Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)

2005-12-20 / 296. szám

2005. DECEMBER 20., KEDD 3 SZÉCSÉNYI NAPLÓ Szécsényi hírszőttes ■ A város képviselő-testülete december 30-án tartja soron következő ülését, amely 13 órakor közmeghallgatással kezdődik. ■ A Petőfi Horgászegyesület az elmúlt időben 40 mázsa há- romnyaras pontyot, 207 kilo­gramm egynyaras csukát és 153 kilogramm compót telepí­tett a sóderbányatóba. ■ A művelődési központban de­cember 22-én 9 órakor kará­csonyi játszóházat rendeznek. ■ A kertbarátkor december 28- án a művelődési házban ren­dezi meg a szokásos évbú­csúztató összejövetelét. ■ A művelődési házban decem­ber 20-án, kedden este 18 óra­kor lesz a hagyományos kará­csonyi hangverseny. Együtt búcsúztatják az évet Szécsény. Az utóbbi években a város képviselő-testülete-, a pol­gármesteri hivatal dolgozói, az intézmények vezetői közösen búcsúztatják az óévet. így lesz ez az idén is. A mostani évbú­csúztatóra, amelyre december 30-án este a városháza nagyter­mében kerül sor. Szécsény veze­tői meghívták még a szlovákiai testvértelepülések, Ipolyság és Szécsénykovácsi képviselő-tes­tületét is. Szentháromságszobor Szécsény. A város legrégebbi em­lékműve a Szentháromság-szo­bor, amelyet 1761-ben a pestis- járvány megszűnésének emlé­kére Forgách Zsigmond és fel­sége készítetett. Az emlékművet 1930-ban fel kellett újítani. AII. világháború alatti sérüléseket, 1976-ban, Juhász István szécsé­nyi lakos költségén, a műemlé­ki felügyelőség irányításával ja­vították ki. Az időjárás „vasfo­ga” olyannyira kikezdte, hogy már nincs is a helyén. A helyre- állítására a római katolikus egy­ház és a város közösen pályá­zott, sajnos eredménytelenül. Szécsény legrégebbi köztéri szobrát az egyház és a város ön­erőből állíttatja helyre. Szent­endrén, az alkotók már elkészí­tették az emlékmű elemeit. A tervek szerint az emlékmű fel­avatására tavasszal kerül sor. Szécsényben az idősek ápolóotthonában a bentlakók közösen készülnek a karácsonyra Szenográdi Ferenc Karácsony az az ünnep, amelynek legnagyobb az érzel­mi töltete, amely nyugalmat, bé­kességet, szeretetet, reményt, meghittséget áraszt. Az az ün­nep, amelyet minden korosztály vár, testben és lélekben készül rá. Szécsényben az idősek ápoló­otthonában a 21 benüakó a fő­ápolóval és ápolókkal együtt, kö­zösen készülnek a karácsony méltó megünneplésére. A folyosót halk ünnepi zene töltötte meg, miközben Szabóné Hajdú Judit főápolóval, az otthon lakóinak egy része feldíszítette a karácsonyfát. Munkában megfá­radt emberek, elfelejtve korukat, betegségüket, ott serénykedtek a karácsonyfa körül, mint egyko­ron kis gyermekként, majd szü­lőként tették azt. Lelkűket is ün­neplőbe öltöztették. Készültek az ő karácsonyukra, az otthon karácsonyára. A szentestén ün­nepi lesz a vacsora. Bagó István, az otthon üzemeltetője minden lakónak ajándékkal kedveske­dik. Doman Antalné ápolónőtől megtudtam, hogy a karácsonyi imádságot a Betánia otthon veze­tője, Klarissza nővér fogja tarta­ni, s a házban tartanak karácso­nyi szentmisét is. Az emberekkel életükről, ka­rácsonyról beszélgettünk. Az évek pergetése közben nemcsak az ajkak, a szívek is megnyíltak, sorsok tárultak ki. Tátrai FerencnéBori néni hét éve az ott­hon lakója. - Nézzen rám, műlá­bam van, de azt mondom, hogy ennek ellenére hálás vagyok a sorsnak, mert itt a gondomat vi­selik, jól érzem magam. A nővé­rek aranyosak, kedvesek - mi­közben ezt mondta, mosolyogva, kedvesen rátekintett a társasá­gomban lévő Bozsó Zsoltné nő­vérre, s szeméből sugárzott a há­la, majd így folytatta - A férje­met, egyik lányomat, vejemet már eltemettük. A másik lá­nyom, a férje, az unokáim gyak­ran meglátogatnak. Karácsony Jézus születésének ünnepe, azé, aki megváltotta a világot. Ez a legszebb ünnepünk.- Amire szükségem van, itt mindent megkapok. A régi kará­csonyokra nagy szeretettel gon­dolok. Olyankor mindig össze­jött a család. Hazajöttek a gyere­kek, akik Budapesten tanultak. Előtte lázasan készültem, sütöt­tem, főztem. A szentestén min­denki ott ült az asztal körül, megajándékoztuk egymást - elevenítette fel a régi családi ka­rácsony hangulatát Ledeczki Istvánná. Licskó Ferencné, akinek 83 év nyomja a vállát, a dolgos hétköz­napokról, a munkában való helytállásról beszélt.- Az unokám egy aranyos te­remtés. Ő is a férje is dolgozik, de gyakran hazavisznek hozzá­juk. A karácsonyt is együtt fog­juk tölteni - mondta lelkesen a 83 éves Lórik Jánosné. Minden karácsony felejthetet­len, de számomra azt volt a leg­emlékezetesebb, amikor pici gyermek voltam és a szomszéd néni beöltözött angyalnak, a test­véreimmel szájtátva figyeltük. - Bizony, ez már jó régen történt a 80 éves Éliás Teréz életében. Takács Károlyné Ilonka néni egy kicsit megkeseredett. - Pár héttel ezelőtt súlyos agyvérzése volt - mondta a Budapesten élő, látogatóban nála lévő menye. Fia simogatta édesanyja kezét és vi­gasztalta, aki azt mondta - jó né­kem itt, csak hát ez a betegség... Márkus Ferenc a nyáron költö­zött be az otthonba, aki 57 éves, és 40 év komoly munka után ve­szítette el a lábának egy részét. - Feleségem három éve meghalt, a fiaim távol élnek. Meg kell ta­nulnom együttélni azzal a tudat­tal, hogy ilyen lábam. Az ápolók aranyosak, kedvesek, így köny- nyebb feldolgoznom mindazt, ami velem történt - mondta. Az otthon lakói szeretettől övezve készülődnek a karácsony ünnepélyre; úgy hogy ők is há­lásak, szeretetet adnak azoknak, akik az év mind a 365 napján ápolják, gondozzák őket, törőd­nek velük. RÓLUNK SZÓL Az alma íze kis iskolás voltam, amikor először igazságtalanságot éreztem a lel­kemben, és egy apró gyermek módjára lázadtam ellene. Tudni kell, hogy a H. világháborút követően nagyon sok gyermektársam­mal együtt igencsak szűkös anyagi körülmények között éltünk. amikor A téli szünet utáni első tanítási napról hazamentem, kö­zöltem, az igencsak vallásos édesanyámmal, hogy Jézuska igaz- ságtaJan. Ő erélyesen felszólított, ne legyek istenkáromló, nyo­matékkai hozzátette, hogy mondhatok Ilyet. Dacosan megismé­teltem: igenis így van. Valószínű, mélyen érinthette a kijelenté­sem, mert a jólelkű lélek keze, aki soha az életben nem bántott, a magasba lendült. Elmondtam, hogy az osztályban a tanító bá­csi mindenkitől megkérdezte, karácsonyra, kinek mit hozott a Jézuska. A hozzám hasonló sorsú gyermekeknek, s az osztály jelentős részét mi tettük ki, almát, diót, egy-két szem cukrot. A jómódú szülők gyermeke játékot, könyvet, gazdag ajándékot ta­lált a karácsonyfájuk alatt... Amikor elhallgattam, rámnézett, a bánatos szemében könny csillogott, s a lendületben lévő kezé­vel lágyan, kedvesen megsimogatott. Éreztem a szeretetet, ami felémáradt, a lelkemig hatott. MÁR NEM BÁNTAM, A KERTÜNKBEN TERMETT ALMA, dió, a nagy titok­ban készített házi karamellcukor került csak a karácsonyfánk alá, mert a szerény ajándékban benne volt anyám minden sze- retete. Nagyon finom volt az alma, amit őszinte beszélgetésünk közben rágcsáltam. KARÁCSONY ELŐESTÉJÉN, LÁZAS BEVÁSÁRLÁS KÖZEPETTE az jár az eszünkbe, mit és mennyiért vásároljunk, sokszor erőn felül köl­tekezünk. Lelkiismeretünk megnyugtatására drágábbnál drá­gább ajándékkal próbáljuk meg pótolni azt a szeretetet, törődést, figyelmességet, amit egész évben elmulasztottunk. nem az ajándék nagysága, az őszinteség, a tiszta szív, amivel ad­juk, az fontos. Az ajándékkal együtt tegyük a fa alá a szerete- tünket. Gondoljunk arra, az egyszerű ajándék is lehet csodála­tos, ha azt a szeretet, a megbecsülés jeléül adjuk. Bizonyára so­kan vagyunk vele, úgyhogy a legkedvesebb ajándékunk közé tartozik és éveken át őrizzünk, amit gyermekeink, unokáink ké­szítettek. Ebben az apró, kedves kis tárgyban benne van lé­nyük, őszinteségük. TUDJUNK ÖRÜLNI MINDEN APRÓ KIS FIGYELMESSÉGNEK, érezzük az alma csodálatos ízét, az ünnep melegségét minél tovább. Szenográdi Ferenc Kiállítás, bemutató a mesterek házában Szécsény. December 2-án átadták a mesterek házát. Az épület ide­genforgalmi célokat fog szolgál­ni. A művelődési központból oda költözött a Tourinform-iroda. Ott van a civil szervezetek könyvelé­se. Az emeleti részen iroda, ven­dégszoba, konferencia terem ke­rült kialakításra. Az épületben kapott helyet a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesülete. Török János, az egyesület elnöke, több szempontból is örül a szép, új lé­tesítménynek. Egyfelől van egy olyan helyük, ahol a nagyközön­ségnek bemutathatják terméke­iket. Másrészt, az épület otthona közösségi színtere lesz az egye­sületnek. Harmadsorban, lehe­tőségük lesz a műhelyben egy- egy szakembernek bemutatni a munkafolyamatot. Az aranykoszorús gazda Szécsény. Mosó Ottó, szécsényi mezőgazdasági vállal­kozó ez év augusztus 20-án a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Aranykoszorús Gazda kitüntetésében részesült, amely az erkölcsi megbecsü­lésen túl anyagi elismerést is jelentett a számára. A gépészmérnök tanár éve­ken át a szécsényi mezőgazdasá­gi szakképző iskolában tanított. Az oktató-nevelő munkája mel­lett jövedelmét mezőgazdasági munkával egészítette ki. 1994- ben úgy döntött otthagyja az is­kolát, s minden idejét, energiáját a mezőgazdasági munkára fogja fordítani. Valami azért megma­radt az előző hivatásából. A me­zőgazdasági munkát is tanári módon végzi, úgy hogy azt taní­tani lehetne. Fő tevékenysége a növényter­mesztés. Korábban nagyobb mennyiségben foglalkozott bur­gonyatermesztéssel. Figyelembe véve a piacot, az alacsony árat ma már szinte teljes mértékben visszafejlesztette a burgonyater­mesztést. Növénykultúrája: bú­za, napraforgó, repce. A KWS- Helia 04-es napraforgófajtából az országos tanácsadók felméré­se alapján a legjobb eredményt érte el. Megyei szinten hasonló elismerés kapcsolódik a repce­termesztéséhez. A gépészmérnök szakember gépparkját tudatosan fejlesztet­te. Ahogy mondta, a jó termés­nek csak egyik feltétele az idő­járás, ami tőlünk független. Minden más az emberi tényező függvénye. Meghatározza a ter­més mennyiségét és minőségét, a kiválasztott vetőmag, a talaj­előkészítés, a vetés, a növény- ápolás és a betakarítás. Hogy mindezt időben a legoptimáli­sabb feltételekkel el tudjuk vé­gezni, ahhoz megfelelő gépekre van szükség. Annak idején egy Zetor 50-es típusú traktorral kezdte. Aztán Németországból hozott erő- és munkagépeket. Ezeket 2000-től fokozatosan a legmodernebb gépparkra cse­rélte ki. A termelőszövetkezet felszámolása idején, megvásá­rolta azt a telepet, ahol most 2500 négyzetméteres magtárja és gépparkja van. Minden bizonnyal az igényes szakmai hozzáértés, az újra va­ló fogékonyság, az eredményes gazdálkodás döntően befolyásol­ta azt, hogy a díjat megkapta. A mezőgazdaság iránti elhiva­tottságát, elkötelezettségét a gyermekei is örökölték. Roland mezőgazdasági technikus, a csa­ládi vállalkozásban dolgozik. Gá­bor a gödöllői egyetem gépész- mérnöki karán végzett, most szerzi a második diplomáját. A szünidőben ő is kiveszi részét a családi munkából. Felesége föld­rajz-testnevelés szakos tanár. A családi vállalkozásban, az ügyin­tézésben, a szervezésben szor­goskodik.- Termelhetünk mi akármi­lyen jól, ki vagyunk téve a piac szeszélyeinek, a szerződéseink egyoldalúak. Hiába volt a szerző­désben a repce minőségi felára, a felvá­sárló nem volt hajlandó magasabb áron át­venni. A szerződés csak a nagy- kereskedőket védi.- Miért nem közvetlenül a fel­dolgozónak adják el a termést?- A búzát a szécsényi malom vásárolta meg, azzal nincs is gondom. A feldolgozók, s gondo­lok itt azokra, akik a repcema­got, a napraforgót dolgozzák fel, tőlünk nem vásárolnak, azt mondják, kis tétellel nem foglal­koznak. Magunkon kell segíte­n i , szövet­kezni kell, hogy termé­nyeinket nagy tétel­ben tudjuk eladni. Azt mondha­tom, nem vagyunk könnyű hely­zetben. Az energiaárak a 90-es évektől a tízszeresére emelked­tek, ugyanakkor a termékeink ára alig változott. Meg kell tanul­nunk uniós módon gazdálkodni, gondolkodni. Igen komoly elő­írásoknak kell megfelelnünk, kezdve a vetésforgótól a talaj- vizsgálaton át a különböző mun­kák fázisainak a naplózásáig. Karácsonyra várva

Next

/
Oldalképek
Tartalom