Nógrád Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 203-228. szám)

2005-09-03 / 205. szám

Nógrád Megyei Hírlap - Almanach 2005- SziLASPOGONY Polgármester: NAGY GYÖRGY Alpolgármester: Jegyző: SOTER VILMOS SZUROK SANDORNE Ügyfélfogadási idő: Hétfőtől csütörtökig 8-16 óráig Pénteken 8-14 óráig A polgármesteri hivatal elérhetőségei: Rákóczi út 45. Tel./fax: 32/408-015 E-mail: szilaspogony@xmail.profinter.hu Cigány kisebbségi önkormányzat: Elnök: HORVÁTH ENDRE Elnökhelyettes: FARKAS BARNABÁS Képviselő: HORVÁTH ÁRPÁDNÉ Lakosság száma: 384 fő 0-14 éves 74 15-18 éves 18 19-60 éves 161 60 év feletti 131 Helyi adók: Gépjárműadó: 1200 Fl/100 kg Iparűzési adó: 1% Kommunális adó 2000 Ft/év Vállalkozások száma: 15 Jeles napok, ünnepek: Minden szeptember első szombatján kőlevesfőző-fesz- tivál A fesztivál honlapja: www.kis-koleves.hu Helyi nevezetességek: A környék szép természetvé­delmi területe a Kis-kő nevű sziklacsúcs. Alatta mély szikla­üreg található, ami a legenda szerint a törökdúlás idején nyújtott menedéket az itt élők­nek. A barlangot évmilliókkal ezelőtt, egy vulkáni kitörés so­rán alakította ki egy óriási gáz­buborék. A község klasszicista római katolikus temploma 1806-tól 1823-ig épült. Oromzatos hom­lokzatú, huszártornyú, szeg­mentíves szentéllyel rendelke­zik. Hajója egy boltszakaszos, a templomban orgonakarzat is található. Szorgalmas, bizakodó emberek faluja SZUROK SÁNDORNÉ jegyző 1979-ben egy évig dolgozott gyakornokként az egykori közös ta­nácsnál. Akkor in­dult az Államigaz- ____________ g atási Főiskola, s a felvételihez . kellett egy év gyakorlat. Lediplo­mázott és visszakerült a közös tanácshoz pénzügyesnek, majd vb-titkár lett. A rendszerváltás idején gyesen volt, s 1991-ben ment vissza dolgozni, amikor már körjegyzőség alakult ezen a területen. Ez nem sokáig tar­tott, mert a községek önállósod­tak. Cereden maradt jegyzőként 1998-ig, amikor újra körjegyző­ség lett, s az óta teszi a dolgát. Feladata a törvények, jogsza­bályok betartása, ami nem egy­szerű dolog, hiszen minden falu­ban sajátos gondok vannak. Itt például jelentős számú kisebb­ség él. Nagy a munkanélküliség, az emberek segélyből, támogatá­sokból élnek. Más a gondolko­dás, másképp kell az emberek­kel bánni. Vannak néhányan, akikkel nem lehet szót érteni, de a többséggel igen. Nagy gond, hogy egyre fogy a népesség, csökken a lakosság száma, egy­re kevesebb a normatív támoga­tás, s emiatt az önkormányzat működtetése is folyamatosan romlik. Ám de ennek ellenére minden kötelező feladatot el kell látni. Ez a kis önkormányzat úgy tud élni, hogy mindent társulás­ban végez. Önállóan képtelen, de a törvényben előírt kötelező fel­adatokat itt is el kell látni. Cered községgel, Zabar településsel most már a kistérségi többcélú társulás keretében működnek együtt. Újságolja, hogy szakmai tudásának karbantartása és a fejlődés érdekében az idén euró­pai uniós szakértői képzésen másoddiplomát szerzett. Vállal­ta, hogy még többet tudjon segí­teni a három községnek. Noha az önerő hiánya miatt eddig nem pályázhattak, most már az ön­erőre is lehet pályázni, ám eddig még nem jutottak el. - A meglé­vő önerőt a szennyvízberuházás­ra fordítottuk, de már pályáz­tunk az óvoda felújítására és a falugondnoki autó cseréjére. A falugondnokságnak ezen a kis településen kiemelten fontos szerepe van. S ha lenne ötmilli- árd forintunk, azt munkahely te­remtésére fordítanánk. Nehéz lenne, mert olyan munkahelye­ket kellene teremteni, amit a ro­ma lakosság is föl tudna vállalni. Valami ősi mesterségben kelle­ne gondolni. nagy György pol­gármester a lé­nyeggel kezdi: Évente 60 millió forint körül van a költségvetésük, s az nagyon jó, ha az „önhikin” nyernek. Most sze­rencséjük volt, hárommillión felül nyertek, s'ez sokat segített, jól zárult az egymilliárdos szennyvízberuházás, vannak még gondok, de minden rend­ben lesz. A megélhetőségük színvonalát mutatja, hogy neki főállásban el kellett menni a Vo­lánhoz autóbusz-vezetőnek, mert a költségvetésük nem bírt el egy főállású polgármestert. Volt egy jó megoldás korábban, amit az összeférhetetlenségi tör­vény megszüntetett. Korábban főállású falugondnok és tiszte­letdíjas polgármester volt. Sze­rinte az ilyen kis településeken ez lenne a legjobb megoldás. Most nagyon nehéz a helyzete, a volánnál is helyt kell állni, a hi­vatalban, meg otthon is kellene a férfierő. Amikor a Volánhoz ke­rült a felesége fényképet kért tő­le, hogy néha otthon is lássák. A falu lakosságának 40 száza­léka roma, s az a baj, hogy isko­lai végzettségük alig van, elhe­lyezkedni nem tudnak. Fő mun­káltató az önkormányzat. - Be szoktam osztani őket, hogy min­denki valamennyi pénzhez jus­son. A roma gyerekek iskolai problémái a szülői házban gyö­kereznek. Amikor a gyerek az iskolából hazamegy a szülők szabadjára engedik. Azt tartják, hogy az iskola tanítsa meg min­denre. Hagyományok igazából nincsenek a faluban. Igaz, két éve gondoltak egyet és a faluból elszármazott földijük, Bózvári Jó­zsef ötletét megvalósítva meg­rendezték az első Kőlevesfeszti- vált. Ez oly annyira sikeres volt, hogy most már a harmadik fesz­tiválra készülnek. Az első óta szeptember első szombatja a Kő- levesfesztivál ünnepe. A polgár- mester hittel vallja, hogy ezen a napon nem az a lényeg, hogy nyolcvan-, vagy százhúszezer fo­rintos előadókat hallgassanak. Itt az együttlét, a találkozás a fontos. Összejönnek a baráti kö­rök, főznek, iszogatnak, beszél­getnek. Jellegzetes ételeik nin­csenek, csupán a molnárkalács maradt meg a fesztiválnak. Több száz darabot sütnek és a résztve­vők kapnak belőle. Ezt a kalá­csot „Kőleves” feliratú vassal sü­tik, melyet a polgármester vésett ki saját kezűleg. A fesztiválon mindenki pontoz mindenkit, s csak fődíj van, meg vigaszdíj. Ilyen feliratú molnárkalácssütőt, meg emblémás serleget kapnak az érdekeltek. Nem a versengés a cél, hanem a szórakozás, az összekovácsolódás. A gyerekek is különféle játékokon vehetnek részt, de volt már itt a szponzor jóvoltából kaszkadőrbemutató, sárkányrepülés is. Az első alka­lommal százhúszan, másodszor­ra már 6-700-an voltak. Most ezernél is több résztvevőre szá­mítanak... A kis falu nagy ünnepe minden év szeptemberének első szombatján a kőlevesfőző-fesztivál Horváth Endre harminc évig dolgozott Salgótarjánban az acélgyárban. Amikor elküldték személy- és vagyon­őri tanfolyamot végzett és így „keresett kenyeret”. A fe­lesége betegsége azonban közbeszólt Öt gyerekük van, hárman már önállóak, ketten érettségire készülnek. A roma férfi először szószólóként vette vállára sorstársai gondjait nyolc éve pedig már a kisebbségi önkormány­zat elnöke. Szeretné jobban összetartani a „véreit”. Segélyt nem tudnak adni, az évi hétszázezer forintos támogatásból nem telik mindenkinek. Az a baj, hogy a falu távol van a várostól, helyben pedig nincs munka. A települési önkormányzattal, a polgármesterrel jó a kapcsolatuk. Azt mondja, ha sok pénze lenne, a legnagyobb részét munkahely-teremtés­re fordítaná. Fel kellene eleveníteni az ősi szakmát, a vályogvet ést és lehetne kosarat is fonni, de a cigány fiatalok már szégyellik eze­ket Úgy látja nem jó irányba fejlődik a cigányság. A munkanélküliség tönkretette a roma családokat sótér Vilmos a jelenlegi választási ciklusban lett alpol­gármester. Eredetileg kőműves, de egészségi okok miatt szakmát kellett váltania és növénytermesztő technikus­nak tanult A helyi tsz-ben dolgozott 1990-ig, amikor rok­kantnyugdíjas lett Két fia közül az egyik hivatásos ha­tárőr, a másik villamosmérnöknek tanul. Mióta a polgár- mester nem főállásban végzi a munkáját, neki sokkal több a feladata. A falu szomorú helyzetben van, pedig minden nélkü­lözhető dologról lemondtak már a hivatalban, fél évig a tiszteletdíjukat sem vették fel, hogy enyhítsék a gondokat A település közművei elké­szültek, kábeltévé pedig azért nincs, mert sokan nem tudták vállalni a bekötés anyagi terheit Büszkeséggel tölti el, hogy a szomszédos falvak közül a lakosság számához viszonyítva itt a legtöbb a diplomás. Egy pro­fesszoruk is van Angliában, aki rendszeresen hazalátogat Neki a fia­talság a szívügye, de úgy látja, hogy a fiatalok el vannak hanyagolva. fülöp JÁNOS autószerelőnek tanult, az akkori AKÖV-nél helyezkedett el. A katonaéveket követően visszatért a céghez majd hazahívták a tsz-be. A szövetkezet megszű­nése után véglegesen a közlekedési pályát választotta, visszament a Volánhoz, ahol kitartott a nyugdíjazásáig. Mint mondja, Pogonyból valamikor több autóbusz vitte az embereket a salgótarjáni gyárakba, most viszont csök­kentik a járatokat, ami érthető. Két gyereke közül az egyik egyetemre jár, a másik Salgótarjánban él. Szép helyen fekszik a falu, de lassan sor­vadnak. Elvitték a postát, s még a mostani szolgáltatást is szűkíteni akar­ják. A gyönyörű környezet, a jó levegő aranyat ér, de nem érlel hasznot, az idegenforgalmat nem tudják kiépíteni, a hiányzó anyagiak miatt. A közbiztonság is lehetne jobb. Az óvodába már többször is betörtek, kör- zetes rendőrük pedig „csak volt”, most várják, hogy legyen újabb. Ha lenne néhány milliárd forintja a falu csinosítására fordítaná, és rendbe hozatná az ide vezető utat fülöp Endre villanyszerelőként a bányában dolgozott, s közben technikusi képesítést szerzett. Itthon már csak ketten vannak feleségével, lányuk a fővárosban lakik, két unokájuk van. Régóta részt vesz a közéletben, hiszen va­lamikor már dolgozott a Hazafias Népfrontban. A rend­szerváltás után alpolgármesterként dolgozott, majd két éven át az elhunyt polgármester helyett ő viselte a tiszt­séget Szívvel teszi a dolgát Sajnos nincs munkalehetőség, s az embe­rek alulképzettek, de vannak olyanok is, akik nem is sietnek elhelyez­kedni. Úgy érzi, hogy országosan elrontottak valamit, mert a szülő a gye­rekből él. Elöregszik a falu és ennek oka, hogy a nehéz munkáséletet megélt szülők igyekeztek a gyerekeket megóvni ettől a nehéz sorstól. Városokba költöztek, ahol sokkal könnyebben meg tudnak élni. Az ön- kormányzat csak az államtól kapott pénzből tud szerény támogatást nyújtani. A korábbi években több volt a pénz, de most már a működés­re sem jut elegendő. Szerencsére az időseket még tudják étkeztetni, s helybe szállítják nekik az ételt köbölné nagy Zsuzsanna hat évig a helyi polgármeste­ri hivatalban dolgozott. Kislánya hétéves, a kisfia kettő. Nagy gondja, hogy mi lesz, ha letelik a gyes, mert szeret­ne helyben elhelyezkedni. A férje autóbusz-vezető és vál­lalkozó, erdőműveléssel, fakitermeléssel foglalkozik. A gyerekei éppen úgy motiválják, akárcsak az idősek. Vé­leménye szerint nagyon fontos lenne egy szociális otthon, mivel a bejárós otthon megszűnt. Helyette működik a házi segítségnyúj­tás, a szociális gondozó házhoz viszi az ebédet A ceredi szociális ott­honba sok a jelentkező és éveket kell várni, hogy valaki bejusson. A ré­gi otthont fel lehetne újítani, ehhez azonban pályázati pénz kellene. Ed­dig az önrész hiánya és a szennyvízberuházás miatt nem tudtak pályáz­ni erre. Szeretnék kialakítani a házi segítségnyújtást a térségben, ezért ösztönzi az embereket ilyen tanfolyam elvégzésére. Mindezek mellett fontosnak tartja, hogy az alig kéttucatnyi óvodásnak javítani kellene a körülményein. sótér miklós gépipari technikumot végzett, majd kato­na lett Rétságon. A civil életben szinte csak egy munka­helye volt a Ceredvölgye Tsz-nél. Szomorúan mondja, hogy egyedül maradt, mert a szeretetben eltöltött har­minckét éves házasság után a felesége nemrégiben meg­halt A fia Salgótarjánban él, s két szép unokája van. A kábeltévén és a patakok árkolásán kívül a faluban min­den megvan, előbbit azonban az idősek nem tudják megfizetni. Ő leg­inkább a szervezéssel szeret foglalkozni, akkor van elemében, ha vala­milyen munkára mozgósítani kell az embereket De nemcsak szervez, tevékeny részese is a feladatoknak, igaz, manapság nehéz az emberek­kel szót érteni. A helybeliek szorgos, nyugodt, vallásos emberek. Kato­likusok, a három településnek egy papja van, ami megintcsak az anya­giak miatt van így. A legnagyobb gondot a munkanélküliségben látja. A nagy gyárakba már nem járnak az autóbuszok. A helyi üdítőüzem automatizált és kevés emberrel dolgozik. Az is baj, hogy a Salgótarján­ba vezető út állapota siralmas.

Next

/
Oldalképek
Tartalom