Nógrád Megyei Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 255-279. szám)

2005-11-21 / 271. szám

2005. NOVEMBER 21., HÉTFŐ 3 NÓGRÁD MEGYE Jóbaivrosszban, ötven éve.- Egy házaspár életében ünneplés nélkül is nagy ajándék az, ha jó egészségben, szép, családi közösségben töltenek el egymás mellett ötven évet Karancsberényben elmondhatja ezt magáról Fodor Dezső és neje, valamint Fodor István és Fodor Istvánné. Az elmúlt hét végén együtt emlékeztek fiatalkoruk legszebb, meghatározó eseményére, melynek különlegessége az volt, hogy testvérpár ment férjhez 1955. november 19én. Mind­kettejüknek Fodor a lánykori családi neve Is. Két-két gyermekkel, majd három, illetve négy unokával gyarapodott a család, s már összesen három déduno­kával is büszkélkedhetnek. A herényi kultúrházban tartott ünneplésen természetesen ők is ott voltak a dédszülők nagy örömére. Harmincnégy tagot szám­lált a „násznép" e jeles alkalommal, sorra hangzottak a köszöntők, a jóban rosszban fél évszázada együtt tartó házasfeleket meg Is ajándékozták. A sza­kácsok szintén kitettek magukért, hiszen ajándékszámba ment a finom ételsor is, a húslevessel, töltött káposztával, sültekkel, süteménnyel A nap kézzel nem fogható ékessége egyrészt a párok afeletti öröme volt, hogy egy nagyszerű évforduló jegyében együtt lehet a család. így ki-ki sokadszorra is megbizo­nyosodhatott az összetartás fontosságáról, jelentőségéről, amit a Fodor-házaspárok az öt-öt évtized során saját, jó példájukkal erősítettek. Szécsény bemutatkozott (Folytatás az 1. oldalról) városi tévé főszerkesztőjének a várost bemutató videofilm vetí­tésével kezdődött. Puszta Béla, Salgótarján város polgármeste­re köszöntőjét személyes él­ménnyel kezdte. Rákóczi váro­sának szomszéd településén, Ludányhalásziban született, Szécsényben volt középiskolás, ma is sok barátja, ismerőse van a térségből. Ezt követően a két város közös gondjairól, eredmé­nyeiről szólt. Dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet, Szécsény város polgármestere megköszönte a meghívást, s azt mondta: öröm­mel tettek eleget a felkérésnek. A vendégeknek bemutatta a vá­ros történetét. Szólt azokról a személyekről, Pintér Sándor, Ferenczi Teréz, Komjáthy Jenő, Vihar Béla, Pulszkl Ferenc, An­tal Károly, akik hozzájárultak a város szellemi, anyagi gyarapo­dásához, s akik emlékét ma is őrzik a szécsényiek. A polgár- mester asszony a város jelené­ről szólva kiemelte azt a nagy­szabású felújítási munkát, amely közel egymilliárd forint pályázati pénzből valósul meg. Bemutatta a város gazdasági életét, intézményeit, civil szer­vezeteit. Azt mondta: élhető kis­város megteremtésén fáradoz­nak, ahonnan a fiatalok nem kí­vánkoznak el, az emberek jól ér­zik magukat. Bakosné Bányai Mária, a helyi zeneiskola tanára volt a több mint kétórás, színvonalas, jó hangula­tú műsornak a háziasszonya. El­sőként az ötszörös arany minősí­téssel rendelkező Erkel Ferenc ve­gyes kar Lévárdi Beáta karnagy vezényletével mutatkozott be. A vegyes kar első műsorszámát kö­zösen énekelte a harmincadik születésnapját ünneplő Őszi Al­kony nyugdíjasklub hölgytagjai­val. A kórus szép előadásával be­lopta magát a közönség szívébe. Tetszett a nézőknek Cs. Szerémy Andreának, a művészeti iskola ta­nárának és tanítványának, Horák Petrának az éneke. Sebjánné Rabóczki Teréz tanítványai ferge­teges tánca alatt többször is tap­solt a közönség. A művészeti isko­lában hangszeres zenét tanuló di­ákokat méltó módon képviselte Hinkó Agnes. Palánki Éva tanárnő tanítványa fuvolaszólót adott elő. Tetszett a színjáték tanszak nö­vendékeinek, Garamvölgyi And­rea tanítványainak mozgásszín­házi előadása. Az Iglice néptáncegyüttes, melynek vezetője Oláhné Cselcsics Ived és férje pergő ritmusú, jól ki­dolgozott, remek táncukat vas­tapssal köszönte meg a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség. Méltó befejezése volt a szécsé­nyiek bemutatkozásának a Palóc néptáncegyüttes fellépése. A cso­port, amelynek vezetője Öze János, művészeti vezetője Hájas Tibor több rangos nemzetközi fesztivá­lon vett részt. A táncosok előadá­sa alatt többször felhangzott a nyütszíni taps. A végén a közön­ség felállva tapsolva köszönte meg a táncosoknak, a műsor vala­mennyi szereplőjének a színvona­las, szép, szórakoztató, élményt nyújtó előadását. Gyülekezés a roma zászló alatt A romapolitika, a roma önszerveződés komoly bázisa található ma Nógrád megyében, s ezért is örülök, hogy a jelöltek bemutatásának első állomása Salgótar­ján - fogalmazta meg Kolompár Orbán, a Magyaror­szági Cigányszervezetek Fórumának (MCF) elnöke no­vember 14-én, hétfőn, a Nemzeti Család- és Szociálpo­litikai Intézetben. Kolompár Orbán tájékoztatta a megjelenteket a roma összefogás megalakulásáról, fel­idézte a nemrég megtartott kongresszuson történteket - ahol döntés született arról, hogy az MFC önállóan indul a 2006-os parlamenti választásokon - valamint bemutatkoztak a parlamenti képviselőjelöltek is. Salgótarján. Az MCF elnöke kijelentette: december végéig szeretnék mind a 176 jelöltün­ket bemutatni. A nógrádi jelöl­tek közül első­ként a bátony- terenyei Daróczi Sándorné mutat­kozott be, aki el­mondta: „azért vagyunk ma itt, Daróczi hogy az összefo­sándorné gást egymásban erősítsük”. Kijelentette: „a pár­tok csak kihasználtak, becsap­tak és ígérgettek nekünk, hogy szavazatunkkal őket erősítsük. Nincs munkánk, nincs laká­sunk, családjaink megélhetése veszélyben forog. A beszédét le­zárva úgy fogalmazott: a romák képviselni akarják magukat a romapolitikában. A lehetőség előttünk van, hogy megmutas­suk, együtt mire vagyunk ké­pesek. „Félig vagyok roma” - mond­ta Mogyorósi Gabriella, Balassa­gyarmat képviselőjelöltje, aki korábban köz- tisztviselőként dolgozott, 2003 augusztusától pe­dig a megyei köz­gyűlés területi irodáját vezeti Ba­lassagyarmaton, s így - egyebek mellett - kisebbségi ügyekkel is foglalkozik. A helyi kisebbségi önkormányzat, valamint a kép­viselő-testület tagja is egyben.- Nem könnyű ma romának lenni, s elmondhatom, hogy a rendszerváltozás igazi veszte­sei vagyunk - fogalmazta meg a jelölt, majd az egyik legna­gyobb problémának a lakástu­lajdonlást nevezte. „A romák nem romatelepeken akarnak él­ni, hanem vízzel és árammal el­látott lakásokban. Gyermekein­ket óvodába, iskolába akarjuk járatni, s akarunk dolgozni, hi­szen tudjuk, ha van munkánk, van életünk. Mindez azonban csak úgy lehetséges, ha valódi az esélyegyenlőség és nem csak papíron létezik.” Balázs Győző bemutatkozása­kor elmondta, ze- nészcsaládból származik és szülei tisztesség­re, becsületre, jó­zanságra tanítot­ták. A salgótarjá­ni kisebbségi ön- kormányzat elnökeként meg­osztotta tapasztalatait a hallgatósággal: a romák két fő problémával keresik meg, amely a lakhatás és a munka­hely. „Országos szinten kell össze­fognunk annak érdekében, hogy bejuthassunk a parlamentbe. Már a törvényhozásnál ott kell lennünk, hiszen tőlünk jobban senki sem tudja, hogy mire van szükségünk. Id. Gáspár Gy& 20, a III. számú vá­lasztókerület je­löltje hangsúlyoz­ta: Kolompár Or­bán kérte fel, hogy csatlakoz­zon a szerveze­tükhöz. „A cigány veze­tők legtöbbje azt mondja, hogy tanulnunk kell, de ha nincs a cigánynak munkája, akkor nem tud tanulni és a gyerekét sem tudja taníttatni. Mi, cigányok dolgoztunk a tűzhelygyárban, az üveggyárban, az acélgyár­ban, a bányagépgyárban. Dol­goztunk, ma pedig csak kilakol­tatnak minket! Ezt a várost mi tartottuk el, mások pedig csak szétlopják azt.” A parlamenti képviselőjelöl­tek felszólalása után Kolompár Orbán kijelentette: „a parlamen­ti pártok ismét veszekedni fog­nak a roma voksokért, de ezek a voksok a mieink lesznek”. Hoz­zátette: minden roma politikus­nak lehetőséget adunk arra, hogy a roma zászló alatt gyüle­kezzenek, s hogy a pártok he lyett válasszák a saját vérüket”. Mogyorósi Gabriella Balázs Győző RÓLUNK SZÓL Kapcsolatok és kötődések érettségi találkozón voltam, s egykori közös együttlétünk emlékeit felelevenítve, az azóta eltelt több mint négy évtizedes külön élettörténetünk főbb állomásait, eseményeit sorjázva, egy­kori vágyainkat a jelen valóságával szembesítve erősödtem meg újra egy nagy igazságban. Jelesül abban, hogy csak egy igazi ba­ráti közösségben mutatkozik meg az ember magának is igazán őszintén, s kap választ az önmagának oly’ gyakorta feltett kér­désre: mit is értem el, mire vittem, mi lett belőlem, egyáltalán ki vagyok én? vagy még inkább úgy, ahogy József Attila oly szépen írta: „...Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.” Azaz: csak másokhoz való viszonyrendszeremben, kapcsolataim fényében (vagy éppen árnyékában?) mérhetem és mérettethetem meg magam. Vagyok szüleim gyermeke, gyer­mekeim apja, vagyok társ és munkatárs, barát és (netán) ellen­ség és így tovább. Mindegyik egy más élethelyzet, de mind* egyik valamilyen kapcsolat, jó esetben kötődés. Ezek mindegyi­ke más-más feladatot, funkciót, felelősséget és alighanem más karaktert is ruház az emberre, úgy, hogy mindegyik hat rá, erő­síti vagy gyengíti, jó vagy rossz irányba tereli, de mindenkép­pen formálja és alakítja. Hogy ki légyen, mi legyen, hogyan szóljon, mit tegyen. Kapcsolatok formálják világlátását, kötődé­sek alakítják eszmerendszerét, mindazt, ami benne él, ami im­manens része, egészen sajátja. Amit hozott már valahonnan: a szülői házból, az iskolából, az olvasmányaiból, egy régi közös­ségből, egy korábbi kultúrából. A pozitív kapcsolatok és kötődé­sek - most felejtsük a negatív viszonyrendszereket - szavakat és gesztusokat szülhetnek, terveket kovácsolhatnak és gyümöl­csöket teremthetnek. Olyanokat, amelyek talán soha világra nem jöttek volna kapcsolatok és kötődések nélkül. A kapcsola­tokkal bíró ember pedig éppen kontaktusteremtő készségénél fogva hat a másüt emberre, a környezetére is. Már nemcsak született személyiségét, de tanult önmagát, kapcsolatai által gazdagított személyiségét adja tovább. ÉRDEMES TEHÁT ÁPOLNI KAPCSOLATAINKAT, erősíteni kötődéseinket, mert a manapság annyira hiányolt és valósá­gosan is hiányzó párbeszéd is csak így alakulhat ki. Az igazi belső találkozásnak, egymás mélyebb megértésének csak a párbeszéd - építő társalgás és kreatív tárgyalás - ad keretet, teremt konszenzust. Személyes életünkben és a társadalom különböző szintjein is. SZENT MÁRTON DICSÉRETE Óriásbábos misztériumjáték is volt a salgótarjáni József Attila Me­gyei Művelődési Központban a hét végén megtartott családi hét vé­ge részeként. Polgármesterek Brüsszelben Sz. A. November 10-től 13-ig nyolc nógrádi polgármester tett látoga­tást Brüsszelben Bállá Mihály or­szággyűlési képviselő közbenjárá­sának köszönhetően. Altsach lg nác Szendehelyről, ülés Kálmán Szentéről, Dombai Gábor Drégely- palánkról, Nógrádi László Érsek- vadkertről, SzegnerLászló Nőtincs­ről, Busái István Borsosberényből, MezőfiZoltán Rétságról, illetve Pin­tér Bertalan Nógrádsápról nyerhe­tett betekintést a brüsszeli dönté­si folyamatokba, s tekinthette meg az észak-magyarországi régió iro­dáját A nógrádi községvezetőket Schöpflin György néppárti képvise­lő fogadta, aki előadást tartott az Európai Unióról. Februárban elő­reláthatólag újabb nyolc nógrádi polgármesternek lesz lehetősége megismerkedni az Európai Parla­ment munkájával. Id. Gáspár Győző

Next

/
Oldalképek
Tartalom