Nógrád Megyei Hírlap, 2006. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

2006-03-17 / 64. szám

4 2006. MÁRCIUS 17., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Győzelmi eséllyel indulnak képviselőjelöltjeink - je­lentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a Ma­gyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje csü­törtökön a salgótarjáni sportcsarnokban a lapunk­nak adott exkluzív interjúban arra a kérdésre, sze­rinte milyen eséllyel indulnak a választásokon a nógrádi szocialista képviselőjelöltek. Mint mondta, erejében, büszkeségében megerősödött párt az MSZP, és a három legfontosabb kérdésben többségi támogatással rendelkezik.- Nézzük sorban: nyugalom. Ki teremt ebben az országban viszonylag nyugalmat? - kezdte Gyurcsány Ferenc. - Kinek van az elkövetkező tíz évre átfogó fej­lesztési programja - út, vasút, és folytathatnám - s ki foglalta pontosan törvénybe évekre elő­re a béremelést, az adótörvénye­ket, a nyugdíjemelést? Azt gon­dolom, a fejlődéssel ezért növek­szik az MSZP támogatottsága, mostanra már mérhetően ben­nünket támogat a többség.- Mit lehet tenni a 21-es főút négysávosításának megoldásá­ra, az ez irányú munka gyorsítá­sára?- Most négy nagy kapaszkodó­sáv és szélesítés történt meg egyi­dejűleg. Hozzáteszem, ezért már „verekedni” kellett és ezt Boldvai László képviselő meg is tette. Egy­szerre nagyon sok pályát épí­tünk, közben elindult a Hatvanig kiépítendő négysávúsítás terve­zése, amelyre 140 millió forint áll rendelkezésre. Ez már minden­képpen belépő a következő sza­kaszba. Nyugodtan mondhatom, hogy 2007-ig azért is sokkal ne­hezebb a dolgunk, mert addig lé­nyegesen kevesebb európai uni­ós forrás áll rendelkezésünkre, mint azt követően. 2007 után ugyanis megháromszorozódnak a fejlesztési források, attól kezd­ve kicsit könnyebb lesz az éle­tünk. A 2013 és 2015 közötti idő­szak döntően autópálya- és vasút­fejlesztésről szól. Új „Baross Gá­borok” fognak Magyarországon megjelenni, de ez így van rend­jén, mert itt évtizedes lemaradást kell pótolni.- Mikor vesz lendületet az Ipoly-hidak újjáépítése, illetve épülhetne-e több híd?- Két hídról már van döntés, ezt tehát már nyugodtan mond­hatjuk múlt időben. Azt is tu­dom, hogy sokan érvelnek még Ipoly-híd mellett: az Ipoly ma el­választ különböző gazdasági­szövetségi térségeket, nem lehet ezt sem másként megtenni, mint összeköttetéssel. Nógrád megye nagyon kétarcú: a nyuga­ti fertályán, Rétság és környé­kén már egy nagyon fejlett világ mutatja magát, és miért? Mert van közlekedés. Erre mondom azt, hogy nem nagyon bonyolult víziók kellenek: ma a gazdaság egyenletes terjeszkedését, fejlő­dését egy dolog tudja segíteni, ez pedig a közlekedés. Ez a kö­vetkező időszak programja.- Amikor sportminiszterként Salgótarjánban járt, ígéretet tett arra, hogy a sportcsarnok bővíté­sére, felújítására meglesz a pénz.- Amit ígértem, azt megtar­tom. 350 millió forintot „vert ki” belőlünk Boldvai László - nem voltam tőle mindig boldog. Sportcsarnok felújítására ennyi pénzt más nem kapott. Ha jól emlékszem, 100 millió forintot adott ehhez a regionális fejlesz­tési tanács, az összesen 450 mil­lió forint, ezt megkapta a város. Most úgy hallottam, hogy vala­milyen tervmódosítást kezdemé­nyez Salgótarján: én ettől többet nem tudok tenni, tervezni már nem nekem kell.-Javában tart egyfajta negatív kampány. Hogyan éli ezt meg a miniszterelnök, a miniszterelnök­jelölt emberként?- Most mondom el először, hogy az elmúlt két hétben konk­rét fenyegetést kaptam konkrét személytől, hogy oda fog jönni, és torta lesz a kezében. De ezeket nem kell az embernek a szívére venni, azt kell magának monda­ni: van itt még feladat elég. Mert ez azt jelenti, vannak még embe­rek, akiknek el kell mondanom: azzal nem megyünk semmire, ha kiabálunk egymással. Attól még Salgótarjánban nem lesz több munkahely. Magyarországon meg kell tanulni kezet fogni egy­mással - úgy látom, ez most fon­tos feladat - meg kell tanulni ér­telmesen beszélni egymással és megérteni azt, hogy nem baj, ha különbözőképpen gondolko­dunk. Az a baj, hogyha ezt nem tudjuk elviselni. Az ilyet egyszer vettem nagyon a lelkemre, ami­kor Mohá-cson jártunk a felesé­gemmel. Én magamat megvé­dem, mert nem esik le a gyűrű egy férfiember kezéről, ha meg­dobják egy paradicsommal: meg­rázza magát és megy tovább. De azt nem szeretem, ha ez olyankor történik, amikor ott van velem a feleségem, akinek a politikához anynyiban van köze, hogy a férje politikus. Az nem egyszerűen bosszantott, akkor volt bennem némi keserűség. Ha valaki velem akar szembeszállni, álljon ki ve­lem szemtől szemben, tisztesség­gel és ne védtelen asszonyokat fe­nyegessen. Hegedűs Erzsébet „Itt évtizedes lemaradást kell pótolni” „Meg kell tanulnunk kezet fogni" (Folytatás az 1. oldalról) Gyurcsány Ferenc kijelentette: az ország problémái építkezés­sel oldódnak meg. Kormányáról közölte többek közt: „az elmúlt négy év arról szólt, hogy végre nem Budapest vagy Közép-Ma- gyarország vitte el a legtöbb pénzt, hanem azok az országré­szek, ahol több fejlesztés kell.” A bátonyi térségbe ezalatt tizen- nyolcmilliárd forint érkezett. Kora este a salgótarjáni sport- csarnokban Boldvai László, az MSZP Nógrád megyei elnöke köszöntötte a miniszterelnököt és az egybegyűlteket. Mint mondta, több mint 30 ezer ko­pogtatócédulát kapott az 1. szá­mú választókörzet országgyűlé­si képviselőjelöltjeként: soha még annyian nem hozták azt be személyesen az irodájába, mint most. Szólt arról is, hogy nem könnyű ma baloldali politikus­nak lenni, az ellenfél folyamato­san le akarja járatni a szocialis­tákat: gátlástalanul ígérnek fűt- fát, a szocialisták mellett vi­szont a tettek szólnak. Dóra Ottó, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke arról beszélt, milyen helyzetben van most a megye. Mint mondta, a helyzet nem a legrózsásabb, de nehéz pályán, kemény körülmények között edzett nép lakik itt, aki nem panaszkodik, mert a bá­nyász nem panaszkodós fajta. Akar és tud dolgozni, s képes egy jobb jövőt felépíteni - eh­hez kérte a miniszterelnök tá­mogatását.- Az embert mindig érik meglepetések: úgy látom, újra meg kell tanulnunk kezet fogni- ezek voltak Gyurcsány Ferenc miniszterelnök első szavai a tapsvihar elcsendesedése után.- Azt gondoltam, hogy egy kéz­fogáshoz az is elegendő, hogy hazafiak, jóravaló magyar em­berek találkoznak, akik még ha egy-két kérdésben nem is érte­nek egyet, nem a gondot, a bajt látják, hanem a lehetőséget. Az országot a sokfajtaság, az egy­mással vitatkozó vélemények sokasága nem gyengíti, hanem erősíti. Csak arra van okunk, hogy kezet fogjunk egymással, itt a határon belül és kívül: mert mi más lenne a nemzet, mi más lenne a köztársaság, ha nem sokmillió ember összekapasz­kodása, sokmillió kézfogás? Mert ha nem, üres locsogás lesz a nemzetről, a hazáról, a köz­társaságról való prédikáció. A miniszterelnök beszélt or­szágjáró körútjáról: mint mond­ta, megtörtént valami, ami ko­rábban elképzelhetetlen volt. Százezrek ismerik fel, hogy a baloldal nem a múlt, hanem a jövő pártjává vált. Feladatuk nyugalmat, békét, erős gazda­ságot teremteni az országban. Kiemelte azt is: nem hiszi, hogy az országban bármelyik politi­kai nézet képviselője többet ér­ne, mint bárki más. El kell fo­gadni, hogy a baloldali gondol­kodás mellett van jobboldali gondolkodás, a szociáldemok­raták mellett vannak konzerva­tívok és liberálisok, de egyet le­szögezhetnek: nincsenek kü­lönbek és még különbek. Sok értékes ember, sok értékes gon­dolat van, s ebben az országban szükség van mind a tízmillióra. A baloldalé a felelősség, hogy elfogadtassa és megértesse mindenkivel: tudják, hogy a baloldalnak van igaza, és tud­ják, mi jó az országnak, de egy percig nem gondolják, hogy nincsen szükség a jobboldalra. Hangsúlyozta: a helyenként gyűlölködő közélet abból fakad, hogy vannak, akik jó és rossz magyarokra, a nemzetért dol­gozó és a nemzet ellen dolgo­zókra osztják az embereket, de így senki nem lehet büszke a saját hitére.- Sok olyat éltem meg az el­múlt időben, amiről azt gondol­tam, nem rólam szól - mondta a politikus. - Nem rólam szól az, ha Mohács utcáin polgárhábo­rús hangulat uralkodik, mert Magyarország miniszterelnöke be meri tenni a lábát. Azt hit­tem, nem rólam szól, ha a ma­gyar Parlamentben az állam leg­magasabb és legfontosabb ki­tüntetésének átadásakor nem fog kezet a kitüntető és kitünte­tett. Arról szól, hogy valami na­gyon elromlott ebben az ország­ban, amit újra kell építeni, és úgy látom, hogy az a fajta erő és demokratikus meggyőződés, az a fajta mértéktartó meggyőző­dés, ami ehhez kell, Magyaror­szágon a baloldalon van meg - zárta szavait Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Koszorúzás, ünnepi műsor Legyen béke, összefogás! Szenográdi Szécsény. Szerda este 18 órakor a Szontagh Pál-emléktáblánál kezdődött a városi ünnepély. A Szécsényi Amatőr Futók Társága harmadik alkalommal rendezte meg a Karancslapujtő-Szé- csény közötti Szontagh Pál-emlékfutást. Este Szécsénybe érve csatlakoztak az ünnepélyhez, a város vezetőivel, intéz­mények, pártok, civil szervezetek, ren­dészeti szervek képviselőivel együtt el­helyezték a megemlékezés virágait a Szontagh Pál-emléktáblánál. Az iskolá­sok az oktatási intézményektől fáklyák­kal vonultak a művelődési központig, s fél 7-től a színházteremben folytatódott a megemlékezés. Rendhagyó volt az ünnepi köszöntés. Dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet polgár- mester és Oláh Tamara, a Körösi Csorna Sándor Gimnázium és Szakközépiskola 11. évfolyamos tanulója felváltva mondtak ünnepi köszöntőt. Előbb a gimnazista kis­lány Petőfi Sándor naplójából idézte fel az 1848. március 15-i eseményeket. „Ezt a napot mi magyarok tettük ünneppé” - kezdte köszöntőjét a polgármester asz- szony, majd a történelmi jelentőségű talp- raállásról szólt. Azt mondta: „március 15. nem csak ünnep, olyan nap, amit szere­tünk.” Gondolatát folytatva az ifjú szónok kijelentette: „szeretjük március 15-ét, mert egyet jelent nekünk a szabadság­gal”. Ezt követően a magyarságot szimbo­lizáló piros, fehér, zöld zászlóról szólt, 1848-1849 hősei előtt tisztelgett. A pol­gármester asszony a szabadságharc helyi eseményeit idézve beszélt Szontagh Pál­ról, Pulszky Ferencről, Velics Antalról, Haynald Károlyról és a többi szécsényi hősről, akik nevét büszkén őrzik a hely­beliek. Széchenyi gondolatát idézve: „Egy­nek minden nehéz, soknak semmi sem le­hetetlen”, a nemzet egységének a fontos­ságáról szólt. Az ünnepi műsort a helyi művészeti is­kola növendékei és az Erkel Ferenc vegyes kar adta. A polgármester asszony átadta „a Szécsényért” kitüntetést, amelyet az idén az Erkel Ferenc vegyes kar és idős Mizsák JmszIó kapták meg. Kerekes L. Pásztó. A városháza nagytermében ünnepi önkormányzati üléssel kez­dődött a március 15-i megemlékezés. SisákJmre polgármester, országgyű­lési képviselő rövid beszédet tartott, majd a képviselő-testület határozatá­val odaítélt „Pásztóért” emlékplaket­tet nyújtotta Varga Tibornénakés Tóth Lászlónak. A polgármester ugyan­csak testületi döntés alapján Pásztó Sportjáért-díjat adományozott Zentai József tájfutónak, Juhász István egye­sületi elnöknek, Lőrik Csaba egyesü­leti elnöknek, karatemesternek, Sán­ta Zoltán labdarúgó-szakosztályveze­tőnek. Pásztó Sportjáért-különdíjat kapott Scheili Eszter karatéka, Bencsik Gergely és Dudás Balázs asz­taliteniszező és a PSZSE NB Il-es ko­sárlabdacsapata. A hivatalos ünnepségre a Március 15. parkban került sor. A Himnuszt követően Sisák Imre mondott ünne­pi köszöntőt. Beszédét Petőfi Sándor Nemzeti dal című versének első vers­szakával kezdte, majd így folytatta:- Ez az év, 2006 kötelező erővel köt össze három nagy évfordulót. 550 éve a nagy törökverő Hunyadi János Nán­dorfehérvárnál 1456. július 21-22- én állította meg Mohamed szultán se­regeit 70 évre megszabadítva Euró­pát a török birodalom támadásaitól. Október 23-án pedig az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára emlékezünk. Ezt követően köszöntötte a szép számmal megjelent ünnepeiteket, köztük Juhász Gábor politikai állam­titkárt. Beszéde folytatásaként a városve­zető felidézte a bécsi forradalom híré­nek Pestre érkezését, s azokat a tör­ténelmi momentumokat, amellyel a császári udvar megpróbálta elejét venni a pesti eseményeknek. Törté­nelmi áttekintést adott arról a folya­matról, ahogy kitört a forradalom és a szabadságharc, majd a dicső har­cokról. Felidézte azon harcos forra­dalmárok tetteit, akik sikerre vitték e nagy történelmi eseményt. Beszédét az alábbi gondolatokkal zárta:- 1848 példája ma is élő, eleven üze­net itt Pásztón és az egész országban - a nemzeti összefogás és megbékélés, az érdekek egyeztetésének a nagy pél­dája. Ha Széchenyi, Deák, Kossuth és Batthyány képesek voltak összefogni és félretenni korábbi ellentétüket, mi „mai magyarok” miért ne követhet­nénk a példájukat? Tegyük hát végre félre a sérelmeket, fogjunk össze a nem­zet érdekében, a holnapért, a jövő Ma­gyarországáért. Legyen hát béke, ösz- szefogás és egyetértés, legalább márci­us 15-én. Ünnepi köszöntőmet Az em­ber tragédiájának utolsó sorával zárom: „Mondottam ember küzdj és bízva bíz­zál!” Bizzunk hát a jövőben és küzd- jünk hazánkért, Magyarországért! Az ünnepi beszéd után többen is megkoszorúzták az 1848-as emlék­művet. Az ünnepség fáklyás felvonu­lással és szentmisével zárult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom