Nógrád Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 229-254. szám)

2005-10-03 / 230. szám

4 NÓGRÁD MEGYE 2005. OKTÓBER 3., HÉTFŐ Nagyszabású könyvek, évfordulók Október 1-jén kerek évfordulók jegyében, pazar köny­veket ünnepelve emlékeztek a Tragédia halhatatlan szerzőjére a Nógrádi Történeti Múzeum és Csesztve község önkormányzata szervezésében. Szabó Andrea Csesztve. Dr. Kovács Anna, a megyei múzeumi szervezet igaz­gatója örömét fejezte ki, hogy a zsúfolásig megtelt művelődési házban a vendégek között üdvö­zölhette Hubay Miklós dráma­írót, a Nemzetközi Madách Tár­saság egyik vezetőjét, s Pozsony­ból, Vácról, Salgótarjánból, Ba­lassagyarmatról egyaránt érkez­tek azok, akiknek szívügyük az egyetemes mű költője, s évről év­re elzarándokolnak a Madáchok ősi földjére.- Két kiemelkedő jelentőségű könyvet is ünnepiünk egyben: a Tragédia szinoptikus kritikai ki­adását, illetve Réti Zoltán festő­művész párját ritkító életműal­bumát - mondta az igazgatónő, aki szólt arról az „íróportrék” cí­mű kamara kiállításról is, amely Csohány Kálmán 80. születés­napjára készült el. Kovács Anna kiemelte: a Madách-kastélyt kö­rülölelő gondozott park a megyei múzeumi szervezet és a csesztvei önkormányzat együtt­működésének szép példája. A megyei önkormányzattal kötött keretszerződésnek köszönhető­en a község vezetése vállalta a zöldterület állandó gondozását, s még a kidőlt híres hárs egy sar­jából is új fát ültetnek majd. Dr. Kerényi Ferenc irodalom- történész dr. Csongrády Béla, dr. Kovács Anna és dr Praznovszky Mihály irodalomtörténészek W társaságában bemutatta a Tra­gédia szinoptikus kiadását, amely a szöveg fejlődését és a Madách életében kialakult vég­leges szöveget egyaránt tartal­mazza. A betűhív, tudományos igényeket kielégítő, jegyzetek­kel ellátott sorok magukban hordják a kritikai kiadás min­den ismérvét, lehetőséget adva a további kutatásokra is. Sirató Ildikó az észtek és finnek Tragé­dia-fordításainak történetéről szólt, s az 1970-es években az észtek által színre vitt mű új­szerű, a mának szóló felfogását emelte ki. Megrázó és síri csön­det parancsoló volt az a pilla­nat, amikor az előadás során finnül és észtül szólaltak meg az univerzális alkotás idézetei. Heltai Nándor Katona és Ma­dách életsorsának hasonlósága­it érzékeltette: műveik előz­mény nélküliségéről, magán­életi problémáik hasonlóságá­ról szólt.- A Bánk bánnal szemben azonban a vasút és a posta ha­mar hírét vitte Az ember tragé­diájának, amelynek első előadá­sa már elektromos árammal megvilágított színpadon ment végbe. Az 1884-es kecskeméti bemutató szenzációszámba ment. Rakodczay Pál 1895-ös rendezése Ádámot Madách kér­dező, Lucifert pedig a költő vá­laszoló énjeként jelenítette meg, eszmeileg is elmélyítve ez­által a darabot. Az 1923-as elő­adás - Petőfire is utalva - a ha­zafias újjáéledés drámája volt, az 1962-es Udvaros Béla-féle változat pedig a színek végén megjelenő diaképekkel pozitív végkicsengést kölcsönzött a műnek. Bodolay Géza ezredfor­dulós rendezése Lucifert tekin­tette Madách igazi énjének, s még az Úr végső szavait is Lu­cifer szájába adta - fejtegette az előadó. Dr. Kerényi Ferenc Réti Zoltán­nal való beszélgetése során - amelyen a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola diákjai közre­működtek - felidéződtek az alko­tó Csesztvéhez kötődő emlékei, egy életre szóló barátsága Váci Mihállyal, akinek a művész szer­zett tanítói állást a községben. Réti Zoltán vallott a palóc táj, a nógrádi emberek, az akvarell, mint műfaj iránti mély kötődésé­ről, az irodalom, a zene és a kép­zőművészet összefonódásáról életében. Csohány Kálmánné, a Cso- hány-hagyaték szakszerű feldol­gozója szólt elhunyt férje írókat, költőket ábrázoló portréiról, töb­bek között az ifjú forradalmár Petőfi vagy a művészhez alkati­lag oly közel álló Juhász Gyula megörökítéséről, s az özvegy be­mutatta a férje által sokat forga­tott Tragédia Waldapfel-féle ki­adását is. A koszorúzási ünnepségen a salgótarjáni Madách Imre Gim­názium diákjai és So Alexandra tanuló emlékeztek meg az egye­temes drámairodalom nógrádi óriásáról, majd Jordán Tamás és Sebő Ferenc felemelő József Atti- la-emlékműsorát tekinthették meg az érdeklődők. Újjáépült a forrás (Folytatás az 1. oldalról) vezetője fogalmazta meg gondolatait. Meghallgatták a jelenlévők KálayB. István történész professzor be­szédét, ezután Kákics Árpád, Mátraszentimre plébá­nosa megáldotta a forrást, melyet Galyatetőről lehet a legrövidebb és legkényelmesebb útvonalon megkö­zelíteni. Mátraalmásról kétszáz méter szintemelke­déssel, mintegy negyvenperces sétával érhető el. A vanyarci fiatal hagyományőrzők felmenőik előtt „vizsgáztak” V. G. Salgótarján. Sokszínű, derűt sugárzó gyermekrajzok fogad­ták a betérőket a József Attila Művelődési Központ előcsarno­kában szombat délután. Emel­lett idén is megrendezték az üvegcsarnokban az idős alkotók hagyományos kiállítását, ahol hatvannyolc idős ember alkotó- tevékenységét, értékteremtő munkáját mutatják be. Ezt követően került sor a szín­házteremben az idősek fesztivál­jára. Ozsvár Istvánná, a NYOK Nógrád megyei képviseletének elnöke köszöntőszavaiban el­mondta: az idősek világnapjával hathetes rendezvénysorozat ve­szi kezdetét szerte a megyében, a nemzedékek kézfogása jegyé­ben. Ünnepi köszöntőt Korózs Lajos, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium politikai államtit­kára, az Országos Idősügyi Ta­nács titkára mondott. Kiemelte, hogy nem csak Európában, de Magyarországon is hagyomány- nyá válik: október az idősek hó­napja, amikor jobban figyelünk az őszülő emberekre. A minisz­térium saját kitüntetést alapított, az Idősekért-díjat, amelyet olya­nok kaptak meg az országos ün­nepségen, akik mindennapi kö­telességükön túl önként is tesz­nek az idős emberekért. Ezek közé tartozik a városban élő Ko­vács László, a BDSZ nyugdíjas­Ozsvárt, István né választmányának elnöke, az MSZOSZ nyugdíjasszövetség al- elnöke. A továbbiakban arról szólt az államtitkár, hogy egy társada­lom minőségét mutatja hogyan gondoskodik az idős emberek­ről, milyen életfeltételeket te­remt számukra. Ezt követően Dóra Ottó, a Nóg­rád Megyei Közgyűlés elnöke kö­szöntötte a fesztivál közönségét. Bejelentette, hogy „zöld- utat” ka­pott a baglyasaljai városrészbe tervezett 150 férőhelyes általá­nos szintű idősotthon építése. Majd arról szólt, a megyei önkor­mányzat 2004 decemberében új elismerést létesített, az Önzetlen­ség-díjat, amelyet elsőként Ozsvár Istvánnénak adott át. A sokszínű, jó színvonalú gá­laműsorban három nemzedék képviselői léptek színpadra, verssel, mesével, dallal, tánccal szórakoztatva a közönséget. így Kovács Istvánné Szécsényből, az általános iskola kórusa Lucfalváról, a hagyományőrző fiatalok együttese Vanyarcról, Pál István, a tereskei dudás, Sándor Gergő, Uram József, a kazári nyugdíjas-egyesület asz- szonykórusa, a salgótarjáni bá­nyász-kohász dalárda, a pász­tói Muzsla néptáncegyüttes, Patakiné Kerner Edit Török Sophie szép versével, a Honvéd Együttes pedig népszerű ope­ra-, operett- és musicalsláge­rekkel ajándékozta meg a hálás közönséget. Házi segítségnyújtás jelzőrendszerrel Jelzőrendszeres házi segítségnyújtást alakít ki a Dobroda- és Ménes-völgyi Mikrotérség Önkormányza­tainak Térségfelzárkóztatási és Fejlesztési Egyesületé­be tömörült tizennégy település. A jelzőrendszerrel az idősek a ház körüli munkák elvégzéséhez, de akár rosszullét esetén is segítséget kérhetnek. A szeptem­berben kezdődött projekt megvalósítására az önkor­mányzatok 147 millió forintot nyertek a regionális ope­ratív fejlesztési program keretében, így 28 munkanél­küli képzésére és foglalkoztatására nyílt lehetőség. Dóra Ottó elmondta, hogy a jelzőrendszer enyhíthet a bentla­kásos idősotthonok férőhely­problémáján is: a jelenlegi 600 várakozó fele olyan egészségi ál­lapotban van, hogy akár saját otthonában is élhetne - ha már működne a szolgáltatás. A pályázatot benyújtó Dob­roda- és Ménes-völgyi Mikro­térség Önkormányzatainak Tér­ségfelzárkóztatási és Fejlesztési Schveiczer Krisztián Etes. - Rendkívül nagyra be­csülöm azt, hogy a településveze­tők az általuk képviselt községek határait meghaladó kérdésekkel bombázták a döntéshozókat Sze­retném kiemelni Lénárt Dezsőt, Etes polgármesterét és Oláh Pé­tert, Karancsalja korábbi jegyző­jét, akiknek nagy szerepük volt abban, hogy sikerült megterem­teni a 14 település közötti part­nerséget - hangsúlyozta Dóra Ot­tó, a Nógrád Megyei Területfej­lesztési Tanács és a Nógrád Me­gyei Közgyűlés elnöke. - Az ilyen kezdeményezéseké a jövő. A tájékoztató résztvevői Egyesületét 2003 nyarán 14 tele­pülés alapította meg: Egyhá- zasgerge, Etes, Ipolytarnóc, Karancsalja, Karancsberény, Karancskeszi, Karancslapujtő, Karancsság, Kishartyán, Litke, Mihálygerge, Ságújfalu, Sós- hartyán és Szalmatercs. Lénárt Dezső, az egyesület elnöke el­mondta: céljuk az infrastruktu­rális fejlesztések összefogása, a turisztikai vonzerő növelése, il­letve a foglalkoztatás javítása I volt. Utóbbinál elsősorban a szo­1 ciális területre fókuszáltak. - A S jelzőrendszeres házi segítség­2 nyújtó szolgálat létrehozása a ki­indulópont, amelyen megalapoz­hatjuk a szociális gazdaságot - hangsúlyozta.- Pályázatunk 147 millió fo­rint támogatásban részesült, melynek 80 százaléka az unió európai szociális alapjából szár­mazik, a fennmaradó részt pe­dig a magyar kormányzat finan­szírozza - fejtette ki Kökény Krisztina projektmenedzser. - A 2005 szeptemberétől 2007 au­gusztusáig tartó projekt célcso­portjaként a 40 évnél fiatalabb, alacsony iskolai végzettséggel, il­letve elavult szakképesítéssel bí­ró nőket határoztuk meg - tette hozzá. Az elméleti, illetve gyakorlati képzés, valamint a foglalkoztatás ideje alatt a mindenkori minimál­bérnek megfelelő juttatásban ré­szesülő munkavállalók kiválasz­tása már megtörtént. A felvételt nyert 28 fő számára elkezdődtek a különböző tréningek, valamint a család-és idősgondozó szaktan- folyam, melynek tematikáját az olaszországi Uni-oncasa képző cég dolgozta ki. A tananyagot Ma- gyaroFszágon az Észak-magyar­országi Regionális Átképző Köz­pont adaptálta, illetve akkreditál­ta. Hazánkban ilyen típusú kép­zés eddig nem folyt. A munkavállalókat a program teljes időtartama alatt négy szak­képzett mentor segíti, akik a Sóshartyáni Gondozási Központ, valamint az Etesi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat alkalma­zásában állnak. A dolgozók szá­mára jogsegélyszolgálatot is biz­tosítanak. A cigány kisebbségi önkormányzatoknak, mint part­nerszervezeteknek ugyancsak je­lentős a szerepük abban, hogy a kiválasztott roma származású emberek végig a program kereté­ben maradjanak. A feladatellátáshoz beszerez­nek többek között egy személy­autót, egy kisbuszt, valamint a házi segítségnyújtáshoz és a képzéshez szükséges egyéb esz­közöket is. Folyamatban van egy szociális központ kialakítása Karancslapujtőn. Minőségileg új elemet jelent a jelzőrendszer multifunkcionális kábelhálózat­ra telepítése. A program második évében - amikor megközelítőleg 300 ellá­tott lesz a rendszerbe kapcsolva - 23 család és idősgondozó, négy diszpécser és egy autóvezető kez­di meg tevékenységét. Az egye­sület vállalta, hogy a kéteszten- dős időtartam letelte után a dolgo­zókat még legalább öt évig tovább foglalkoztatja.- A szociális ellátási központ nem csupán stabil működésre, hanem nagyfokú növekedésre, bővülésre is képes - zárta tájé­koztatóját Kökény Krisztina. FOTÓK: GÓCS ÉVA Id ősek fesztiválja

Next

/
Oldalképek
Tartalom