Nógrád Megyei Hírlap, 2006. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-15 / 89. szám

2006. ÁPRILIS 15., SZOMBAT 5 HÚSVÉT 2006 CSUHENYUSZIK. A rétsági Misik Tamásné, Zsuzsi - a népművészet ifjú mestere - munkáiból kaptunk lencsevégre pár húsvéti nyuszit. Az érdekesség kedvéért a tapsifülesekről tudni keli, hogy kukorica- csuhéból készültek, bár Zsuzsi munkái tartogatnak a gondos szem­lélőnek egy-két érdekességet, hiszen kertünkben, konyhánkban a hozzávalók mind-mind megtalálhatók. Krisztus kereszthalála és feltámadása Nagyszombati feltámadási körmenet Hollókőn Krisztus föltámadása lelkeket mozgató erő, amely bá­torságot öntött az apostolok leikébe és reményt önt a mi lelkűnkbe is, egyben fényt derít feltámadásunkra. Igyekeznünk kell, hogy a feltámadás hite hassa át ne csak értelmünket, hanem ez indítsa keresztény életre akaratunkat is. Jelent-e lelki örömöt számomra Krisz­tus feltámadása? Hiszek-e őszintén saját feltámadá­somban is? Életemet a föltámadás hitére alapoztam-e? Jézus Krisztus föltámadása, amelynek emlékét húsvétkor ünnepeljük, legfontosabb igaz­sága szent hitünknek. Ez a mi hitünk alapja, mint ahogyan Szent Pál apostol is tanítja: Maga Krisztus is döntő fon­tosságot tulajdonított a föltá­madásnak. Amikor jelet kíván­tak tőle a megátalkodott írástu­dók és farizeusok, azt felelte nekik: Az apostolokat Krisztus feltá­madása annyira sokkolta, hogy szinte egészen ennek révületé­ben éltek, mindig a föltámadt Krisztusról beszéltek, ő töltötte be egész érzés- és gondolatvilá­gukat. Az apostolok szemében Jézus ekkor nyerte el igazi nagyságát, ettől kezdődően ma­gától értetődően vallják őt Isten­nek. Eltölti őket az öröm, az al- leluja, feledni tudják nagypén­tek csalódásait. Testvérek! Krisztus él! Egy halott Krisztusért annyi fiatal fiú és leány nem vonulna kolos­torba, nem vállalná a lemondás, önmegtagadás göröngyös, szű­kös, áldozatos útját. Nem! Csak az élő Krisztusért lehet ezt vál­lalni! Igen! Krisztus él! Azok a be­tegápoló szerzetesnővérek, akik a világ minden táján kór­házakban gondozzák az elha­gyott, tehetetlen, szegény bete­geket, nem a halott Krisztusért, hanem az élő Krisztust áldoz­zák életüket. Nem elég azonban az elméle­ti hit. Aki ezt a rövid földi életet nem akarja kockára tenni az örök életért, annak hite nem bírja ki a gyakorlati élet teher- próbáját! A háború alatt egy harckocsit találat ért. A benne lévő kato­nák szénné égtek egy kivételé­vel, akit a robbanás ereje mesz- szire kivetett a harckocsiból. Felszedték őt és hónapokig ápol­ták a kórházban, míg meg­gyógyult. Közben megégett tár­sait eltemették, s mivel úgy gon­dolták, hogy a megmenekült is közöttük van, a sírra az ő nevét is felírták. A síremléket - a fiú ráírt nevével - lefényképezték és elküldték a szülőknek azzal a jelentéssel, hogy a katona hő­si halált halt. A szülők elsirat­ták, sőt, a nevét is bevésették a templom mellett lévő hősi em­lékmű névsorába. Elképzelhet­jük ezek után, mekkora volt a meglepetés és az öröm, amikor fél év múlva a halottnak hitt fiú hazaérkezett! Ez a történet mindannyiunk története. A legszebb történet. A halál felírja nevünket a síremlé­künkre, de a feltámadt Krisztus szava az utolsó ítéletben életre kelt minket! ■ Baffi István esperes Szent József plébánia Salgótarján Ünnep az örök élet reményében határon innen és túl Sírhantok között járva az elmúlás jut eszünkbe. A halál elkerülhetetlen, de Jé­zus életet ígért követőinek. Az örök élet reményében sokan csatlakoztak hozzá. Ennek ellenére nagypénteken mégis szembe találták magukat a halállal: lát­niuk kellett, ahogyan az Élet Urát ke­resztre feszítették. Sírja elé kellett állni­uk, aminek kapuja nem csak.Jézus tes­tét zárta magára, hanem az összes re­ményüket is. Húsvét reggelén váratlan fordulat történt: a tanítványok üresen ta­lálták Jézus sírját. Megtörtént, ami még nem volt: valaki visszatért a túlvilágból. Isten feltámasztotta Jézust a halálból. Többé nem hal meg és közöttünk él. Is­ten végtelen szeretete teremtménye iránt győzelmet aratott a halál felett. Azóta ez a hit és remény a krisztushívők között erősebb, mint maga a halál! Minden szentmisében, de húsvét va­sárnapján kiváltképpen, Jézus halálát és feltámadását hirdetjük, ünnepeljük. Bá­tor dolog... Vajon mennyire őszinte? Va­lóban tanúságtétel, vagy csak szokás? Korunk egyik legjellemzőbb tünete a Fülek római katolikus temploma. Az épület elődje már az Árpád-korban állt, az északi oldalán lévő ferences kolostorba pedig csaknem 500 évvel ezelőtt költöztek be az első szerzetesek. Az ünnepi gondolatok - szánjanak az ég felé magyarul vagy szlovákul - csak ugyanoda jutnak... változás. Századunkban a technikai, a gazdasági és a társadalmi forradalom óri­ási mértékű változásokat okozott. Mene­kültek millió lepik el a világot. Modern népvándorlás indult. Új találmányok születtek. A modern technika látszólag isteni mindenhatóságot és önállóságot biztosított az embernek. A változások magukkal hozták az évezredes és örök­nek hitt életelvek megkérdőjelezését. Már-már úgy látszott, hogy az ember va­kon hisz és engedelmeskedik a haladás feltartóztathatatlan és könyörtelen me­netének. Elfogadja, hogy nincs többé örök érvényű elv a földön, minden válto­zó és múlandó. Korunk változásai sok tekintetben va­lóban elviselhetőbbé tették életünket. A technikai, gazdasági és társadalmi átala­kulás azonban nem adott választ a bűn, a múlandóság, a halál és az élet sok nyugtalanító kérdésére! A húsvéti örömhír éppen a megoldat­lan és emberi ésszel megválaszolhatat­lan kérdésekre igyekszik megfelelő vá­laszt adni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom