Nógrád Megyei Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-24 / 20. szám
2006. JANUÁR 24., KEDD 3 NÓGRÁD MEGYE Százezer forint a nyomravezetőnek! A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megalapozott gyanúja keresi a képen látható MOLNÁR ZSOLT (született Hatvan, 1974. 11. 24., anyja neve 11 VgflV — Dancsok Kata- l ímXXmW j ]jn) Kisterenye, Csokonai út 31. alatti lakost. A férfi „Dzsoni” becenevet használ. Nevezett a bejelentett lakcímén nem tartózkodik, a felkutatása érdekében végzett munka eddig nem vezetett eredményre. Aki a rendőrség részére olyan információt szolgáltat, amely lehetővé teszi a körözött személy elfogását 100 000 forint nyomravezetői díjban részesül. Adatszolgáltatást a rendőrség ingyenes zöld számán, a 80/810- 107-en, valamint a legközelebbi rendőrségen lehet megtenni. Működik a könyvtár H. E. IpolytamÓC. Az elmúlt három évben gyökeres változás következett be a település könyvtárának sorsában. A könyvtárhelyiség festése után beállították a polcokat, visszakerültek a helyükre a leltárba vett könyvek. Megkezdte működését a telekunyhó, ahol biztosított az internethozzáférés az érdeklődők számára. Az eMagyarország Pont révén több számítógépet szereztek be, a salgótarjáni kistérség többcélú társulása jóvoltából kandallót, székeket, könyvespolcokat, még egy számítógépet, multifunkciós lézernyomtatót vásárolhattak és 172 kötettel bővült a könyvállomány. A könyvtár tehát hosszú szünet után megnyitotta ajtóit a nagyközönség előtt, Török Tamásné könyvtáros várja a könyvtárlátogatókat. Zordra váltott a tél... Pár napja még olvadt, erre bizonyíték az eresz alatt lógó jégcsap (Folytatás az 1. oldalról) A húsz fokhoz közelítő mínuszok és az a tény, hogy az ennél jóval hidegebb Oroszországból az ottani körülmények miatt kevesebb gáz érkezik az országba, a hazai energiafelhasználásra, illetve egyes esetekben korlátozásra irányítják a figyelmet. A Tarjánhő Kft. háza táján nincs efféle változás, s hogy lesz-e azt egyelőre senki nem tudja. Kiss József, a cég ügyvezető igazgatója:- Mi is azoknak a cégeknek a körébe tartozunk, melyeknek a gázfogyasztása indokolt esetben esetleg korlátozható, ez azonban természetesen nem a teljes mennyiségre vonatkozhat, hanem részleges lehet. Igyekszünk felkészülni az ilyen helyzetre: van PB- gáz tartalékforrásunk. Másrészt szeretném jelezni, hogy csak a nem lakossági célú fogyasztást, vagyis ipari üzemeket, intézményeket érinthet a teljesítmény-vagy szolgáltatás csökkenés. Minden attól függ, hogy az országos helyzet hogyan alakul. Mint hallottuk, már több nagy felhasználót felszólítottak a gázfelhasználás csökkentésére - mondta érdeklődésünkre Kiss József, a Tarjánhő Kft. ügyvezető igazgatója, aki kérdéseinkre az elmondottakat azzal egészítette ki: önmagában a nagy hideg nem, csak a gázkorlátozás vezethet részükről időszakos teljesítménycsökkenéshez. Télen alapvetően fokozott figyelmet fordítanak az utcai hajléktalanokra, a leghidegebb napokban, hetekben pedig még körültekintőbben igyekeznek ellátni őket a balassagyarmati vöröskeresztesek. Tavaly húsz százalékkal növekedett az otthontalanok száma, minek következtében az utóbbi napokban is harminckilencen töltötték a szabadban az éjszakát. Őket naponta kétszer keresik fel a szociális munkások, meleg teát, takarókat osztanak nekik. A mindig teltházas, huszonegy férőhelyes hajléktalan- szállón, - amit a szervezet működtet - állandóan harmincán húzódnak meg. Mint Böhm Sándor, a Vöröskereszt területi vezetője tájékoztatott, valamennyien betegek, vagy fogyatékkal élnek, kétszeresen, háromszorosan rászorulnak a szolgáltatásokra. A nappali melegedő szombaton és vasárnap is fogadja a fázó, éheseket. - számuk most 124 - s ha szükségesnek látják, éjszaka is nyitva lesz - mondta Böhm Sándor. Százesztendős szobrászfeleség (Folytatás az 1. oldalról) Apám születésének centenáriumán, 2003 augusztusában eljött velünk Kisterenyére és részt vett az állandó kiállítást megnyitó ünnepségen. Még tavaly nyáron is sürgött-forgott a lakásban, sőt a kertben is szorgoskodott, s örömmel hozta fel, mutatta az általa gondozott szép paradicsomokat. Mostanra azonban nagyon elfáradt... Sajnos Ilonka nénivel a saját századik születésnapja előestéjén nem sikerült beszélgetni. így nem tudhattuk meg, hogy milyen érzés volt alkotóművészek, híres emberek felesége, édesanyja lenni, hogyan éli meg e ritka évfordulót s hogy miként értékeli a megtapasztalt viszhntagságos évszázadot S köszö- netünket sem tudtuk neki tolmácsolni mindazért, amit családjáért - és általuk valamennyiünk érdekében - tett. A jó Isten már sokáig éltette, talán még segíti abban is, hogy javuljon az állapota, valamelyest felépüljön és köztünk, szerettei között legyen a továbbiakban is. Ezt kívánjuk drága Ilonka néni! Miért is nem...? Hegedűs Erzsébet időről-időre foglalkozik vele a média, egyik kampány követi a másikat: a célközönség a nők, akiket arra kapacitálnak, hogy minél többen menjenek el rákszűrésre. A statisztika azonban lehangoló, mert azt mutatja, hogy a hölgyek között kevesen vannak, akik rászánják magukat a fájdalommentes vizsgálatra. Vajon miért is nem veszik igénybe többen az ingyenes rákszűrést? EGYIK KEDVES ISMERŐSÖM MESÉLI A NAPOKBAN, hogy mi történt vele. Egy nap, amikor a szokásos önvizsgálatot végezte magán, felfedezett mellében egy csomót. Azonnal elment orvoshoz, aki megerősítette, tényleg van valami elváltozás. Ultrahang, röntgen, majd a diagnózis: mintavételre van szükség, hogy meg tudják határozni a továbbiakat. Megbeszélték a mintavétel időpontját, amire el is ment - de minek? Az történt ugyanis, hogy hosszú várakozás után végre behívták. A vizsgálóba már félmeztelenül kellett bemennie, ahol a mintavétel helyett egy újabb tapintásos vizsgálat várta, egy általa nem ismert orvossal. Ott áll a vizsgáló közepén, egy újabb ismeretlen orvossal szemben, aki először még azt sem találta, hol is van az elváltozás - holott ott voltak kezében az ultrahangos és röntgenleietek. Természetesen a szokásos nővérkék (akik néha mintha el is felejtenék, hogy bizony ők is „nőből” vannak), szóval, kezdődött elölről az egész. A mintavétel helyett egy újabb időpontot kapott, és ennyi. na, erre mondom azt, hogy bizony, itt van a kutya elásva. Minden nő retteg attól, hogy egyszer csak olyat talál magán, ami bajra utal. Bármennyire fél az ilyen vizsgálatoktól, mégis rászánja magát, hogy elmenjen, aztán pedig sírjon tehetetlenségében azért, mert megalázó helyzetbe kerül. Bármilyen hihetetlen, a legtöbb nő nem szeret nyilvánosan pucérkodni, még akkor sem, ha a vele szemben álló orvosi köpenyt visel, és az asztalnál azonos neműek ülnek. Eltöprengtem azon: miért nem lehet a vizsgálórészt legalább egy paravánnal elkeríteni, ahol tényleg csak az orvos áll vele szemben? És vajon miért lehetetlen kivitelezni, hogy egy beteggel egy orvos foglalkozzon? És miért nem lehet azt a vizsgálatot vagy beavatkozást elvégezni, amiért behívták a beteget? ha mindezeket végignézzük, azt mondom, érthető, miért is nem mennek el az ingyenes rákszűrésre a hölgyek. Azért, mert gyűlölik a megalázó helyzeteket, és aki anyagilag megengedheti magának, inkább magánorvoshoz fordul. Mert nem igaz az, hogy nem törődnek magukkal, az egészségükkel - csak éppen más módon teszik. S amíg ezen nem lesz nagy változtatás, a statisztika jobb esetben stagnál, vagy éppen zuhanórepülésbe kezd... Az írástudók felelőssége A magyar kultúra napján vendégünk volt Jókai Anna Vannak emberek, akik úgy járnak közöttünk, hogy azt is meglátják, amire nekünk nincs szemünk, s ha már meglátták ezeket a - számunkra - rejtett valóságokat, lelki szűrőiken addig tisztítják, míg igazsággá nem nemesül. Úgy hiszem, Jókai Anna is ilyen ember... Zsibói Gergely Bátonyterenye. lökni Anna írónőt látta vendégül Bátonyterenye Barátainak Köre a magyar kultúra napján, a Szélkakas fogadó különtermében. Az ünnepi rendezvény mentorai Nagy Mihály, a társaskör elnöke és Tóth Norbertné, a Váci Mihály Gimnázium egykori tanára voltak. A terem megtelt, meleg volt odabent, kissé álmosító is. Egy egész hét fáradtságával a vállunkon, mégis ünnepelni jöttünk Jókai Annával, olyanok, akik meg akartak kissé merítkezni az igaz szavakban. Az Isten, amikor megteremtette az embert, s mindenkire másmás sorsot szabott - idézte az írónő a hindu mitológiát - a bölcsre azt a feladatot rótta, hogy vizsgálódjon. Mérd meg a világ dolgait, szemlélődj, hiszen az a küldetésed, hogy szobád csendjébe elvonulva mérlegeld: mi a jó,és mi arossz. De ne cselekedj! Azt rábíztam a lovagra, te csak az utat mutasd meg, ő majd mindent elvégez. Helyetted is. Négyezer éves bölcsesség, de vajon érvényes-e ma is? Lehet-e a szellem emberének visszavonulni a maga által épített csönd-sáncok mögé, s tisztán szellemi épületeket emelni? Lehet-e olyan bátor napjaink írástudója, hogy csak utakat mérjen ki, s annak bejárását ráhagyja jelenünk lovagocskáira? Azonban mintha ezekkel a szellemi jelzőkarókkal sem lenne minden rendben. Mert igaz, a tiszta ész világát éljük, bebizonyosodni látszik, hogy akkor élsz igazán, ha szerzel, s ha megszerezted, felfalod: eszel, iszol, élvezel és... kimúlsz. Ennyi lenne csupán? Melyik jámbor állat ne tudná ugyanezt? Igen, úgy tűnik, hogy a tündöklő ésszel felépített világunkból valami hiányzik. A szív. Borzongató volt hallani, hogy a Kossuth- és sok más díj birtokosa mert ilyen egyszerű - napjaink televízióján edződött fülünknek már- már kínosan egyszerű - szót kimondani. Ez Lucifer világa - utalt Jókai Anna a Tragédiára: a haszon és az érdek vezérli tetteinket, melyeket már nem hat át a hit - semmiféle hit - és csak egy cinikus mosoly rándul szájunk szegletében, ha hazáról, - nemzetről, családról hallunk. Szétesőben vannak régi kereteink, s helyüket átvette a sült krumpli, a kóla és az esti álhírek a híradóban, amelyek ugyanolyanok, és ugyanarról szólnak Budapesttől Brüsszelig, s még azon túl is. Egykori igaz reményünk - Európa - is kezd valami masszává összeállni, melyben a nemzetek szép különbözősége felhígul, értékét veszíti, s az új zászlóterv, amelyben sávokban (Amerika!) ábrázolják majd a nemzeti szimbólumokat, nem sokban különbözik majd egy vonalkódtól! Mit tehet az írástudó? El kell- e fogadni az évezredes bölcsességet, miszerint a szellem embere ne cselekedjen, csak szemlélődjön? Vagy volt-e a magyar irodalom történetében csak egy is, aki elbújt volna? Akinek egész életműve nem tett volt a haza érdekében? Mert az írástudó valódi cselekedete a szó! De csak akkor, ha hittel van vértezve. Akkor felszabadít, s visszaadja megrabolt emberi méltóságunkat. - „Ne féljetek!” „Lesz még egyszer ünnep a világon...” - s mi mindnyájan, akik ott voltunk, és hallgattuk, kimelegedtünk. Pedig csak szavak voltak. Aztán megbolydult a terem, s könyvekkel járultunk az írónő elé, hogy kézjegyével hitelesítse: ott voltunk. Talán kicsinyes dolog, de emberi. Meg aztán köszönetét is illik mondani, s ha megérinteni nem is merjük a szó szólóját, legalább valami bizalmasat mondhatunk neki. (Én például azt köszöntem meg, hogy tavaly, a kórházi ágyon erőt meríthettem Szegény Sudár Anna szép küzdelméből.) Már csak egy fiatal nő állt előttem a sorban, odahajolt az írónőhöz, míg a dediká- cióra várt, s azt kérdezte:- Tessék mondani, mi lett a sorsa Sudár Anna unokájának. Már bizonyára felnőtt azóta. S a családban mindenki jól van? Az írónő feltekintett a könyvből, s látszott, kissé zavarban van, de aztán elnevette magát:- De hát azok mind költött alakok!- Ne mondjon ilyet az írónő, az nem lehet! - és kissé csalódottan, hogy így rászedték, ellépett az asztaltól. Én akkor arra gondoltam, hogy minden kimondott, vagy leírt igazi szó így nyeri el hitelét. Jókai Anna
