Nógrád Megyei Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 255-279. szám)
2005-11-28 / 277. szám
SPORTTÜKOR 2005. NOVEMBER 28., HÉTFŐ 10 Vallomások a Stécéről, a sportról Megérdemelt vendégsiker KÉZILABDA NB I/B, Keleti csoport, férfiak könnyek” című pársoros írása szinte meghatott: kiválóságok sorában említi Zsengellért, akiről édesapám - volt szerencséje néhány meccsen együtt játszani a későbbi magyar válogatott fut- ballfenoménnel - csak azt mondta, hogy „ragadt a lábára a labda és érezte a kaput”. Elkelne egy-két ilyen „spí- ler” a mai SBTC-ben is. A szerző „Kákán is csomó(k)” című kritikáját a mai futballve- zetők figyelmébe ajánlom. Csaknem tíz évvel ezelőtt papírra vetett írása - sajnálatos módon - ma is időszerű. Szépen - szinte szívhezszólóan - emlékezik néhai közös barátunkról, Tóth András testnevelő tanárról. Idézi közelmúltunk kosár- és ké- zilabdás kiválóságait, köztük Szarvas Józsefet, mint volt testnevelő tanárát, „fut egyet hosszú távon” Szokács László nyomán, majd méltatja Szokács „Tarjáni halhatatlanok” című „hiánypótló dolgozatát”. Talán szóvá tehetnénk, hogy a könyvben nincs fotó, képanyag, a szerző bizonyára nem akarta elvonni az olvasó figyelmét mondanivalójáról. (Jól is tette.) Miként akár szóvá tehetjük a tartalomjegyzék hiányát is, bár így szükségszerűen lapozgatni kell az írások között. E megjegyzéseink azonban semmit sem vonnak le a Csongrády Béla most megjelent kötetének értékéből. Könyvét - minthogy nemcsak olvasmányos, de tanulságos és dokumentatív jellegű is - jó szívvel ajánlom elsősorban a sportbarátoknak, a Stécé-szimpati- zánsoknak, de rajtuk kívül is mindenkinek. Baráthi Ottó Október közepén egy irodalmi esten hallottunk Csongrády Béla megjelenés előtt álló új könyvéről, és máris kezünkbe vehettük a Polár Stúdió gondozásában - a Nógrád Sportjáért Alapítvány és Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése támogatásával - közreadott karcsú kis kötetet. A szerző - feltehetően szándéka szerint - szórakoztatni akart, kedvére - nem különben az olvasó örömére - válogatott a korábban a Nógrád Megyei Hírlapban - és annak jogelődjében, az Új Nógrád- ban 1990 és 2005 között megjelent írásaiból. A könyv könnyű, kellemes, egyben mégis tanulságos olvasmány. Amolyan ebéd utáni, jóleső csemege. A szerző több mint tíz éven keresztül volt a megyei napilap munkatársa, szerkesztője, felelős szerkesztője, és negyven éve - manapság is - publikál az újság hasábjain főként kulturális, művészeti, színházi témakörökben. Legalább annyira közismert szenvedélyes lokálpatriótaként, sportrajongóként és megszállott SBTC- szurkolóként. Minderről ő maga is vall e könyvének „A nagyállomástól a Tóstrandig” című bevezetőjében. „A salgótarjáni sportbarátoknak - különösen a labdarúgás kedvelőinek - nem kell bemutatkoznom, hiszen több mint egy fél évszázada - s napjainkban is - jelen vagyok valamennyi jelentősebb helyi mérkőzésen, rendezvényen. Mindenki más kedvéért azonban itt is elmondom: szenvedélyes SBTC- szurkolónak születtem, a negyve- nes-öt\'enes évek évfordulóján, nyolc-tíz éves kisgyerekként jó apámmal kezdtem rendszeresen meccsre járni... ” Amikor ezeket a sorokat olvastam, arra gondoltam, hogy Csongrády Béla „csak” futballélményeiről, a Stécéhez fűződő örök vonzalmáról - ami engem ugyan mint egyfajta régi focirajongót kielégített volna - mesél, de - végigolvasva könyvét - megtudtam, sok minden másról is emlékezik - és emlékeztet. Ebben a kis méltatásban csak keveset tudok felidézni - kább csak utalni tudok - néhány, nekem nagyon tetsző, napjainkban is abszolút aktuális írásából. 1992 májusában írt „Eső után köpönyeg” című jegyzetében a tévéközvetítést tűzi tollára. Pontosabban egy általa várt közvetítés elmaradását. Ahogy írja fejtegetése végén: „Angliában aligha lehetne így lekezelni a tévénézők ezreit... "Megjegyzem: azóta is le vagyunk „kezelve”... „Öröm12. forduló Salgótarjáni KC - Orosházai FKSE 32-42 (17-18) Salgótarján Városi Sportcsarnok, 150 néző, vezette: Herceg, Sápi. Salgótarjáni KC: Mészáros Jakab Zs. 6, Molnár 1, Búzás 2, Milosevics 7, SZABÓ T. 10/1, Szabó G. 4. Cs.: Letovai kapus, Forgács 2, Kovács, Révai. Szakmai igazgató: Molnár Ferenc Orosházai FKSE: Szikora A. - Krizsán 3, Bánfi 3, Csikós 10, Bajusz 7/2, Berta 2, Varga 5. Cs.: Molnár kapus, Juhász 4/1, Pásztor 5, Szikora G., Kardos, Kosa 1, Gazsó 2. Edző: Bakó Bo- tond Lajos. Hétméteresek: 2/1, ill. 3/3. Kiállítások: 10 perc, ill. 8 perc. Az eredmény alakulása: 2. perc: 1-1, 4. perc: 1-4, 9. perc: 3-6, 14. perc: 6-8, 17. perc: 9-9, 21. perc: 11-11,25. perc: 14-14,29. perc: 17-18,34. perc: 18-21,39. perc: 20-23,44. perc: 22-27,50. perc: 24-32,54. perc: 28-36,57. perc: 30-39, 59. perc: 32-41. A tarjániak nagy akarással vetették magukat a küzdelembe, ami több hibát eredményezett. A negyedik percben 4 - 1-re vezettek a vendégek. A hazaiak nem adták fel, feljavultak védekezésben is, Mészáros több lövést hárított, míg Szabó T. és Milosevics góljai után a félidő közepére 8-8 volt állás. Ezután teljesen kiegyenlítődött a játék, fej-fej mellet haladtak a csapatok, és a félidő egygólos előnynyel zárult. Fordulás után Szabó G. szerzett gólt, majd a vendégek elhúztak hárommal. Az SKC legénysége továbbra is nagy akarással küzdött, de egyre jobban kiütközött a két csapat közötti fizikai, edzettségi állapot az Orosháza javára, amely fokozatosan növelte az előnyét, s végül is biztosan nyert. Összességében egy közepes színvonalú és főleg az első játékrészben teljesen kiegyenlített erők harcát, kemény, helyenként nagy iramú mérkőzést láthatott a közönség. A második játékrészben is egyenlő tudású csapatok küzdöttek, de az Orosháza jobb fizikai és edzettségi állapota kidomborodott és megérdemelten nyerte meg a mérkőzést. A hazai gárda az újabb vereségével egyre lejjebb süly- lyed, és egyre nagyobb ponthátrányba kerül vetélytársaival szemben a táblázaton, ami hűen tükrözi a csapat jelenlegi helyzetét. Molnár Ferenc: - Egy félidőn keresztül egyenrangú ellenfelei tudtunk lenni az Orosházának, amit csak titkon reméltem, és ami meg is lepett engem. Sajnos a második félidőben teljesen elfáradtunk, mert rövid a cserepadunk és minőségi cserénk pedig nem nagyon volt, ennek tudható be, hogy a végére ilyen különbséggel nyert a vendégcsapat. Amit tudtunk, azt maximálisan kiadtuk magunkból, sajnos ennyire tellett. Még egy mérkőzés van hátra, amit túl kell élnünk, és akkor talán minden megoldódik. Ifi: 24- 37. Mulicza Ferenc A futball a mindene Negyvenéves Oláh Béla, az SBTC egykori remek játékosa A Salgótarjánban élő Oláh Béla, az SBTC labdarúgócsapatának egykori kiváló játékosa ma ünnepli a negyvenedik születésnapját. A fekete-fehér színű együttesben 1982-ben kezdte a pályafutását, majd játszott többek között az NB Il-es Eger és az NB I-es Csepel csapatában is. A középpályás 2000 nyarától a Magyargéc edzője, amely jelenleg az NB III Mátra-csoportjában szerepel, ahol ez év tavaszán még ő is pályára lépett.- Az SBTC serdülőcsapatában 12 éves koromban kezdtem el futballozni, s végigjártam azt a bizonyos ranglétrát - eleveníti fel a múltat Oláh Béla. - Répás Béla, Kökény József és Patkó József is volt az edzőm. Időközben, 14 évesen bekerültem az országos serdülőválogatottba, Pintér Attilával együtt. Az edzőnk Serli Sándor volt, aki a Fradinál is ebben a korosztályban dolgozott. Leigazolt minket a zöld-fehér csapat, de különböző okok miatt csak pár hónapig voltunk ott. Oláh Béla 1982. október 31-én mutatkozott be az SBTC NB Il-es felnőttcsapatában. A László - Babcsán (Oláh B., 78.), Bogdán, Varga S., Kalmár - Balga, Kovács I., Földi - Garai (Szoó, a szünetben), Kovács, Szedlák összeállítású gárda hazai pályán 3000 ezer néző előtt 5-3- ra nyert az Eger ellen.- Nagyon nagy dolognak tartom a mai napig is, hogy még 17 éves sem voltam és játszottam a fekete-fehér színű együttes NB Il-es csapatában - folytatta. - Ezt Borbély András edzőnek köszönhetem, aki lehetőséget adott számomra. Ezt követően már több alkalommal az első csapattal készült, viszont a hét végén az ifi I-ben játszott. Az első felnőttszerződését 1984 nyarán kapta, amikor Haász Sándor érkezett a kispadra. Stabil ember lett a csapatban, bizonyítja ezt, hogy az 1984-8ÁÖS szezonban 29 mérkőzésen jutott szóhoz az NB U-ben.- Haász Sándor rengeteg olyan dologra megtanított, amit az elkövetkező években kamatoztatni tudtam hangsúlyozta. - A gárdán belül a legtöbbet Balga József segített, akitől sokat tanultam az edzéseken, az edzőtáborokban és a mérkőzéseken. A Stécében az 1986-87-es szezonban csak az első bajnokin tudott játszani a Volán SC elleni 1 0-ás hazai győzelem alkalmából. Ugyanis ezt követően bevonult katonának Mezőtúrra, ahol az NB III-as csapatban játszott másfél évig. Utána visszaért az SBTC-hez, ahol akkor Répás Béla volt az edző az NB II-ben.- A szezon nem igazán sikerült, hiszen osztályozó után 1988- ban búcsúztunk az osztálytól - morfondírozott. - Az 1988-89-es bajnoki évadban az NB III Mátra- csoportjában szerepeltünk, ahol tavasszal, áprilistól már Szabó Géza volt az edzőnk, és a harmadik helyen zártunk. Ezután Oláh Bélát megkereste az Eger és a szintén NB II-be feljutott Salgótarjáni Síküveggyár együttese is. Végül is Bánkuti Lászlónak, az akkori Eger edzőjének az ajánlatát fogadta el.- A pályafutásom legszebb három évadát töltöttem el az NB Iles Eger csapatában emelte ki. - Sokat köszönhetek László István, Simon Antal és Mundi Viktor játékostársamnak, akik segítettek Névjegy Oláh Béla 1965. november 28-án született Salgótarjánban. Posztja: középpályás. Labdarúgó-pályafutása: Az SBTC csapatában 1982. 10. 31. és 1996.11.09. között 226 bajnoki mérkőzésen, 47 gólt szerzett (NB II: 173/33, NB III: 53/14). Közben: 1986-1987 ősz (Mezőtúr), 1989-1992 (Eger, NB H). Aztán a Csepel NB I-es együttesében 1996.11.13.-1997. 05.17. között 14 mérkőzésen, 2 gólt szerzett, 1997 ősz (Szeged-Dorozsma, NB I/B), 1998 tavasz (Nógrád Volán-Baglyasalja), 1998 ősz (Mátranovák), 1999 tavasz (SL Acél), 1999-2000 (SBTC), 2000 nyarától - (Magyargéc). Edzői pályafutása: Magyargéc (2000 nyarától). visszatérni az SBTC-hez. Örömmel mondtam igent, hiszen ez a csapat a szívem csücske. Az SBTC-Salgglas (az utóbbi név csak ősszel volt - szerk.) csapata azonban az 1992-93-as évadban búcsúzni kényszerült az NB D-tőL Az elkövetkező szezonban azonban B. Kovács Zoltán irányításával első lettek az NB III Mátra-csoportjában, majd az NB B Keleti csoportjában 1994-95-ben az MTK mögött másodikként zártak, mellyel kiharcolták az osztályozó lehetőségét. 1^^^^ - A Parmalat FC ellen mindent megtettünk a két osztályozó mérkőzésen, de nem sikerült kivívni a legmagasabb osztályba való jutást - emelte ki. - A következő szezonban hetedikként zártunk. Aztán-1996 nyarától az addig pályaedzőként működő Kis Károly lett a vezetőedző, akivel nagyon jó barátságban voltam, és vagyok a mai napig is. A bajnokság közben, a november kilencedikéi Kazincbarcikai elleni 1-0-ás hazai siker után aztán megkereste őt a Csepel vezetősége, és kész tények elé állították.- Nem tudtam nemet mondani, hiszen minden vágyam az volt, hogy NB I-es futballista legyek. Az első meccsem az élvonalban az MTK ellen volt november 13- án, a Hungária úton 5-2-re kaptunk ki. Összességében úgy érzem, hogy a csepeli kiruccanásom alkalmával nem vallottam szégyent, a Békéscsaba és a Stadler FC ellen gólt is szereztem. Sajnos nem sikerült bentmaradni az NB I-ben, így nem volt értelme maradnom. Utána megkeresett a Szeged- Dorozsma, akinek az akkori edzője egykori Stécé-játékostársam, Vágó Attila volt, Igent mondtam, de sajnos pályafutásom legnagyobb baklövését követtem el ezzel, ugyanis két hónap után visszaköltöztem Salgótarjánban. Ezután pár hónapot kihagyott, majd 1998 tavaszától több alacsonyabb osztályú csapatban szerepelt. Aztán 2000 nyarán megkereste őt Rácz István, a Magyargéc elnöke, és azóta is ott van edzőként, sőt még ez év tavaszán is a pályára lépett. Mint mondta, még szép időket szeretne eltölteni Magyargécen, és ha a szükség úgy kívánja, akkor néha-néha még be is száll.- Nem bántam meg semmit, hogy mindent a futballra tettem fel, mert ez a világ legszebb játéka számomra - hangzik az összegezés. Nagyon sokat köszönhetek szüleimnek, akik segítettek fiatalkorom óta. Feleségemnek, Csillának, akivel nagyon jó házasságban élünk, amerre az utam vitt, mindig velem volt. Egy fiúnk van, Patrik, 16 éves, s jelenleg a Magyargéc ifiben játszik. Nagyon örülnék neki, ha legalább azt elérné, amit én. Bár ha nem jövök vissza a Ferencvárosból, akkor lehet, hogy több első osztályú mérkőzésem lenne. Balogh Tibor a beilleszkedésben. Voltak nagyon jó mérkőzéseim, többször bekerültem a forduló válogatottjába is. Emellett játszottam az osztály válogatottjában is. Az első meccsen Ausztriában együtt voltam a pályán többek között az akkor még Haladásban szereplő Illés Bélával, akiből 64-sze- res válogatott lett. A kitűnő középpályásnak az egri pályafutása alatt, 1991 nyarán volt egy ajánlata az NB I újoncához, a BVSC- MÁV-Transsped együtteséhez. Azonban olyan magas összegben határozták meg az eladási árát, hogy a zuglóiak visszaléptek.- Pedig szívesen mentem volna, de nem sikerült - mondta Oláh Béla. - Aztán rá egy évre egy bajnoki meccs megtekintése után Kakukjózsefés Keszler Árpád megkérdezte, hogy lenne-e kedven Az NB II Keleti csoportjában 1994. november 5én, a 12. fordulóban az SBTC hazai pályán 1-O-ra nyert a Hajdúnánás ellen. A győztes gólt Oláh Béla (balra) szerezte
