Nógrád Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 229-254. szám)
2005-10-20 / 245. szám
4 Az írástudók felelőssége ...-v 2005. OKTOBER 20., CSÜTÖRTÖK $A7TÓ tő XANUtÁS Olvasni öröm. Imi felelősség, „írástudóvá” nevelni kötelesség! Nagy örömmel üdvözöltem magyartanárként és igazgatóként egyaránt az Axel Springer- Magyarország Kft. legújabb kezdeményezését, médiapedagógiai programját. Az értó' olvasóvá nevelés, a tudatos olvasóvá nevelés a közoktatás alapfeladatai közé kell hogy tartozzon. Tantervi anyagaink összeállítói törekszenek is e feladatnak megfelelni, a megnyirbált óraszámok ugyanakkor erősen korlátozzák, leszűkítik a tanár lehetőségeit, tovább gyengítve ezzel korunknak az olvasási kultúránkra gyakorolt kedvezőtlen hatásait. Felmérések sora, de a napi tanári gyakorlat is igazolja, egyre sűrűsödnek a veszélyt jelző felhők a gyermekek olvasását, írását illetően. A kétségbeesett pedagógus - magát a 24. órában érezve - megragad minden lehetőséget, hogy orvosolja a bajt. De ezt teszik országos szinten is, amikor meghirdetik a „Nagy Könyv’-progra- mot, s ezt teszi az iskola is, amikor különböző programokat, rendezvényeket szervez, lehetőségeket kínál tanítványainak. Gimnáziumunk hosszú évek óta kiemelten kezeli ezt a problémát, olyan kezdeményezések fémjelzik ezt, mint az általános iskolások számára meghirdetett megyei irodalmi vetélkedő, az irodalmi Bolyai körök, az anyanyelvi házi versenyek, a félévente megjelenő irodalmi folyóiratunk: a Bolyai Helikon, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Hihetetlen erővel bír ezen a téren a média, ezért is óriási a publicista felelőssége. Talán nagyobb, mint az iskoláé. Tömegek ízlését befolyásolja, hatni tud az írott szó máig élő varázsával. Azzal, ahogyan ír, és azzal, amiről ír. Nem mindegy tehát, hogy a jövő újságírói, médiaszakemberei milyen felkészültségűek, milyen hatások érik őket középiskolás korukban, kitől tanulnak, hogyan sajátítják el azt a tudást, hogyan fejlesztik ki magukban azt a képességet, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki felelős íróvá, „írástudóvá” váljék. Mint ahogy az sem mindegy, milyen újságolvasóvá válik a jövő nemzedéke, felismeri-e, hogy a sajtó használata alapkövetelmény, megérti-e, milyen hatalmat jelent az információ birtokában lenni. Öröm látni és megélni, hogy elgépiesedett, praktikussá váló világunkban vannak még olyan felnőttek és fiatalok, akik hinni tudnak a szó erejében, varázsában, s ez a kezdeményezés is erősíti hitünket abban, hogy talán mégsem égnek el a könyvek a Bradbury megjósolta máglyán. Ez az „írástudók” felelőssége, mert írni felelősség, s így lesz olvasni öröm. Székyné dr. Sztrémi Melinda a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója Ahogyan mi látjuk A hatosztályos gimnáziumba járó kilencedikeseink azt a feladatot kapták irodalom órán, hogy fogalmazzanak olyan szöveget, amely minél több bibliai szólást tartalmaz. Ebből született alábbi írás. Tinédzser vagyok, így nagyon jól tudom, mit jelent kamaszod- ni. Erre az életszakaszra kitűnően ráillik a mondás, persze átvitt értelemben: Orcád verítékével egyed a te kenyeredet! Mert bizony ebben a korban, ha valamit el akarunk érni, általában nagyon meg kell érte dolgozni. Felsorolom, hogy egy kamasznak mi mindenből adódnak problémái az életben: anyagi gondok a családban, nem jó iskolai teljesítmény, rosszul beosztott délutáni programok és a legfontosabbak; a család, a barátok. Mert hát: „nem jó az embernek egyedül lenni”. Azt gondolom, az idei évben nem adódott számomra súlyos lelki csapás, de még bármi lehet! De ha néhanapján előfordulnak gondok, akkor az a családommal van. Sajnos ezekről nem csak ők tehetnek, hanem én is! Ugyanis a korosztályom hajlamos végletekbe esni. Nem kell messzire menni, itt vagyok én. A szüleim egyszerűen képtelenek megérteni, miért nem tudok én is olyan lenni, mint a legtöbb lány! Miért nem szeretem a finom, nőies dolgokat? Én ugye a rockért rajongok, szeretem a tornacipőmet és az acélbetétes bakancsomat! Otthon általában a stílusomat kritizálják és ilyenkor mindig belefogok megmagyarázni az életfelfogásomat, de „az ár ellen ászok”. Az otthoni vitáink vége az, hogy anyáék rám hagyják a dolgot és próbálnak úgy tenni, mint aki megért. Ez így természetes, hiszen úgyis nekem van igazam! Sajnos a barátaim családjában ez úgy működik, hogy a viták vége egy hetes harag, és itt kitűnően érvényesül a „szemet szemért, fogat fogért” elv. Ha a szülő nem szól a gyerekéhez, hát a gyerek sem szól a szüleihez és sokáig nem békülnek ki. Ha ilyen esetről számol be nekem valamelyik barátom fögnek áll minden hajszálam ”! Nem tudom megérteni a szülőket! Nem hiszem el, hogy a tinédzserek szülei nincsenek tisztában azzal, hogy mit él át a gyermekük! Na, de azért mi sem vagyunk teljesen ártatlanok. Ez érthető, hiszen általában „ég és föld között” lebegünk. Megvetem azokat a kortársaimat, akik fittyet hányva szüleik intő szavára, minden pénteken bemennek a városba, részegre isszák magukat, cigiznek és miután már nincsenek tudatuknál, mindenféle civilizálatlan dolgot csinálnak! Ha ez gyakran előfordul, „bábeli zűrzavar” alakulhat ki a üni életében. Azt pláne nem tudom elfogadni, hogy minden felnőtt úgy kezeli a fiatalságot, mint egy nagy kérdőjelet. Ez abból is látszik, hogy gyakran fogalmuk sincs, mit miért teszünk. Pedig ebben a korban mindannyian egyformán működünk! Kiss Eszter 9. D Lábamhoz térdeplő bokrok „Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel /egy - egy bokor, nevét is, virágát is tudom...” - zümmögnek bennem az örökbecsű Radnóti sorok, miközben felfelé haladok a Bo- lyai-lépcsőn. Sárguló levelű ismerős juharok, örökzöld tuja- fák között a csesztvei mester szigorúan mélázó szoborarca. Az idestova negyvenéves gimnázium fehér homlokfalán messzire üzenő rézfelírat: hosszan elidőzik rajta a reggeli napfény. Az iskola teraszáról nézhetem a völgyvárost. A Szent Imre-hegy őszi színkavalkádja ejti foglyul tekintetemet. Távolabb a történelem: a Salgó várának büszke bazaltfészke. Erdei kirándulásaim vágatlan emlékezetfilmjén barátságosan elém térdeplő ösvények, bokrok, mezei virágok peregnek. 24 éve élek itt. Vajon ez elég idő ahhoz, hogy közöm legyen a városhoz? Történelemi távlatban apróság, emberi léptekben már érzés lehet. Szeretem magamba engedni az itteni tájakat.. Otthon érzem magam bennük. Nehéz időkben is hűségesen kitartok mellettük. Ha szidom őket, csakis értük haragszom. Lehet, hogy ez már szeretet? A táj mindenesetre már régen magához ölelt. Sóvári László tanár Mottó: „Az első és legfontosabb dolog: legyen bátorságunk elkezdeni”(Clay) Két Madách Imre Gimnázium létezik: a régi, 1923-as alapítású, generációk alma matere; és egy új, modern épületű, a működő intézmény. Furcsa kettősség, amelyet a jogutód gimnázium azzal old, hogy büszke elődeire. A múlt szellemi örökségét megőrizve, új utakat keres. Tudatosan alakítja arculatát, formál személyiség- és magatartásjegyeket, amelyek megfelelnek az örök érvényű szabályoknak. Olyan iskolává akar válni, amelyet kedvelnek és szeretnek diákjai, mert tudják, hogy ami történik, az őértük történik, segíti személyiségük kiteljesedését. Olyan iskolává, amely fogékony az újra, szereti a kísérletező kedvet, az innovációt, az alkotást. Megragad minden lehetőséget, hogy diákjait maradandó élményekhez juttassa, bevezesse minél több, számukra még ismeretlen vagy kevésbé ismert világba. A jelenkor követelményeihez igazodó képzéshez hozzátartozik a művelt, informált, értő, olvasó és jó kommunikációs képességekkel rendelkező fiatalok nevelése. Ez nem adható meg teljesen a klasszikus iskolai oktatás keretein belül, ezért az iskolák feladata az is, hogy a cél eléréséhez új utakat keressenek. Ilyen lehetőségeket látunk a SÉTA-program- ban is, hiszen egyszerre több célt szolgál. Egyrészt segíti a fiatalokat abban, hogy művelt, informált felnőtté váljanak az újságolvasás által; másrészt ellensúlyozza a vizuális-akusztikus média varázshatását, amely leszoktat a sorok közötti olvasásról, a fantázia fejlesztéséről. A médiából nem szorulhat ki teljesen az írott sajtó, hiszen sokrétű feladatot lát el: gyors információkat nyújt, szórakoztat, nevel, tanít,-színes skálán kínálja az irányultságoknak, érdeklődéseknek megfelelő lapokat; bármikor hozzáférhetővé teszi az információkat. A HÍD- program elmúlt tanévi tapasztalati megerősítettek bennünket abban, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni kell. Mit kínál a a SÉTA-program? Újságolvasóvá neveli a fiatalokat a modern tv-, video-, DVD uralta világban. Újból érezheti az újságolvasás értékét néhány lelkes tanuló, rajtuk keresztül a család is. Lehet, hogy idejétmúlt a reggeli kávéját fogyasztó, napi sajtót lapozgató ember képe, de talán még letörölhető a por róla. E program hívévé vált a Madách Imre Gimnázium, amelytől reméljük, hogy a kollégák segítségével diákjaink tájékozott, érdeklődő emberekké válhatnak. Pauman Mária igazgató Bemutatkozó: a Madách A Madách Imre Gimnázium története során együtt fejlődött Salgótarjánnal. Mondhatnánk azt is, hogy az iskola a város testvére. A városból és környékéről rengeteg diák érkezett az iskola sűrűn változó épületeibe. Gimnáziumunk sok kiművelt embert adott Nógrád megyének és sok tanár számára adott munka- lehetőséget. Ismert és ismeretlen emberek százai mondhatták el magukról: „én madáchos voltam!”. Mondhatják ma is, mert az iskola lendületesen működik, s a mai napig népszerű a Salgótarjánban és környékén élő diákok körében. Én egy vagyok közülük. Amikor 2001-ben feltűzték a mellényemre a jelvényt, éreztem, hogy valaminek részese lettem. Még nem tudtam, hogy jó lesz-e itt vagy sem. Nem csalódtam. Olyan Tizenegyedikben Aki belép a Madách gimnáziumba, bizonyára kellemesnek találja az épületet. Minden helyiségnek hangulata van! A parkettázott aula, a folyosók faburkolata, a bútorok, a képek melegséget árasztanak. A diákok jelenléte, vidám csevegése hozzájárul a kellemes érzéshez. Amikor továbbtanultam, sok városi intézményben jártam. Azokat ridegnek találtam, nem voltak elégé diákközeliek, barátságosak. A Madách azonban igen! A tanárok is közvetlenek voltak. Az iskola lehetőséget kínált szakkörökön való részvételre, sportversenyekre, kiállításmegnyitókra és még sok másra. Emellett az egyedülálló szakok is segítettek a választásban. A megyében például középiskolai szinten sehol máshol nem oktatnak képzőművészetet emelt óraszámban. A testnevelés tagozat és a nyelvoktatás is az iskola specialitásai közé tartozik. Én már három éve járok ide. Szeretek a Madáchban tanulni, és biztosan tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Az iskola szellemisége kiváló hátteret biztosít, egy közösség, egy nagy család vagyunk. Véleményem szerint ez a város legszebb iskolája! Csépe Kitti 11. B osztály iskolát ismerhettem meg, amely sokat ad a tudomány és a művészet tanítására, annak népszerűsítésére és megszerettetésére. Erről tanúskodik a sok kiállítás az iskola Fayl Frigyesről elnevezett Galériájában, a TDK-ülések megszervezése és lebonyolítása és a gyakori madáchos versenykiírás. Ez lehet irodalmi, művészeti téma és egyéb tudományterület is. A hétköznapok úgy telnek, mint egy átlagos iskolában, de a háttérben kemény munka folyik. Szinte baráti viszony alakult ki a tanárok és a diákok között. Nincs híja azonban a fegyelemnek, a megrovásoknak, sőt a rossz osztályzatoknak sem. Megállapíthatom, hogy végzős diákjaink jól teljesítenek az érettségi vizsgákon, és ebben nagy szerepe van az iskolában eltöltött - diáknyelven: elszenvedett - négy évnek. A testnevelés, az informatika valamint az újonnan feltörekvő természettudomány órák egyenlő elbírálásban részesülnek az alaptantárgyakkal. Az iskolát - észrevehetően - a művelődés szelleme hatja át. Akad lehetőségünk a szórakozásra is. Reggelente zenés iskolarádió szól és a diszkók megrendezése is bevett szokás. Minden diák hozzájuthat a „mindennapi kenyérhez is”, a büfében vagy akár az ebédlőben. A faliújságok értékes információkkal szolgálnak a versenykiírásokról és a programokról is. Jó ide járni. Jó az osztály, jó a hangulat. Számos lehetőség közül választhatok. Tanulni persze kell, de továbblépni is csak így lehet! Gordos Gergő 12. B osztály SÉTA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján ( www.nogradmegyeihirlap.hu ) is olvashatók. Gólyatoborzó A Madách talán pont olyan, mint az összes többi gimnázium. Bár, ha ide jár az ember, egy-két év után maga az ember lesz az iskola. Az épület szögletes formái, a betonépületek közelsége, a szomszédos temető (!) szomorkás hangulata, és az udvaron dohányzók hada mind-mind az - amúgy is elég színes - összképet tarkítják. A végtelen folyosók misztikus egyszerűsége mindmáig amolyan „Halálsoron hangulatot” kelt bennem. Kósza legendák szerint az alagsorban lévő kazánház sötét titkokat rejt Egyes túlélők beszámolója alapján itt található a lejárat az iskola alatt húzódó, még a múlt rendszerben épített atombunkerhez. Az iskola nem kevésbé érdekes részét képezi még Tarján legnagyobb A szerző rajza í f fr , { ííN V tornaterme es | az önkiszolgáló étkezde. A nagy múlttal rendelkező intézmény vezetősége nem kis gondot fordít az előbbiekben felsorolt értékek megőrzésére. (Ennek érdekében sokszor radikális lépéseket tesznek.) A tanárok egyénisége roppant széles skálán mozog, akárcsak a diákoké. Szerencsére rendszerint mindig megtalálja zsák a foltját Végezetül, ahogy mondani szokás: dinamikusan fejlődő csapat várja vállalkozó szellemű fiatalok jelentkezését Márton Géza 12. D osztály Bakondi Fanni, Zsíros Anna és Rusznyák Rita
