Nógrád Megyei Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 255-279. szám)

2005-11-10 / 262. szám

2005. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK SA7TÓ tS TANULÁS CK2- Sw ' ‘ Cw *sr Van idő itt szórakozni? - Szeberényi Júlia Bolyai János Gimnázium 11. D karikatúrája- Igaz, milyen jó volt ma a városban?- Igen, nagyon jól érez­tem magam. Sokkal jobb volt, mintha otthon ültem volna! Gondolom sok mindenkinél lejátszódik ez a pár­beszéd egy átbulizott péntek este után. Nem taga­dom, nálam is. Az iskola „gondjaira” igen jó gyógy­ír számomra, ha hét végén bemegyek a városba és beszélgetek, táncolok barátnőimmel. Engem ez ilyenkor teljes mértékben kikapcsol, s úgy gondo­lom ezzel nem vagyok egyedül. Ezt mutatja az is, hogy péntekenként tele van a város fiatalokkal, fő­leg a velem egyidősekkel. Egy-egy este megnézem ki-ki, hogy bulizik és sajnos mostanában sokszor nem értem kortársaimat... Tök jó buli Már régebben - szülé­ink idejében - is voltak eh­hez hasonló szórakozási _ lehetőségek, de emellett (Mi is az igazi szórakozás?) nem szorult háttérbe a mozi, sportok, tévénézés és a közös családi programok. Sokkal kevesebben járnak moziba, inkább számítógépeznek a fiatalok, minthogy kimenjenek a szabadba, kiránduljanak, sportoljanak. A bulizáson kívül viszont nagyon fon­tosnak tartom azt, hogy mindenkinek legyen egy hobbija, ami amellett, hogy kikapcsolja, szórakoz­tatja is. Ez lehet egy sport: foci, röplabda, futás de akár valaminek a gyűjtése, rajzolás vagy festés... A lényeg, hogy találd meg a te saját „tök jó buli­dat”! ■ Tóth Edina Bolyai János Gimnázium 11. b Mit csináljunk Mátramindszenten? Mai világunkban elterjedt té­ma a szórakozási lehetőségek kérdése. Erről beszélve a városi kikapcsolódás és ennek modern formája jut eszünkbe. De nézzük csak, mivel lehet elütni az időt egy kis falucskában, például Mátramindszenten? Főleg gyere­kek számára fontos a rendszeres kikapcsolódás, hogy minél több­ször azt csinálhassák, amit sze­retnek. Ebben a faluban a kelle­mes és egyben hasznos időtöltés sok formája biztosított, a mind­szenti iskolába járó gyerekek számára. Nagy múltra tekint vissza az úszásoktatás. Többfaj­Szépség, szabadság, erő Lovak... Sok éve már annak, hogy beleszerettem ezekbe a nagyszerű állatokba. Azóta több könyvön átrágtam magam, hogy minél jobban megismerjem éle­tüket, megértsem gondolataikat, érzéseiket és mozdulataikat. A lovakat különös kapcsolat köti az emberekhez, soha nem bocsá­tották meg a betöréssel elszenve­dett fájdalmakat és kínt, így nem is létesíthettek érzelmeken, és főleg szereteten alapuló kapcso­latot gazdáikkal. Csakis félel­mükben voltak hajlandóak együttműködni. Létezik azon­ban egy olyan módszer, misze­rint ló és lovas egyenlők, tehát egyikük sem „főnök", kölcsönös tisztelettel és megbecsüléssel dolgoznak közös céljaik megva­lósításán. Ez az úgynevezett Equus-gondolkodás, melynek eredményességét lovak százain bizonyították már be, és amit én is nagy kíváncsisággal és érdek­lődéssel tanulmányozok. Ennek alkalmazásával a vadlovak is ba­rátaink és bizalmasaink lesz­nek, valamint a közös munka - mint a versenyek - örömtelivé, szórakoztatóvá válnak ló és lova­sa számára egyaránt. Minden vágyam egy barátságos lovas ta­nya, ahol reggelenként egy bög­re kakaóval a kezemben nézhet­ném pusztán az élvezetért vágtá­zó lovaimat. Hét végenként pe­dig túrázhatnánk a közeli erdők­ben. De egyelőre ez csak egy szép álom, s azért, hogy valóra váljon, bizony rengeteget kell még tanulnom. ■ Kozma Lenke Bolyai János Gimnázium 10. b ta szakköri lehetőség is van: szín­játszószakkör, számítástechnikai szakkör, hittan, foci, különböző tehetséggondozások. Na de, mi van a nagyobbakkal? Mátramindszentnek van egy kis cserkészőrsége is. Ennek én is a tagja vagyok és csak dicsérni tu­dom a cserkészfoglalkozásokat és a vezetőnket is. Sok hasznos dol­got megtanultunk a nomád élet­módról és a minden nyáron meg­rendezésre kerülő cserkésztábor­ban alkalmazzuk is ezeket. Na­gyon régóta működik a faluban az igen sikeres asszonykórus. Mindszent életében meghatáro­zó esemény az évenkénti farsan­gi bál és a „Ki mit tud?”. Az isko­lához tartozó könyvtár rendsze­resen nyitva áll mindenki előtt. Közkedvelt hely a picike halasta­vunk. Kellemes kikapcsolódás, ha teszünk néhanapján’egy-egy sétát a falu valamelyik erdejében. Sajnos az is előfordul, hogy va­laki nem találta meg a számára megfelelő időtöltést, így végső megoldásként a sörözőkben va­ló ücsörgést választja. Vélemé-' nyem szerint még jócskán lehet­ne bővíteni a lehetőségek körét. ■ Kiss Eszter Bolyai János Gimnázium 9. d Mit ír az élet? Az én passzióm nem tartozik a legátlagosabb szabadidős te­vékenységek közé, több is ez már, mint puszta hobbi. Amió­ta az eszemet tudom, az írás a szenvedélyem. Ötéves lehettem, amikor a kisgyerek olthatatlan kíváncsi­ságával jártam anya nyakára, egyenként kikérdezve tőle, hogy melyik betűt, hogy ejtjük, miként írjuk. Akkor még a szeszélyesen engedelmeskedő kis kezek fog­ták a tollat, kanyarították a gir­begurba betűket és ezen ügyes­kedés folytán számos levél, me­sekezdemény született. Ma sem telik el úgy nap, hogy valamit ne vetnék papírra. Sok­szor kérdezik is: „mi leszel te, író?” Többnyire mégse vágom rá, hogy igen, ezt a hivatást szeret­ném űzni. Egyelőre az írás sok­kal különlegesebb eszköz, ba­rát, feladat, cél számomra, minthogy tervezzek vele, hogy merényletet kövessek el az egész művészete ellen azáltal, hogy kötelességé süllyesztem. Minden passzió, ami kötelezett­ségé válik, elsikkad, fényét veszti, fáradságos, örömtelen robotolássá alakul. Minden szenvedélynek, amely megter­vezetté, elvárttá válik, legfon­tosabb alkotórésze alszik ki: a lángok gyújtózsinórja harapó szikra. Én egyszerűen csak játszom a betűkkel, zsonglőrködöm a szavakkal, egybefűzöm a szer­tefutó hangokat, összerakom az egész képet a mondatok ap­ró kockáiból. Olyan, mint más­nak a gyöngyfűzés, az ének­lés; mint a kislánynak a leg­kedvesebb babája. Titkos, in­tim, meghitt, bizalmas, bizser- gető. Csak leülök a papír fölé, az ujjamat az íróeszközre he­lyezem, és olyan könnyedség­gel, ösztönösséggel kezd a toll siklani, majd fejvesztve rohan­ni a papíron, mintha a keze­met pontosan erre találták vol­na ki. Az írás által átugrom a saját korlátáimon, lebontom a lé­nyem köré emelt falakat, lerom­bolom a gátjaimat. Ennél a pontnál észlelem, hogy ezt a szavakba foglalhatatlan, őrült, hiábavaló jegyzetelést, betűve­tést hihetetlenül mélyről érzem, magától értetődő természetes­séggel értem, emelkedem álta­la. Annyira feldobom a földről, olyan messzeségekbe repülhe­tek ezeken az egy élet távlatára kölcsönzött szárnyakon, hogy felöl emelkedek önmagam hatá­rain, és a saját lényem egének zenitjét is megérinthetném a se­gítségével. Egy kisgyerek kísér­lete a plafon megérintésére az ütemes ugrálás révén: hiábava­ló, de borzongató a feladat haj­szálnyi lehetségességének illú­ziója által. És hogy mi leszek, ha nagy leszek? Majd meglátjuk mit ír az élet. ■ Puszta Szilvia Bolyai János Gimnázium 9. a Mozgás az életünk! Azt hiszem, nem tévedek na­gyot, ha azt mondom: minden ember szeret mozogni! Csak nem mindegy, hogy ezt milyen formában teszik. Én szeretem a dolgokat más oldalukról megközelíteni, így nem meglepő, ha én a mozgást amerikai autóval képzelem el. Hiszen nincs annál felemelőbb érzés számomra (és azt hiszem még jó pár ember van ezzel így), mint mikor egy hatalmas ka­rosszéria imbolyog alattam. Ettől már csak az jobb, mikor több száz amerikai csoda teszi ezt egyszerre. Az évben többször is sor kerül erre a nem minden­napi „táncra”, ami nemcsak a tu­lajdonosoknak de a találkozóra ellátogatóknak is örömet és cso­dálatot okoz. Hiszen a hatalmas „csatahajók” krómcirádái és fecskefarkai - valljuk be - nem mindennapi látványt nyújtanak (persze csak itthon). így bátran merem ajánlani a mozgásnak ezt a szokatlan formáját. A „feeling” garantált, az érzés megfizethetetlen. ■ Váczi Andrea Madách Imre Gimnázium 12. b Az alternatív megközelítés- avagy a fiúk nem csak A szórakozás mibenlétének meghatározására - ha egyáltalán definiálható - két elmélet létezik. Az egyik szerint, lényegtelen, hogy ki(k)nek a társaságában, az „elkövetett” események a fonto­sak. Korunkra jellemző, hogy a mai fiatalság nagyrészt ezt a né­zetet vallja. Ezzel ellentétben a másik teória, miszerint majdnem teljesen mindegy mit csinálunk de azt baráti közegben. Nekem személy szerint mindig is ez az emberközelibb hozzáállás volt a szimpatikus. Ennek alátámasztá­sára tudom hozni például „non­szensz” kirándulásainkat, mikor a haverokkal karöltve, néhány ezer forinttal nekivágunk az or­szágnak. De, hogy hétköznapibb dolgokat is említsek, mindig re­mek szórakozást nyújtanak a gyalog- és biciklitúrák, sátorozá­a kocsmába mennek... sok is. Hatalmas tévedés - sajnos ez is elég elterjedt - hogy csak diszkókban, kocsmákban, csont­részegen lehet jól szórakozni. Persze nem lehet (és nem is kell) burokban élni - én sem vagyok egy kifejezett antialkoholista - de emberi mivoltunk határait azért nem kell(ene) átlépni... Olyan idő ez, mikor sok van a hivatalban, de kevés a raktárban... az egyszer használatos erkölcsök, az egyéj- szakás tartózkodások kora és a tablettáké, melyek mindenre jók - mikor mi kell. Mindig gondolj arra: „az élet nem azzal mérhető, meddig léleg- zünk, hanem azokkal a pillana­tokkal, melyektől elakad a lélegzetünk...” (Ismeretien e-mail Kristály Bálintnak) ■ Márton Géza Madách Imre Gimnázium 12. d Szabad idő vámpírokkal Sajnos kevés ember ismeri a szerepjátékokat, melyek hasonló­ak a társasjátékokhoz. Ám itt egy fontos különbség van a kétfajta já­ték között... a szerepjáték csak és. kizárólag a játékosok fantáziáján múlik, ezzel segíti a kreativitást és csakis ez szabhat határt a játék­nak is. Én most az élő szerepjátékon be­lül, a Vampire-ről szeretnék be­szélni. Néhány havonta egy város rendez egy bált, és erre a bálra a többi város játékosai is meghívást lyek különböző feladatokért felelő­sek: vannak akik irányítanak és a pénzügyekkel foglalatoskodnak, vannak akik az információ áram­lásért felelősek, akadnak, akik má­gikus hatalommal vannak felru­házva és vannak olyan művészek, akik a halandó társadalommal, az emberekkel építettek ki szorosabb kapcsolatot. Maga a látvány korok stílusának, és különböző társadal­mi rétegeinek színes kavalkádja, amelyet csak a karakterek külön­bözősége múlhat felül. Magát a já­kapnak. Mindenki az általa meg­alkotott karakternek megfelelően öltözik fel. Vannak, akik öltönyt vagy estélyit húznak magukra, vannak akik bőrszerelésben, pisz­tolyokkal, kardokkal jelennek meg, vagy akár szakadt farmer­ben és pólóban, extrém sminkkel. Az sem meglepő ebben a közös­ségben, ha valaki fehérre mázolt arccal, vérvörös szájjal, vámpírfo­gakkal, farkasfülekkel és fehér menyasszonyi ruhában mutatja meg magát. Maga a játék sötétedés után kez­dődik és egészen pirkadatig tart. A „jó oldalon álló” vámpíroknak van egy szövetsége, melynek a neve Kamarilla. Ez a hierarchikus tár­sadalom hét klánra tagolódik, me­SÉTA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján ( www.nogradmegyeihirlap.hu ) is olvashatók. tékot a mesélők segítik, akik kita­lálnak meseszálakat, vagyis bizo­nyos cselekményeket, amikre a já­tékosoknak reagálniuk kell a ka­raktereik által megszabott hatá­rokon belül. Egy meseszál meg­írása rengeteg időt vesz igénybe, mert minden eshetőségre fel kell készülnie a mesélőnek, hogy ne akadjon meg a játék. A játékosokat pedig a „jó irányba” az njk-k (nem játékos karakterek) játékba való beavatkozása segíti. Úgy gondolom, hogy egy ilyen játékon rengeteg barátot, tapasz­talatot szerezhet magának az ember amellett, hogy jól érzi ma­gát és a fantáziáját szabadjára engedheti, képzeletének határa a csillagos ég... ■ Asbóth Bernadett Madách Imre Gimnázium 12. b Extázis Nyáron tisztára el voltam kese­redve. Ott volt a sok szabad időm, és nem tudtam a környéken el­menni koncertezni, mivel nem volt hová. Az elmúlt 2-3 hónap­ban viszont valami megváltozott. Egyrészt elkezdődött az iskola, másrészt szinte minden második héten vagy akár hetente is talál­tam magamnak elfoglaltságot Ez nekem koncertet jelent. Mindig felcsillan a szemem, mikor meglá­tom a buszról a plakátokat. A helyi együttesek elkezdtek mozgolódni. Zenéjükkel felpörge­tik az agyunkat. Szinte extázisba kerülünk. Tombolunk. Általában tömött koncerttermekben. Néha előfordul, hogy kicsi az érdeklő­dés, mint valamelyik szombaton, mikor voltunk nagyjából harmin­cán. De én ezt betudtam annak, hogy Somoson volt a buli. A szer­vezőknek csak annyit tudok üzen­ni, hogy így tovább! ■ Engelbrecht Éva Madách Imre Gimnázium 12. b Amire mindenkinek szüksége van... Vannak akik szeretnek otthon ülni, tévét nézni, olvasgatni és van­nak, akikkel állandóan pezseg az élet, mert mindig jönnek-mennek. A szabad idő beosztása, eltöltése minden embernél más. Szerintem nagymértékben függ az életkor­tól, ízléstől, stílustól és még renge­teg más dologtól. Például nem hi­szem, hogy a nagymamámat vala­ha is egy mai diszkó közepén fo­gom látni. Fontos az időbeosztás, hogy a kellemes dolgok mellett jusson idő a hasznosra is. A salgó­tarjáni fiatalok nagy része péntek este indul szórakozni. Hisz a sza­bad idejét legszívesebben minden­ki szórakozással töltené. Táncolás­sal, zenehallgatással, barátokkal... Számomra az a legkellemesebb, ha a haverokkal és a családdal tölt- hetem ezt az időt. Lényeges, hogy minden ember iktasson be szüne­tet az életébe, hisz kikapcsolódás­ra testnek, léleknek egyaránt szüksége van. ■ Balázs Zsuzsanna, Madách Imre Gimnázium 9. b Szabadidő Sokan - főleg a fiatalok - nem tudják, hogyan töltsék szabad ide­jüket. Kevesen vannak, akik nem a tévé, számítógép előtt fekszik vé­gig ezt az időt Szeretnék egy tip­pet adni! Én nagyon szeretek sétál­ni az erdőben, vadászatra járni. Nem is annyira nappal, inkább es­te vagy hajnalban. Lehet, hogy ré­gimódi vagyok? Szerintem nem. A vadászat is egyfajta módja a sza­bad idő eltöltésének. Hasznos és a természet titkait is jobban megis­merhetjük. Vadászat közben oda­figyelünk a vad szokásaira, a ter­mészet változásaira. Sokan elítélik ezt a sportot Le­het, hogy az állatok „gyilkolása” riasztja őket? Gondoljuk meg: ha nem tartanák az őz-, szarvas-, vad­disznóállományt kordában, a bú­za- és kukoricatáblákban felmér­hetetlen károk lennének. A beteg­ség is könnyebben terjedne az ál­latok között. Nehogy valaki azt higgye, hogy a vadász veszi a pus: kát és összevissza lövöldöz. Szigo­rúan szabályozzák mely állat lőhe­tő ki. Például fontos, hogy hány éves, milyen nagy, beteg-e, káros­éi A vadászok törődnek is az állat- állománnyal: télen etetik őket, vé­dik az orvvadászoktól. Érdemes egyszer kipróbálni az érzést, mi­kor az ember a friss fák illatával fű­szerezett levegő hatására elengedi magát és ősi ösztönei felébrednek. ■ Fodor Enikő Madách Imre Gimnázium 10. d

Next

/
Oldalképek
Tartalom