Nógrád Megyei Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 255-279. szám)

2005-11-05 / 258. szám

4 2005. NOVEMBER 5„ SZOMBAT KULTÚRA „...de a Mű, az megmarad!” Sokféle jelzővel - gazdag, érdekes, olvasmányos, hasznos - lehetne illetni a Balassagyarmati Honisme­reti Híradó közelmúltban megjelent 2004. évi kötetét, de egyik sem fejezi igazán azokat a gondolatokat, ér­zelmeket, amelyeket e kiadvány lapozgatása, olvasása kivált az emberben. A felsorolt minősítés mindegyike helytálló, de még együtt is kevésnek bizonyul annak a különleges tartalomnak az érzékeltetésére, amelyik visszaköszön a híradó csaknem háromszáz oldaláról. Ennélfogva az átlagosnál - mondhatni megszokottnál - is nagyobb dilemmát okoz a recenzens számára, hogy mit emeljen ki a felhalmozott értékekből és mit ajánljon mások szíves figyelmébe is. f Ni A 2004. évi Horváth Endre-díjas Lencsés Zsolt munkája: Részlet a Szentháromság plébániatemplom felújított freskójából A múltidézés eleve jellemzője a honismereti mozgalomnak, ter­mészetes, hogy e szám különböző címet viselő, de lényegében azo­nos célú rovatainak írásaiból is megannyi újdonság kerül elő a vá­ros, illetve a megye történelméből. Ilyen például az a dolgozat, amely­ben Hausel Sándor a „Régi gyar­mati füstfaragók”-ról értekezik, az­az a helyi kéményseprők közül vil­lant fel arcokat, jelenít meg szak­mai epizódokat vagy Reiter László írása, amelyben egykori balassa­gyarmati társulatok, egyletek, vi­lági és vallásos szervezetek zász­lóit mutatja be, felelevenítve né­hány szentelési és avatási ünne­pély magasztos mozzanatait is. Ugyancsak direkt módon mutat­kozik történelemelemzőnek Csá- ky Károly „Társadalmi rétegződé­sek, felekezeti és nemzetiségi vál­tozások a történeti Hont megye né­hány településén” című tanulmá­nya. Ebbe a körbe tartoznak továb­bá a „Nógrádi Panteon” című rovat írásai is. Ezek sorában olvasható Kenessey Béla visszaemlékezése, aki „Egy polgári család Balassa­gyarmaton” dm alatta Kasznerek, Koltányiak, Kosztolányiak - tehát saját famíliája - históriáját „mesé­li el”. Szintén családi vonatkozása van Horváth Tibor Kázmér számá­ra annak az írásnak, amelyben nagyapjának - Horváth Danó vár­megyei árvaszéki ülnöknek, közéleti embernek, lapszer­kesztőnek, irodalmárnak, az 1877-es Madách Emlékügyi Bizottság egyik kezdeménye­zőjének állít emléket 1904- ben bekövetkezett halála szá­zadik évfordulóján. Kunné Kubicza Erzsébet két írással is jelen van a „Nógrádi Pante­on” szerzői között. Az egyik­ben a 120 éve született Magos (Műnk) Dezső városi építész­mérnöknek, vállalkozónak - aki többek között a Hajós Alfréd tervezte strand építé­sét irányította és közreműkö­dött a Bosco Szt. János Szalézi Intézet épületének elkészíté­sében is - alakját mutatja be személyes élményei alapján is. A másik cikk a színház- és film­művészet „utolsó nagyasszonyá­nak” Tolnay Klárinak azzal az élet­szakaszával foglalkozik, amikor - 1924-től ’28-ig - a balassagyarma­ti polgári iskola Mohoráról bejáró diákja volt. Egy-egy konkrét személyiség­hez kapcsolódva elevenedik meg a történelem a januári Madách- ünnepségen, valamint az őszi Hor­váth Endre-emléknapon el­hangzottak ide, e kötetbe szer­kesztésével. Értelemszerűen a visszapillantás szándékával (is) íródtak a nekrológok, ame­lyek Molnár János pedagógus­tól, Szederkényi Attila szobrász- művésztől, Tóthné Kovács Er­zsébettől, alias Sipeki Bözsitől, Horváth Endre tízpengős bankjegyének modelljétől, Zónád Ernő festőművésztől, Ka­marás Józseftől, a Civitas Fortissima Kör örökös díszel­nökétől, Ádám Ferenc György gyógyszerésztől, Babgh Sán­dor történésztől és Podlipszky Ervin nyugalmazott könyvtár- igazgatótól, a honismereti hír­adó szerkesztőbizottsági tag­jától búcsúztak Kalocsay Fri­gyes, KovalcsikAndms, Szabó And­rea, Berze Gábor, Oroszlánné Mé­száros Agnes tollából. (Sajnos már dr. Horváth István történész, cím­zetes múzeumigazgató neve is gyászkeretben jelent meg a Ma- dách-díjjal kitüntetett Bódi Györgynédr. tiszteletére elmondott laudáció szövege előtt.) Nyilvánvalóan más hangulatú­ak azok az emlékezések, amelyek ma is élő személyek illetve szer­vezetek múltjába engednek bete­kintést. Ilyenek a „Kortársaink” rovatban helyet kapott írások: Szabó Andrea interjúja, amelyet Tibay András iskolaigazgatóval, Madách-díjas előadóművésszel, a Jobbágy Károly Alapítvány kura­tóriumi titkárával készített és dr. Kiss Tamás előadásának - ame­lyet a honismereti körben tartott - nyomtatott változata dr. Magyar Pál jogász, Balassagyarmat dísz­polgára életútjáról, főként 1956- os szerepéről és 1957-ben történt Pozsonyiné Stiffl Ágnes: Kamarás Jó­zsef, a Civitas Fortissima Kör örökös tiszteletbeli elnöke felelősségre vonásáról. A dr. Komándi György tudós, mérnök­tanár születésének nyolcvanadik évfordulójáról való megemléke­zések, vagy a város 2004. évi ki­tüntetettjeinek portréi (néhai dr. Sánta Ferenc orvosprofesszor, Lengyel Péter művész-tanár, Pó­lyák Ferenc pedagógus, nyugal­mazott iskolaigazgató, dr. Kren Károly főorvos és Sághy Ferenc őr kanonok, nyugalmazott plébá­nos) szintén ide sorolhatók. Dr. Bartal Gábor az egészségvédők egyesülete tíz évéről és a húsz­éves helyi egészségvédelemről írott cikke a közelmúltat tárja fel, mint ahogyan a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság huszonöt évét bemutató írások is ezt teszik a híradó „Toll” című ha­gyományos mellékletében. Lap­juk, a „Röpke ívek” jubileumi szá­mának, illetve néhai Csikász Ist­ván költő emlékkönyvének pre­mierjére írta dr. Praznovszky Mi­hály irodalomtörténész kandidá­tus, a Palócföld főszerkesztője a következőket: „Ünnepeljen hát a díszes társaság és a meghatott kö­zönség! Van mit, és reményked­jünk együtt, hogy lesz mit, hiszen 25 esztendő olyan csekély kis ho­mokszem az idő homokórájában. S lehet, hogy a fáraó gúláit egyszer eltakarja a könyörtelenül pergő idő, lehet, hogy minden hatalom és hatalmaskodó elfelejtődik, de a Mű, az megmarad!” Az utóbbi mondat zárógondola­ta, akár mottója is lehet a Balas­sagyarmati Honismereti Híradó 26. évfolyamának, amelyet - most először - egyszersmind a Madách Imre Városi Könyvtár év­könyveként is jelez a címlap, illet­ve az impresszum. Teljes joggal, hiszen egyrészt ez az intézmény adja ki, Vas Ágnes révén ott szer­kesztik évről évre e kötetet, más­részt pedig mindazon események jó része, amelyről szó esik benne vagy direkt módon, vagy indirek­ten kötődik a könyvtár sokrétű, szakmai és kulturális - ha úgy tetszik honismereti, ha úgy tet­szik értékmentő és -felmutató - tevékenységéhez. Ezt igazolja az a táblázatba szedett felsorolás is, amelyet a könyvtár, a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskolával és a Mikszáth Kálmán Művelődési Központtal együttműködve állí­tott össze Balassagyarmat 2004. évi rendezvényeiről. E recenzió - mint a bevezető­ben megemlítést nyert - csak tal­lózni volt képes 42 szerző ennél több írása között. Hiszen - egye­bek mellett - a kiállítások és a könyvpremierek is megérdemel­ték volna a méltatást. De mindaz, ami leíratott, remélhetőleg bizo­nyítja, hogy tehetségekben, érté­kes emberekben nem volt és ma sincs hiány itt, szűkebb pátriánk­ban sem. ■ Csongrády Béla Gondolkodtató irodalmi est A kedvező fogadtatásra talált irodalmi est-sorozat má­sodik vendége Pál József, salgótarjáni író, költő volt, akit a házigazda, a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete Nógrád Megyei Könyvtárának igazgatója, Pádár Lászlóné üdvözölt és mutatott be a szépszámú publikumnak. Vázolta a vendég írói pályáját, utalt a Palócföld című megyei folyóiratnál végzett tevékeny­ségére. Elmondta, hogy Pál József munkái megjelen­tek országos irodalmi folyóiratokban is. Felhívta a fi­gyelmet, hogy az est vendége Laczkó Pál és Kiscseri Mihály álnéven is publikált. Ezt követően a „Szalmako­misszár” című elbeszéléskötet szerzője, a Madách Imre-díjas és Darvas József-emlékéremmel el­ismert Pál József „kedves baráta­im!” megszólítással vette át a szót a könyvár vezetőjétől és mindjárt meg is magyarázta a közvetlen hangvételt:- Amikor az irodalom, a mű­vészetek és a kultúra jegyében vagyunk együtt, akkor önkénte­lenül is képezünk egy olyan kö­zösséget, amely megteremti azt a viszonyrendszert, ami feljogo­sítja még az idegent is, hogy azt mondja: kedves barátaim... Elő­rebocsátotta, szokatlan szerep­ben van, mert eddig többnyire ő faggatott másokat, magáról nem igazán szívesen nyilatkozik meg. Bevezetőjében A nagy könyv országos rendezvénysoro­zat pozitív következményeként említette, hogy országosan meg­sokszorozódott az új olvasókö­rök száma. Ezután Pál József - „maga felé irányt jelölve” - egy általános iskolai füzetecskéjét felmutatva elmondta, képes volt kisiskolás korában az egész éves anyagot magába foglaló iroda­lomirkáját átmásolni. Lehet, hogy nála ezzel kezdődött az ér- lelődés folyamata... Ezt követően olvasta fel Kis­cseri Mihály álnéven jegyzett Patkóállás című friss versét. A patkóállás azt az időt jelzi, ami­kor a kiscsikóra felverik az el­ső patkót. A vers címe szimbo­likus, s - mint mondta - múl­tat, irányultságot jelöl a többi felolvasandó írásai előtt. - Az a táj, amiben élünk, sok min­denre kötelez bennünket - folytatta és elsőként Madách szellemét idézte. Esetem Emi­vel (így szólította édesanyja Madách Imrét még felnőttként, komoly politikusként is) című írásával, amit - mint említette - nagyon szeret. Pál József eb­ben a kis opusában így ír a Tra­gédiáról: „...Olyan elementáris erővel vágja képünkbe korunk valóságának legfontosabb létel­méleti kérdéseit, hogy időnk sincs elhajolni. Önkéntelenül is büszke lokálpatriótává válik az ember, arra neszei föl izgatott olvasóként, hogy ő is annak a tájhazának a gyermeke, amely Madách Imrét adta... Madách öröksége nincs kimerítve. Ez a garanciája a kultusz elevensé­gének. És mi magunk, a Figyel­mes Olvasó. ” A Magyarország irodalmi nagyhatalom című írás kap­csán - az 51. frankfurti könyv­vásáron fogalmazott így az egyik német lap kritikusa - a jeles irodalmi eseményen szer­zett, rólunk szóló információit és benyomásait idézte fel a szer­ző. Többek között arról medi­tált, miként is vélekedik a ma­gyar irodalmi életről a világ. Az est további részében - többek között - mesélt párizsi élmé­nyeiről, ahol a Nobel-díjas Ker­tész Imre okán (is) jó volt ma­gyarnak lenni. Aztán megkér­dezte, ki is a jó regényolvasó, és a választ is megadta: az aki „be­rendezkedik” egy-egy könyv­ben. Mint mondta, szívesen be­szélt volna hosszasabban is szerkesztői munkájáról, de a lé­nyegét abban összegezte, hogy leginkább az új szerzőkkel va­ló találkozás jelentett élményt számára. Eszmefuttatását követően azért még - a felolvasó esten - felolvasott is. Jött egy vers, hall­hattunk az „Idegéri jegyzeted­ből és más inkább publiciszti- kus közelítésű, semmint hosz- szabb prózai műveiből kiemelt idézeteket. Pál József ezen az összejövete­lén irodalmi vénájának, egész habitusának keresztmetszetét adta. S - bizonyára szándéka szerint - gondolkodásra késztet­te hallgatóságát is. ■ Barátid Ottó Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Álmidőmek tűnt a pasas, úgyhogy inkább lefújtam ” Szerencsés nyer­tesünk: Dr. Váraljai Béla Mátranovák, Dózsa György út 25. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb novem­ber 10-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! vas y MY ... LADY (LOEWE) TÖRTÉ­NELMI IDŐSZAK NÉMÁN RAK ! MOHA­MEDÁN i VALLÁS A TÁRGY RAGJA NAGY VAGYON ÉPPEN EZEN A HELYEN .. KAZAN; FILM­RENDEZŐ E ÉTELT TÁNYÉR­RA RAK VETÍT­HETŐ ÁLLÓKÉP HÁROM­JEGYŰ BETŰNK A VÉGÉN VARR ! UGYAN MÁR. DEHOGY ! ZABOLÁT­LAN KRAJCA­ROSKO­DÓAN ZSUGORI ZT NŐSTÉNY SZARVAS ZT SECUN­DUM, RÖV. FRISSÍTŐ ITAL KILOMÉ- TER, RÖV. HOSSZÚ IDŐVEL EZELŐTT ~T E FIZIKA JELZŐJE LEHET GERMÁN EREDETŰ NŐI NÉV

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom