Nógrád Megyei Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-02 / 52. szám

2006. MÁRCIUS 2., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. ú A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Történelmi hamisítás A rendszerváltást követően több esetben sértő, igaztalan írá­sok jelennek meg, hangzanak el a médiában. A második világhá­ború; különös tekintettel a Don- kanyar magyar áldozatait illető­en úgy állítják be, mint ha ez a tényállás, a hazájukat védő szov­jet katonák bűntettét bizonyíta­ná. Mivel megakadályozták ke­mény harcokban több millió honfitársunk élete árán, hogy a betolakodók nem jutottak el Vla­gyivosztokig. Nem a Szovjetunió támadott rá hazánkra. A Horthy- rendszer bűneit miért nem is­meri el a magyar jobboldal. Mit kerestünk a Don-kanyarban? To­tális hazugság, hogy a magyar hadsereg a Don-kanyarban ha­zánk határait védte. A történel­mi határvonal a Kárpátok gerin­cén húzódott, nem a Don-ka­nyarban. Közel kétszázezer munkás, paraszt, értelmiségi pusztulásáért Horthy Miklós és az akkori magyar kormány a fe­lelős. Az igazságtalan háború­ban való részvételünk okozta a jaltai egyezmény összes, hazán­kat hátrányosan érintő következ­ményeit. Meg kell fogadni, főleg betar­tani, hogy soha ne vegyünk részt ilyen dicstelen, embert, anyagi javakat pusztító hábo­rúkban. Ozsvárt Barnabás, Salgótarján Százmilliók a termelői értékesítő szervezeteknek Az Európai Unió célja a zöld­ség- és gyümölcskínálat kon­centrálása, a piaci feleslegek ki­vonása, amit jelez, hogy nálunk is megszigorították a termelői értékesítő szervezetek (TÉSZ- ek) létrehozásának és működé­sének feltételeit. így hazánkban egy év alatt a több mint százból alig több mint hatvan szervezet maradt, ám ezeket támogatja az unió. A közösségi jogszabályok­nak megfelelően kizárólag a Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztérium által elis­mert TÉSZ-ek juthatnak bármi­nemű támogatáshoz. Az előze­tesen elismert TÉSZ-ek a felállí­tásukkal és működésükkel ösz- szefüggő költségeik fedezésére az árbevételüknek maximum az 5 százalékát igényelhetik támo­gatásként, míg az elismerésük­höz szükséges beruházások költségének 60 százalékát támo­gatásként szintén visszakaphat­ják. A véglegesen elismert ter­melői értékesítő szervezetek azonban a minisztérium által jó­váhagyott működési alapjukhoz és a piaci feleslegek Kivonásá­hoz kérhetnek támogatást. Tavaly összesen hatvannyolc előzetesen* elismert TESZ igé­nyelt beruházási és működési támogatást a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál, s közülük negyvenen körülbelül 660 millió forintot kaptak erre a célra. Nyolc esetben született el­utasító határozat, a többi kére­lem elbírálása viszont még fo­lyik: hiánypótlás, illetve helyszí­ni ellenőrzés miatt. Ezzel szem­ben a hét véglegesen elismert TESZ, működési alapok támo­gatására tizenegy kérelmet nyújtott be 2005-ben az MVH- hoz, ezek közül az első két ne­gyedévben hatot. Ezekre a ké­relmekre a termelői értékesítő szervezeteknek együttvéve 66 millió forintot utalt át a kifizető ügynökség. A harmadik ne­gyedévben további öt kérelem érkezett az MVH-hoz, s részben ezeket az igényeket is kielégí­tette a hivatal, hiszen két kérel­mező már hozzájutott a neki já­ró négymillió forinthoz. így már csak hárman várnak a pénzük­re. Ketten azért, mert muszáj pótolni a kérelmek elbírálása során fellelt hiányosságokat, egy igény esetében pedig tart még az adminisztratív ellenőr­zés. A termelői értékesítő szer­vezeteknek az elmúlt évben ki­fizetett támogatás teljes összege eléri a 730 millió forintot. A TÉSZ-ek működésének szigorú szabályai vannak „Tudja csak meg a világ!”- Igen, kényelmetlen ember vagyok, nem feledkezek el arról, hogy feltegyek kényelmetlen kérdéseket. Ebben éltem le az életemet és ezek után sem fogok alakos- kodni - hangzott Rácz Sándor nyílt üzenete, vallomása Parázsló szándék című, 1956-ról szóló, nemrégiben megjelent könyve salgótarjáni bemutatóján.- Mikor megtudtam, hogy a kommunisták lőtték a kommu­nista munkásokat a salgótarjáni téren, országos sztrájkot indítot­tunk. E nélkül is lett volna ezer okunk a munkabeszüntetésre, de amikor lövik a magyar mun­kást, nem mond- hatom hogy álljunk munkába! - Igen, a salgótarjáni eset is bele van sző­ve ebbe a történelembe, ami a mi életünkről szól - mondta a szer­ző a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban pár napja tartott fó­rumon, az Erdély-kör és a Ma­gyarok Világszövetsége rendez­vényén. A 73 éves férfi, aki 1956- ban a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke volt, ma a Magyarok Világszövetsége tisz­teletbeli elnöke, Itt elhangzott szenvedélyes hangvételű felszólalásából hall­gatósága megtudhatta: az igaz­ság és ennek megismertetése, közreadása iránti igény hívta életre kötetét. S nem azért hoz­ta el Salgótarjánba, hogy eggyel több kiadvány legyen a könyvtári polcon: azt sze­retné, ha minél többen elolvasnák so­rait, megismernék emlékeit. - Szerszámkészítőként, 73 évesen ültem be írni a számítógép mel­lé, mert vallom: vállalni kell a szembefordulást a világ igazság­talanságával. Művében felhívja a figyelmet olyan fontos kérdésekre, me­lyekre a történészek még nem adtak választ. így például arra: milyen események előzték meg és hogyan történt a szovjet csa­patok bevonulása Magyaror­szágra? - Élőszavas ajánlójában Rácz Sándor úgy fogalmazott: 1956 október 23-án a Vörös Had­sereget hamarabb indították el Magyarországra leverni a forra­dalmat, mint ahogy az kirobban. Majd azzal folytatta: - És még egy kis szépséghiba: 24-ére vir­radó éjszaka a szovjet legfelső vezetésből négyen voltak itt Ma­gyarországon, köztük Zsukov, a katonai parancsnok, honvédel­mi miniszter. S hogy mekkora volt az ide vo­nultatott katonai erő?- 159 vadászrepülő, 122 bom­bázó indult el október 23-án. Nem a kicsi országunk, hanem egész Európa ellen elég lett vol­na ez a haderő. A hadsereg átjött a határon, senki meg nem állítot­ta, egyetlen puskalövés nélkül bejutott az ország közepére, Kecskemétre.- El kell gondolkodni, miféle szándékok húzódtak meg e mö­gött? S azon is: miért volt itt há­romezer tanácsadója a szovje­teknek... - tette fel a kérdést a tiszteletbeli elnök, majd más epi­zódot villantott fel: - Kijárási ti­lalom volt, akit összeszedtek, va­gonba rakták és kivitték a Szov­jetunióba. Az ukrajnai börtönpa­rancsnokok tiltakoztak, egy­részt, mivel már nem volt hely, másrészt, mert a szabályokkal ellentétben kiskorúakat nem le­hetett fogva tartani. Hatvannyolc gyereket, köztük kilenc kicsi lányt is be akartak börtönözni. - Ezért adom a világ kezébe ezt a könyvet, tudja csak meg, milyen indokok alapján ítéltek 1956- ban 23 éves embereket életfogy­tiglani szabadságvesztésre és kötélre. Más emlékeket is szóba ho­zott a rendezvényen: - A rádió­ban hallottam tegnap este, hogy a washingtoni külügyminiszté­riumban 1956-os emlékprogra­mot tartottak. Fel van háborodva a lelkem, mert az Egyesült Álla­mok volt az első, amely elárulta a magyar forradalmat. Október 27-én Eisenhower mondott egy beszédet, ennek egy mondata - azt csinálj a magyarokkal, amit akarsz - üzenet volt a szovjetek­nek. És ezt az egy mondatot más­nap, az amerikai külügyminisz­ter kiemelte a beszédből. Elküld­te a moszkvai nagykövetnek és megparancsolta, hozza a szovjet politikai vezetők tudomására. Azok az árulások, amelyen a magyar forradalom keresztül­ment, így kezdődtek - vonta le következtetését Rácz Sándor, majd napjainkra fordította a szót: úgy látja, vissza kell utasí­tani az üldözötteknek emlékmű építésére szánt 150 millió forin­tot. - Hogy lehet elfogadni a mil­liókat? Az emlékmű nélküli 50. évforduló többet mondana min­denkinek - hangoztatta. Szavai szerint Magyarországon egyet­len emlékműnek kellene állni, olyannak, ami örökre emlékez­tetné a világot, hogy a magyar, amikor azt mondja, hogy „sza­badság”, nem tréfál. Évezredek óta ezért ontotta a vérét. Ezt ma az emberek nem értik, mert nem ebben nőttek fel. Hozzátet­te: az ötvenhatosoknak a magyar föld nem tőke: ez az életük. (Mihalik J.) A kisterenyei nyugdíjasklub Az egyik leghosszabb ideje, folyamatos rendszeres­séggel, sokszínű tevékenység közepette működő kö­zösség Bátonyterenyén, a Kastélykerti Művelődési Ház és Könyvtárban működő nyugdíjasklub. Bátonyterenye. 1993 tavaszán alakult 14 taggal (hat férfi, vala­mint nyolc nő). Azóta az állandó tagok száma 35-40 főre tehető, de nagyobb, vagy érdeklődésre különösen számot tartó rendez­vényen, eseményen hetvenen- nyoícvanan is megjelennek. Az úgymond fiatalabb nyugdíjasok a közösség oszlopos tagjai, de van, aki a maga 83 évével leg­alább ennyire aktív. Zömében egyedül állóak, özvegyek. Egy­ben valamennyiük megegyezik kortól, családi és egészségi álla­pottól függetlenül: nagyon sze­retnek a „klubba járni”. Kezdet­ben a Csente úti mozgalmi ház adott helyt összejöveteleiknek, hat-hét éve a Kastélykertben ta­lálkoznak, a művelődési házban. Kezdetektől minden szerda klubnap! Mindig, minden körül­mények között, egy évre előre meghatározott program alapján, betartva a jól bevált, szinte lét- szükségletté vált programokat, eseményeket. A klub vezetését kezdetektől - egyben nyugdíjba vonulásának időpontjától - Sán­dor Imréné, Kati néni, a Terenye- szerte közismert és szeretett pe­dagógus látja el. Céljaikról, tevé­kenységükről, életükről, prog­ramjaikról, magukról ekképpen mesél:- Az elmúlt 13 esztendő alatt teljesen összekovácsolódott kö­zösségünk, megismertük egy­mást, egymás értékét, tehetsé­gét, tudjuk, ki hogyan él, milyen gondja, baja van, s mikor van szüksége segítségre. Ezek isme­retében alakítjuk közösségünk életét, pontosítjuk, konkretizál­juk teendőinket. A többségében egyedül élőknek e közösség biz­tosít tartalmas időtöltést, feltöl­tődési, olyan élményeket, ame­lyek maradandóak, és amire szí­vesen emlékeznek vissza. Ezért rendkívül fontosnak tartjuk az ismereteket fenntartó, bővítő, újabb ismeretek szerzésére ösz­tönző tevékenységet. Különféle előadások, kirándulások, utazá­sok, ezt követő vetélkedők, ki mit tudok, színházlátogatás megannyi színtere az ismeretek, élmények megszerzésének. Busszal, vonattal egyaránt uta­zunk. Másik ilyen nagyon fontos célunk az egészségmegőrzés. A testmozgás, olyan „gyakorla­tok”, mozdulatok megismerteté­se, gyakorlása, amit otthon egye­dül is végezhetnek. Ezen túlme­nően rendszeres a vérnyomás- mérés, s a területen praktizáló orvosokat, egészségügyi szak­embereket is gyakorta meghív­juk.- A hagyományokat felkutató, mentő és őrző tevékenységünk elengedhetetlen területe műkö­désünknek. A tájház berendezé­sének gyűjtésében, most a táj­ház rendszeres takarításában, rendezésében számíthatnak ránk (ha úgy tetszik, szinte kisa­játítottuk ezt a munkát). Hagyo­mányőrző tevékenységünk élő és aktív. Asszonykórusunk rendszeresen szerepel a városi szintű ünnepségeken, rendezvé­nyeken, ahol saját gyűjtésű ere­deti palóc népdalokat tanulunk, s adunk elő, természetesen megfelelő szakmai segítség igénybevételével. Nem hanya­golható el a gyönyörű kisterenyei népviselet gondozá­sa, megőrzése sem. Egyre több helyen fordulunk meg nótás, da­los találkozón, kapcsolataink egyre szélesednek, s kölcsönö­sen működnek. A nekünk helyt adó művelődési intézmény vala­mennyi rendezvényén, műsorán részt veszünk, szinte köszönjük a szép élmények lehetőségét, ha arra van szükség, szervezésben is segítünk. Mint ahogy termé­szetesnek vesszük a Kastélykert egészének rendezettségét, szé­pítését, megőrzését, különösen figyelve id. Szabó István Kos­suth díjas szobrászművész ál­landó kiállítására.- Rendszeresen meghívjuk a város vezetőit, a képviselő-testü­let tagjait, ezeken a találkozókon nemcsak mi hallhatunk a város egészét, vagy szőkébb környeze­tünkkel, utcákkal, vagy egyéni gondunkkal összefüggő tájékoz­tatót, ismertetőt, választ, hanem nagyon fontosnak tarjuk úgyne­vezettjelző szerepünket, elmon­dani tapasztalatainkat, vélemé­nyünket, kritikánkat. Természe­tesen a segítő szándék jegyében. Jó szívvel vesszük és köszönjük mindazt a segítséget, ami mindig jól jön, a közösség javát szolgál­ja. Hiszen mi is szívesen, öröm­mel segítünk! A 3. számú iskola gyermekeivel, pedagógusaival kialakult kapcsolatunk szinte családias, mindkét fél számára lélekre, szívre ható. Ki-ki a maga módján igyekszik a szeretetét ki- és megmutatni.- Bár az évek során fogyatkoz­tunk is, s hát a végleges elköltö­zés tényét is tudomásul kell ven­nünk. De örömmel tölt el, hogy élő, közismert és érdeklődésre számot tartó a közösségünk, hi­szen érdeklődnek, újabbnál újabb jelentkezők kapcsolódnak hozzánk. Mindenkit nagy szere­tettel, nyitott szívvel várunk! (óné)

Next

/
Oldalképek
Tartalom