Nógrád Megyei Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-14 / 12. szám
4 2005. JANUAR 14., SZOMBAT KULTÚRA „Nyitott szívvel, nyitott kézzel szeretni" Szerintem Balázs János a két állócsillag, Madách és Mikszáth után Nógrád legnagyobb szellemi kincse: nemcsak varázslatos festészetet művelt, hanem humáncentrikus, filozofikus mélységű költészetet is. Ötezer oldalt írt tele gondolataival, érzelmeivel, ahogyan mondta „döcögő édes gyermekeivel”. Áz ő életpályája a bizonyíték, hogy a legszegényebb cigánysorból, két elemivel is van mód a kiemelkedésre. A hátrányos helyzetet az ő esetében az autodidakta tanulás, a rá jellemző végtelen emberség, a jó szándék és persze a tehetség képes volt kiegyenlíteni. A fentiekben nem véletlenül citáltam Balázs Jánost, hiszen akikről az alábbiakban szó lesz - ha zsenialitásban nem is érnek fel vele - de annyiban hasonló élet- utat jártak be, hogy a legtöbben alulról indultak és hasonló célt, az ember szolgálatát tűzték maguk elé. A közelmúltban jelent meg ugyanis egy könyv „Életutak” címmel - a Nógrád Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda és a Magyar Pedagógiai Társaság Nógrád megyei tagozata kiadásában - amelynek szerzői elsőgenerációs értelmiségiek, akiknek hivatásszerűen végzett munkájuk a hátrányos helyzetű gyermekek, fiatalok oktatásához, neveléséhez kötődik. A tizenhárom szerző a kötetben alfabetikus sorrendben szerepel, az általuk leírt visszaemlékezések azonos szelleműek és mégis különböznek egymástól, tükrözik azt a személyiséget, aki megfogalmazta gondolatait. Mindegyik írásnak van valami tanulsága, mindegyikből kiemelhető valami figyelembe veendő megfigyelés. Jómagam mindig is elismerésre méltónak tartottam azt a következetes munkát, amit Botár Béla Baglyasalján végez, de, hogy amíg ott igazgató lett, mint hajdani gyermekotthonos diák milyen élethelyzetekben volt, milyen megpróbáltatásokon ment át, azt csak most, ebből az írásából tudtam meg. Elképzelhető, hogy mit élt át, amikor a hatvani ballagásán nem vett részt senki a családjából. Ezentúl még jobban tisztelem őt, annál is inkább, mert azt írja: „Nem vártam köszönetét, tettem a dolgom. ”Dénes Sándomé Oláh Ilona nemcsak tarnt az endrefalvai iskolában, hanem művész-tanárként alkot is. Tetszik az az eltökéltsége, hogy ha még egyszer kezdené, akkor is pedagógus lenne, mert a gyermekek mosolya, csillogó tekintete kárpótolja a nehézségekért. Nagyon szimpatikus számomra az a munka, amelyet Godó Anna mentálhigiénikus tudatos felkészüléssel az ifjúsági információs és tanácsadó iroda vezetőjeként végez évek óta. Joggal kapott ezért városi kitüntetést Ezúttal azt a gyakorlatát emelem ki, hogy számára nem múlik el nap olvasás nélkül. Kolompár Gyula micsoda utat tett meg, amíg állami gondozottból maga is tanár, nevelő lett, sőt doktori iskolába készül. Magócs Jánosáét jószerivel gyermekkorom óta ismerem, együtt jártunk a Madách Imre Gimnáziumba. Messzire jutott a maga választotta pályán. Tetszik, hogy osztályfőnök szeretett lenni igazán és örülök, hogy mint - az ő szóhasználatával - „gyalogtanítót” kitüntették a Parlamentben. A „napimádó” NagyFerencnéPityi Juliannától, a litkei pedagógustól megtudtam, hogy a legnehezebben azt élte át, amikor gyerekek szemében felfedezte a félelmet, a megalázottságot, a kiszolgáltatottságot, a mélységes bánatot, szomorúságot. A nagylóci, illetve kisterenyei Oláh Piroska pedagógus saját tapasztalatai alapján igazolja, hogy érdemes minél tovább tanulni. Karrierje az példázza, hogy nem lehetetlen az előítéletek megszüntetése. Nem az számít, hogy ki honnan jött, hanem az, hogy hová jutott. Radios Sándor szintén komoly pályát futott be. Már a kazári iskolában csapattanácstitkár lehetett nem roma közösségben. Több diplomát szerzett, s 39 évesen azt vallja: „Még sok dolgom van a világban". Szabó Istvánná szakmai, pedagógiai eredményeiről, kezdeményezéseiről, kreativitásáról sokat tudtam eleddig is, de, hogy ő Békés megyéből indulva, majd Hajdú Biharon át jött ide Nógrádba, e könyvből ismertem meg. S azt is, hogy szinte dacból, csak azért is lett pedagógus. Gyerekei pálya- választásában is közrejátszott a szülők példája. Azt vallja, hogy „ezt a hivatást nem szabad önhit- ten végezni. Akiben nincs szakmai alázat, az szerencsésebb, ha más pályát választ. ”Szeles Gyulámé vezető óvónőről is régóta tudom, hogy nehéz körülmények között nagy felelősséggel, lelkiismeretesen, elkötelezetten végzi a munkáját az acélgyár környéki cigánygyermekek körében. Boldog ha az utcán azt hallja: Ő volt az én óvó nénim. Úgy érzi, hogy felnőtt személyiségükben valahol az övé is megjelenik. Nagy érdeklődéssel olvastam TihanyinéKiss Ildikó emlékeit, mert ő aztán tényleg átment az állami gondozottság minden stációján a csecsemőotthontól jelenlegi, baglyasi munkahelyéig. Sok felnőtt segítette az életét, hiszi, hogy jó néhány tanítványa majd rá is ekként gondol valamikor. „Azt hiszem küldetésem van!” Tóth Békés Józsefné zagyvapálfalvai óvónő írásának gyönyörű címe van: „Nyitott szívvel, nyitott kézzel szeretni.” Sikereit úgy tudta elérni, hogy elfogadtatta magát egy-egy gyermek családjával. Kedvenc óvodása, Z. Erzsiké apjának a börtönbe küldte rajzait. Az egyik rajzon ez áll: Zsuzsa néni, visszamennék az óvodába. Az apa kiszabadulván, megköszönte, hogy tanították kislányát. Tóthné Kökény Zsuzsa tanítónő nagy családból emelkedett ki Mátraverebélyben, bár szülei keményen, becsületesen dolgoztak. Mint írja sokat köszönhet Berki Juditnak. A debreceni főiskolán bizony eleinte átnéztek rajta, de hamarosan lett egy igazi „paraszt” - ahogyan egy kisfiú fogalmazott - barátnője. „Merjünk cigányok lenni” - mondja, hivatkozva egy tánctá- boros kislányra, akinek nem tetszett a cipő, mert nincs benne semmi cigányos. A kötethez dr. Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető alelnöke, egykori nógrádi tanár írt empatikus bevezetőt. A zárszót Csemer Géza író-rendező írta, szerkesztette és lektorálta is az olvasmányos visszaemlékezéseket tartalmazó kötetet, amely azt bizonyítja, hogy írni is tudnak e humán szakemberek. A puritán, nagyón szerény „Életutak” cím elé nyugodt szívvel lehetett volna a példás, a példamutató, a példaadó jelzőt tenni. Befejezésként Botár Béla vezérelve kívánkozik, aki egy kelta költőtől idézett: „Legyen előtted mindig az út, /Fújjon hátad mögül a szél, /Süsse arcodat a Nap, / Eső essen kövér ßldjeidre, / S míg újra találkozunk, / Hordozzon tenyerén az Isten!” m Csongrády Béla Meghittebb imahely Baglyason A baglyasaljai római katolikus templomot Krisztus király dicsőségére és nevére 1934. október 14-én szentelték fel. A hetvenkettedik évébe lépett épület az elmúlt évtizedben folyamatos felújításban részesült. Először a tetőszerkezetet kellett helyrehozni, néhány évvel később a külső tatarozás, majd a villamos vezetékek korszerűsítése következett. 2001-ben a belső festésre került sor. A közelmúltban sikerült a templom fűtését is megvalósítani, s a január 8-i, vasárnapi szentmisén a hívek már fűtött padokban foglalhattak helyet. A beruházás összköltsége megközelítette az A Krisztus király templom folyamatosan megújul, korszerűsödik 1 millió forintot. Ennek az összegnek mintegy a fele - 462 ezer forint - a vallásos emberek adományaiból és a helyi vállalkozók támogatásából gyűlt össze. 200 ezer forintot Cserháti József képviselő közreműködésével a városi önkormányzat biztosított, 300 ezer forint a baglyasaljai születésű Zahar Béla plébános, püspöki tanácsos közbenjárására a váci püspökségtől érkezett. A kivitelező Bukta András volt. Az elmúlt év decemberében a víz bevezetésével egy másik régi gond is megoldódott, méghozzá úgy, hogy sem az önkormányzatnak, sem az egyháznak nem került pénzébe. A szervezőmunkát Cserháti József vállalta magára, a szakmai kivitelezést Varga László és a vízművek mellett néhány helyi vállalkozó - Bodnár Béla, Szabó Pál, Szolno ki Elemér - illetve a somosi illetőségű Telek Géza cége végezte és segítette. Az árkokat Csuka Sándor, Kupcsulik József, Mihály Miklós és Mocsári Zoltán helyi lakos temette be. Az egyházközség va- lamennyiüknek köszönetét fejezi ki. Ugyanakkor a komfortosabbá vált épületben a civil rendezvények, a hagyományos hangversenyek szervezése is kedvezőbb feltételek között történhet. A templom felújításának folyamata azonban e jelentős fejlesztésekkel sem fejeződött be. Becslések szerint legalább 500 ezer forintba kerül az orgona felújítása és 2 millió forint körüli összegre lenne szükség Bóna Kovács Károly festőművész legnagyobb freskója - amely a szentély boltíves mennyezetét és ennek homlokfalát díszíti - restaurálására. E hozzávetőleg 40 négyzetméter nagyságú falfestmény a bányászokat és az őket féltve hazaváró családtagokat is megörökíti. Nemcsak a felső, a bolygók és a csillagok között lebegő angyalok sugároznak a fénytől, hanem az alsó, az emberi szint szereplői is fénnyel átitatottak. A csak a lélekkel felfogható szféra barokkos lebegésével finom ellentétet képeznek a realisztikus megfogalmazású földi régió figurái. E két világot a fény, a megtartó reménység köti össze. A baglyasiak azt remélik, hogy néhány éven belül - talán éppen valamilyen európai uniós pályázat révén - sikerül anyagi bázist teremteniük e csodálatos freskó felújítására is. I üfiV Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: JJézd drágám, milyen csinos kalapokkal kereskedik ez a kedves úr. ” Szerencsés nyertesünk: Bozó Ferenc Báma, Dózsa Gy. út 67. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb január 19- ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
