Nógrád Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 229-254. szám)

2005-10-22 / 247. szám

4 2005. OKTÓBER 22., SZOMBAT KULTÚRA Álom minden mennyiségben Van egy nézet, amely szerint a szív esztelen, híján van az értelemnek, az ész pedig szívtelen, érzéketlen. Azt ma már lehetetlen - nem is kell - eldönte­ni, hogy a 16. században, Angliában egy William Shakespeare nevű író ismerte-e ezt a vé­lekedést, mindenesetre drámái - sok más fajsúlyos kérdés mellett - gyakran éppen arról szólnak, hogy vajon a szerelem, - amely a szív dolga - szükségsze­rűen szemben áll-e a rációval, a józan gondolkodással. Megfogalmazódik persze ez a dilemma a tragédiák­ban is - főként a „Romeo és Júliá”-ban, az „Othello.. ban vagy az „Antonius és Kleopátrá”-ban - de inkább jellemző a vígjátékokra, így a „Szentivánéji álom”-ra is, amely egyike a magyar színpadokon legtöbbet ját­szott Shakespeare-műveknek. A társulatok hajlandósága és adarab általában kedvező fogad­tatása ez esetben is egyrészt ma­gyarázható az emberi természet játékos kedvével, „homo ludens” jellegével, amely fel­nőttként is megmarad és élet­kortól függetlenül szívesen merítkezik meg az álmok, a me­sék színes forgatagában. Más­részt a legtöbb ember érdekelt volt, jelenleg az, vagy az lesz a szerelem tárgykörében s önma­ga is átélte már - vagy átéli - a bevezetőben jelzett konfliktust. Harmadrészt pedig azért is köz­kedvelt a „Szentivánéji álom”, mert az emberek szeretnek ne­vetni és sokszor észre sem ve­szik, hogy amikor másokon de­rülnek, önmagukat mosolyog­ják meg. Ahogyan például a ma­gát szívesen oroszlánerejűnek és -hatalmúnak képzelő Zuboly- lyal történik szamárfüleket vi­selvén az ugyancsak elvarázsolt Titania ágyánál. Pukk (!)-ot Eperjes Károly a szokásos­nál is több színűre festette Mindezt azért is kell hangsú­lyozni, mert egyébként nem ért­hető a különben nehezen előad­ható s rendezhető darab népsze­rűsége. Az álomfejtők számára is komoly kihívást jelentő, a titokza­tos, misztikus és mitologikus ele­mek elegyéből „előállított” képzet­világnak, a látszat és a valóság ha­tárán lebegő történéseknek nin­csenek jellemekkel megáldott fő­hősei, egyénített karakterei, sőt az sem mindig világos, hogy vol­taképpen ki kicsoda. Puck ugyan­is még az álomországból is kilóg több szerepre is érdemesült kü­lönleges képességeivel, varázs­erejű kópéságával s még azt sem lehet róla tudni, hogy férfi vagy nő. Hagyományos értelemben vett, úgymond építkező cselek­ményre sem hagyatkozhat a ren­dező, mert ilyen egyszerűen nem létezik. A szerelmetes Theseus herceg arra vár, hogy oltárhoz ve­zethesse a karddal kért Hippolytát, még sincs az igazi sze­relem pártján, amelyet egyfelől Oberon tündérkirály és Titania tündérkirályné, másrészt a fiata­lok, Lysander és Hermina vala­mint Demetrius és Heléna másra áhítozó, kicserélt, majd lélekben is egymásra talált kettőse képvi­sel. Az érzéki vágy, a testi szere­lem, a megcsalás-megcsalattatás szertelen erotikája is jelen van a szereplők bonyolult viszonyrend- szerében, amelyet szintén nem könnyű megjeleníteni. A színpadi miliőt is teljes egészében a rende­zőnek kell megteremtenie az Athén illetve egy közeli erdő meg­jelölésből, s rá van bízva az is, hogy miként fogja fel a „színház a színházban” jelenetsort, a mester­emberek színielőadását, amellyel a derék kézművesek a hercegi nászünnep rangját igyekeznek emelni, holott a legelemibb isme­reteik sincsenek erről a „szakmá­ról” s ily módon csak bumfordian, sete-sután képesek az önmaguk vállalt szerepre. S mindenekelőtt azért nagy feladat a „Szentivánéji Zuboly (itt Tompor) alakjában Gáspár Sándor remekelt álom” rendezése, mert nemcsak fantasztikum, hanem legalább annyira líra is minden elemében. Nem véletlenül mondta Edgar Allan Poe, a 19. századi amerikai költő, novellista, hogy a költészet meghatározása kapcsán neki el­sősorban Titania és Oberon jut eszébe. E jellemzők fi­gyelembe vételé­vel természetes­nek kell tekinteni, hogy az elmúlt év­tizedek, vagy akár az utóbbi évek során annyi­féle, egymástól merőben külön­böző koncepció szerint állították színpadra e shakespeare-i klasszikust. A kife­jezetten merész - ha úgy tetszik avantgarde, újabban alternatív­nak nevezett - vállalkozások so­rába iratkozott fel a nyár folya­mán az Új Színház produkciója, amelynek stílusosan Szent Iván éjszakáján - június 24-én - volt a premierje a szentendrei Skanzen-Amfiteátrumban. A mi­nap Salgótarjánban is látható vál­tozatot az ukrán Szergej Maszlobojscsikov vitte színre NádasdyÁdám fordítása alapján. Ez esetben jól egymásra talált a szürrealitások iránti érzékenysé­géről híres vendégrendező és az új színházi formanyelvre - nevé­hez méltón - különösen fogékony színészgárda. (A társulat e jellem­zőjét a két évvel ezelőtti, Taub Já­nos rendezte Goldoni-előadással, a „Chioggai csetepatéival is iga­zolta.) Maszlobojscsikov rendezé­se tudatosan épít e prózai darab­hoz egyébként is nélkülözhetet­len zenére, a mozgások, tánclépé­sek sokféleségére, a lendületre, a jelmezek eredetiségére. Az általá­nosítás irányába mutat, hogy a muzsikát mixeli, az énekszöve­geket pedig szinte „internacionalizálja”. Ugyanak­ként, Kórászként szerepelnek. A rendező kvalitását bizonyítja, hogy díszletek nélkül, mindössze egyetlen mobil dobogó, jócskán adagolt füstköd és rózsaszirom­nak adaptált tolleső segítségével látványos, mozgalmas színpadké­pet sikerül teremtenie, egyfor­mán nyújtva az erdei édenkert és Theseus palotája illúzióját. A más-más szakmai előélettel, elté­rő sikerlistával rendelkező színé­szek mozgatása - híven a darab jellegéhez - a csapatmunkára épül. Jószerivel - már csak a szö­vegkönyvi adottságok folytán is - a Pukk(!)ot, Philostratust és Tetőfit egyaránt megformáló Eperjes Károly és a Tomport alakí­tó Gáspár Sándor emelkedik ki, pedig a játszók soraiban ott van Hirtling István, Galkó Balázs, Gosztonyi János, Kecskés Karina, Györgyi Anna, Takács Katalin és Tordai Teri is. A kétségkívül sajátos élményt eredményező előadásban azon­ban olyannyira sok volt az ötlet, az álmokat még tovább szövő fan­A látványos, mozgalmas jelenetek sajátos rendezői koncepcióra, kiváló koreográfiára épültek kor - nyilván Nádasdyval össz­hangban - „magyarítja” is az elő­adást, amennyiben például a mesteremberek itt Tomporként, Vinkliként, Sipákként, Lavór­tázia, hogy a szöveg olykor érdek­telenné, sőt - a sokféle hatás nyo­mán - néha érthetetlenné is vált... ■ Csongrády Béla „Czinke Ferenc művészi hagyatékát Salgótarján meg­őrzi és beépíti a város jelképes szellemi templomába” - mondta Puszta Béla polgármester 2000 november végén, amikor a Munkácsy-díjas, Érdemes és Kiváló Művész címmel kitüntetett grafikust, festőt örök nyu­galomra helyezték a régi köztemetőben a megyeszék­hely díszpolgárának adományozott díszsírhelyen. Az akkori elhatározásnak megfelelően, a minap a város­háza Czinke-termében emlékbizottság alakult, hogy kidolgozza és megvalósítsa az 1926. november 4-én született, művész 2006-ban esedékes 80. születésnap­járól való méltó megemlékezés programját. A különböző kulturális in­tézmények, önkormányzatok képviselőiből és a Czinke Fe­renc baráti köréhez tartozó művészekből, közéleti szemé­lyiségekből alakult 21 tagú grémiumot Puszta Béla, Salgó­tarján polgármestere, az em­lékbizottság elnöke köszöntöt­te. Külön is üdvözölte dr. Bereczky Lorándot, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatóját és Barati Attilát, a Borsodi me­gyei Pácin község polgármes­terét, aki a művész szülőföldje, Bodrogköz nevében fogadta el a meghívást. Az előzetes terve­ket, elképzeléseket Csongrády Béla közíró, nyugalmazott lap- szerkesztő - aki a civil szféra részéről kezdeményezője, egyik koordinátora a megemlékezés-sorozatnak - ismertette. Az általa elmondot­takkal a bizottság tagjai egyet­értettek és számos további öt­letet, javaslatot fogalmaztak meg. Az emlékbizottság alakuló ülésén körvonalazódott prog­ram meghatározó eleme Czinke Ferenc életmű-kiállítá­sa lesz, amelyet a Nógrádi Tör­téneti Múzeumban rendeznek - minden bizonnyal - május és november között. A tárlatot Bereczky Loránd nyitja meg. Várhatóan jövő őszre megjele­nik egy mind tartalmában, mind küllemében reprezenta­tív kiadvány, amely bemutatja Czinke Ferenc életútját, szak­mai érdemeit, megszólaltatja egykori tanítványait. A vitá­ban felmerült monográfia megírását a jubileumi évben csak indítani lehet, hiszen ah­hoz több éves kutatómunka szükséges. Ugyancsak a jövő év végére készülne el egy em­lékfilm is Czinke Ferenc mun­kásságáról a Palóc-kép Mű­hely gondozásában. A József Attila Művelődési Központban 2006-ban kialakítandó városi galéria a tervek szerint Czinke Ferenc nevét veszi fel. A Salgó­tarjánban honos országos egyedi rajzbiennálé a város nagydíját jövő novembertől Czinke-díjnak nevezik el. A jö­vőre alapításának 40. évfordu­lóját ünneplő Bolyai János Gimnázium - ahol a művész hosszú éveken át tanított és ahol létrehozta az ország első iskolagalériáját - szintén gaz­dag programmal emlékezik volt tanárára. Többek között róla nevezik el a rajztermet, képzőművészeti pályázatot hirdetnek a megye középisko­lásai számára és a diákok alko­tásaiból kiállítást rendeznek. A „Palócföld” című folyóirat il­letve a „Palóc Parnasszus" el­nevezésű élő irodalmi újság különszámmal tiszteleg Czinke Ferenc emléke előtt. Az ülésen felvetődött egyéb ja­vaslatokat, gondolatokat (ala­pítvány létrehozása, emléktáb­la a lakóházon, fotó- és illuszt­rációs kiállítás, tanítványok tárlata, bibliográfia összeállí­tása, Czinke-mesék s egyéb írások megjelentetése, a „Bo­lyai Helikon” különszáma, ta­nácskozás a korszak művésze­ti életéről, múzeumbaráti köri foglalkozás stb.) egy szűkebb körű - Bódi Györgyné, Csongrády Béla, Kovács Anna, Korill Ferenc, Praznovszky Mi­hály és Sándor Zoltán összeté­telű - bizottság rendszerezi és építi be a Czinke-emlékév programfüzetébe. Az ülésen elhangzott, hogy a város 2006-os költségvetés­ében a program finanszírozása e célra elkülönített tételsoron jelenik majd meg. A bizottság jó együttműködésre és szpon­zori támogatásra is számít. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: ,y\bba hagyhatod a próbálkozást Jenő, indulnunk kell haza ” Szerencsés nyertesünk: Dartkó János, Somoskőújfalu, Köztársaság út 54. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb októ­ber 27-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! Czinke Ferenc emlékezete

Next

/
Oldalképek
Tartalom