Nógrád Megyei Hírlap, 2006. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
2006-02-11 / 36. szám
4 2005. FEBRUÁR 11., SZOMBAT KULTÚRA „A kútásó az égre néz" Földi Péternek ez a festménye - amely különösen nagy hatást tett rám - az egyik fő helyen található „A hantmadarak élőhelye” (Supka Manna emlékére) című, a minap megnyílt budapesti kiállításon s mint munkásságának kiemelkedő alkotása utolsó képként - a 345.(!) oldalon - helyet kapott abban az életműkötetben is, amelynek e hét elején volt a bemutatója a tárlat színhelyén, a Hamilton Tőzsdeügynökség Rt. aulájában, az Aulich Art galériájában. Pontosabban, van még hátrébb is két kép a kötetben, de „Az apám..., illetve „Az anyám portréja” már az „Életrajzi adatok” közé ékelődik. Aligha kell indokolni e remek szerkesztői megoldást... A cikk címadó képe (2004-2005 - olaj, vászon, farost) S, hogy miért szeretem „A kútásó...-t”? Bár - mint megtudtam - hátterében konkrét események, alakok is meghúzódnak, a szimbolikáját érzem rendkívül kifejezőnek, általánosnak. A „mélyre áss, hogy az égre láss” gondolat paradoxonét ugyanis bárki átélheti, bizonyíthatja, de én igaznak érzem Földi Péter egész művészetére vonatkozóan is. Somoskőújfaluból - ami nagyságrendjét, a fővároshoz viszonyított helyzetét tekintve igencsak távolinak, ha úgy tetszik mélynek tekinthető - tudott és tud, kozmikus magasságokba, a csillagok közé, az univerzumba tekinteni, a létezés legegyetemesebb kérdéseivel, problémáival foglalkozni. Madách Imre jut róla eszembe, (szerénységét, puritánságát ismerve bizonyára tiltakozna az ösz- szehasonlítás, sőt még a felvetés ellen is) aki ugyancsak messzi vidéken, egy nógrádi kis faluban, az alsósztregovai kúria „Oroszlánbarlang”-nak nevezett helyiségének magányában alkotta meg a Tragédiát, e zseniális emberiségkölteményt.) Földi Péter számára ilyen az a somosi széljárta fészer, ahová festékallergiája elöl menekült, s amelynek fotója nem véletlenül került a kötet élére, közvetlenül a saját portréi mellé, s amelyet nem véletlenül emlegetett dr. Hann Ferenc akadémikus sem könyvismertető beszédében. A Szentendrén élő és dolgozó műtörténész régről, pályája kezdetétől ismeri Földi Pétert, salgótarjáni időszakában barátkoztak össze. Ő még emlékszik azokra a hetvenes évek eleji, közepi képekre, a vegetáló, burjánzó, virágzó növényekre - babhüvelyekre, lósóskákra, pitypangokra, csírázó hagymakosarakra - is, amelyekből a későbbi jellegzetes madarak, majd más állatok és a különleges emberfigurák kialakultak, szervültek. Ugyanis - mint Hann Ferenc elmondta - Földi festészete noha befelé építkezve bővült is, alapvetően nem változott az évtizedek folyamán. Azt képes bizonyítani, hogy a növény, az állat és az ember sorsa a természetben összefonódik, egymás tulajdonságaival felruházódik, s az „emberállat” mindegyike oltalomra szorul, védtelen és kiszolgáltatott. S hogy kitől és kinek? Ez a legnagyobb talány e festészetben éppúgy, mint azon kívül. Mondhatni, hogy a „nem szeretem” valóság, de azt is, hogy e metaforikus élőlény önmaga veszélyezteti először saját életterét, aztán moralitását, szabadságát, majd feszegeFöldi Péter Munkácsy-díjas, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja ti emberlétének határait is. Ezzel a meditativ látásmóddal, kereső, kutató világszemlélettel, ezzel az eredeti festői módszerrel Földi Péter összetéveszthetetlenül sajátos művészetet teremtett, olyat, ami független minden iskolától, divatáramlattól, olyat, ami csak rá jellemző. Bár számára is voltak és vannak tiszteletet parancsoló tradíciók, neki az előképek inkább a lelki rokonságot sugallják. Mint tanárember, sokat merített és őrzött meg viszont a gyermekrajzok spontaneitásából, keresetlen őszinteségéből, a népművészet tisztaságából, logikájából, formakincséből. „Földi Péternek birto-kában vannak a művészi- mesterségi ismeretek az alámerüléshez... Ha mi magunk is belemerülünk egy időre... világának igézetébe, akkor értjük meg igazában, miért van az, hogy ez a művész nemcsak piktúrájá- ban, de egész habitusában magán viseli ennek a másuttjárt- ságnak a nyomait... ” - írta róla 1996-ban az őt kiválóan ismerő és értő szaktekintély, a közelmúltban elhunyt Supka Magdolna művészettörténész. S a kötet azért jó, mert nem csap be, szemléletesen mutatja be - és amennyire egy nyomtatott műtől egyáltalán lehetséges és a XXI. század elején elvárható - hitelesen értelmezi és adja vissza Földi festészetének, kultikus mítoszának tartalmi lényegét, formai önazonosságát. S nemcsak rajztudását, vonalbiztonságát, kreativitását, stilizációs készségét, hanem élénk színvilágát, attraktivitását, deko- rativitását is. Ez természetesen annak az alkotóműhelynek köszönhető, amelyik minden tudását latba vetette a siker érdekében, s mozgósította, inspirálta Földi Pétert is az együttműködésre. H. Szilasi Ágota salgótarjáni származású műtörténész azon túl, hogy mélyen empatikus és szakmailag megalapozott bevezető tanulmányt írt az eddigi életműről, a szerkesztés nem kis feladatát is magára vállalta és a „Látványélmények”, a „Madarakról”, a „Táltos boronával”, az „Asszonyének” és a „Vetésforgó” címek alatt tette közzé a bő három évtized során született műveket. A mintegy háromszáz oldalnyi képmellékletet a Földi Péterrel készült interjúk részletei, a róla megjelent írások szemelvényei követik. Wehner Tibor összefoglalója után a már említett „Életrajzi adatok” című, a kiállítások, díjak, saját publikációk listáját és az irodalmat is magában foglaló fejezet zárja a kötetet. A grafikai tervezés Molnár Csilla gondos és ötletes munkáját, a fentebb méltatott fotózás Sulyok Miklóst dicséri. Az angol szöveg Matthew Palmer nevéhez fűződik. A nyomdai előkészítést, illetve a sokszorosítást a budapesti GMN Repró Stúdió, valamint a Pau-ker Nyomda Kft. végezte 2005-ben. A „Földi Péter” című remek album immár tovább gazdagítja a megyében élő képzőművészekről megjelent reprezentatív kiadványok - mint például a Réti-kötet - sorát. ló volt látni, jó tudni, hogy milyen sokan - tanítványok, kollégák, műgyűjtők, művészetbarátok - érdeklődnek „Földink” (konkrét és átvitt értelemben) munkássága iránt. S noha már eddig is maradandót alkotott, beírta nevét a magyar táblaképfestészet történetébe, az 57 évében járó művész életműve korántsem lezárt, remélhetően még hosszú éveken, évtizedeken át lesz szó szerint is jelen a kulturális közéletben. ■ Csongrády Béla Gróf Teleki László emlékére Ma 195 éve született gróf Teleki László, a Kegyenc írója, a reformkor politikusa, függetlenségi harcunk nyugati diplomatája, az emigráció meghatározó alakja. 145 éve Nógrád vármegye arcképét megfestette és a közgyűlés nagytermében helyezte el, Losoncon és Balassagyarmaton utcát neveztek el róla. Szirákon, ahol gyermekkorában élt és ahol a családi sírboltban, méltatlan körülmények között nyugszik, még ismerik nevét! Mit kell tudnunk róla? Pesten született 1811. február 11-én. Édesapja halála után gyermekéveit a sziráki kastélyban tölti, 15 évesen már a pesti nyilvános „bölcseleü tanfolyam” hallgatója, 1828-tól a sárospataki kollégium diákja. Szenvedélye a jogtudomány. 1831- ben apród a budai helytartósági tanácsnál, 1832-ben Bécsben az udvari kancelláriánál kap állást, de elkívánkozik a császárvárosból: 1833-tól 1836-ig nyugat-európai utat tesz. Hazatérése után, 1837-ben a fogarasi kerület követté választja. Az erdélyi országgyűlésen nagy feltűnést kelt a vallásfelekezeti egyenlőség és az erdélyi-magyar unió mellett elmondott beszédeivel. Ellenzékiként a bécsi titkos- rendőrség előtt gyanússá válik, jelentések készülnek róla. 1840-ben királyi meghívót kap az ország- gyűlés felsőtáblájára és Batthyány Lajos barátja lesz. 1841. szeptember 6-án mutatták be a Kegyenc című drámáját a Nemzed Színházban. Irodalomtörténészek szerűit művének dráma- irodalmunkban előkelő helye lenne! Eszméinek terjesztésére új lehetőséget ad számára Kossuth 1841-ben indított Pesti Hírlapja. Az 1847. március 15-én megalakult Ellenzéki Bizottság tagja, jelentős része van az ellenzéki program kidolgozásában. A november 11-én Pozsonyban összeülő utolsó rendi országgyűlésen az ellenzék vezére Kossuth, akinek pesti követté választását Batthyány mellett Teleki is támogatja. 1848 augusztus 29-én Batthyány Lajos Telekit magyar-párizsi követté nevezi ki. Novemberben a magyar kormány őt hatalmazza fel az egész külföldi diplomácia vezetésével. 1849. május elején röp- iratot jelentet meg tiltakozásul a fenyegető cári beavatkozás ellen. A nemzetiségi politika élharcosa: leírja, hogy nem csak a Habsburg- birodalom halt meg, hanem Szent István Magyarországa is. Ezt 1918- ig senki sem merte kimondani! Teleki László tartományi autonómiát javasolt a nemzetiségeknek, aminek elutasítása nagy hiba volt! Május 22-én jegyzékben közli a francia kormánnyal a Habsburg- család trónfosztását és kéri a független Magyarország elismerését. Szeptember 11-én, ugyancsak nyílt levélben, párbajra hívja Haynaut Idézet a levélből: „...Úgy tekintem, mint egyik gyilkosát az ön parancsából Aradon kivégzett 13 tábornoknak, Batthyány Lajos grófnak, valamint egy sereg más áldozatoknak, kiknek vére bosz- szúért kiált... Határozzon találkozásunkra helyet és időt., oly országban, ahová mennem szabad...” (Haynau megtagadta az elégtételt) Telekit szeptember 22- én távollétében halálra ítélik és Pesten jelképesen kivégezik. 1859 júliusában a francia-szárd csapatok nagy győzelmet aratnak Solferinónál. A franciák fegyver- szünetet kötnek az osztrákokkal és ismét cserben hagyják a magyar ügyet Teleki reményei így füstbe mennek, így kockázatos lépésre, egy szászországi kirándulásra szánja el magát, ahol elfogják és kiadják az osztrákoknak. Felzúdul az egész világ: meg akarják menteni a kiváló politikust, írót, szónokot! A nemzetközi nyomás hatására december 31-én császári kihallgatáson vesz részt, 1861. január 1-jén szabadlábra helyezik. Február 16-án érkezik Szirákra, március 14-én királyi meghívót kap az országgyűlés főrendi házába, így feloldva érzi magát a császárnak adott ígérete alól. Március 26-án Abonyban ismét képviselővé választják, itt beszédében az 1848-as törvények teljes visszaállítását követelte. 1861. május 8-ra hívták össze a képviselőház ülését. Teleki ekkor már látja, hogy pártjának vezérkara nem hajlandó követni az emigrációval vállalt útján, és inkább a megegyezésre törekednek. Teleki számot vet helyzetével, ráébred elszigetelődésére, s mivel nem lát kivezető utat, május 7-én szíven lövi magát. így akarta figyelmeztetni az országot 1861. május 10-én helyezték örök nyugalomra a sziráki kriptában. SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése:,Megáll, bekapcsol és meredten bámul kifulladásig’. Szerencsés nyertesünk: Vonó Mária Hont, Honvéd u. 1. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb február lóig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
