Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)
2005-12-08 / 286. szám
2005. DECEMBER 8.. CSÜTÖRTÖK $A7TÓ LA TANUtÁS Középkori időutazás Merjünk nagyot lépni 2005. november 26-án a középkorba csöppentünk mikor reggel 8 órakor beléptünk az iskola ajtaján. Vikingek, spanyol hódítók, muszlimok és keresztes lovagok szaladgáltak a folyosón BMX- paripájukkal. Az elmúlt évek hagyományait követve, ebben az évben is a kor élethű bemutatásával indult ama borús, esős nap. A királyi pár bevonulása után kezdődhetett a lovagi torna. A Szent Grál keresése nagyon sok diákot lázba hozott, a lányok szoknyában, kiscipőben (és esőben) rohangáltak a városban, ezzel is mutatva, hogy az ő osztályuk a legméltóbb a győzelemre! A suliban eközben megkezdődött a párharc: birkózással, „lovaglással”, históriás ének el- éneklésével és még sok izgalmas, erőpróbáló, fejtörő feladattal tették próbára az osztályok tagjait. Míg a király döntött a lovagi torna győzteséről, addig az öt legjobban teljesítő osztály tagjai karaokéval szórakoztatták a közönséget és próbáltak még inkább hatni az uralkodóra. Végül a 11. c osztály nyerte meg a szent küldetést, hogy jövőre újabb fantasztikus nappal kápráztassa el a diákokat... ■ Tóth Edina, Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola 11. b Mi lett volna, ha... Mi lett volna, ha nem Magyar- országon születünk? Milyen lenne máshol élni? Más lennék, ha nem itt nőttem volna fel? Milyen lehet egy olyan országban élni, ahol egzotikus ételnek számít a paprikás krumpli és a gulyás? Az AFS nemzetközi csereprogram révén Dél-Németországban töltöttem az elmúlt tanévet, és kipróbálhattam, milyen is valójában az élet egy másik országban. A program lényege, hogy a cserediák az őt erre az évre befogadó család és az ottani iskola, osztálytársak - tehát emberek segítségével, saját tapasztalatok útján ismerje meg az adott kultúrát. Ez a tanév nemcsak sokrétű nyelvtudás elsajátítására alkalmas, a cserediákok személyisége is sokat változik, szinte felnőnek az egy év alatt. Először persze minden új. Legnehezebb az apróságokat megszokni: Németországban nincs „rendes”, azaz fehérkenyér, vagy kifli, viszont több mint 30-féle zsömléből választhat a tétova vásárló. De nem csak az ételek különbözőek: az olyan alapfogalmak, mint például „rend” vagy „udvariasság” is mást jelentenek. Bennünk, magyarokban sok beidegződés él a „tipikus” - rendszerető, pontos, rugalmatlan, óvatos, korrekt, satöbbi - németekkel kapcsolatban... Amikor Németországról, a németekről írok, alig-alig jutnak eszembe az ismerős sztereotípiák. Ha hallom, hogy valaki azt mondja, „a németek pontosak”, nem tudom megállni, hogy el ne moso- lyodjak: emlékeim között megjelenik az egyik „kinti” osztálytársam, aki legalább olyan gyakran késte le a buszt, mint én. Magyarország... Németország - tényleg olyan nagy különbség ez? Ott is csak emberek élnek, hétköznapokkal, álmokkal, mint mi. ■ Szeberényi Júlia, a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola 11. d osztályos diákja Van úgy, hogy elkap bennünket egy érzés: „Ha kilépek, még elérem a buszt”, ám az érzést hagyjuk elcsendesedni. Ezt ne hagyjuk! Kezdjünk valamit az izomnak nevezett fehérjekötegeinkkel! Mozogjunk, menjünk túrázni, vagy focizni egy önkéntes alapon választott csapatba. Ne azon siránkozzunk, hogy kimegy a bokánk, vagy arcon rúgnak, nem, a lényeg a szórakozáson van. Fárasztó, de megéri. Ott vannak a csapattársak, akik bátorítanak (vagy nem szólnak semmit, ha elrontunk valamit), velük esetleg új kapcsolatokra tehetünk szert. Lehet a sport élvezeti cikk? Lehet. Ha kell, pótszerként is alkalmazható. Tíz kilométer lefutása után is le lehet ülni és megenni egy szál füstölt kolbászt. Semmi bajunk nem lesz tőle (előtte veszélyes). De először kicsiben kell kezdeni. Inspirálóként jó lehet a Forrest Gump, vagy egy számító- gépes sportjáték. Es még valami: a sportolók lépéselőnyben vannak a lányoknál. ■ Miklós Dániel, Madách Imre Gimnázium 11. b beszélgetése. Ilyenkor visszarázkódom a dolgok menetébe és folytatom a feladatom. Sokszor eltökéltem már magamban, hogy ha felnőtt leszek az első fizetésemet egy tengerközeli vakációra költőm. Ott pedig már senki nem lesz, ami megzavarhatna, addig pedig megmaradnak a képzeletbeli utazások. ■ Balázs Zsuzsanna, Madách Imre Gimnázium 9. b Képzeletbeli utazás Néha, mikor unatkozom, vagy csak nagyon rossz kedvem van elképzelem, hogy képzeletben elutazom egy csodálatos helyre. Az biztos, hogy egy jó meleg éghajlatú helyre mennék, például egy tengerpartra. A hely tele lenne pálmafákkal, a homok szép napbarnított lenne. A víz tengerkék, a szellő pedig lágyan ringatná a pálmafák leveleit. A levegő nem túl meleg, inkább kellemesnek mondható. A naplemente hirtelen az egész tájat vérvörös színbe öltöztetné. A tenger nyugodt hullámain még megcsillannának a nap lenyugvó sugarai. Én pedig ott feküdnék a homokban, csodálva a természetet. Amikor már teljesen kezdeném magam beleélni általában mindig felébreszt valami zörej, legyen az telefoncsörgés, ajtó- csapódás vagy csak az emberek Utazás - Álomutazások Mindannyiunk álmaiban ott van az az út, az az utazás, ami elvinne minket arra a helyre ahová mindig is szerettünk volna eljutni. Hiszen ki ne szeretne forró homokban, a tenger mellett, pálmafák alatt koktélt szürcsölve elücsörögni? Reggel a tengerre néző szobában ébredni, napközben a homokban hűsölni, délután útra kelni és felfedezni az adott ország különlegességeit, este pedig, megkóstolni a helyi nevezetes ételeket egy hangulatos kis étteremben. Persze nem mindenki tengerpartra tervezné álmai útját. Biztos vannak, akik inkább kicsit hűvösebb tájra szeretnének menni síelni, mondjuk az Alpokba. Esetleg szánkózni és forralt bort kortyolgatni, az ablakban ülni és nézni a hóesést Mások kimondottan az egyes országok nevezetességeit, történelmi emlékhelyeit szeretnék megtekinteni és naphosszat sétálgatni Olaszország macskaköves utcácskáin. Néhányan pedig távol mindentől és mindenkitől egy kis szigetre vágynak valahol az óceán közepén, ahol elfelejthetik a mindennapok problémáit és csak magukkal törődni egy picit. De bárhová is utazunk el akár az Alpokba, akár tengerpartra, vagy csak nem messze a Balatonhoz pihenni és kikapcsolódni bárhol lehet. Lényeg, hogy az ember olyasvalakikkel menjen nyaralni, akiket szeret, és akikkel boldog. Viszont, ha tehetjük, utazzunk el arra a helyre ahová mindig vágytunk, akár egyedül is és törődjünk egy kicsit csak magunkkal. ■ Pósch Marianna, Madách Imre Gimnázium 12. b Utazás haza A siker, a sikeres élet titkát legalább annyian próbálják megfejteni, mint ahány ember botladozik a világ és a sors kacskarin- gós akadálypályáján. Más kérdés, hogy ha meg is tudjuk fejteni, hogyan valósítsuk meg, még mindig nem biztos, hogy tisztában vagyunk vele, mit is akarunk elérni, hiszen változó, ki mit könyvel el eredménynek, s pláne eredményes életpályának. Műnk Péter, magyar származású kanadai milliárdos a legtöbb ember szerint - és ami még fontosabb: saját elmondása alapján is - boldog, sikeres ember. Különös, de mint kiderül, a siker mértékegysége nem feltétlenül a cent. A kezdethez - ami mindig nehéz - lendület szükséges, amit belülről kell kifejteni, mert az önmagunkba fektetett bizalom erejével lehet csak jól elindulni, hisz az efféle befektetés biztosan megtérül. Ezen kívül nélkülözhetetlen alázat és szeretet arra nézve, amit végzünk, s amiből gyümölcsöt szüretelünk. A siker tehát valószínűleg beállítottság és kedvező kártyaleosztás következménye, egyszerre kell a megszerzéséhez értelem, szorgalom, becsület, szerencse, kitartás, és nem utolsósorban stílus ahhoz, hogy ha elértük, akár egy jó öltönyt, vagy kosztümöt, viselni is tudjuk. ■ Puszta Szilvia, Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola patok közül a salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskola gárdája bizonyult a legjobbnak, melynek tagjai Mocsári Gergely, Drexler Máté, Hracskó Diána és Vágvölgyi Lilian voltak. Második helyezett a bátonyterenyei Bartók Béla Általános Iskola, harmadikok pedig a salgótarjáni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola versenyzői lettek. Ezzel az eredménnyel valamennyien bebizonyították, hogy ha rajtuk múlik, még sokáig lesz élet a Földön. ■ Farkas Judit, Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola 11. d Tegnap is lógtam a buszon, mint egy hering. Ez egy olyan állapot, mikor egy lábon állva, fél kézzel kapaszkodók. Hátulról általában a gerincemet próbálják eltörni, elölről a gyomorszájamon nyomja ki valaki az ebédemet, és hazáig azon imádkozok, hogy a vesém megmaradjon. De legalább felfértem a buszra. Tapasztalt távolsági túlélő vagyok, ezért megtanultam, hogy „...Mit nekem te zordon Kárpátoknak...” - írja Petőfi Az Alföld című versében. Mi azonban másképp gondoltuk ezt, amikor az Alföldön haladtunk Karcag felé egy novemberi napon. A mi szemünknek a sík vidék, a kietlen táj volt szokatlan. Lássuk be, egy hegyvidéken élő embernek szebb a mi vidékünk, mint a síkság. Apropó, Karcag! A város egy átlagos hely, egy alföldi kisváros - gondolom - sok van ilyen az ornyáron hazafelé csak percenkéntvegyek levegőt. Ha nem ezt teszem, akkor vagy megfulladok a környékemen állók izzadtságától, vagy már az út elején elhasználom azt a kevés levegőt, amit kiharcoltam magamnak. Ez egy igazi túlélőtúra! A testi megpróbáltatásokon túl ott van a szellemi is. Ez még talán rosszabb. Iszonyatos fejfájást tud okozni sok ultrahangon csevegő szágban! Az utazásunk célja azonban nem volt átlagos. Nem a táj szépségét akartuk dicsérni. Versenyre mentünk. Nagy kihívás előtt álltunk. A TUDOK területi döntőjét rendezték meg Karcagon. A reggeli indulás és a feszült izgalom ellenére jól telt az utunk. Volt aki beszélgetett vagy zenét hallgatott és volt aki pihenéssel töltötte az időt. Minden útnak megvan a maga szépsége, ez az út azonban különleges volt számunkra, hiszen szép eredményeket értünk el. Heten képviseltük általános iskolás kislány és néhány idős hölgy. Általában mire hazaérek, tudom az egész élettörténetüket. -Ez nap mint nap olyan, mintha egy latin-amerikai szappanoperát néznék. Jogosítványt kéne már szereznem. De mit csináljak, ha környezetvédő vagyok? ■ Fürjesi Annamária, Madách Imre Gimnázium 12.a osztály az iskolánkat és mindenki derekasan helyt állt. Sőt! Három dobogós helyet is bezsebeltünk és jutottunk az országos döntőbe (egy első, egy második és egy harmadik helyet!). Azt hiszem nem volt hiábavaló az utazásunk! Februárban újra útra kelünk, akkor Debrecen lesz a cél. Szeretnénk onnan is úgy hazajönni, hogy az az út is különlegesebb volt mint a többi! ■Kurunczi Gábor, Madách Imre Gimnázium 12. a A Föld jövője November 18-án rendezték meg a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban az általános iskolások számára meghirdetett környezet- és természetvédelmi vetélkedőt. Szerény és sajátos eszközeivel ezen keresztül iskolánk egy globális mozgalomhoz kapcsolódik. A környezet védelme évszázadok óta az emberi társadalom fontos feladata. Mint országhatárokat átlépő nagy társadalmi mozgalom a XX. század hatvanas éveiben alakult ki az Amerikai Egyesült Államokban. Az utóbbi évtizedekben született meg az a felismerés, hogy a gazdasági tevékenységeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. így alakult ki a környezetet és a fejlődés fogalmát fokozatosan összekapcsolódó új koncepció, amelyet fenntartható fejlődésnek neveztek el. „A fenntartható fejlődés, olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk hasonló igényeinek kielégítését.” Az immár hetedik alkalommal megrendezett versenyen kilenc iskola képviseltette magát. A diákoknak többek között írásbeli totót kellett kitölteniük, rejtvényt oldottak meg és villámkérdésekre válaszoltak, de volt fajfelismerési feladat és versírás is. A csaSÉTA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján ( www.nogradmegyeihirlap.hu ) is olvashatók. Karcagon jártunk Önerő
