszlávia - Magyarország 2:4 (2:2). 1960. 10.30. Belgium - Magyarország 2:1 (2:1). tett klubjához, a Stécéhez, ahol a különbö­ző korosztályú csapatok mellett edzette a felnőtteket is, majd kisebb kihagyásokkal 2003 nyaráig pályaedzőként tevékenyke­dett.- A sikereim titka a következetesség, a pontosság és hogy szerettem edzeni - hangzik az összegzés. - Tudtam, hogy a keményen elvégzett munka meghozza a gyümölcsét Az edzőim és a vezetőim uta­sításait maximálisan igyekeztem teljesíte­ni, mind a zöld gyepen, mind a munkahe­lyen. A játékostársaimmal és a munka­társaimmal mindig jó volt a kapcsolatom. Nekem az életem a sport, ezen belül a lab­darúgás. Én nem hagytam el a Stécét, pe­dig több pesti ajánlatom is volt, de én a csa­patomnak, a családnak és a városnak él­tem. Sokat köszönhetek a feleségemnek, Ilonának, akivel 1957 óta élünk boldog házasságban. Két gyermekünk van, Erika és Ferenc, valamint három unokánk, Dá­vid, Gábor és Ágnes. Minden szabad időn­ket a családdal töltjük.- Hogy miként szolgál az egészségem? - kérdez vissza végezetül. - Sajnos nem a legjobban. Még tavaly novemberben eT estem a lépcsőnkön és a bal lábamban szalagszakadást szenvedtem. A lakásban már tudok mozogni, de itthonról még nem merek kimozdulni. Talán majd most, ha jön a jó idő... Alig várom, hogy láthas­sam a Stécét, és remélem, hogy megélhe­tem a tarjáni és a magyar futball felemel­kedését Kívánunk ehhez jó erőt és egészséget Feri bácsi! ■ Balogh Tibor Névje# Szojka Ferenc 1931. április 7-én született Salgótarjánban. E&esületei: Salgótarjáni SE (1946-1950), Salgótarjáni BTC (1950-1966). Játékos-pályafutása: Az SBTC-ben 369 bajnoki mérkőzésen (NB l-ben: 324 mérkőzés/16 gól, az NB l/B-ben: 45/7) játszott, 23 gólt szerzett. Az NB l-ben háromszor volt a vidék legjobbja: 1956-ban (nem hivatalos, mert félbeszakadt a bajnokság) az ötödik, 1957-ben (egyfordulós tavaszi bajnokság) a hatodik, míg 1960-61-ben ugyancsak az ötödik helyen végeztek. 1954 és 1960 között 28-szor szerepelt a magyar válogatottban, egy gólt szer­zett. Ezen felül hússzoros B-válogatott, és sokszoros ifjúsági, utánpótlás, szakszervezeti és bányászválo­gatott. A magyar öregfiúk-válogatottban 1966 és 1983 között játszott. Két világbajnokságon szerepelt: a magyar válogatottal 1954-ben Svájcban ezüstérmet szerzett, 1958- ban Svédországban nem jutottak túl a csoportból. Ugyan nem lépett pályára, de 1952-ben, Helsinkiben tagja volt az olimpiai aranyérmes magyar csapatnak. 1953-ban VIT győztes magyar csapatban Bukarest­ben, majd 1957-ben Moszkvában az ezüstérmes gárdában játszott. 1956-ban Magyarországon az év lab­darúgójává választották. Edzői pályafutása: SBTC (tartalékcsapat - 1967), SKSE, Kisterenye, Nagybátony, Pásztó, SBTC (a különböző korosztályú csapatok mellett edzette a felnőtteket is, majd kisebb kihalásokkal pályaedzőként tevékenykedett - 2003 nyaráig).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom