Nógrád Megyei Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-06 / 55. szám

2 2006. MÁRCIUS 6.. HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Évszázados munkába kezdtek az erdészek Bizony, még menteni is kellett a hóban elakadt terepjárót A fotón jól látszik, hogy a vágás helyén idősebb fák is maradnak, így a hegyek erdővel való fedettsége állandó FARAGÓ ZOLTÁN Március van már pár napja, a hó gyorsan olvad - igaz, utánpótlás is érkezik sok felé -, s bár hidegek az éjszakák, azért az egyre hosszabbo­dó nappalok során mind több fényt és meleget kap a Föld északi fele. A tél egyre visszahúzódik - és egyre magasabbra szorul. A Börzsöny még igazi téli arcát mutatja az északi lej­tőkön, az árnyékos völgyek aljában, de a déli hegyoldalakon már csak bokáig ér a még mindig összefüggő fehér lepel, a vad és a turista nyoma­iban pedig szétterülő, jeges foltokká fagy éjszakánként az olvadékvíz. Alacsonyabban fekvő helyeken a fák töve körül már kis tisztások kelet­keznek, ahogyan a sötét kérgű tölgy- és csertörzsek magukba szívják a napsugarak éltető melegét, s itt fel­színre bukkan a hó által sokfelé úgy három hónapja betakart avar.- Volt már olyan, hogy május 8-án egy vízmosáson hóban mentem fel - figyelmeztet Lengyel László, a ba­lassagyarmati székhelyű Ipoly Erdő Rt. diósjenői erdészetének helyettes vezetője, hogy nem afféle hétközna­pi hely ám a Börzsöny... Közben az erdészet udvarán terepjáróba szél­iünk, hogy megnézzünk egy fakiter­melést, ami sokkal inkább az erdő változatos korösszetételének és faj- gazdagságának helyreállítását szol­gálja, mint a gazdasági érdekeket - a következőkből az is kiderül, mit jelent ez, hogyan történik és miért.- A fakitermeléshez hó kell és fagy - magyarázza út közben Len­gyel László. - A hó az újulatot, a ki­termelt fák alatt magról kelt cseme­téket védi meg a munkák során, a fagy pedig a talaj felső rétegét. Talál­tam már olyan, kitermelés közben keletkezett talaj sérüléseket, ame­lyek az ötvenes években származ­hatnak és a természet azóta sem tudta meggyógyítani ezeket, talán nem is tudja soha! Akkoriban a ter­veket teljesíteni kellett tűzön-vízen át, de a puha talajon, ami előbb- utóbb sárrá válik, nagyon nehéz vontatni a súlyos fatörzseket, mun­kagépekkel közlekedni, közben se­bek keletkeznek a tájon... Egy hólánccal felszerelt traktort érünk utol. Egy helyen félreáll, hogy elengedje a terepjárót, de ugyanek­kor egy rönköket szállító teherautó is érkezik szemből. Félreállunk, el­engedjük - nem mozdulunk többé! Akkora a hó az út szélén, hogy még a terepjáró sem szabadul fogságá­ból. Még szerencse, hogy itt a trak­tor, csőrlővel együtt... Egy perc alatt újra az úton van a kocsi. Merthogy egyébként rendes aszfaltozott út, ha nem is látni a hó alatt. Nem sokkal később egy erdész­nyelven rakodónak nevezett helyre érünk. Ez egy tehergépjárművekkel is megközelíthető terület, ide hoz­zák az erdőben kitermelt szálfákat, itt darabolják fel, s innen viszik to­vább a különböző minőségű, a tűzi­fától a további feldolgozásra is alkal­mas - mondjuk - bútornak valóig a rönköket. A rakodón dolgozó két em­ber éppen reggeli után van, a tűz mellett szívják a cigarettájukat, de aztán érkezik a traktor, három igen hosszú, úgy 15 méteres szálfát húz­va maga után. A csikkek a parázsra repülnek, a két ember pedig rövidesen munká­hoz lát. Egyikük hosztol - mérőesz­közzel kiméri és kérgen éles kis fém­szerszámmal kijelöli, hogy a törzs melyik része alkalmas további feldol­gozásra és melyikből lesz tűzifa - má­sikuk pedig motoros fűrészt fog és darabolja a szálfákat a jelölés mellett. Hagyjuk őket dolgozni és a Rákos­oldal nevű helyre megyünk tovább- ahol kiderül a lényeg!- A nagy erdőtömbökbe csak ki­sebb lékeket vágunk, ezeken a terü­leteken több öreg fa is megmarad. A kívülálló ezt úgy látja, hogy teljes az erdőborítás, de az esztétikai szem­pontok mellett más ezen gazdálko­dási mód igazi haszna! A korábbi, egész hegyoldalnyi véghasználatok helyén kialakult, homogén, azonos korú és azonos fajból álló erdők he­lyén így változatos élőhelyek alakul­hatnak ki. Ezek segítik a teljes kö­zéphegységi növény- és állatvilág sokszínűségének a megőrzését! Megnézzük még felülről a minta­területet: ez egy tízszer tíz méteres, vadhálóval körülvett fólddarab. Az erdőújulatot károsító nagyvad a ke­rítésen belülre nem juthat, így nem is rághatja le a facsemetéket. Erő­sen leegyszerűsítve: ha a gazdálko­dó azt látja, hogy a mintaterületen és körülötte is egyformán nőnek, erő­södnek a fiatal fák, akkor minden rendben van. Ha azonban kívül a szarvasok, őzek tönkreteszik az újulatot, akkor baj van, apasztani kell az állományt.- Mikor lesz látható az eredmény?- kérdez vissza Lengyel László. - Bi­zony, a munka befejezése megma­rad az unokáknak, a dédunokák­nak! Akár száz- százhúsz évig is tarthat, mire a természetközei álla­potokat vissza lehet állítani. Vigasz mi lehet? Hiszen nem fogjuk látni az ered­ményt, de még gyermekeink, talán unokáink sem... Ha már más nincs, maradjunk hát abban: a természet­ben, a fák több évszázados életciklu­sához képest az a 120 esztendő nem is olyan sok. Merthogy az első szá­mú érintett azért mégis csak a ter­mészet... Szigort kívánó méhészek A modern technikával is ismerkedhettek a méhészek (Folytatás az 1. oldalról) megyei szaktanácsadó, Konopás István, a szervezet megyei alel- nöke oroszlánrészt vállaltak a szervezésben, hiszen a felvidé- kiekkkel közösen szervezett rendezvényt minden páros év­ben Balassagyarmaton, a párat­lan években pedig Ipolyságon tartják meg.- Amikor kisüt a nap, a méhé­szek már a méhek körül serény­kednek, tehát csakis ebben a még hideg, borongós időben rendezhetjük meg a találkozót - magyarázta Antalka István, aki azt is hozzátette: egész évben élő a kapcsolat a szervezet tagjai kö­zött, számos előadást tartanak az igényeknek megfelelően. Az uniós jogharmonizáció kö­vetkeztében meglazultak a szi­gorú követelmények. A magyar méz mindig is kiváló minőségű volt, csakis a méhek által hor­dott nektárból készült. A mézfelvásárlók külföldre vi­szik a tiszta magyar termékeket, melyek bekerülnek az áruház­láncokba és számunkra követ­hetetlen a folyamat: melyik az a pont, amikor a minőségi magyar mézet, ezt az igazi hungarikumot, idegen országok mézeivel keverik össze. Ezért követeljük azt, hogy a szárma­zási hely, az áru paraméterei, minőségi követelményei fel le­gyenek tüntetve a terméken. Na­gyobb szigorítást szeretnénk el­érni a magyar méz védelmében - magyarázta Antalka István, aki elmondta: ma Nógrád megyé­ben 450 regisztrált méhész van. Salgótarjánban és Balassagyar­maton működik klub.- Méhész részvénytársaságot kívánunk létrehozni, annak ér­dekében, hogy mi diszponálhas­sunk a termékeink felett - tud­tuk meg Antalka Istvántól. A nagy sikerű rendezvényen a szervezők a kiállítást szakmai előadássorozattal kötötték egybe. Az édes termékek bemutatója VIASAT3 - SZÓRAKOZZ! Lea Parker KR ■ I minden hétköznap 17:20-kor ■ - H Pl V, III IBOPONIBAN' „Nagycsaládos" új vezető Balassagyarmat 2003 óta működik a városban a Nagycsaládosok Országos Szövetségének csoportja, melynek vezetését idén a négygyermekes Hodossyné Bereczk Erna tanárnő vállalta el az ed­digi vezető, Hortobágyi Hajnalka helyett. A szövetség általános célkitűzé­sei közé tartozik az élet és anyaság tiszteletére nevelés, a házasságért és a jövő generációjáért érzett fe­lelősség erősítése, a nagycsaládo­sok sajátos érdekeinek képvisele­te, értékeik felmutatása, egymást segítő, ismerő közösségek szerve­zése. - Balassagyarmaton havon­ként tervez találkozókat a csoport, melynek során például drogprevenciós előadások, védő­női előadások hangzanak el a be­tegségek megelőzése céljából. Fél­évente közös kirándulásokat, ün­nepségeket szervezünk, s hosszú távon egy tanodaprogramot kívá­nunk megvalósítani - tudtuk meg a csoportvezetőtől. Március 3-án védőnői előadás hangzott el a női mell önvizsgá­latáról az emlőrák megelőzése érdekében, mely jelenleg har­minc százalékban gyógyítható, de rendszeres önvizsgálattal ez az arány kétharmadra emelked­hetne. - Évente ötezer új esetet fedeznek fel, pedig ha egy hó­napban öt percet fordítana egy nő a szakszerű önvizsgálatra, már korántsem lenne ilyen tra­gikus a helyzet - hangzott el az előadáson. Sz. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom