Nógrád Megyei Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-04 / 30. szám

2006. FEBRUAR 4., SZOMBAT SPORTTUKOR 11 SPORTTURMIX Ha nyerünk, felezünk! játékunkban most Bacsa Pál ipolyszögi olvasónknak kedvezett a szerencse, így az ő tippjeit játszottuk meg. íme: lx, 12,1, x2, 1, 2, 12, x, 2, x2,1, 1, 12, x. Hétvégi sportműsor Szombat labdarúgás. Előkészületi mérkőzés: Karancslapujtő - SBTC, Karancslapujtő, 11 óra. Teremfoci: 9. Provident teremlabdarúgó bajnokság, Bátonyterenye, 12 óra. pó­ker. Hétfordulós megyebaj­nokság, 2. versenynap. Sal­gótarján Madison Biliárd Center 16 óra. Vasárnap teremfoci: 9. Provident te­remlabdarúgó bajnokság, Bátonyterenye, 12 óra. Másodszorra nem sikerült Az Álba Volán-FeVita 3-0- ra kikapott a szlovén Acroni Jesenice otthonában a jégkorong Interliga döntő­jének második mérkőzésén, így a vasárnapi, székesfe­hérvári találkozó dönt az el­ső hely sorsáról. A magyar bajnok szerdán 5-2-re nyert, most viszont a győ­zelmi kényszerben lévő ha­zaiak az első harmadban két emberelőnyös gólt sze­reztek. A folytatásban újabb létszámfölényes talá­lattal növelte előnyét a Jesenice, az enerváltan ját­szó Álba Volán pedig ezút­tal nem tudott betalálni a szlovénok hálójába. Ismét hazai pályán a PSZSE kosárlabda NB II, Közép-magyarországi régió, férfiak Tél A-csoport Bp. Honvéd-BLF (13.) - Salgótarjáni Beszterce KK (15.) Budapest, Dózsa György út, szombat, 18 óra. Dávid Krisztián, az St. Besz­terce KK elnöke: - A hét végén ismét egy olyan riválissal kerü­lünk szembe, amelytől minden­ki sokkal jobb szereplést várt. A Honvéd csapata gyakorlati­lag egy korosztályos válogatott­nak felel meg - keretükből nyolcán szerepeltek már címe­res mezben - játékosaik na­gyon fiatalok, gyorsak és re­mek felépítésűek. Ha egyszer megérzik a győzelem lehetősé­gét, akkor már nem nagyon szokták azt kiengedni a kezük­ből. Azt gondolom azonban, ha a múlt heti teljesítményt tud­juk nyújtani, akkor nem lehet probléma. Illúzióink persze nincsenek, s tudjuk, hogy ke­mény csata vár ránk, amelyben egy apró figyelemkihagyás is végzetes lehet. Sajnos Mo- ravszki sérülése igen makacs, így ő biztosan nem játszhat. A többiekkel elvileg nincs problé­ma, vagyis majdnem teljes csa­pattal vethetjük magunkat a küzdelembe. BC Csepel (5.) - Balassagyarmati Justitia (16.) Budapest, ív u., szombat, 18 óra. Boronyai Tamás, a Bgy. Justitia edzője: - A legutóbbi két találkozón már volt tartása a csapatnak, s ennek megfelelően az eddigieknél sokkal szoro­sabb eredményt tudtunk elér­ni. Ez mindenképpen biztató a továbbiakra nézve. Be kell lát­nunk azonban, hogy az ebben az osztályban szereplő csapa­tok már nagyon erősek, kere­tükben egy sor volt NB I-es já­tékossal. Óriási különbségek vannak a lehetőségeink között, így nekünk elsősorban arra kell törekednünk, hogy játékban előbbre lépjünk. Támadásveze- tésünkkel - ahogy a 90 dobott pont is mutatja - nincs különö­sebb probléma, ugyanakkor vé­dekezésben még rengeteg a ja­vítanivaló. Az élmezőnyhöz tar­tozó Csepel ellen nem lehetnek különösebben vérmes remé­nyeink, célunk a tisztes helytál­lás. Bízom benne, hogy játék­ban ismét meg tudunk felelni az elvárásoknak és a sorozat vé­gén már lesznek olyan mérkő­zések, amelyeken győzelmi eséllyel léphetünk pályára. C-csoport Pásztói SZSE-Green Devils (13.)- Toldy Vízivárosi Hódok (5.) Pásztó, Dózsa György Általá­nos Iskola, szombat, 18 óra. Markó István, a PSZSE szak­osztályvezetője: - Az elmúlt idő­szakban sorozatban elszenve­dett hét vereség nem tett jót sem a csapatmorálnak, sem a táblá­zaton elfoglalt pozíciónknak. Az elveszett lehetőségeket viszont kár siratni, inkább előre kell te­kinteni, hiszen az elkövetkező három hónapban jórészt itthon lépünk pályára. Soron következő ellenfelünk az élbolyhoz tarto­zik, s a Hódok több igen jó képes­ségű játékossal is rendelkeznek, akik akár magasabb szinten is megállnák a helyüket. Részünk­ről előreláthatólag mindenki rendelkezésre fog állni szomba­ton, így ismét a legjobb összeál­lításban játszhatunk. Az viszont biztos, hogy a legjobb csapatunk is csak akkor győzhet egy élgár­da ellen, ha legalább három játé­kos extra teljesítménnyel tud ki­rukkolni. Biztos vagyok benne, hogy a közönségre nem lehet majd panaszunk, hiszen törzs­szurkolóink lelkesedése a vere­ségek ellenére is töretlen. Bácskái remekelt a Bocskain A magyar válogatott keretta­gok továbbra is remekül bok­szoltak, a legkellemesebb meg­lepetést azonban a még juni­orkorú kisváltósúlyú Bácskái Balázs okozta az 50. Bocskai Ist­ván ökölvívó-emlékviadalon Debrecenben. A negyeddöntők során a 64 kg-os fiatalember 25-13 arányú pontozással ver­te rutinos horvát ellenfelét, Bo­ris Kata-linicet, és ezzel már biz­tos érmes. A fiatal bokszolónak a válogatott másod- és a Vasas vezetőedzői tisztét betöltő édes­apja, az egykori kiváló ökölvívó, Bácskái Imre adta a tanácsokat. A 48 kg-os kategóriában Bedák Pál, 51 kilóban Kalucza Norbert, 54 kg-ban Bedák Zsolt és Hódosi Zsolt is továbblépett, egy súly­csoporttal feljebb pedig Kemény János és Varga Miklós lett elő­döntős. Czene Gyula E RÖVID ÍRÁSBAN BÁTORKODOM A TÉLHEZ, ANNAK SZÉPSÉGEIHEZ, a tél által kínált egészségmegőrzési és hangulatjavító kikapcsolódá­sokhoz kedvet csinálni. brrr! - fejezik ki tömören véleményüket egyesek már az évszak nevének hallatán is. mi tagadás: a télről többeknek a hosszú éjszaka, a gyakori nappali szürkeség, s a fokozódó bágyadtság, a borongós hangulat jut eszébe... Akadnak, akik szinte ki sem mozdulnak otthonukból és borzongva tekintenek az utcákat járó fázós emberekre. Többek­nek hét végén is az alvás, valamint a tévézés a leggyakoribb időtöltése... Tavasszal aztán mozdulni sem tudnak a fáradtságtól. szerencsére a fentiek nem fátumszerűen törnek ránk. Ugyanis tehetünk ellenük. - No persze, akinek van pénze! - mondhatják. Ez azonban csak részben igaz, hiszen vidékünkön különösebb költségek nélkül is szakíthatunk a bezártsággal, s családunkkal, vagy kisebb-nagyobb társasággal felkereshetjük a számtalan érdekességet kínáló téli tájainkat. Sokan tudják példá­ul, hogy müyen csodás élményt nyújt szűkebb pátriánkban a Cserhát, a Mátra, a Medves-fennsík vagy a Gortva-patak, s annak téli csobogása. De a fiatalabbak akár korcsolyázhatnak is a bizton­ságosan befagyott tavainkon, s itt-ott már műjégen is. KÖTHETÜNK - SZINTE KORTÓL FÜGGETLENÜL - sílécet, mint teszik ezt oly sokan az országban. Sajnos csak kevesen tudják, hogy a Mátraalmás közelében lévő galyatetői sífutócentrum - amelyik télen gyakran napfényben fürdik - képes kielégíteni léc és cipő kölcsönzésével a sítúrázók igényeit. És a lesiklás kedvelői? A sal­gótarjáni lesiklópályák közül ugyan ma már csak a szilváskői működik, de működik. Egy minden dicséretet megérdemlő cso­port tartja fenn a nem túl korszerű, de esti kivilágítással ellátott, a városközponttól mindössze 8 kilométerre lévő sícentrumot. Le­het, hogy a kellő propaganda hiánya miatt - néhány hét végét kivéve - meglehetősen kevesen keresik fel a két felvonóval mű­ködő csaknem 500 méter hosszú pályát. Pedig kiválóan alkal­mas kezdők és haladók kiszolgálására... Nehéz megmagyarázni, hogy az egyébként sífelszereléssel jól ellátott iskolák sem szer­veznek tanítványaik számára tanfolyamokat, akár a tanítási idő­ből is elcsípve néhány napot. az igényesebbek - s a valamivel vastagabb pénztárcájúak pedig felkereshetik a színvonalasabb Mátraszentistvánt, Kékestetőt, vagy a megyénkhez szintén közel lévő szlovákiai Kokavát, Látkyt, Tálét, Feketebalogot, Donovalyt vagy Chopokot... mindez persze anyagi befektetést igényel, de a legnagyobb költség, ha nem törődünk egészségünkkel, ha nem használjuk ki a tél kínálta lehetőségeket. Grosics Gyula, a „fekete párduc” 80 éves Visszavitte a Stécét az első osztályba - Beleszóltak munkájába, így inkább távozott Grosics Gyulát, a magyar labdarúgó Aranycsapat „Mona Lisa mosolyú”, nyolcvanhatszoros válogatott kapusát, az SBTC egykori sikeredzőjét aligha kell bemutatni az idő­sebb korú nógrádi focihíveknek. Mint játékos és mint edző számtalan siker részese. Van olimpiai aranya, vb- ezüstje. A „fekete párduc” védéseinek sorozatával bámu­latba ejtette a meccseire kilátogató tízezreket. Az ő újítá­sai közé tartozott - amelyet később Oláh Géza is átvett - hogy nagyszerű érzékkel irányította a védelmet és kifu­tásaiban is felülmúlhatatlannak bizonyult. A csapat ne­gyedik hátvédjeként is emlegették. Különös reflexekkel rendelkezett. Éveken át a világ legjobb kapusai között emlegették, pedig vb-szerepléseit nem kísérte nagy sze­rencse. Ma tölti be nyolcvanadik életévét. Isten éltesse!- Egy kis odafigyeléssel lehetett volna bő százszoros válogatott - indítom a beszélgetést- Miután Dorogról a fővárosba költöztem, belekeveredtem egy disszidálási ügybe, amiért egy év­re eltiltottak a játéktól. Aktív játé­kos koromban sok problémám volt abból is, merészkedtem bát­ran kimondani a véleményemet. Persze, akkoriban ezt nem nézték jó szemmel. A focitól többször el­Grosics tehetetlen tiltottak de az olyan kitűnő kapu­soktól is, mint a tarjáni Oláh Géza, Faragó Danka, Fazekas, Gellér, Ba­kó, Török, Szentmihályi, mindig sikerült visszaszereznem az egyes számú nemzetiszínű mezt- Hogyan került Salgótarjánba vezetőedzőnek?- Alighogy abbahagytam az ak­tív sportolást, edzői bizonyítványo­mon jóformán meg sem száradt a tinta, amikor az SBTC vezetői meg­kerestek és felkértek, hogy vállal­jam el az első osztályból kiesett és alapjaiban megtépázott együttes vezetőedzői tisztét - emlékezik vissza a „fekete párduc”. A feladat­ról nem sokat beszéltünk a csapat vezetőivel, mert egyértelmű volt: a csapatot egy éven belül vissza kell juttatnom az első osztályba.- Mint ismeretes, ez meg is tör­tént De hogyan tovább?- Valóban. A rendelkezésemre álló játékosokat elsősorban morá­lisan kellett felráznom. Ez sikerült, megnyertük a másodosztályú baj­nokságot, visszakerültünk a leg­magasabb osztályba. Negyven esztendő távlatából büszke va­gyok a sikerre, s arra is, hogy edző­ségem ideje alatt kezdett kialakulni a későbbi or­szágos hírű­vé vált Szalay, Ré­pás, Básti kö­______________ zéppályás Grosics 80 éves hármas. Szalay Mik­lóst egy edzőmeccsen láttam ját­szani a Sesében, s nyomban kér­tem a vezetőket: Mikit mielőbb iga­zolják le az SBTC-hez. Tehetségét mi sem igazolta jobban, mint az, hogy olimpiai bajnok lett Básti Pis­tával együtt. Kár volt Műdért, hogy súlyosnak tűnő sérülés miatt fia­talon abba kellett hagynia a játé­kot A vezetők kérésemre Buda­fokról leigazolták Jeck Fent és még néhány tehetséges fiatalt is, akik ezután a bronzéremig jutottak az NB I-ben és kiléptek a nemzetkö­zi porondra. Egyébként örülök, amikor hallom, hogy Jeck Feri a megyében Kisbágyon csapatával sikert sikerre halmoz. (leck az SBTC színeiben 1965-77-ig 253 mérkőzésen szerepelt és ez alatt csapatának 54 gólt szerzett Volt csapatkapitány is.)- Gurulta csapat szekere, mégis a szezon közepén hagyta el az SBTCt- Sohasem szerettem, ha egye­sek belebeszéltek a szakmai mun­kámba. Márpedig az SBTC-nél ez történt Egyes személyek érdemte­lenül is részesei akartak lenni a si­kernek. Ne gondolja, hogy valaki­vel is összezördültem volna és ezért jöttem el az SBTC-től. Voltak, akik örültek is a távozásomnak. Azonban utánam jött a korábbi tarjáni sikeredző, Szűcs Gyula, de pár hónapos edzőség után ő is vet­te a kalapját Egyébként szimpatikus volt a város és sok jó barátra leltem Nóg- rád megyében. Távozásom után is - ha csak tehettem - csaknem va­lamennyi fővárosbelí meccsüket megnéztem. A labdarúgás törté­netében ritka eset, hogy az egyik játékosommal, Szojka Ferivel a nemzeti tizenegyben vagy két tu­cat meccset játszottunk együtt és később edzője voltam. Ferinek a korábbi klubcsapatomban, a Bu­dapesti Honvédban is helye lett volna.- Tarjánból való távozása után mikéntfbfytatta sportpályajutását?- Egy kuvaiti meghívásnak tettem eleget, ahol két évig edzős- ködtem. Ezt követően tizenkilenc évig voltam sportvezető, és ez alatt kiábrándultam a labdarúgás egészéből. A láthatatlan betonfa­lat nemcsak én, hanem azok sem tudták áttörni, akik még rajtam kívül akarták azt. Lepattogtunk róla mint a gumilabda! Hit nélkül nem lehet dolgozni és nem is ér­demes. Mi annak idején megtisz­teltetésnek vettük, hogy szeretett országunkat, hazánkat, a nemze­ti színeket képviseltük a váloga­tottságunkon keresztül és mi ezt roppant megtiszteltetésnek vet­tük. A mai profi játékosoknak más az életszemlélete, mind mo­rálisan, mind etikailag. Átlagon felülit kaptak és sajnos kapnak is az átlag alatti teljesítményért, ha egyáltalán nem utasítják el a vá­logatottban való szereplést (Lásd Babos, Dárdai.) Higgye el, téves az a nézet, ha jobban megfizetik a focistákat, akkor többet produ­kálnak. Ez azért sem igaz, mert nem olyan közegben nevelked­nek mondjuk, mint mi akkor. Je­lenleg az a a helyzet, hogy nálunk nem a sportért élők, hanem a sportból élők űzik ezt a szakmát. A sportból élők és azon élősködők kihasználják a kínálkozó lehető­ségeket. A magas követelménye­ket kívánókat félre- állítják. Hát kérem, ezért olyan a magyar lab­darúgás, amilyen. Sorozatos ku­darcokat sok éveken keresztül csak magyarázzák, de érte nem tesznek semmit Sajnos a sportért élő személyek mindig alulmarad­tak, s én ezt is mint sportvezető végigéltem.- Grosics .. ^ Gyulát „fekete Ét ». »UP* párduc”-kéntis ismerik. Miért?- Dorogon gyerekesked- tem nagyon szegényes kö­rülmények kö­zött. Édes­apám kiskere­setű bányala­katos volt és mindemellé édesanyám sokat beteges­kedett. Talán csak az nyúj­tott némi vi­gaszt számá­ra, hogy öcsémmel Grosics (balról) egy templomba mentünk. Édes­anyám papot szeretett volna belő­lem csinálni, de a papi reverenda helyett, elég fiatalon, a kapus fe­kete mezét öltöttem magamra. Természetesen ehhez az is kellett, hogy a kapuba párduc módjára dobáljam magam a háló felé tartó labdára.- Végül mit üzen egykori tarjáni barátainak és a Nógrád Megyei Hír­lap olvasóinak?- A sajtón keresztül figyelem­mel kísérem az SBTC szereplését, de pillanatnyilag a jövőre vonat­kozóan borúlátó vagyok. A világon sok labdarúgó-stadionban megfor­dultam, de hasonló gyönyörű kör­nyezetben lévőt nem láttam, mint az acélgyárit. Jobb csapatot érde­melne csakúgy mint a nógrádi megyeszékhely sokezres szurko­lótábora. De sajnos azzal kell beér­niük, ami van. Ezúttal is üdvöz­löm a még élő tarjám és környék­beli barátaimat ■ Kukely Mihály másik kapuslegendával Géléi Józseffel

Next

/
Oldalképek
Tartalom