Nógrád Megyei Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-10 / 8. szám

4 2006. JANUAR 10., KEDD NÓGRÁD MEGYE A gyülekezeti ház 15 millió forintból épült meg Gyülekezeti ház Terényben Terény. Az óév végén ü. Szebik Imre, a magyarországi evangéli­kus egyház püspök-elnöke szen­telte fel az elkészült gyülekezeti házat a településen, amelyet az egyházközösség hálaadó isten- tisztelettel és az azt követő ösz- szejövetellel ünnepelt. Terényben is, mint Magyar- országon mindenütt, az egyhá­zi iskolákat állami tulajdonba vették és az 1949-es rendelet el­törölte a kötelező vallásokta­tást, így 1950-től az egyház ta­nító-nevelő szolgálata a temp­lom falai közé szorult. A rend­szerváltást követően lehetőség nyílt az egyházi ingatlanok ter­mészetbeni visszaigénylésére vagy kártalanítására, s a te- rényi egyházközösség presbité­riuma úgy döntött, pénzbeli kártalanítást igényel. A kapott pénzből már akkor is gyüleke­zeti ház építését tervezték, hogy a téli időszakban legyen hol tartania az istentisztelete­ket, a bibliaórákat és a gyüleke­zeti közösség kulturált helyen tarthassa meg vendégségeit. A presbitérium a kivitelezés­re pályázatot írt ki, majd a beér­kezett ajánlatok közül Mészáros János vállalkozót bízta meg a munkálatok elvégzésével, s el­képzeléseiket, vágyaikat Kle- nóczky Sándor tervező vetette papírra és ennek alapján kapták meg az építési engedélyt. A gyü­lekezeti ház végül 15 millió fo­rintból épült meg. Az építkezés előkészítési munkálataiból és az átadással kapcsolatos teendők­ből Gulácsiné Fabulya Hilda lel­késznő fáradhatatlanul vett részt. D. Szebik Imre, a magyarországi evangélikus egyház püspök-elnöke szen­telte fel az elkészült gyülekezeti házat A kemence melegénél játék a kukoricamorzsolás Mindenki együtt a fonóban Herencséiiy. A fonó a női társas munka legfontosabb alkalma volt régen. Az őszi behordástól többnyire a farsang végéig tar­tott. Szent Györgykor minden­képpen be kellett fejezni a munkát, mert úgy tartották, hurka teremne a szöszben. A fonás kezdőnapja kötődhetett valamilyen jeles naphoz, pél­dául Nógrádsipeken novem­ber ötödikéi Imre-napi búcsú után kezdték. Sokfelé bizonyos munkák, így például a kukori­caszedés befejezéséhez kötöt­ték. Herencsényben a fonó nyi­tását Márton-napra időzítet­ték, mert a néphit szerint „szürke lovon jön Márton”, az­az amikor már dér van, az asz- szonyoknak be kell fejezni a kinti munkát, és hozzá kell kezdeni a fonáshoz, másként nem végeznek a szövéssel ta­vaszra. Az így szövött vászon­ból készült a lányoknak a sta- fírung, a férfiaknak az ing, ga­tya. Meg kellett fosztani a tol­lat is, amivel a párnát, dunyhát töltötték, szóval, akadt munka bőven. Egyedül azonban unal­mas a tollfosztás, fonás-szövés, ezért aztán összegyűltek az asszonyok egy-egy háznál, ahol serénykedés közben nó- tázgatással, pletykálkodással töltötték az időt, a fiatalok pe­dig felhasználták az alkalmat az ismerkedésre. Fürgén kel­lett dolgozni, mert jött a tava­szi madár, és kidalolta, akik lusták voltak: „pipityőr, pipi- tyőr, lusta Panka most is sző”. Mint azt a fonóház háziasz- szonyától, Ambrózi Erzsébettől megtudtuk: egyéb más ren­dezvényeknek is helyet ad a ház, hiszen a téli szünetben a gyermekek játszóháza volt, e héttől pedig az esti órákban el­indul a néptáncoktatás, amit a terényi Széles László tart majd minden korosztály számára. Előadás-sorozat indítását is kezdeményezték a települé­sen, s így „Mit nyerhetünk a Bibliából?” címmel Reisinger János irodalomtörténész tart majd előadást január 28-án, szombaton. Pörög az orsó az ügyes asszonykezekben Három-négy generáció egy fedél alatt a herencsényi fonóban A fonó több hónapos életét befolyásolták az ünnepek, jeles napok, így például Katalinig énekeltek, táncoltak, adventtól karácsonyig csendesebb időszak volt, majd farsang idején érte el a fonóbeli szórákozás a csúcspontját

Next

/
Oldalképek
Tartalom