Nógrád Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 203-228. szám)

2005-09-23 / 222. szám

2005. SZEPTEMBER 23., PENTEK PF. 9 6 15- SPORTTUKOR A Hírlap postájából APf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Életmentő orvosok dicsérete Ezúton szeretnék köszönetét mondani a Szent Lázár Megyei Kórház stroke osztályon dolgozó dr. Horváth főorvos úr és dr. Eiller főorvos asszony fá­radságot nem kímélő lelkiismeretes munkájáért. Amíg ott feküdtem, maximális segítséget kaptam és a többi betegtársam is. Még a 89 éves Marika nénit, aki már közel állt a halálhoz, képesek vol­tak visszahozni az életbe! A vezetéshez hasonló­an a nővérkék is minden tőlük telhetőt megtettek a megromlott egészségi állapotú emberekért. Ami még figyelmet érdemel, hogy hálapénzt nem fo­gadtak el! Hálás köszönettel: Hajdú Antalné Rákóczibánya, Kertész u. 9. Nyílt levél- az irodavezető-helyetteshez, négy család nevében Tisztelt Lantos László Úr! Hogy az Olvasó számára világos és érthető legyen felháborodá­som - melyet lakótársaim is osz­tanak -, vissza kell mennem az időben. Huszonkét évvel ezelőtt a Kemerovo krt. (azóta Fáy krt.) 2-4-6-6/a számú sorház négy családjának tagjai bokáig érő sárban jártak-keltek az otthonuk és a munkahely között a főútról leágazó bekötőút százhúsz méte­res szakaszán. Ekkor úgy döntöt­tünk, hogy ezt a bekötőutat kő­zúzalékkal és folyékony szurok­kal feltöltjük, magyarán: saját erőből rendbe tesszük. Akkor még nem volt az utcában sem közvilágítás, sem út, sem parko­lási lehetőség, sem védőkorlát. Nem tudtuk elviselni a gazdát­lanságot, s közös erővel, jó gaz­da módjára magunk cseleked­tünk. Sok minden történt az eltelt jó két és fél évtized alatt. Aki nem akarta persze, az nem vette ész­re. Többek között 1985-ben kap­tam építési engedélyt egy üzlet megépítésére úgy, hogy vállal­nom kellett az akkor még műkö­dő játszótér korláttal való körbe­kerítését, egy felvezető betonlép­cső megépítését, valamint a fű rendszeres kaszálását 1990-ben kft.-t üzemeltettem nyolc fővel. Az üzletet 1998 decemberében lakossági bejelentésre bezárat­ták velem. Az autók zaja zavar­ja a lakók nyugalmát - hangzott a bírósági végzés. így maradt ke­nyér nélkül nyolc ember. Előző­leg persze próbáltam én eleget tenni a lakók kérésének, és az üzlethez vezető utat lezárattam egy sorompóval, arra gondolva, hogy a Sörpatika vendégei így nem fogják zavarni a köznyugal­mat. Végül aztán ez is baj lett. Úgy jártam, mint a viccbeli nyu­szi, akit akkor is felpofoznak, ha van sapka a fején, és akkor is, ha nincs. E bevezető után kívánok rea­gálni a salgótarjáni polgármeste­ri hivatal városfejlesztési és üze­meltetési irodájának 2005. szep­tember 9-én kelt és szeptember 14-én kézhez kapott felszólításá­ra. Idézek a levélből: „...az enge­dély nélkül elzárt önkormányza­ti kiszolgáló utat az eredeti álla­potnak megfelelően a levelem kézhezvételét követően köteles azonnal helyreállítani.” S e pontnál érdemes felidéz­nem, hogyan is épült meg ez a százhúsz méteres bekötőút. A költségekhez hozzájárultunk va­lamennyien, akik a már említett sorházban lakunk. Eisler Ferenc önkormányzati közös képviselő úr közbenjárására egymillió fo­rintért aszfaltozták le az utat, s a költségekből a négy család há­romszázezer forintot vállalt ma­gára, százezret a képviselő úr adott, míg a maradék hányadot a városháza állta. Azon frissiben kértük Eisler urat, tegye lehető­vé számunkra az út és a parkoló KRESZ-táblával való lezárását. Ő kérésünket teljesítette, miután beszélt Lantos László úrral, aki engedélyezte a behajtani tilos tábla elhelyezését. Ez az útsza­kasz a tiétek, ti takarítjátok és ti tartjátok rendben - mondta a képviselő úr, amikor a KRESZ- táblát magával hozta. Ezért az­tán igencsak meglepett, amikor szeptember 14-én a közterület felügyelőség vezetőjével felke­restem Lantos urat, aki kerek pe­rec közölte: ilyen tábla engedé­lyezéséről ő nem tud, tehát azt le kell bontani. Komolyan gondol­ja? - kérdeztem tőle. S további kérdéseket fogalmaztam meg: most akkor hordjam vissza a parkoló számára kihordott föl­det; bontsam le a játszótér sza­lagkorlátját és betonlépcsőjét; ne takarítsuk az utat a szeméttől, hótól, ne kaszáljuk az árok men­ti füvet? A százhúsz méteres út­szakasz csak addig szerepelt magánútként, amíg építési költ­ségeinek egy részét ránk nem terhelték? S mihelyt megfizettük a kívánt összeget, azonnal ön- kormányzati kiszolgáló úttá mi­nősítették? Kértem Lantos urat, jöjjön ki a helyszínre alaposab­ban tájékozódni. Elhárította a ké­rést, hangoztatván: van a terü­letről térkép és fénykép is. Nem értem. Olyan, mintha nem lenne célszerű elhagyni az íróasztalt, legalábbis neki, mert attól lehet tartani, hogy közben valaki más ül le mellé. S eszembe jutottak azok az okos királyok, akik nem restelltek a nép közé vegyülni, otthagyva a trónt és kastélyt, hogy világosabban lássanak és minél igazságosabb döntést hoz­zanak. Vannak, akik görcsösen markolják az íróasztalukat, ítél­keznek, és önelégülten várják, hogy az állampolgár úgy táncol­jon, ahogy ők fütyülnek neki. A felszólításnak megfelelően lebontottuk a sorompót, a KRESZ-táblát. Most a városfej­lesztési és üzemeltetési irodán a sor. Nagy tisztelettel kérem, gondoskodjanak a szóban forgó utca rendben tartásáról, rend­szeres tisztításáról, télen sózá­sáról, csúszásmentesítéséről. Véletlenül se találják ki, hogy ez magánút és a kezelése nem az iroda, illetve a megfelelő köz­üzem feladata. Mi a tanulsága a történetünk­nek? Az, hogy a hivatal(nok)nak mindig igaza van. Hogy a hivatal(nok) tetszés - azaz érde­kei - szerint vezettetheti meg az embereket, mint bennünket is, akik készek voltunk értelmesen cselekedni. Tisztelettel kérem Önöket, mostantól legyen vége a megve- zettetésnek. ■ Müller László Salgótarján, Fáy krt. 6/a és lakótársai A szemlélődés Történhet külső vagy belső szemmel. Mindkét választás lát­tat valamit, amire azt mondjuk: van. Bent biztosan és kívül is? Ami van, azt agyunk érzékeli, érzékszerveink felfogják vagy el­érhetővé teszik. Számunkra. Ma azt mondom van, holnap azt, hogy nincs ugyanarra a do­logra. Változom és ez bennem alakítja, miként lássak. Ami be­lül zajlik, azt mutatom kifelé, vagy azért nem vagyok őszinte, hogy takargassam a megoldat­lan feladataimat. Ha sikerül a belső rend megteremtése, már nem kell mutatni kifelé - mást, a valóságtól eltérőt - mert elér­tem önvalómat és „ő” cselekszik vagy nem. Tudom, hogy ilyen vagyok most és megteremtem kéréseim­mel, cselekedeteimmel az új énemet. Ezután csak figyelek, már nem akarom megváltoztat­ni minduntalan a történéseket, csupán szemlélem őket. Teljesen mindegy, hogy jónak vagy rossz­nak gondolom azokat - vannak. Körülöttem és bennem. Belső­met magam teremtem, s a kör­nyezetemet is teremthetem. Végül hallgatok és figyelek, s közben csak annyit gondolok: ez -van. ■ G. Szabó Péter Elérte a célját a verseny ERŐEMELÉS Börtön Kupa 2005, Balassagyarmat A Vitalitás SE erőemelő szak­osztályának tagjai a korábbi évekhez hasonlóan idén is ellá­togattak a Balassagyarmati Fegyház és Börtönbe azzal a cél­lal, hogy az intézet lakói köré­ben népszerűsítsék a sportágat, s megmérettessék egymás kö­zött a fogva tartottakat. A mosta­ni rendezvény annyiban tért el a korábbi években megszokottól, hogy idén a fekvenyomáson túl a felhúzás is bekerült a gyakor­latok közé, valamint az egyéni verseny helyett az intézet emele­tei közötti csapatverseny került lebonyolításra. Az ötemeletes épületből hat-hat fő képviselte az egyes szinteket, akik közül Nyáron is hárman fekvenyomásban, hár­man pedig felhúzásban indul­tak. A megmérettetést lázas ké­szülődés előzte meg az elitéltek részéről, hiszen a legerősebbek komoly tekintélyt tudnak sze­rezni fogva tartott társaik között. Sajnos az esős idő miatt az in­tézet udvara helyett az étkezde szolgált a verseny helyszínéül. A megnyitón Honti Attila szak­osztályvezető köszöntötte azo­kat, akik vállalták a részvételt, ismertette a szabályokat, vala­mint a verseny menetét. Az erő­próba vége különösen izgalmas­ra sikeredett, mivel felhúzásban holtverseny alakult ki az első he­lyen, s az érintett csapatok ver­senyzői negyedik fogással dön­tötték el a végső győztes kilétét. Az eredményhirdetés során ajándékot vehetett át a legered­ményesebb fekvenyomó, illetve felhúzó, valamint elismerést ka­pott a legerősebb fekvenyomó, illetve felhúzó csapat is. Az ösz- szetett csapatversenyt az ötödik emelet versenyzői nyerték. Ér­dekesség, hogy a versenyről fel­vételt készített a TV2 csatorna, melynek anyagát a Napló című műsorban tekinthetik meg az érdeklődők. A nagy sikerre va­ló tekintettel az intézet vezeté­se jövőre is számít az erőeme­lőkre a bajnokság megrendezé­se terén. korcsolyázhattak autósport Szamse Kupa mini tereprali, Szuha Az első futamban még ilyen pályaviszonyok mellett száguldozhattak a résztvevők a Szuharingen A vészjósló sötét fellegek és a kiábrándító időjárás-előrejelzés ellenére is 23 volánbűvész adta le jelentkezését a Szamse Kupa versenysorozat idei negyedik próbatételén a „Szuharingen”. Igaz a várva várt díszvendégek­nek, a Rali-Túra sorozatban vi­tézkedő Simák-Apkó párosnak nem lett kész az autója, de hát a technikai sportok már csak ilye­nek. Szerencsére egyéb műsza­ki malőr nem jött közbe senki­nek sem, azok körül, akik kipró­bálták tehetségüket és járgányu­kat az 1,2 kilométeres földes „körúton”, mely csak a második futamra vált korcsolyapályává, amikor már az égiek is támad­tak. Ennek ellenére a többség úgy döntött, hogy ilyen talajon is vállalja a kihívást, sőt jó „buli­nak” tartja a második menetet. Egyedül a G4-es kategóriának hirdettek egy teljesített futam alapján végeredményt, mely az alábbiak szerint alakult. G1 ketegória: 1. Jakab Roland (Bodony) Trabant 5:48,15 perc, 2. Takács János Párád (Trabant) 5:56,09,3. Holló Zsolt (Párád) Tra­bant 6:21,51. G2: 1. Molnár Alex (Mátramindszent) Ford Fiesta, 5:39,98,2. Balogh Viktor (Bátony- terenye) Peugeot 205, 5:58,03, 3. Kerepesi József (Szuha) Mitsubisi Colt 6:20,50. G3:1. Gácsi Andrea (Salgótarján) VW Golf, 5:58,82,2. Kerepesi Ádám (Szuha) Mitsubi­shi Colt 7:56,53. G4 (egy futam alapján): 1. Hay Norbert (Parád- sasvár) WV Golf 2:11,78, 2. Mikuska Viktor (Parádsasvár) VW Golf, 2:12,77, 3. Horvát Zol­tán (Parádsasvár) BMW, 2:26,59. G5:1. Medve Sándor (Szuha) épí­tett, 8:12,00. G6:1. Szomszéd Gá­bor (Dorogháza) Mazda 323, 7:20,50. Junior 1. Kerepesi Ádám (Szuha) Mitsubishi Colt, 7:56,53, 2. Zsélyi Zsolt (Pásztó) Lada 9:00,37, 3. Kolozsvári Donát (Recsk) Lada 11:12,13. Nők: 1. Gácsi Andrea (Salgótarján) VW Golf, 5:58,82. Lada Kupa: 1. Zsélyi Zsolt (Pásztó) 9:00,37,2. Stork At­tila (Párád) 9:54,25. Abszolút 1. Molnár Alex (Mátramindszent) Ford Fiesta 5:39,98, 2. Jakab Ro­land (Bodony) Trabant, 5:48,15,3. Takács János (Párád) Trabant, 5:56,09. ■ (satis) Futással is bekapcsolódtak A Szécsényi Amatőr Futók Társasága „30 óra, 300 kilomé­ter” címmel rendezett emlékfu­tással kapcsolódott a szécsényi országgyűlés 300. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi sorozathoz. A futók a sportpá­lyán és a ligetben kijelölt 1 kilo­méteres körön futottak. Az el­múlt szombaton 9 óra előtt Borenszki Ervin, a Nógrád Me­gyei Közgyűlés elnökhelyettese köszöntötte a futókat, szervező­ket, rendezőket. A több mint 30 futóval, szervezőkkel és rende­zőkkel ő is lefutotta a 0. kört, ami nem számított bele a 300 kilo­méterbe. Szécsényből a SZAFT tagjain kívül sokan rajthoz álltak. Vol­tak, akik családostul futottak, de számos futó érkezett megyénk más településéről, a szlovákiai Nagykürtösről. A kitűzött célt már szombaton délutánra elér­ték, ekkor a futók összesített tel­jesítménye 300 kilométer volt. Természetesen a futógála folyta­tódott. Este és éjszaka fáklyák vi­lágították meg a pályát. A balas­sagyarmati Tresó Gábor, aki egy­maga 100 kilométert futott, s ez­zel ő teljesítette a leghosszabb tá­vot. Felülmúlta a szervezők min­den elképzelését, hogy a gálán 160-an, 1309 küométert teljesí­tettek. A SZAFT vezetősége meg­hívta Gyurcsány Ferenc minisz­terelnököt is, aki levélben kö­szöntötte a rendezvényt, azt írta, időbeosztása rendkívül szoros, ezért a legnagyobb sajnálatára sem tud a meghívásnak eleget tenni, sok siker kívánt a szerve­zőknek, a futóknak. A 300. évfor­duló alkalmából, a SZAFT mun­káját 300 ezer forinttal támogat­ja. A rendezvényen többen lefu­tották a maratoni távot. A legidő­sebb férfi induló, a 77 éves Hor­váth János, míg a hölgyeknél Len­csés Éva (Nagyoroszi) volt. A va­sárnap, a futás befejezésével dr. Serfőzné dr. Fábián Erzsébet pol­gármester asszony köszöntötte a futókat, s megköszönte a rende­zők, szervezők munkáját, s a le­geknek emléktárgyat adott át. Balázs Ágnes, az egyesület el­nöke, aki a fél maratoni távot tel­jesítette, a következőket mond­ta: „ Úgy érzem egyesületük méltó módon járult hozzá a 300. évfor­dulóhoz, jó hírverést csináltunk a futásnak. ” Schneiderné Dinea Emese a Balassagyarmati Vitalitás SE edzője a vendégek nevében fo­galmazta meg véleményét: „Pél­daértékű, remek sporteseményen vehettünk részt”. ■ Szenográdi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom