Nógrád Megyei Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 255-279. szám)

2005-11-12 / 264. szám

4 2005. NOVEMBER 12., SZOMBAT KULTÚRA József Attila ezerarcú költő Befejezéséhez közeledik a 2005-ös esztendő, amely a költő születésének 100. évfordulója tiszteletére József Attila-emlékévnek is minősült. Nógrád megyében is több versmondóversenyen, költészet napi ünnepségen idézték fel a nagyformátumú, tragikus sorsú lírikus alakját, munkásságát. Hobo „Tudod, hogy nincs bocsá­nat” címmel Balassagyarmaton és Salgótarjánban, Jor­dán Tamás pedig „Szólt az ember” címmel Csesztvén tartott előadói estet. A „Palóc Parnasszus” című élő irodalmi folyóirat József Attila-különszámmal jelentke­zett, a „Palócföld” egész évben napirenden tartja a megemlékezést. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár nyári olvasótábora is vele foglalkozott és ugyancsak „József Attila és kora” képezte a könyvtár által szerve­zett középiskolás műveltségi vetélkedő témakörét. A magyar tudomány ünnepe alkalmából tartott rendezvény- sorozat keretében a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat megyei egyesülete és a Balassi Bálint Megyei Könyvtár meghí­vására a minap Salgótarjánban járt és találkozott az érdeklő­dőkkel Tverdota György iroda­lomtörténész,, egyetemi oktató, megannyi József Attila-tanul- mány és könyv jeles'szerzője. Mint a vele folytatott beszélge­tésből kiderült: a költő iránti mély vonzalma a hatvanas évekre, egyetemi tanulmányai idejére vezethető vissza. Cso­konai Vitéz Mihály és Ady End­re is a kedvencei közé tartozott ugyan, de végül is - nem utol­sósorban az akkori korszellem, valamint tanárainak a hatására - József Attiláról írta szakdol­gozatát és ezzel egy életre el­dőlt kutatói pályája, örökre el­jegyezte magát az „Óda”, a „A Dunánál” és megannyi más, zseniális vers költőjének élet­művével. Arra a kérdésre, hogy az idei tudomány ünnepi mottó, a „tu­dás, etika, felelősség”-gondolat hogyan érvényesült József Atti­la költészetében, Tverdota György - többek között - az alábbiakat válaszolta: - A költő­ket nem azért tiszteljük, szeret­jük, mint a szenteket és ennek megfelelően másként is kell megítélni az alakjukat, tevé­kenységüket. Amíg egy szent esetében a puritán magatartás, életvitel, a feltétel nélküli áldo­zatvállalás jelenti a példaszerűt, a költőknek nem kötelességük ellentmondás nélkülinek mutat­kozniuk, szabad nekik úgy­mond „cikcakkban” fejlődniük. Őket elsősorban annak alapján értékeljük, hogy mit mondanak az emberről, mennyire sikerül általános érvé­nyű minősítést megfogalmaz­niuk, beleértve ebbe a bárkire nézve kényel­metlen megálla­pításokat is. Jó­zsef Attila a hú­szas évek végén kifejezett anar­chista - Németh Andor találó megfogalmazá­sával élve - az erkölcsi indif- ferentizmus hí­ve volt, azaz ki­kapcsolta az eti­kai szemponto­kat költészeté­ből. Erre utal­nak egyebek mellett a „Tisz­ta szívvel” című „Nincsen apám, se anyám / se istenem, se hazám, / se böl­csőm, / se szemfedőm, / se csó­kom, se szeretőm ” sorai is. Csak­hogy az erkölcs József Attila ese­tében sem adta meg magát, oly- g annyira nem, hogy a költő - kü- | lönböző hatásokra ugyan - de s 1934-től éppenhogy vad mora- 5 listaként tűnik fel. Központi fo- 1 galmaivá a bűn, a bűntudat vá­lik, e szempontból teszi vizsgá­lat tárgyává önmagát és máso­kat. Azt kutatja, hogy hol hibá­zott, rajta kívül ki a felelős azért, hogy kisiklott az élete. E szem­lélet legintenzívebben a „Tudod, hogy nincs bocsánat” sorban ölt testet. Mindez azt bizonyítja, hogy - különösen az érzékeny, intellektuális költőknél - figye­lembe kell venni az eszmetörté­neti hatásokat, az élettörténet, az átélt élménytömeg igenis be­folyásolja a költészet alakulását, változását. A magyarság és európaiság összefüggését érintő kérdésről az volt Tverdota György vélemé­nye, hogy e két kategória József Attilánál egységben jelentke­zett. A magyarságtudat állandó eleme volt költészetének, voltak kifejezetten népies, plebejus versei is. Számos helyen - így az „Elégia” zárósoraiban is - egyér­telműen kinyilvánítja hazasze­retetét: „Magaddal is csak itt bír­hatsz, / óh lélek! Ez a hazám. ” Ugyancsak egész költészetén végigvonul az európaiság, Baudelaire vagy Villon nélkül nem is érthető lírája, amelyre az európai kulturális hagyo­mány igencsak rányomja a bé­lyegét. Tverdota György beszélt a Jó­zsef Attilára jellemző úgyneve­zett „teremtő gondolkodás” mi­benlétéről, antikapitalista kor­szakáról, istenes verseiről, s em­beri konfliktusairól, meg nem értéséről, a Babits Mihályhoz fű­ződő ellentmondásos viszonyá­ról is. Természetes, hogy a be­szélgetés során felmerült az a manapság sokat emlegetett és vitatott kérdés is, hogy miként halt meg József Attila: öngyilkos lett vagy esetleg baleset áldoza­taként távozott az élők sorából. A szakértő szerint már csak Kozmutza Flóra visszaemléke­zései alapján sincs jogunk két­ségbe vonni József Attila beteg­ségét - amelyből kifolyólag rendszeresen kacérkodott az ön­gyilkossággal, búcsúleveleket hagyott hátra - amely tudatosan vezette a tehervonat kerekei kö­zé. Tudta, hogy gyógyíthatatlan, s nem látott más kiutat, mint az önkéntes távozást. Ugyanakkor megtévesztő lehet, hogy ször­nyű tettét nem a szokásos mó­don követte el, nem a mozdony elé vetette magát. Ezt a tényt is­meri a közvélemény, de miután mindmáig érvényesül egyfajta „kollektív neurózis”, azaz társa­dalmi bűnbakkeresés, önvád ko­rai elvesztése miatt, sok ember - akárcsak a Petőfi halála eseté­ben - hajlandó érdeklődést ta­núsítani minden egyéb újszerű variáció, meghökkentő feltevés iránt. Az irodalmi ankét, író-olvasó találkozó zárásaként az idei em­lékév hozadéka került szóba. Tverdota György a centenáriu­mi megemlékezések jelentős eredményeként tartja számon, hogy József Attila kiszabadult bizonyos leegyszerűsítések fog­ságából. Megfogyatkoztak illet­ve eltűnőben vannak a rá és köl­tészetére vonatkozó általánosí­tó, kisajátító jelzők. Olyanok mint a proletárköltő, vagy a szintetizáló költő, vagy a poszt­modern líra előképe minősítés. Amelyeknek van ugyan létjogo­sultságuk, de nem egymást ki­záró módon. József Attila a rend­szerváltást követően pokolra ugyan nem jutott, de a tisztító­tűzön átment. S a purgatórium- ból kikerülve még jobban lát­szik költészetének összetett jel­lege, ezerszínűsége. Ezért lehet a miénk, ezért lehet mindenkié. ■ Csongrády Béla JÓZSEF ATTILA EMLEKEV 200 Az idei, jubileumi kiadványok egyike. Az életrajzi tanul- vers mányt Tverdota György írta. Tverdota György (balról az első) mindent tud József Attiláról, amit tutfrii érdemes. Hol élünk? K. u. K. - Kultúra és környéke címmel jelent meg Joó József karikatúrakötete a Sylvester János Könyvtár kiadásában, Kaján Tibor előszavával. keresésében. Tekintettel az egyéni és a társadalmi lét mi­benlétére, ez nem is kevés. Egyébként nagy mesterei is er­re törekedtek, az általa tisztelt költő-nyelvművész, Tandori De­zső, vagy a másképpen nagyok, Balázs-Piri Balázs, Münz And­rás, Peterdi Pál, Radványi Bar­na, Kaján Tibor. Az új karikatúrakötet megjele­nése tehát egy kicsit ünnepi, no­ha maga a műfaj egyáltalán nem ünnepélyes, ellenkezőleg, min­den hamis ünnepélyesség, pate- tikus nagyotmondás ellen hat, márpedig ritka kivételtől elte­kintve, jóval kevesebb a valóban ünnepi, történelminek nevezett pillanat, mint ahányszor a poli­tikusok és a vezércikkek beszél­nek róla. Mindenesetre léteznek Előjáték B. T. E. A jeles költőnek, aki jelenleg könyvtári internetes kulturális magazint szerkeszt, nem ez az első karikatúrakötete. Hogy köl­tőként - versesköteteit Tönköl József néven jegyzi - miért „ve­temedik” karikatúrák rajzolásá­ra, arra talán Kaján Tibor adja meg a választ az előszóban: „Ar­ra a mindannyiunkat izgató kér­désre válaszol: hol élsz te?” Tönköl József azért ír verset, Joó József azért rajzol karikatúrát, hogyha nem is adja meg a vá­laszt, legalább segítsen annak Lovagi torna ilyen pillanatok, s ezek okot ad­nak a reményre. A régi bemon­dás szerint pedig a nagyotmon­dás ellen a nagyothallás a leg­jobb orvosság. És persze az ilyen kötetek, mint Joó József K. u. K. - Kultúra és környéke című ka­rikatúragyűjteménye, ami több „fejezetbe” rendezve - Képes krónika, Hely­ben vagyunk, Pardon, tévedtem, MMS, YoYoLógia - segít eliga­zodni az úgynevezett mai világban. S miként azt annak idején Sigmund Freud a viccről szóló tanulmá­nyában írta: „A szabad­ság viccet szül, a vicc pedig szabadságot.” Ami azt illeti - s erről győz meg ez a karikatú­rakötet is - ezek szerint kétségkívül szabadok vagyunk. Hahaha! Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Végm megtaláltam azt a férfit, akirefél tudok nézni ” Szerencsés nyerte­sünk: Kiss Miídós Zsunypuszta, Dózsa György út 26. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb november 17- ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! n KÉST ÉLEZ ISMERET­LEN HELYEN KEZDŐ­PONT L IRÁNY VÉGEI ! A MÉTER JELE GYAKORÍTÓ KÉPZŐ. A -GAT PÁRJA f M BALATONI ÜDÜLŐ­HELY EGÉSZEN PARÁNYI VÁGÓ­SZERSZÁM TERMŐ- RÉSZ ! NÉMA NÉMA ! A BÓR VEGYJELE ÉDUA, BECÉZVE A SUGÁR JELE

Next

/
Oldalképek
Tartalom