Nógrád Megyei Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-25 / 48. szám
2 2006. FEBRUÁR 25., SZOMBAT NÓGRÁD MEGYE Bemutatkozott a Honda City Még a szakértőket is meghökkentette A napokban debütált a hazai szalonokban a Honda új sedanja, a City. A Jazz alapjaira épített autó ötvözi a japán gyártó legendás minőségi igényét, s a magas szintű használhatóságot. Az 500 literes csomagtartóval rendelkező újdonságot a salgótarjáni Honda Maruzs szalonban vehettük górcső alá. TNL A Hondának sikerült az, ami valamennyi autógyártó álma: olyan népautót kifejleszteni, amely képességekben vetekszik a prémium kategóriás modellekkel, ugyanakkor figyelembe veszi az európai átlagember szokásait, s persze a pénztárcáját. A (City már nevéből eredően is) igazi népautó, amely azonban egy sor csúcstechnológiai elemet rejt. ságban. Mindezt egy flexibilisen mozgatható hátsó üléssor teszi igazán izgalmassá. A City a Jazzből megismert 1,4-es benzines erőforrással rendelkezik, melyet továbbhangoltak a Honda mérnökei, így növelve a motor gazdaságosságát és a teljesítményét. A City vásárlói választhatnak egy ötse- bességes manuális, vagy egy CVT automata váltót is. Az autó átlagfogyasztása 6 liter körül mozog. Háromféle felszereltségi szinttel találkoztunk: S, LS és ES. Az alapmodellben kétoldali légzsákot, övfeszítőt, CD-s rádiót találugyan- csak az S felsze- reltség része a A tágas utasteret és a hatalmas, 500 literes csomagteret a City annak köszönheti, hogy a benzintankot az utaskabin padlólemeze alá építették. A kompakt motor és a kisméretű futómű megengedte a tervezőnek, hogy egy luxusautó kényelmét váltsa valóra az újdonblokkolás- gátló és a fékasszisztens is. A Honda a biztonság növelése érdekében mind a négy keréknél tárcsaféket alkalmazott. Ugyancsak a Honda Maruzs szalonban találkoztunk a korát jóval megelőző Civic 8. generációs modelljével. Szinte hihetetlen, hogy az első Civic 33 éve készült el, s azóta 16 millió darabot gyártottak belőle. A mostaniról egytunk, s értelmű a szakma véleménye: 4-5 évvel megelőzi a korát! Az új Civic tagadhatatlanul jelenség. Ötajtós funkcionalitását coupés felhangokkal gazdagítja, ék alakja és előretolt kabinja pedig nagy dinamikus teljesítményt sugall. Egyéni sajátságai magukba foglalják különös „arcát”, ahogyan a lámpák egybeolvadnak a középső üvegezett panellal; illetve háromszögletű ködlámpáit (kivéve Comfort), melyek motívumát megismétlik az integrált kipufogóvégek. További látványelem a coupés stilisztikát hangsúlyozó rejtett hátsó kilincs, melyhez hasonlót az 1990-es NSX-en mutattak be, illetve az ötödik ajtó spoilerrel kettéosztott üvege. A szegmensben egyedülállóan, az új Civic 50 literes üzemanyag- tartálya középen, a padló alatt kapott helyet, csakúgy, mint a Cityé. Elegáns megoldás, mely nemcsak kiváló ütközésvédelmet biztosít, de a lapos padlózat miatt az utas- és csomagtér is növekszik. Az új, elektromos zárral rendelkező ötödik ajtó jobb működtethetőséget biztosít, s amellett, hogy nincs szükség kilincsre, a biztonság is javul, hiszen kábel sincs, így nehezebb feltörni az autót A Civicbe egy teljesen áthangolt 1,4-es, valamint egy vadonatúj 1,8- as benzines és egy 2,2-es dízelagg- regát rendelhető, amelyek hatse- bességes váltón keresztül adják át nyomatékukat az első kerekeknek. Mindegyikük olyan vezethetőséget, takarékosságot, kipufogógáz-tisztaságot és teljesítményt nyújt, mellyel öregbítik a Honda hírnevét és megszilárdítják pozícióját, mint a világ legnagyobb motorgyártója. ▲ Idén óvodákat támogattak esla Pásztó. Az EGLO Magyarország Kft.-nél hagyománnyá vált, hogy a karácsonyi ünnepség tombolabevételeit, további pénzbeli kiegészítéssel különböző helyi intézményeknek ajánlja fel. Az elmúlt évek során a támogatottak között voltak a helyi általános iskolák, a kisegítő iskola, a kórház, és ebben az évben a helyi óvodák jutnak a költségvetésüket kiegészítő bevételhez. Az idén a támogatási összeg 450 000 forintot tesz ki, melyet három pásztói óvoda használhat fel egyenlő részben: Százszorszép, a Hétpettyes és a Gyermekkert óvoda. Mindhárom óvoda a nevelési feltételek javítására fordítja a kapott támogatási összeget. Kiemelt hangsúlyt kap az idén is az udvarfejlesztési program folytatása. Az EU-s szabványnak megfelelő udvari játékeszközök vásárlása, és a meglévők felújítása is sürgető feladattá vált.Az óvodás kisgyermekek, és az óvodák nevelői közössége köszönetét fejezi ki a felajánlott támogatási összegért. Az ajándékátadáson (balról jobbra) Sárik Jánosné, Lechner Bemard és Sulyok Krisztina „Akkor fellélegzett az ország...” (Folytatás az 1. oldalról) Aztán fegyveres civilek érkeztek és próbálták bevenni a rádiót. Akkor este éjfélig voltam ott, de addig még nem sikerült elfoglalni azt. Egész éjjel lövöldözés hallatszott, majd korán reggel a szomszédommal elindultam szétnézni a Baross utca sarkán. A földön halott emberek feküdtek, közöttük tizenéves fiatalok, s egy zöld ávóst is láttunk. Láttuk, hogy komoly a baj... Egyszer csak valahonnan egy sorozatot leadtak ránk, de szerencsére nem sérültünk meg. Nem tudtuk, hogy mit kellene tennünk, de mivel mindannyiunkban volt egy kis fegyelem, bementünk dolgozni. Imitt-amott elindult egy villamos, volt, hogy civüek vezették, de a közlekedés ment. Az üzemben javarészt a környékbeliek dolgoztak és szinte mindenki bejött aznap. Hetényi Kálmán vezetésével összeültünk és az igazgatónővel, a pártvezetőkkel együtt megbeszéltük, hogy a munka nem állhat le, mindennek mennie kell tovább. A dolgozók közül azonban sokan hőbörögni kezdtek, s követelték, hogy a Halász elvtárs menjen a francba. Főmérnök, igazgatóhelyettes volt, aki egy nagyon komisz ember volt, akinek lehetett keresztbe tett. KI is zavarták a gyárból. A tüntetések folyamatosan zajlottak a városban, s két-három nap azzal telt el, hogy mi is mentünk a tömeggel. A belőtt kirakatokat érintetlenül hagyták a felkelők, nem volt rablás, de provokátorok bőven akadtak. Mivel sokan voltak, Kálmán azzal a feladattal bízott meg minket, hogy fékezzük meg őket. Ezek a kommunisták nagyon értettek a partizánkodáshoz, jól ki voltak képezve. Hár- man-négyen elindultak, kinéztek egy kocsmát, majd feltörték, s csábították a tömeget, hogy „vigyük, mert kell”. A kocsmák után az élelmiszerboltokat vették célba. A lump emberek hajlamosak voltak elcsábul- ni, de nekünk az volt a dolgunk, hogy megakadályozzuk az ilyen fosztogatásokat. Volt olyan, hogy pofozkodásig fajult a dolog, s az emberek maguk üldözték el a provokátorokat. Napról napra próbáltuk megfékezni őket, de az élet komorabbá vált. Kálmán folyton hangoztatta, hogy arra vigyázzunk, hogy be ne fészkeljék magukat közénk az ávósok. Volt ám egy kakukktojás közöttünk, a Pista, akinek - mint kiderült - a bátyja a Rákosi-villában volt ávós törzs- őrmester. Ezeket az ávósokat egyébként többnyire vidékről toborozták be, csóró emberek voltak, de az ávóval nagy urak lettek. Sok disznóságot elkövettek. Ahonnan jöttek, oda nem mehettek vissza, mert ismerték őket, budapesti lakásaikba szintén nem mertek visz- szamenni, mert tudták róluk, hogy mifélék. Kénytelenek voltak olyan gyárakba bevenni magukat, ahol nagy volt a kommunista mag, s ez lett a bázisuk, innen indultak portyára. A Bosnyák téren volt egy ilyen bázisuk, de kifüstöltük őket, s így szereztünk egy teherautót is. Ekkor már kezdett fogyni az élelmiszer a fővárosban, ezért nemcsak az ávósokra kellett figyelnünk. Elmentünk Tibor barátomhoz Üllőre, s egy autónyi élelmiszerrel tértünk haza. Az asszonyok szétcsoma- golgatták, s mindenki vitt haza magának, s a házban a lakóknak. A vidéki kiruccanások rendszeresek lettek: Üllő, Gomba, Maglód. Dányból egyszer egy fél disznót is hoztunk, egy idős bácsi küldte a felkelőknek. Mikor már meghallották egy-egy faluban, hogy ott vagyunk, csak úgy hordták oda a sok ételt: babot, zöldséget, húst, kinek mije volt. Az ország nagyon összefogott, mintha fellélegzett volna, mindenki érezte, hogy tennie kell valamit. Vigyázni kellett nagyon, mert a lesipuskás ávósok a járókelőkre vadásztak. Nem csoda, hogyha elfogták őket az emberek és bosszút álltak rajtuk. Ilyen volt, amikor a Fráter utcánál a Papp tér felé elkaptak egy ávóst, aki megpróbált elmenekülni. Bement egy házba, ahol egy asszony volt otthon a kisgyermekével, s rájuk fogta a pisztolyát Amikor az asz- szony sikított, megtudták, hogy melyik lakásba bújt meg az ávós, utánamentek. Megragadták a nyakát és megmutatták az ablakból a ház előtt álló tömegnek. „Dobjátok ki!” - kiabálták, majd kidobták. Szinte le sem ért, már széttaposták... Csúnya látvány volt. Kiforgatták a zsebeit - az ávósok mindig tömve voltak pénzzel, nagyon el voltak látva. Ezzel próbálták elérni, hogy befogadják őket éjszakára. Ott voltam a pártház ostrománál is, amikor szintén a tömegbe lőttek. Felpaprikázódtak az emberek, s megindultak, mint az áradat. A felkelők bevették a pártházat, majd láttam, amint Mező Imrét felakasztották. Olyan közel voltam, hogy szinte éreztem a vér szagát... A forradalom ideje alatt rengeteg külföldi újságíró volt a fővárosban, folyton fényképeztek, s ez később sokak fejére bajt hozott. Emlékszem, volt egy kisöreg, aki nálunk dolgozott az üzemben, s amikor kiadták azt a bizonyos Fehér könyvet, amelyben bepocskondiázták a forradalmat, abban ő is szerepelt. Szegénynek semmi köze nem volt semmihez, de mivel szerepelt a könyvben, nagyon meghurcolták a forradalom leverése után. Azokat a fényképeket amelyeket később megszerezett a hatalom - még évekig bogarászták bűnösök után kutatva. Aztán bejöttek az oroszok. Vonultak az Üllői úton... Kezdetben jó ötleteink voltak: mivel a gyár vegyi cikkekkel foglalkozott, a fiúk kitalálták, hogy gurítsunk'ki három hordó kenőszappant és öntsük ki a köves útra. Nagyon jó hasznát vettük, mert azok az autók, amelyek megálltak, már nem tudtak újra elindulni. Ennek köszönhetően ki is lőttek a többiek vagy három-négy páncélos harckocsit. Csortos István Később a helyzet rosszabbodott, igazi háború volt. Úton-útfélen hullák hevertek, amelyeken a tankok áthajtottak, borzalmas volt. Lőtték a népet, mindenkit, aki élt és mozgott. Megálltak a tankkal egy ház előtt, körbelőttek, majd továbbmentek. A megfélem- h'tés volt a cél. Dolgunk ekkor is akadt bőven, hiszen az élelmiszerszállítás nem állhatott le. De aztán minden megváltozott. A gyárba az ávó odatette Patkó elvtársat személyzeti főnöknek, valójában „rendet teremteni”. Nagyon barátkozott velünk, teadélutánokat rendeztek a 250 fős üzemben. Ekkorra már lecsillapodtak a kedélyek, s jött 1957 és megalakult a MŰK, vagyis a Márciusban Újra Kezdjük mozgalom, amelytől nagyon féltek. Március 13-én éjszaka nem otthon aludtam, s amikor beértem munkába a munkatársak csodálkozva néztek rám. „Te itt vagy, nincs semmi bajod?” Mint kiderült éjszaka az ávó begyűjtést tartott az egész városban, s Huszár Gyuszi barátomat és Kálmánt is elvitték. Ekkor hazarohantam és láttam, hogy az ajtót befeszítették és mindent feldúltak. A szomszédok elmondták, hogy valami „hivatalos emberfélék” kerestek az éjjel. Mint kiderült, az üzemből jelentettek, hogy kik a gyanús személyek, a rendcsináló Patkó elvtárs és az a kakukktojás, a Pista, aki befészkelte magát közénk. Ők voltak. Persze nem nyugodtak bele, hogy engem nem sikerült elkapni, találtak rá ürügyet, hogy bíróság elé állítsanak. Mukahelyi fegyelmit is kaptam, majd az volt a vád ellenem, hogy forrófejű voltam, s felforgatónak is neveztek. Végül kitalálták, hogy egy év börtönt megérdemlek. Szerencsére Tibor bátyám közbenjárásával csak felfüggesztettet kaptam. Kálmá-nék sajnos egy évet kaptak, amit a tököli börtönben ültek le. Az életünket ellehetetlenítették, nem találtuk a helyünket. Bármilyen munkát is szereztem, mindig éreztették velem, hogy én más vagyok, nekem nem lehetett azt tenni, mint másoknak. Liptay Vágner Tibor bátyám segített munkát keresni is később, de ő - aki 21 éves korában ludovi- kás tiszt volt és tanult ember - akkor csak segédmunkásként dolgozott. Az 1956 utáni időszak a félelem évei voltak. Az emberek nyikkanni sem mertek: csendesek voltak és féltek. Úgy gondolom, hogy csak 1980 körül lazult föl a helyzet, amikor már lehetett ezt-azt mondani. A hatalom tagjai már az 1980-as években tisztában voltak vele, hogy megbuktak, s ezért tudtak annyi mindent kimenteni. Többet is engedtek a népnek, engedékenyebb volt a rendszer, hiszen be kellett fogni az emberek száját. Én azt hittem, hogy lesz egy igazi rendszerváltás, de ez nem az volt. Ez egy elfuserált valami volt. Lejegyezte: Szeles Enikő
