Nógrád Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-20 / 92. szám

A bonyolult egyenlet Az életünk döntéssorozatból áll. Van, amikor apró-pici dolgok­ban kell állást foglalnunk, s van amikor hosszú távra, egy életre szól a döntésünk. Ilyen a pályavá­lasztás. Érettségi előtt álló diákok­tól gyakran megkérdezik: mi le­szel, milyen pályát választasz? A kérdést magunknak is feltesz- szük. Szüléinktől gyakran halla­ni, tanulj, hogy felvegyenek. Iga­zuk van, fontos a jó bizonyítvány. Mi van akkor, ha a bizonyítvány jó, mégsem kerül be az ember az általa választott iskolába. Sokan azt a gyakorlatot választják, hogy egyszerre akár 8-10 helyre is be­adják a felvételi kérelmüket, vala­melyik majd csak sikerül alapon. Nehéz elhinni, hogy az ilyen diák mind a tíz pálya után azonos ér­deklődést mutat. A pályaválasz­tásban talán a legnehezebb ösz- szeegyeztetni a tanulmányi ered­ményünket, érdeklődési körün­ket, a majdani elhelyezkedési le­hetőséget, a keresetet. Tegyük fel, hogy ezt a bonyolult egyenletet sikerült közös nevezőre hozni, még akkor is ott van a távoli jövő. Felgyorsult világunkban az éle­tünk során többször is rá leszünk kényszerítve a pályamódosítás­ra. Azzal a tanárommal tudok egyetérteni, aki azt mondta: Az élet nem más, mint örökös tanu­lás, az újabb és újabb kihívások­ra való felkészülés. ■ Végh Enikő Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola Bízzunk önmagunkban Mindenkinek más az érdek­lődési köre, ezért is nehéz pá­lyát választani. Kitartónak kell lenni ahhoz, hogy a célja­inkat el tudjuk érni. Ha egy gyermek elérkezik a 14. élet­évéhez, el kell döntenie, hogy merre is folytatja tovább a ta­nulmányait. Ekkorra talán már kirajzolódik benne, hogy mit is szeretne, s az alapján fog dönteni. Először még nem igazán tudják, hogy merre in­duljanak el, de lassan eljutnak a megoldáshoz. Viszont van­nak olyan fiúk, s lányok, akik már biztosan tudják, hogy „milyen vágányokra szeretné­nek lépni”. Van, aki középiskolába, gimnáziumba megy, de akad­hat olyan is, aki inkább szak­mai irányok felé tereli tovább az életét. Aztán az érettségi után sokan főiskolára, egye­temre iratkoznak be, s itt az érdeklődésüknek megfelelően választanak szakot. Ki ügy­védnek, ki orvosnak készül, akad olyan is, aki már inkább elmegy dolgozni. Ösztöndíjpályázatok révén az igen jól tanuló diákok kül­földön is kamatoztathatják a tudásukat. Ezzel rengeteg le­hetőség nyílik előttük, ahol még nyelvtanulásukat is bő­víthetik. Nyáron diákmunkát vállalhatnak a tanulók, így még egy kis pénzhez is hozzá­juthatnak. Manapság a pályakezdő fia­taloknak nehéz elhelyezked­ni, munkát találni, de aki ki­tartó, az sikeres lehet az élet­ben. Az a legfontosabb, hogy higgyünk saját magunkban, s bízok abban, hogy egyszer mindenki megtalálja a magá­nak megfelelő utat! Néhány záró gondolat ehhez a témá­hoz: „Ember küzdj és bízva bízzál!” ■ Hetei Júlia Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola Jól kell választani A pályaválasztás komoly do­log és sok felelősséggel jár. Hisz megalapozza, és erősen befolyásolja a jövőnket. Sok gyerek nem tudja, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Ezért a szülők feladata ismertetni a lehetőségeiket. Ezáltal meg­könnyítik a gyermekeik dön­tését. A legjobb, ha olyan pá­lyát választunk, amely érde­kel és teljes szívvel-lélekkel meg tudunk felelni az elvárá­soknak. Csak az élvezi a mun­káját, aki szereti azt amit csi­nál. Akinek nincs sikerérzete, az soha nem fogja szívesen el­végezni a feladatát. Sajnos sok gyerek helyett a szülők dönte­nek a sorsukról. Ez sok eset­ben helytelen. Ha valaki nem teheti azt, amit szeretne, az ki­hat az egész életére. Látszik rajta, hogy nyugtalan, feszült és ideges. Ma már sokféle lehe­tőség létezik. Mégis sok ember nem tud elhelyezkedni a szak­májának megfelelően. Pályává­Hogyan tovább? Az emberiség életében gyakran hangzik el egy kér­dés: „hogyan tovább?” Szinte mindennapos mondat az em­ber gondolkodásakor. Vannak dolgok, amik egész életünkre nagy befolyással vannak, ilyen például a pályaválasztás. Fontos dolog, hogy az egyén­nek legyen elképzelése arról, hogy majd a későbbi években mit is csinálna, mit tanulna szívesen. Egy elhamarkodott döntés miatt és meggondolat­lan cselekedet miatt sokat le­het bánkódni. Ezért ha valaki lasztáskor figyelnünk kell ar­ra, hogy amit mi választunk, milyen arányban választották mások is. Egy szakmán belül túljelentkezés is bekövetkez­het, és csak azokat veszik fel, akiknek magasabb a pontszá­múk. Érettségi nélkül ma már senki, nem állja meg egyköny- nyen a helyét a nagyvilágban. ■ Lehoczki Eszter Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola pályaválasztás előtt áll, fon­tos, hogy utánajárjon a dol­goknak és meggondoltan hoz­za tudomására a döntést. ■ Pásztor Alexandra Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola „Nehézipar” Alig három hét és elkezdődik minden tizenkettedikes diák rémálma, az érettségi. Egyre na­gyobb görcsöt érzek a gyomrom­ban, amit erősít a kétszintű érettségi körüli problémaarze­nál. Egy évvel ezelőtt kíváncsian és félve vágtak neki a végzősök ennek a nehéz próbatételnek, sokan félve léptek vissza az emelt szintű érettségitől, és tet­tek inkább középszintűt. Utólag döbbentek rá, hogy hiba volt, hi­szen sokakat nem vettek fel fel­sőoktatási intézménybe éppen emiatt, pedig az emelt szintű lé­nyegesen könnyebb volt a másik típusnál. A következő probléma az érettségi botrány volt, amely felkavarta a közvéleményt. Ezek után jogosan gondolhat­tuk: mi lesz itt 2006-ban? Köze­ledünk az időponthoz, amitől nem is tudom, mit várjunk, jót, vagy rosszat? Amikor el kellett dönteni, hogy miből kívánunk r emelt szinten érettségizni; meg­kérdeztem egyik tanáromat, aki azt válaszolta, hogy a saját gyer­mekének sem tudna mit taná­csolni. Nem értem, hogy ez a hir­telen jött gyökeres változás, a „Bolognai folyamat”-ra való átál­lás miért volt ennyire szükséges. Miért kellett megváltoztatni az eddig bevált felsőoktatási rend­szert? És ha már éppen túl vagyunk a vizsgákon, akkor soron követ­kezik, hogy vajon felvesznek-e majd felsőoktatási intézmény­be? Minden csupa kérdés és bi­zonytalanság. „Kísérleti nyűi­ként” nagyon nehéz valamit is megállapítani, hiszen aránytala­nul magasak voltak már a tava­lyi felvételi ponthatárok is, ami­ket ha alapul veszünk, szinte ki­váló teljesítményt kell elérni majd az érettségin, hogy egy ma­gasabb színvonalú oktatási in­tézménybe felvételt nyerhes­sünk. Bizony ezután sem lesz könnyű a nagybetűs élet, hiszen a főiskolai képzés megszűnik, és az eddig ötéves egyetemi képzés is átalakul. Ennek pedig csak annyi értelmét látom, hogy je­lentős pénzeket spórolhat meg ezáltal az állam, persze a diákok rovására. Öt helyre adtam be a jelentke­zésem, ennek többsége kommu­nikáció szak. Bízom benne, hogy a bonyodalmak ellenére sikerül eredményes érettségi vizsgát tennem és felvételt nyerek majd a célomnak megfelelő egyetem­re. Azonban míg ez beteljesül­het, sok akadályon kell átvere­kednem magam. Ez nem csak szellemi, hanem lelki kihívás is számomra. Istenben és magam­ban bízom, hogy sikerül! ■ Széles János Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium Almok a jövőre nézve Mi leszel, ha nagy leszel? Ré­gebben, ha ezt a kérdést feltet­tük a húgomnak, akkor így vála­szolt: anyuka. Ezen mindig ne­vettünk. Ma már tudom, milyen bölcs válasz volt ez egy kislány­tól. Most, mikor már egyre na­gyobbak leszünk, el kell gon­dolkozni azon, hogy milyen pá­lyára szeretnénk lépni. Legtöb­bünknek van valamilyen álma, hogy mivel fog foglalkozni. Ne­kem két ilyen álmom van: írónő és ruhatervező szeretnék lenni. Mivel humán beállítottságú va­gyok, imádok olvasni. így a könyvek felkeltették bennem az írás iránti érdeklődést. Renge­teg ötletem van, és ezeket el is kezdem leírni. A gond csak az, hogy a legtöbbet félbehagyom. De törekszem arra, hogy a tör­téneteimnek befejezést is talál­jak. Ugyanakkor számos ver­sem is van már. Ezeket külön­böző hangulataim ihletik. Ez azért jó, mert kiadom magam­ból bánatomat vagy boldogsá­gomat. A másik dolog, amit nagyon szeretek: rajzolni. Leginkább a ruhatervezés áll hozzám közel. Igaz, nem mindegyik tervem van tökéletesen papírra vetve, de fejben részletesen kidolgo­zom mindet. Ezek a nagy álmaim. Szeret­ném, ha a munkámban elis­mert és sikeres lennék. Remé­lem így lesz! ■ Fáy Hanna Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium, 7. a Dönts okosan! Lassan véget ér az iskola, el­kezdődik a nyári szünet. A megérdemelt pihenés jó érzés­sel tölt el sokakat. Több idő jut szórakozásra, kedvteléseikre. Ám ez alatt az időszak alatt sem szabad megfeledkezni egy fontos dologról: jövőnkről, pá­lyaválasztásunkról. Nem időfe- csérlés, ha egy kis időt arra szánunk, hogy átgondoljuk jö­vőbeli elképzeléseinket. Tehetjük ezt egyedül is, de akkor is, ha baráti társaság­ban vagyunk: tanácsokat, bá­r torítást adhatunk és kapha­tunk egymástól. Üljünk le, és gondoljuk végig, mi a célunk, hivatásunk, miért tanulunk. A tájékozódásban a pályavá­lasztási füzetek is sokat segí­tenek. Én még nem döntöttem el, mi szeretnék lenni. Már közel két éve foglalkoztat a kérdés: melyik pálya lenne a leghelye­sebb, de még nincs komolyabb elhatározásom. Szeretnék min­denképpen azzal foglalkozni, amit szeretek majd, amiben örömömet lelem. Nem tartom feltétlenül fontosnak, hogy mi­nél több pénzt keressek majd a munkámmal. A főiskolára je­lentkezés gondolata is foglal­koztat. Azok a fiúk és lányok, akik hasonló helyzetben vannak, fontolják meg minél jobban, hisz jövőjük ezen múlik. Egy­szóval: dönts okosan! ■ Balogh Renáta Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium, 9. b Életünk helyes útja Pályaválasztás Nem hiába mondják sokan nekem is: életünk útján ezer rögös út visz el a célig. Talán mindenki tudja tanulás nélkül nagyon nehéz megállni a he­lyét az embereknek, a mai vi­lágban. Ezért nagyon meg kell gondolnunk, hogy mi az a munka, vagy pályairány, ahol a továbbiakban is szívesen te­vékenykednénk. Egyértelmű­en mindenki arrafelé megy, ami, vagy amik érdeklik, ami­hez ért. De sokszor problémát jelent megtalálni a helyes utat, csak évek múltán jön rá az ember, hogy valamit más­képpen kellett volna csinál­nia. Egy biztos, hogy nyelvtu­dás riélkül elveszne az ember ebben a rohanó, nyüzsgő és forgalmas életben. A középis­kolák pont azért vannak, hogy felkészítsenek minket az érettségire és az azt követő fel­sőfokú tanulmányokra. Ez könnyebbé teheti életünket, lehet, hbgy egy diplomával sem tudunk elhelyezkedni, Vagy éppenséggel nem érez­zük jól magunkat abban a munkában. Rádöbbenünk, le­het, hogy nem gondoltuk át a dolgokat. Ezért ha valaki biz­tosan meg akar felelni a jövő elvárásainak, „a világ nagy ki­hívásának”, akkor folyamato­san képeznie kell magát. Per­sze 18 évesen még sokan nem tudják, nemhogy még én 16 évesen. De azt tudom, hogy sok irány van, amerre kacsingat­hat az ember. Például van, aki a művészet, vagy valakit a,re­ál illetve a humán tantárgyak érdekelnek. Szerintem minden munkának megvan a maga szépsége, és akár a legegysze­rűbb kőművesből is lehet híres építész, ha van hozzá tehetsé­ge, szorgalma, kitartása. ■ Cseri Viktória Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola Mikor megszületünk, szülé­ink a legbüszkébbek ránk, mi vagyunk számukra a legcsodá­latosabbak, a legokosabbak és a legkülönlegesebbek. Ez mindig is így volt, így lesz. Ahogy szé­pen lassan felcseperedünk, ki­alakul a személyiségünk és egyre inkább érdeklődési kö­rünk. Az iskolában már felmér­hető a tudásunk és évek múltá­val, hogy leginkább mi felé ori­entálódunk, milyen beállított­ságúak vagyunk. Van, aki a hu­mán tárgyak iránt érdeklődik, és ebben látja erősségét és van, aki gyakorlatiasabb, amit eset­leg bármely családtagtól is örö­kölhettünk. A gimnáziumi évek vége felé a diák már igazán tud­ja, tisztában van a tudásával, képességével. Ekkorra már ki­alakulnak álmok, tervek, ame­SÉTA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján (www.nogradmegyeihirlap.hu) is olvashatók. lyet, ha elég elszántak vagyunk, akkor véghez tudunk vinni. Az utolsó évben már min­denki a jelentkezések miatt ideges és felgyülemlik ben­nünk sok-sok kérdés. Hova is adjam be a jelentkezésemet? Vajon felvesznek? És egyálta­lán elegek lesznek a pontjaim a kiválasztott iskolához? Igen, ezek ijesztő kérdések. Akinek elegendő pontjai van­nak, illetve sikeresen szerepelt a felvételi vizsgán és felveszik abba a bizonyos oktatási intéz­ménybe, az bizony szerencsés­nek érezheti magát. Mikor már ott tanulunk, rádöbbenünk, hogy nem is a bejutás volt iga­zán nehéz, hanem a bennmara­dás. De elszántsággal ez az aka­dály is átléphető. Sajnos itt van az emberek másik fele, akiket nem vesz­nek fel... Velük mi lesz? Ilyenkor a többség letör és úgy érzi, kész, itt a világvége... Pedig nem szabad így gondol­kodni! Az élet tele van lehető­séggel, amikkel persze vagy él az ember vagy nem... Mivel én is most fogok érett­ségizni engem is foglalkoztat a továbbtanulás kérdése. Termé­szetesen én felkészítem magam arra, hogy esetleg nem vesznek fel felsőoktatási intézménybe, így tehát keresgélek más lehető­ségeket és igyekszem belekós­tolni minél több dologba. Ügy gondolom mindenkinek leg­alább így kellene gondolkodnia, és ha nehézkes is, de megtalál­nia a saját útját, mert minden emberben ott rejlik az elhiva­tottság, esetlegesen a tehetség. ■ Szabó Zsuzsanna Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium

Next

/
Oldalképek
Tartalom