Nógrád Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 203-228. szám)

2005-09-29 / 227. szám

4 2005. SZEPTEMBER 29., CSÜTÖRTÖK N0GRADÄH1RLAP Nemzedékek kézfogása jegyében A • 1 " 1 M / • r •% r M 1 -J -j Az idősek világnapjára készülnek a nyugdíjasok Október 1. az idősek világnap­ja. Az idősünnep azonban az idén hónapos rendezvénnyé szé­lesedik. A Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviselete és tagszer­vezetei gazdag programot kínál­nak az idős embereknek októ­berben és novemberben is. De tisztelegnek az idős emberek előtt a tagszervezetekben, a klu­bokban és idősotthonokban is. Az idősek fesztiválja, amely most már hagyományosnak mondható Salgótarjánban októ­ber elsején lesz a József Attila Művelődési Központban, a nyugdíjasok képviselete és a művelődési központ szervezésé­ben. A gálaműsorban amely most is a nemzedékek kézfogá­sa jegyében zajlik, megyei ma­gyar és szlovák nyelvű hagyo­mányőrző csoportok, szólisták lépnek fel, 4 nemzedék képvise­letében. Sztárvendég a Honvéd Művészegyüttes lesz. A gálát megelőzően a klubban amatőr festők kiállítása nyílik, az üveg­csarnokban pedig mintegy 70 idős alkotó állítja ki munkáit. Ki­állítóteremmé „lép elő” az elő­csarnok is, óvodások rajzainak ad helyet. Október elején Nagyorosziba is ellátogat a Honvéd Művész- együttes, ahol az idősek ünne­pe 8 civil szervezet összefogásá­val kistérségi rendezvénnyé szélesedik. A gálaműsorban a budapesti művész vendégek mellett a térség hagyományőrző együttesei, szólistái is színpad­ra lépnek. Ünnepi köszöntőket tartanak a bátonyterenyei Ezüstfenyő idősotthonban, Mizserfán, Salgótarjánban az Aranykor idősklubban, ahová vendégeket is hívnak a pásztói idősotthonból és a salgótarjáni idősklubokból. Emellett októberben és no­vemberben nyugdíjasfórumok­ra is sor kerül Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Pásztón, Szécsényben, Nagyorosziban, Érsekvadkerten, Karancsla- pujtőn, Palotáson, Karancske- sziben, Karancsberényben és Sámsonházán. Az előadók kö­zött vannak a megye, a városok vezetői, az Európai Parlament képviselője, akik az időspoliti­káról, az időseket érintő leglé­nyegesebb kérdésekről szólnak. A vers éve keretében József At­tila születésének 100. évforduló­ja alkalmából, irodalmi rendez­vények sora zajlik a megyei kép­viselet tagszervezeteiben októ­ber és november hónapokban, így október közepén Karancs- lapujtőn és Salgótarjánban, no­vemberben pedig Érsekvadker­ten szerveznek műsoros irodal­mi összejövetelt, A mi József At­tilánk címmel. Az idősek hónapja rendez­vénysorozatában mutatkozik be Salgótarjánban Szécsény vá­ros. A település múltjának, mai életének, jövőbeni terveinek megjelenítése mellett Szécsény művészeti csoportjai, szólistái ünnepi műsorral kedveskednek a közönségnek. Szécsény no­vemberi bemutatkozása a 13. rendezvénye a Közösségi kin­csek sorozatnak. A legkiszolgáltatottabbak az időskorúak Járt már úgy ön, kedves olvasóm, hogy csak otthon vette észre, hogy lejárt szavatossági idejű, vagy rom­lott élelmiszert, hibás cikket vásárolt? Volt már olyan érzése, hogy levegőnek nézték, becsapták, átverték, egyik-másik vásárlásakor? Bizonyára sokan részesül­tünk már ilyen vagy hasonló élményekben és tapaszta­latokban. S csak ilyenkor jutott eszünkbe, hol van a fo­gyasztóvédelem? Nos, mi utánajártunk e fontos kér­désnek, mi több, ezen túlmenően is informálódtunk. Az Országos Fogyasztóvédelmi Felügyelőség megyei szervezeté­nek elnöke 1996-tól az 51 éves Tari Ottó, aki a Társadalmi Egyesülé­sek Szövetsége (TESZ) megyei szervezetének vezetője is egyben. A nagy tapasztalatokkal rendelke­ző szakembertől a fentieken kívül is számos, olvasóink hasznára és javára váló információt kaptunk.- Milyen struktúrában működik azon irányítása alatt álló szervezet, hogyan, miként álla fogyasztók ren­delkezésére?- Az OFE Nógrád Megyei Szer­vezete társadalmi aktivistákkal, szakemberekkel látja el a fogyasz­tóvédelemmel kapcsolatos felada­tait, jellegéből fakadóan hatósági jogkörök nélkül. A szervezet mű­ködteti a fogyasztóvédelmi tanács­adó irodát, amelyben a szervezet e feladatot is vállaló szakemberei tartják a kapcsolatot a vásárlókö­zönséggel, tájékoztatják a fogyasz­tókat ügyes-bajos dolgaikban. Az iroda a már említett címen (Salgó­tarján, Rákóczi út 13.) működik, heti két alkalommal, szerdán 9-13, pénteken 10-12 óra között áll a panaszosok rendelkezésére.- Hogyan épül be tevékenységük­be a fogyasztók védelme, a velük való foglalkozás, törődés?- A megyei szervezetünk éves munkaprogram alapján tevékeny­kedik. Ebben a dokumentumban rögzítjük pontos időrendben leg­fontosabb feladatainkat, amelye­ket itt hely hiányában sajnos nem részletezhetek. De azt elmondha­tom, hogy már évek óta prioritás munkaprogramunkban a fogyasz­tók tájékoztatása és képzése. Utób­bi azt jelenti, hogy meghatározott időszakokban fórumokat, előadá­sokat szervezünk, ahol a fogyasz­tókat megismertetjük a legfonto­sabb jogaikkal. Ugyanis az alapve­tő problémát abban látjuk, hogy a fogyasztók egy igen széles köre nincs tisztában a jogaival. A kép­zés célja, hogy a résztvevők elsa­játítsák, hogy mit jelent a tudatos fogyasztói magatartás, melyek a fogyasztóként való fellépés legfon­tosabb szabályai és hogy megis­merjék a fogyasztói érdekeik érvé­nyesítésének legfontosabb eszkö­zeit és jogszabályait- Alátámasztaná, miért is van, vagy lenne szükség felkészült vá­sárlókra?- Elég gyakori, hogy egyes ke­reskedők, szolgáltatók visszaél­nek azzal, hogy a fogyasztók nem ismerik jogaikat A közelmúltban történt, hogy bejött a tanácsadó irodánkba egy idős néni, és el­mondta, imént vásárolt a közeli ABC-áruházban, ahol az alig 20 éves pénztároshölgy olyan hang­nemben beszélt vele, ahogy ő ott­hon a kutyájához sem beszélne. Átmentünk a nénivel az ABGJbe, megbeszéltük az üzletvezető asz- szonnyal a történteket, és a néni megnyugodva ment haza. Vagyis a fogyasztókkal szemben alkalma­zott magatartás a gyakran kifogá­solt jelenség.- Hogyan érintik az elmondottak az időskorúakat?- A mai magyar társadalomnak a nyugdíjas korosztály az rétege, amely létszámában talán a legna­gyobb, és ebben a tekintetben egy­ben a legkiszolgáltatottabb - elő­ször is az életkoránál fogva. Hi­szen nincsenek meg azok a sze­mélyes adottságai (fizikum, reak­cióképesség, határozottság stb.), hogy mondjuk egy kereskedővel szemben erélyesen fel tudjon lép­ni és érvényesíteni tudja jogait. Másrészt a nyugdíjasok azért is kiszolgáltatottak, mert ismerve az anyagi kondícióikat - le is kezelik őket. Azt gondolják, egy idős kis­pénzű emberrel nem érdemes ve­sződni, meg sem hallgatják iga­zán, rosszabb esetben el is küldik...- Milyen a viszonyrendszerük a nyugdíjas korosztállyal?- Igazán jónak mondhatom. Programunkban rendkívül nagy hangsúlyt fektetünk a nyugdíja­soknak - mint egy társadalmi ré­tegnek - különböző módokon tör­ténő segítésére (tájékoztatás, okta­tás, fokozott tolerancia stb.). Ugyanakkor sok nyugdíjas érez magában képességet, hogy segít­se ezt a figyelmességet, empátiás készséget is igénylő fogyasztóvé­delemi tevékenységet Sokan szá­mos olyan problémára hívják fel rendszeresen a figyelmet, amiben aztán a fogyasztóvédelem lépése­ket tehet. Például gyakran jelzik, hogy egyes kereskedelmi egysé­gekben rendszeresen fedeznek fel lejárt felhasználhatósági idejű ter­mékeket, amelynek alapján tu­dunk intézkedni.- A már említett fogyasztói tuda­tosságra, vagy a tudatos fogyasztói magatartásra minden társadalmi rétegnek szüksége lenne.- így van, és higgye el, a nyug­díjasokon keresztül számos olyan réteget is el tudunk érni, amely szempontunkból fontos. Mondok egy példát: a nagymamák, nagy­papák gyakran viszik unokáikat ideoda, beszélgetnek velük, és így rajtuk keresztül tudunk hatást gyakorolni a fiatal korosztályra is. Amikor például egy családi bevá­sárláson a nagyszülő elmagyaráz­za, hogy ezt a terméket miért cél­szerű választani, vagy miért nem, az már önmagában nagyon hasz­nos. Az idősebbeknek megvan­nak azok az ismereteik, vásárlói tapasztalataik, amire figyelni kell egy bevásárlás során. Elsősorban ezek azok a kapcsok, amelyek minket az időskorúakkal - szá­munkra megtisztelő módon - ösz- szekötnek.- Hogyan alakulnak az egyéb „kapcsok”, például szervezeti kap­csolataik?- A rendszerváltás után szá­mos nyugdíjasszervezet alakult. Ezeknek a szervezeteknek ugyan a fogyasztóvédelem nem fő profil­juk, de szerepel a programjaik­ban ez a célkitűzés. Mi igazából minden olyan csoporttal, közös­séggel törekszünk a kapcsolatok­ra, amelyekkel karöltve, hatéko­nyabban, eredményesebben tud­juk a munkát kifejteni, és mint ahogy az előbb mondtam, ezek közül legnagyobb és legnépesebb a nyugdíjas korosztály. Ezért je­lentenek ők számunkra kiemelt feladatot.- Hogyan működnek együtt a megyei fogyasztóvédelmi felügyeld séggel ?- Ahogy arra már utalás történt, a dvü fogyasztóvédelem nem ren­delkezik hatósági jogkörrel. Ezzel a hatósági jogkörrel a törvény, az 1997. évi CLV. - a fogyasztóvéde­lemről szóló - törvény az állami, il­letve az önkormányzati fogyasztó- védelmet ruházta föl. A civil fo­gyasztóvédelem mind az állami, mind az önkormányzati szervek­kel tartós, folyamatos munkakap­csolatokra törekszik. Ennek jegyé­ben 2003. márciusában írásos együttműködési megállapodást kötöttünk a megyei fogyasztóvé­delmi felügyelőséggel. Ebben megfogalmazásra került együtt­működésünk számos területe, ezek közül nyilván csak kiemelé­sekre van itt lehetőség. A Fogyasz­tók Hete rendezvénysorozat kere­tében közös programokat szerve­zünk. A nyilvánosság eszközeit (sajtó, rádió, tv) rendszeresen igénybe vesszük.- Mondana egy példát az együtt­működés gyakorlati hasznám is?- Szívesen. Amikor például a tanácsadó iroda elé olyan eset ke­rül, amit mi nem tudunk hely­ben kezelni, akkor a felügyelő­ségre küldjük a panaszost, és ők készséggel segítenek. Egy fordí­tott példát is mondok: amikor olyan panasz kerül a felügyelő­ség elé, amit érdemben ők nem tudnak kezelni, akkor azt - raj­tunk keresztül - a békéltető tes­tület felé irányítják. A törvény le­hetőséget biztosít arra, hogy a fo­gyasztói jogvitákat a felek bírósá­gon kívül rendezzék. Erre a cél­ra hozta létre a jogszabály a békéltető testület intézményét, ami megyénkben is 2000. év óta a kereskedelmi és iparkamara mellett működik. ■ Baráthi Ottó Egy asszony élete Kerényi Jánosáénak nehéz élete volt. Most is teleszalad a szeme könnyel, ha erről beszél. Még jó­formán gyerekek voltak, amikor az öccsével már summásként dol­goztak. Fiatal lányként cselédes- kedett. Először Kisterenyén a patikuséknál, aztán Salgótarján­ban szolgált Versegiéknél, később Lauferéknél a régi mozi háta mö­gött. Jó lány volt, dolgos, szerény, gazdái szerették. Ők adták férjhez, ők voltak az esküvői tanúk is. Bányászember kérte feleségül, hat árvája mellé. Az ismerősök mind a fejüket csóválták, amikor kérdezték:- Margitka, nem félsz ennyi gyerektől?- Miért félnék - csodálkozott rá­juk - Mi tizenöten voltunk... és itt vagyok... Házasságuk jól sikerült, még született három gyermekük. Nyol­cat felneveltek. Salgótarjánban a Forgách-telepen kaptak lakást, két szobával, konyhá­val, kamrával. Az asszony már fiata­lon megtanulta, ho­gyan lehet egy fize­tésből eltartani ilyen nagy családot A kiskert adta a zöldséget, a Paptag­ban megdolgozott föld a krumplit, ku­koricát. Az ólban malac hízott, csirke, tyúk növekedett. Tojást mégis csak ritka esetben láttak a gyere­kek. Eladta, azzal pótolta a gyak­ran hiányzó pénzt. Otthon regge­lire megtette a feketekávé, a rán­tott leves. A telepi kemencében há­rom kenyér, meg egy cipó sült. Szép, nagy kerek kenyerek voltak, el kellett tartaniok egy hétig. A gyerekek sokszor a bánya szájá­nál várták apjukat. A kenyeret amit „visszahozott”, gyorsan meg is ették. Keservesen, de felnevelték a gyerekeket. Egyformán szerette valamennyit, még a tanítók sem tudták, hogy a Kerényi gyerekek nem mind édestestvérek. Az egyik „fiát” a Donhoz sodorta a há­ború. Meleg holmit, ennivalót kül­dött neki a mama, hogy túlélje, mert hazavárták. Öt lányt adtak férjhez, valamennyi megkapta, ami kijárt: ágyneműt, szép, hím­zett garnitúrákat a konyhába. A mama keze munkáját dicsérte va­lamennyi. A tengernyi dologban hogyan maradt rá ideje, azt a lá­nyok nem is igen tudták. Negyvenöt éve, hogy özvegyen maradt. Férje bányász volt, ak­nász, dolgozott a trösztben, volt gondnok is a régi bányakórház­ban. Még a bányában baleset érte, összenyomta a csille. Sokat bete­geskedett, aztán el is ment. Kapott utána ötszáz forint nyugdíjat A lá­nya és veje az iskolában dolgoz­tak, ő meg el-eljárt segíteni nekik. Egy idő után az iskola vezetője szólt neki, váltsa ki a munka­könyvét, mert annyit dolgozik. Hetvenéves volt akkor, addig csak a cselédkönyvét őrizte. Könnyű munkát kapott, a portán volt, a gyerekek ruháját őrizte. Nyolcvan- négy évesen hagyta abba a mun­kát, már nem engedte a lánya, Zsuzsanna, hogy dolgozzon. Most 53 300 forint a nyugdíja. Megél belőle.- Legfeljebb ha tüzelőt veszek, akkor kevesebb marad élelemre - mondja. Kifizeti a lakbért, a 6800 forin­tot, amihez 2041 fo­rint támogatást ad az önkormányzat. Ruhára nemigen kell költenie. Étele megvan, szeren­csére az étvágyára sem panaszkodik. Elkészíti maga, vagy Zsuzsanna. Mert nincs azon már csodálkozni­való, ha 97 évesen fogy az ember ere­je. Csak hát Keré­nyi Jánosné nemigen akarja tudo­másul venni ezt.- Mondtam neki, jövök a mos- nivalóért. Másnap reggel már messziről láttam, hogy a mosott ruhák ott ringnak a kötélen - me­séli a lánya. Beteg soha nem volt Csak le­gyint, amikor Zsuzsanna pana­szolja, nem szedi a gyógyszereket, pedig a vérnyomása rendetlenke­dik. A gyerekek közül már csak négyen maradtak. Valamennyi szakmát tanult, családot a alapí­tott, élik a maguk életét. Számolni próbálja a dédunokákat, de nem jut messzire. Lehetnek huszonhe- ten-harmincan. Ha jönnek, jól tart­ja őket Megszokta, hogy régen is jóllakott az asztalánál mindenki. Ő meg annak örül, talán nem dolgo­zott, nem nevelte őket hiába.- Mert én mindig arra tanítot­tam őket, hogy szeressék, tisztel­jék, becsüljék egymást, - mondja elmerengve. A kapuig kísér. A ház előtti kis­kert most is tele van virággal, a sarokban szőlő. Levelei zizegnek a nyár végi szélben. ■ V.G. ff Kirándulás az Őrségben Lassan húsz éve annak, hogy Nagybátonyban megalakult és működik a bányásznyugdíjas nők klubja. Programjaikat minden év­ben közösen alakítják ki és havon­ta találkoznak. A klubtagok szá­ma közel van az ötvenhez. Közöt­tük sokan voltak olyanok, akik nem „merészkedtek” túl a környe­ző településeken és olyanok is akadtak, akik a város határát sem hagyták el. Szerencsi Andrásáé, a klub vezetője, akinek tevékenysé­gét „Bátonyterenyéért” kitüntetés­sel ismerte el a város önkormány­zata, azt ajánlotta: ismerjék meg Magyarországot Ma már talán nincs is olyan me­gye, ahol ne járt volna a csoport, s alig-alig akad olyan kulturátis-épí- tészeti-népművészeti értéket őrző hely, ahol nem voltak. S miután a klubtagok többnyire kisnyugdíja­sok, az utazás, a kirándulás költ­ségét az év elejétől gyűjtik, mire el­érkezik az indulás ideje, összejön a pénz is. A nyáron az Őrséget járták há­rom egész napon át Sárváron a Nádasdy Ferenc Múzeum kínált gazdag látnivalót. Jakon a bencés apátsági templomot tekintették meg, Őriszentpéteren pedig egy szép néprajzi kiállítást. Pityerszer az ország hét őrhelyének egyike volt, amiért kiváltságot kaptak la­kói. Szabad emberek voltak, zárt közösségben éltek, szép gerenda­házaikban. Szombathely neveze­tességeit idegenvezető mutatta meg a csoportnak. Még egy kis sé­ta Velemben és onnan hazafelé vették útjukat, Győrön át Hosszú utat tettek meg a három nap alatt, de megérte a fáradtságot. Ahogy Szerencsi Andrásné kívánta az in­duláskor, élményekben gazdagon tértek haza. Éppencsak kipihenik magukat és indulnak a „szom­szédba”, Kassára. Délutáni pihenő az emlékek kozott

Next

/
Oldalképek
Tartalom