Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)

2005-12-01 / 280. szám

2005. DECEMBER 1., CSÜTÖRTÖK Örült szerelem!!! avagy: szerelmi vallomás 5A7TÓ É-5 TAnucáS Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor, Gábor.... ■ „Süni" Szerelem, barátság Az emberek a szerelmet mint a legtisztább, ám legveszedelme­sebb érzelmet szokták emleget­ni. „A szerelem öl, butít és nyo­morba dönt!” - szokták a mai fi­atalok hangoztatni. De vajon eb­ből mennyit hihetünk el? Mek­kora lehet ennek a valóság­alapja? Nos, gondoljunk bele... Min­denki volt már szerelmes és mindenki tapasztalta már, hogy ilyenkor nem az eszünkre, ha­nem a szívünkre, az érzelmeink­re hallgatunk. Hiszen a történe­lem során számtalan olyan sze­relem létezett, amely birodalma­kat épített vagy rombolt le. Mint Szép Heléna és Páris lángoló szerelme, ahol a két ifjú kivívta maga ellen a sorsot azzal, hogy Páris „elrabolta” szerelmét, an­nak zsarnok ura és királyának „fennhatósága alól”. Vállalják a harcot az eleve elveszett remény­nyel és saját családjuk, embere­ik életét is feláldozzák a szerel­mükért. Majdan ez is okozza Trója vesztét, de szerelmük to­vább él és évezredeken át fenn­marad, mint a lángoló és tiszta szerelem fáklyája. Én életemben most először va­gyok szerelmes. Tudom, hogy ez egy édes érzés, amely kitölti va­lómat és ezáltal felemel. De tu­dom, hogy ez egy olyan teher, egy olyan béklyó, amely engem megfeszít, s gondolataim között motoszkál szüntelen az a fojtó vágyakozás, amely kedvesem karjaiba folytonosan késztet. Mégis azt gondolom, hogy a bol­dogság és a szenvedés eme fur­csa keverékének hiányától az emberi lét kevesebb... ■ Asbóth Bernadett Madách Imre Gimnázium 12. b Az élet fűszere Minden reggel ugyanabban az időben felkelünk és ugyanabban az időben elmegyünk otthonról. Napközben a már rutinná vált munkánkkal foglalkozunk. Az­tán a szokásos időben hazame­gyünk. Ennyiből áll mindenki élete! Vagy NEM??? Kisebb eltérésekkel az összes ember a Földön így él. Mégis van egy érzés, egy varázserejű szó, amely bearanyozza az életünk. Ha szerelmesek vagyunk, elszáll a mindennapok szürkesége, me­legség és boldogság árasztja el a testünk és a lelkünk. Érezzük, hogy szeretnek minket és mi is szeretünk. Leírhatatlan az érzés, mikor szemben áll velünk szí­vünk választottja és a szemünk­be néz. A hasunk tájékán mint­ha több száz pici pillangó száll- dosna. A szerelem a mennyor­szágba repít... Egyszerre viszont a poklokat is megjárhatjuk, ha nem ismer­jük a szabályokat. Az egyik nap még szeretnek minket és rózsa­színben látjuk a világot, másnap pedig arra ébredünk, hogy hirte­len megszűnik a boldogságunk. A szerelem ajándék, nem mi döntjük el, meddig tesz minket boldoggá! Élvezzük ki, amíg tart. Köszönjük meg, hogy egy picit a Paradicsomban érezhettük ma­gunkat. A szeretet, amit szülé­ink, barátaink iránt érzünk, nem tesz olyan boldoggá és ritkán ta­szít a pokolba. Nem okoz szélső­séges érzéseket! Ezt mindenki nap mint nap tapasztalja. Ezáltal teljes igazán az életünk! Ettől bír­juk ki a mindennapokat, és éljük túl a szerelmi csalódásokat. Ez nem kiváltság és nem kell kiér­demelni, mint a szerelmet! Szere- tetet adni és kapni természetes. Legalábbis annak kellene lennie! ■ Csépe Kitti Madách Imre Gimnázium 11. b „Beleestem” „Várod - s mégis váratlanul toppan be hozzád. Rögtön ráismersz - pedig egészen más talán, mint ami­lyennek képzelted. ” Sonja Busch képzelik nők és férfi­ak, lányok és fiúk, mivel olyan mesésen hangzik? A higgadt, meg­fontolt emberek az efféle szerelmet ab­szurdnak találják. Szerintük lehetetlen valakit úgy szeretni, hogy nem ismerjük az erényeit vagy bo­garas dolgait. A romantikus al- katúak viszont hisz­nek az első látásra fellobbanó szerelem­ben. Szerintem az Igazit akármikor megtalálhatjuk, vagy nem is kell ke­resni! Majd Ő jön, ha itt az ideje. ■ Fodor Enikő Madách Imre Gimnázium 10. d Számtalan igével tudjuk ki­fejezni, hogy szerelemmel sze­retünk valakit. A legszebben, a legválasztékosabban talán a költők tudják megfogalmazni ezt a csodálatos érzést: a sze­relmet. A Nagy Ő mindig vá­ratlanul toppan be: egy ártat­lan flörtből, egy hosszú barát­ságból, netán első látásra. Tényleg! Van szerelem első lá­tásra, vagy csupán szívesen el­Dilemma Tüzes nyíl? Olykor könyörte­len és nehéz bilincs? Máskor szárnyak, amelyek a végtelen boldogsághoz repítenek? Tán ez a szerelem? A valóság és a képzelet hatá­rán mozgó megmagyarázhatat­lan valami. Lehet, hogy ez a leg­megfelelőbb megfogalmazás. Bár ennek a szónak a jelentése mindenkinél más. Akiket akár egyszer is megérintett Ámor nyi­la, azok mind különbözően be­szélnek róla. Esetleg egy érzés? - kérdezik. Furcsa szomjúság egy számunkra kivételes sze­mély iránt - így mások. Ezek ellenére úgy érzem, nem kéne definiálásokkal lealacso­nyítani ezt a gyönyörű, titokza­tos és mégis mindent kifejező szót. Mert ez a „szó” már magá­ban beszél helyettünk, csak hagyni kell, hagy sodorjon ma­gával lírai hangzása, dallamos­sága. És ha már egyszer megérez- tük az ízét, ne engedjük elvesz­ni, óvjuk a sablonos, monoton világ zajától, legalább ez az egy maradjon a miénk, akik között kivirágzott a szerelem rózsája. Mert ha ezért nem, akkor mi­ért érdemes élni? ■ Illés Ádám Bolyai fános Gimnázium 10. a Három lépcsőfok A minap olvastam egy ifjúsá­gi lapban (Aktív Szemeszter) prof. dr. Chikán Attila (a buda­pesti Corvinus Egyetem tanára) nyilatkozatát. „Komoly problé­mához vezet, hogy nem tudni, milyen Msc-képzések lesznek. A bachelor szakok kialakítása­kor nem tervezték meg előre, milyen master épül majd rá, mi­lyen képzési tervvel. Azaz nem nézték meg, mit kell tanulnia alapképzésben annak, aki majd közgazdász mesterdiplomát sze­rez... Az is probléma, hogy a rendszer nem ismeri el az intéz­mények közti különbségeket... Néhány főiskoláról el tudom képzelni, hogy elfogadható mes­terszakokat indít, de nem mind­egyikről.” Az új rendszer három fő lépcső­fokból áll: bachelor, master, dokto­ri. Ha elvégzem a hároméves alap­képzést, utána már a különböző szakokat csak két évig kell tanul­nom - persze a megadott határo­kon belül. Az intézmények elmé­letileg átjárhatók lesznek, a kreditpontok mindenhol ugyan­annyit érnek majd és a vizsgákat jígf WÈ sem kell honosítani, ha tegyük fel külföldön szeretnék tanulni. Viszont ezáltal rengeteg más probléma merül fel, hiszen az egyetemek és főiskolák nincse­nek egy szinten. Szóval, mi egy­előre csak azt látjuk, hogy káosz van és sokszor még az illetéke­sek sem tudják hogy mi lesz. S ezeknek a leendő hallgatók, mi, diákok vagyunk/leszünk a kár­vallottjai. ■ Alt Petronella Bolyai lános Gimnázium 11. d Kényszermunka vagy szerelem SETA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján ( www.nogradmegyeihirlap.hu ) is olvashatók. Egy gyermek elképzelései a jövőjéről, így a neki megfelelő szakmáról is általában havonta változnak. Számomra ezért is különös, hogy gyakorlatilag 14-16 évesen muszáj eldönte­nünk, hogy milyen pályát vá­lasszunk. Ha szakközépiskolába jelentkezik a kamasz, már 14 évesen meghatározza a jövőjét. A gimnáziumba járóknál egy ki­csit jobb a helyzet, itt 16 évesen kell fakultációt (azaz bizonyos tantárgyakat emelt óraszámban) választania. Ezek után nehéz Csepp a tengerben Mikor iskolás éveink hajnalán szüléink kezét fogva bandukoltunk iskolába, még könnyű volt. Hiszen ők választottak „otthont” számunkra az elkövetkező nyolc évre. Majd 14-15 évesen a fel­vételi lapok töltögetése közben először dönthet­tünk további életünkről. Persze a rizikó már itt is fenn állt, mert dönté­sünk befolyásolta sorsunkat a későbbi nagybe­tűs ÉLETBEN. Középiskolában is menetrendsze­rűen ostoroznak azzal, hogy „mi leszel ha nagy leszel?”, „hol szeretnél elhelyezkedni?”. De kér­dem én, egy tizedikes felnőttpalántának milyen komoly terve lehet az életre? Azon kívül, hogy ki lesz a következő barátnője, vagy elmegy-e a kö­vetkező diszkóba. Hiszen a világ és a felsőoktatás (a mostani álla­potokból kiindulva) rengeteget fog még változni. Persze nem biztos, hogy mindenki így gondolja. A fontos az, hogy az élet tengerében ne csak tét­len vízcseppek legyünk, hanem tevékenyen ve­gyünk részt egy új és jobb tengeri áramlat kiala­kításában. ■ Illés Ádám Bolyai lános Gimnázium 10. a lenne változtatnunk, hiszen csak olyan főiskolai és egyetemi szak mellett dönthetünk, amit már a középiskolában is emelt óraszámban tanultunk. Akad­nak olyanok is, akiknek már öt-, vagy akár két-három évesen adott a jövőjük. Ilyenek azok a gyerekek, akik filmekben, szín­házi darabokban kapnak több szerepet is. Nekik nincs nagy gondjuk a pályaválasztással, csak annak tökéletesítésével. Azt gondolom, hogy az emberek­nek fiatalkorukban minél több dolgot kéne kipróbálniuk, hi­szen rejtett adottságaik törhet­nek felszínre. Véleményem szerint tanulni szükséges sokféle dolgot, de a felnőttéletre azt kell választani, amit szeretünk csinálni. A leg­fontosabb, hogy legyen ilyen. Eb­ben az esetben a munka nem ro­bot lesz, hanem szerelem. Nem mindegy, hogy az életünk fárasz­tó kényszermunkában vagy örömteli élethivatásban telik. ■ Kiss Eszter Bolyai János Gimnázium 9. d Mi nem leszek, ha nagy leszek? Sajnos arról csak halvány ötleteim vannak, hogy milyen hivatást válasszak, de azt biztosan tudom, hogy milyen pályát nem szeretnék. Semmiképp nem leszek önjelölt „Megasztár”. Egyrészt, mert nincs jó énekhangom, másrészt ki akarná, hogy köznevetség tárgyává váljon? Pedig sokmindenki akarja, ezért is rendezhetik meg minden évben a tévés vetélkedőt. A peda­gógiai pálya sem nekem való! Valószínűleg egy év alatt idegösszeroppanást kapnék a mai fiata­lok viselkedési zavarai miatt. Áz irodában való ücsörgés pláne nem nekem lett kitalálva! Ez szörnyen unalmas és egyhangú lehet. Valami mozgalmas, változatos és biztos állásra vágyom, persze ki ne szeretne minél jobb munka­helyet magának? Mégis az emberek 80 százaléka olyan területen tud csak elhelyezkedni, ami - fino­man kifejezve - nem egészen a vágyálma. Életkoromat figyelembe véve - úgy gondolom - az már jó, ha tudom, mit nem szeretnék. Ta­lán végzős koromra marad valami, amit nem kell kizárnom. Remélem az az igazi lesz! ■ Kiss Eszter Bolyai János Gimnázium 9. d

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom