Nógrád Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 229-254. szám)
2005-10-15 / 241. szám
4 2005. OKTOBER 15., SZOMBAT KULTÚRA Szép kilátás a gázmüvekre Kamaraszínház produkciójában Hernádi Juditnak j ütött. A színésznő saját kora szinkronban van a darabbéli anyáéval, a sokszínűség, az atmoszférateremtő képesség pedig - amellyel megidéz egy kikat tekintve jóformán csak epizód- szerepeket töltenék be, s azt tisztességgel megoldják. Bozsó Péter mint Helén fennhéjázó hódítója, talán újdonsült férje megfelelően tenyérbe mászó figura, Dolmány A szerző, Shelagh Delaney bemutatkozása annak idején eseményszámba ment Londonban. A tizenhét éves fényképészsegéd az első színházi élménye hatására elhatározta, hogy ő jobbat ír a látott műnél. Két hét alatt el is készült az „Egy csepp méz”-zel, amelyet egy peremkerületi munkásszínpad, a „Theatre Workshop” tűzött műsorára. A szalonstílushoz képest merőben újszerű darab fogadtatására jellemző, hogy 1958-ban elnyerte az év legjobb angol drámája címet. Később bejárta nemcsak a szigetország, hanem a nagyvilág színházait is, sőt Tony Richardson - Osborne „Dühöngő ifjúság”-ának a rendezője - az 1960-as évek elején díjat nyert vele a cannes-i filmfesztiválon. A remeklő főszereplőt, Rita Tushinghamet kétezer jelentkező közül választották ki. Az „Egy csepp méz” ismert Magyarországon is. Azok számára persze, akik látták az időnkénti előadásokat (például 1974-ben Kaposvárott, vagy 1991-ben a fővárosi Merlin Színházban), illetve tanúi lehettek a film sikerének. Mindenki más számára azonban ma is - megírása után lassan egy fél évszázaddal - őszintén szókimondónak, meghökkentőnek hat Shelagh Delaney drámája, amely már-már teljesen reménytelen, zord világot tár a nézők elé. A hányatott sorsú két főhős, anya és leánya egy esős napon - milyen legyen a ködös Albionban? - érkezik a ki tudja hányadik bérelt lakásba, ha egyáltalán nevezhető annak az a végletekig lepusztult helyiség, ahol meghúzni kénytelenek magukat A panorámát a sivár lakónegyed, a gázművek szürke ipartelepe jelenti, a fürdő a közösségi élmény hatását nyújtja, a valaha csillárként funkcionált lámpában A könnyűvérű Helént (Hernádi Judit) is elgondolkodtatja lánya jövője mindössze egyetlen körte pislákol, a berendezés elavult, szegényes. Ugyancsak a talmi képzetét kelti az a sok rendezetlen csomag, amelyet a két holtfáradt, lompos öltö- zékű nő cipel költözködés címén. De ezek csak a lényeggel harmonizáló külsőségek, a közöttük élő, valójában kallódó emberek egymás köztí kapcsolata ugyancsak távoli messzeségben van a normálistól. A férfiakból élő Helén önzőbb és öregedőén is hiúbb annál, hogy betöltse a szülő szerepét az egyszeri, megkívánt együttlétből, egy félnótástól született tizenéves lánya mellett A szeretetéhes Jo - aki már nem gyerek, hiszen szíve alatt hordja a sajátját, de nem is felnőtt, fél a sötéttől - se vele, se nélküle viszonyban van anyjával, s nem véletlen - miután az ő mag- = zata is egyeüen kellemes pásztor- ! óra emlékeként fogant a távozás I mezejére lépett fekete bőrű mat- I réztől -, hogy berzenkedik az 1 anyaságtól. Hiszen tudja, hogy neki iskolázatlanul, apa nélkül, alkalmi munkák alig valamire elég béréből kell majd felnevelnie gyermekét. Bár ösztönei szerint örülnie kellene a várható babának - egy-egy jobb pillanatában meg is teszi ezt -, racionálisan gondolkodva reálisan látja a rájuk váró kemény megpróbáltatásokat Életkedvét csak átmenetileg hozza meg az a kedvesség, önzeüen segítőkészség, amellyel - a homoszexuális hajlandóságú - Geof viszonyul hozzá, mint kismamához. Anyja azonban, miután legújabb és jóval fiatalabb társa, a fellengzős ficsúr, a közönséges pénzfiú - mint előre borítékolható volt - kiadja az útját, jobb híján visszatér leánya lakásába. Ezzel az elhatározásával dönt a férfi „pótmama” feA mástól várandós Jo (Verebes Linda) legalább kedvességet kap Geoftól (Dolmány Attila) lől is: a fiatalembernek mennie kell. Geof hiánya erősíti Jo küátás- talan jövőjét, bár a hezitáló, bizonytalan Helén egy-egy leendő nagymamái gesztusa kecsegtet némi reménnyel az együttélésük érzelmi részét illetően. De a szaporodó „család”, társadalmi, anyagi háttere enyhén szólva nem kecsegtet semmi jóval. Mint minden előadásnak, Shelagh Delaney színművének is az egyik kulcskérdése a szerep- osztás. Sőt az „Egy csepp méz” esetében még fontosabb, hogy a szinte egyvégtében szópárbajozó nők szerepét kire bízza a rendező, ezúttal TordyGéza. Néhány mutatós ruhával, hevenyészett sminkkel még jól kinéző, kacérkodni továbbra is képes, de a virágkorán már túllépett Helén figurájának megszemélyesítése a Budapesti szolgáltatott, esendő női sorsot, az igazi boldogságból soha nem részesült asszonyt - része, alkotó eleme Hernádi kvalitásának, amely egyre inkább színházművészetünk kiemelkedő személyiségei közé sorolja őt Alapvetően más a helyzet Verebes Linda esetében. Ő a pályája kezdetén álló ígéretes színésznő, aki számára remek iskolafeladatot jelent a nehéz sorsú Jo alakjának megformálása. Nem teljesít rosszul, jól érzékelteti a sebzett, érzékeny lány összetett - gyakran tüskés, olykor kedves, alapvetően szomorú s csak pillanatokra ki viruló - lelkivilágát, de az önfeledt, szélsőséges kitörések, érzelmi hangulatváltozások árnyalása még igencsak próbára teszi tehetségét A férfiak - bár létük nagyon fontos a két főhős számára - színpadi megnyilvánulásaiAttila mint Jo jótevője, valameny- nyi mozdulatában is hitelesíti karakterét, Abebe Dániel - aki „civilben” a Back II Black népszerű énekese - vonzóra formálja a „Fiú”-t, mint a lány „egy csepp méznyi” örömének forrását. Tordy Géza korrekt - a részvét mellett egy-egy mosolyt is kiváltó - rendezése néhány újdonsággal is szolgál. Ezek közül legszembetűnőbb a nézők egy részének színpadi jelenléte, amely kétségkívül fokozza a játék intimitásának hatását. A számos rendezői ötlet közül egyik legemlékezetesebb az a beállítás, ahogyan a két nő a bérlakást elfoglalja: bár agyonáztak, mégis alig mozdulnak, hogy minél később kelljen életük új, a korábbiaknál nem mással, nem több jóval kecsegtető fejezetét elkezdeniük... ■ Csongrády Béla Gerelyes-novellapályázat Hetven éve született a „Kilenc perc” írója Gerelyes Endre író, a legendás novella, a „Kilenc perc” - amelyből film is készült - és több kötet szerzője hetven évvel ezelőtt, 1935. augusztus 15-én látta meg a napvilágot. Bár Hatvanban született, általános és középiskoláit Salgótarjánban végezte, élete, írói munkássága ezer szállal kötődött Nógrád megyéhez, az itt élő emberekhez. A fővárosban élvén is felelősséggel gondolkodott e város és egyáltalán e térség jövőjéről, sorsáról. Fiatalon, alig harmincnyolc évesen távozott az élők sorából: 1973-ban, egy baleset, illetve fel nem ismert sérülés következtében hunyt el. Életműve mindenképpen méltó arra, hogy emlékét tovább éltesse az utókor. A múlt nyáron, Gerelyes Endre hetvenedik születésnapján már volt egy ünnepség Salgótarjánban, Zagyvapálfalván, a helyi baráti kör szervezésében a mai a Batsányi utcában, az úgynevezett vasutasházon - ahol Gerelyes gyermek- és ifjúkorát töltötte - lévő emléktáblánál. A közeli napokban ugyancsak megemlékeztek róla az Arany János Általános Iskola tanulói. A „Palóc Parnasszus” című élő irodalmi újság november 24-én, csütörtökön Gerelyes Endre emlékszámot mutat be Zagyvapálfalván a volt ifjúsági házban, az Arany iskola Gere- lyesről elnevezett épületében. Áz emlékesten - a tervek szerint - részt vesz Baranyi Ferenc költő is, aki mint Gerelyes Endre pályatársa, legjobb barátja mondja el gondolatait. Ott hirdetik majd ki a születésnapi évforduló alkalmából meghirdetett novellapályázat eredményeit is. A pályázaton való részvétel feltételeiről Sándor Zoltán előadóművészt, a „Palóc Parnasz- szus" című élő, irodalmi újság szerkesztőségének tagját kérdeztük.- A „Palóc Parnasszus” e pályázatával is tisztelegni kíván a hetven évvel ezelőtt született író emléke előtt, bizonyítván, hogy életművét - még ha a korai halál félbe is szakította - komoly értékként tartjuk számon. A novellapályázatra a Nógrád megyei alkotók műveit várjuk. Beküldendő egy - eddig nem publikált - novella, téma- és terjedelmi kötöttség nélkül három gépelt példányban. A művek beküldésének határideje november 10. Postacím: „Palóc Parnasszus” szerkesztősége, 3100 Salgótarján, Főtér 5. sz. A díjakról a következőket mondhatom el: az első helyezett alkotást, illetve szerzőjét bemutatjuk a „Palóc Parnasszus” fentiekben említett november 24-ei műsoros estjén. Az első, második és harmadik helyezést elérő pályaművet megjelenteti a „Palócföld” című megyei folyóirat és azokért a szokásos honoráriumot fizeti. E gesztussal is szeretnénk helyileg feleleveníteni a nyolcvanas években, Gerelyes Endre születésének ötvenedik évfordulóján meghirdetett sikeres országos novellapályázat hagyományait. Bízunk benne, hogy a megyében alkotó tehetséges toll- forgatók, a különböző művészeti, irodalmi körök, egyesületek, társaságok tagjai méltányolják törekvésünket és elküldik egy-egy művüket, konkrétan novellájukat pályázatunkra. Ezzel ugyanis ők maguk is kifejezésre juttatják tiszteletüket, elismerésüket Gerelyes Endre emléke előtt. Nem is beszélve arról, hogy saját írói pályájukon is inspirációt, szakmai megmérettetést, erkölcsi sikert jelenthet e pályázaton való részvétel, illetve a „Palóc Parnasszus” műsorában, a nyilvánosság előtt való szereplés, bemutatkozás. Reméljük, hogy a következőkben ismét mód nyílik arra is, hogy - a „Palócföld”-del együttműködve - rendszeresen megszólítsuk az országban élő írókat, hogy egy-egy írásukat küldjék el pályázatunkra - fejezte be az idei, megyei novellapályázat részleteit és hátterét taglaló tájékoztatását Sándor Zoltán. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: JJe izgulj anya, becsületszavát adta, hogy visszafizetí”. Szerencsés nyertesünk: Beize Gábor Tamás, Homokterenye, Kossuth út 160. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb október 20-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
