Nógrád Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 203-228. szám)

2005-09-13 / 212. szám (213. szám)

2005. SZEPTEMBER 13.. KEDD 3 BÁTONYTERENYEI NAPLÓ Testvérek közös kiállítása Bátonyterenyén a Kastélyker­ti Művelődési Ház és Könyvtár kis kiállítójában legközelebb Szernecz Szilárd és testvére Szernecz Zoltán kiállítására ke­rül sor. Szilárd, aki Kisterenyén él szüleivel, már többször, több helyen bemutatkozott érdekes pasztelljeivel. Részt vett vala­mennyi nyári tárlaton Bátonyterenyén, az ifjú - helyi - amatőr alkotók műveit bemuta­tó kiállításon, majd Füleken, Pásztón, Gödöllőn, Keszthelyen láthatták alkotásait. Az idősebb testvér: Zoltán jelenleg Aszódon él, a salgótarjáni szakmunkás- képző intézetben szerzett épü­letasztalos-szakmáját mintegy továbbfejlesztve foglalkozik egy­re intenzívebben az intarziaké­szítéssel. Alkotásait már bemu­tatta Kalocsán, Aszódon, Veszp­rémben, rendszeres résztvevője ő is a helyi kiállításoknak. Az Iparművészeti Múzeumban ipar- és népművészekből álló zsűri által elfogatott művei ke­rültek kiállításra az elmúlt év­ben. Portrék, nonfiguratív min­ták szerepelnek témái között, de készített saját részre különféle bútordarabokat, használati tár­gyakat is. Tervei között a keresz­tény vallással kapcsolatos témák feldolgozása, s magyar történel­mi személyiségek megörökítése szerepel. A kiállítás október 5-én nyílik. „Együtt az egészségért!” A bátonyterenyei Ady Endre Városi Közművelődési Köz­pontban és Könyvtárban működő ifjúsági klub prevenci­ós programot tett közzé a fenti címmel. A szeptemberben induló, három részből álló programsorozat abból a felis­merésből indul ki, hogy manapság egészségesnek ma­radni szinte kihívás, s szembesülés akaratunkkal. Az egészséget könnyebb, s olcsóbb megtartani, mint vissza­szerezni! Ezért szokásaink megváltoztatásával, az egész­séges táplálkozás követésével talán sikerül hozzájárulni szemléletünk, (s gyakorlatunk) kedvező változásához. Konkrét célként fogalmazták meg a szervezők az itt élő lakosság egészségi állapotának felmérését. A programsorozat első részé­ben pályázatkiírásra kerül sor, három életkori kategóriában (13-14,15-16,17-18 évesek kö­rében), négy témakörben: egészséges életmód helye, sze­repe mindennapjainkban; egészségmegőrzési technikák a XXL században; vélemények az egészségmegőrző reklámokról; összefüggések keresése a káros szenvedélyek és a stressz kö­zött. A kisdolgozatok terjedel­me 3-5 oldal, lehet szigorú-ko­moly, vagy humoros-ötletes- életvidám. A bírálóbizottságban védőnők, magyar szakos taná­rok foglalnak helyet. Végső pos­tára adási határidő szeptember 28., (személyesen: szeptember 30. péntek 14 óráig, a városi közművelődési könyvtárban - Molnár Sándor út 1-3.). A programsorozat második részében kiállítás megrendezé­sére kerül sor „Dohányozz egy napig...!” címmel. Kialakított fülkékben a dohányzó egy nap­ját kell bemutatni, a reggeli éb­redéstől a lefekvésig, saját ötle­tek alapján, hang- és fényhatá­sok, segítségével. A programsorozat harmadik részében „Buli a parkban!” mottóval egy esti sportprog­ram lebonyolítására kerül sor. Sportrendezvények, ügyességi versenyek, felvilágosító elő­adások, kötetlen beszélgetések egészségügyi szakemberekkel, szerepelnek az elképzelések között. Ekkor kerül sor a díjak átadására is, (könyvek, CD-k, fitnesz és uszodabérlet, tábo­rozási lehetőség, reformétkezé­si csomag stb., amit a civil szervezetek biztosítanak.) A sportrendezvény helyszíne a tanuszoda lesz. Egyének, csoportok egyaránt jelentkezhetnek vetélkedni, s a rendezvénysorozatot előkészí­teni, szervezni. Az iskolák fali­újságjain, s egyéb tájékoztatási lehetőségek útján folyamatosan jelentkeznek információval a szervezők. Őrizetbe vették a gyanúsítottat Bátonyterenyén a közelmúlt­ban több lakótelepi lakó életét megkeserítette az, hogy szinte napi rendszerességgel isme­retlen tettes lakatlefeszítéssel jutott be a házak pincéibe, ahonnan élelmiszert, kerék­párt, horgászfelszerelést és egyéb használati tárgyakat tu­lajdonított el. A napokban őrizetbe vették a feltételezett elkövetőt, jelen­leg folyamatban van a begyűj­tött bizonyítékok és a vallomá­sok összevetése. Javuló közlekedési lehetőségek Megépül az összekötő út első üteme A maconkai víztározó megközelíthetőségét is javíthatja az összekötő út Sikeresnek bizonyult a Bátonyterenyét és Dorogházát összekötő út első ütemének kiépítésére, az Észak-ma­gyarországi Regionális Fejlesztési Tanácshoz benyúj­tott pályázat. A fejlesztés megvalósítására 35,2 millió forintot nyert a város önkormányzata. A tervezett be­ruházás összköltsége 39 millió forintot tesz ki. Bátonyterenye-Dorogháza. a ter vezett fejlesztés tehát a Bá­tonyterenye-Dorogháza kistér­ségen belüli összekötő út kiépí­tésének első ütemére vonatko­zik. Az említett útszakasz jelen­leg földút, amely a város keleti részétől - országos közúti csat­lakozási helytől - halad a köz­ségig. Az első ütemet ennek nyomvonalát követve alakítják ki 1100 m hosszan. A maconkai tó melletti szakasz teljesen ki­épül. Az út folytatására, befeje­zésére Bátonyterenye önkor­mányzata további pályázati le­hetőségeket keres.- A meglévő külterületi földút átépítésével jelentős mértékben javul a kistérségen belüli közle­kedési kapcsolat, alternatív meg­közelítési lehetőséget biztosít Dorogháza és a környezetében lé­vő három település - Nemű, Mát- ramindszent és Szuha - lakossá­ga számára. A kistérség tervezett úton történő megközelítése hoz­zájárul az eddig egyedüli elérhe­tőséget biztosító 23. számú főútvo­nal forgalmának csökkentéséhez, s ezzel növeli a közlekedés bizton­ságát - fejtette ki Vanya Gábor, Bátonyterenye polgármestere.- Nem elhanyagolható az sem, hogy a fejlesztés elősegíti egy je­lentős idegenforgalmi objektum régión belüli elérhetőségét is, hi­szen a maconkai víztározó Nóg- rád megye legnagyobb felületű állóvize mára országos hírnevet szerzett a horgászturizmus terén. A földút város felőli területe je­lenleg külterület, de Bátonyte­renye rendezési tervében 2004. óta szabadidő- és sportcélú beépí­tési területként szerepel. A beru­házás megvalósítására kiírt köz- beszerzési eljárást a bátonytere­nyei székhelyű Mineco Kft. nyer­te, így ez a cég végzi majd a kivi­telezést. A munkaterület átadása az elmúlt hét péntekén már meg­történt. „A szülőföldtől elismerést kapni semmi mással nem pótolható”- Vallja dr. Sándor László közgazdász, az Országos Közmunkatanács elnöke, akit Bátonyterenye díszpolgárává választottak a közelmúltban- Gyermekéveim és az iskolai tanul­mányok első szakasza Kisterenyéhez kö­tődnek. Itt építettünk a hatvanas évek elején családi házat, innen jártam közép­iskolába Salgótarjánba, itt lakik jelenleg is az édesanyám. Ha egyszerűen fogal­mazok, azt mondom: ide köt minden. Az átélt élmények emlékei ma is előttem vannak. Igazi gondtalan gyermekkorom volt. Ahogy nagyobbacska lettem azt is láttam, hogy milyen nehéz munkát vé­geznek a környezetemben az emberek, milyen nehezen keresik meg a család boldogulásához a jövedelmet. Megértet­tem - amit az ország más részein sehol ilyen jellegzetes módon nem tapasztalni - hogy miért is ilyen erős az összetartás és a szolidaritás érzése a nógrádiak kö­zött, akik nap mint nap együtt dolgoznak és sokszor az életük is egymáson múlik.- Hogyan alakult eddigi pályafutása?- Az általános iskola után következett a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakkö­zépiskola, egy rövid, 11 hónapos katona­ság a Kalocsai 37. Forradalmi Ezredben, majd jött a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem, ahol később doktori cí­met szereztem. Az egyetem után elkezdő­dik a csupa nagybetűs ÉLET. Első mun­kahelyem a tűzhelygyár, majd a megyei pártbizottság, 1988 után pedig a nagy vál­tozás, Budapest és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa majd az Magyar Szak- szervezetek Országos Szövetsége követ­kezik. 2003-tól újabb nagy fordulat: a köz­munkatanács elnöke lettem és életem­ben először állami köztisztségviselő. Köz­ben 1998 és 2002 között belekóstoltam a parlamenti képvise­lőségbe is. Érdekes és fontos feladatokat kaptam, nagyszerű vezetőim és munka­társaim voltak, na­gyon sokat tanulhat­tam tőlük. Csak re­mélni tudom, hogy első számú vezető­ként végzett mun­kámról a mindenkori beosztottjaim is így emlékeznek meg.- Ön jelenleg a közmunkatanács elnö­ke. Ebben a tisztségében tud-e valamit lendíteni Nógrád megye nehéz foglalkoz­tatási helyzetén? Mit tart ezen munkájá­nak legnagyobb szépségének, illetve ne­hézségének?- A közmunkatanácsról tudni kell, hogy egy kvázi tárcaközi bizottságként működik. Döntéseimben senkivel nem lehetek elfogult, annál is inkább, mert szigorú pályáztatási rendszer működik, ahol kizárólag a rászorultság és a pályá­zat minősége a meghatározó. Gyakori konzultációk, az információk időben történő megosztása, egyeztetések, naprakész együttműködés és ötletek adá­sa - ezek lehetnek a segítségnyújtás alap­jai. Sajnos a sanyarú foglalkoztatási hely­zet, a magas munkanélküliség miatt a rá­szorultság eleve előnyt jelent az általunk kiírt pályázatok elnyeréséhez. Segíteni csak annak lehet aki hagyja is. Például egy bátonyterenyei pályázat kapcsán ma­ga a polgármester úr kérte, hogy munka­társaival együtt konzultáljunk a részletes követelményekről. Elsajátították a mes­terséget olyan szinten, hogy néhány hét leforgása után már az igen szigorú uniós követelményeknek is meg tudtak felelni és komoly forrásokra tettek szert Jó érzés, amikor az ember azt látja, hogy reményt vesztett térségekben 10-15 állástalanon segíteni tudunk - ami családtagokkal együtt nem ritkán 50-60 ember sorsának javítását jelenti. A legrosszabb azonban az, amikor a ren­delkezésünkre álló források szűkössége miatt arra érdemes, rászoruló települé­seknek nem tudunk segíteni, s el kell utasítani őket.- Hogyan fogalmazná meg életfilozófi­áját?- Nem tudom, merhetek-e ilyen nagy szavakat használni, talán inkább azt mondanám hitvallásomat fogalmaznám meg. Valószínű, hogy neveltetésem, ta­nulmányaim és megbízatásaim is kiala­kítottak bennem egy olyan igényt, hogy mindenben az embert keressem. Ha két, számomra fontos fogalmat kiemelhetek, akkor az emberközpontúságot és az egyensúlyra törekvést, az empátia ké­pességét említeném.- Ejtene néhány szót a családi körülmé­nyeiről?- Szívesen, hiszen egész életemet vé­gigkísérte a kiegyensúlyozott családi hát­tér. Édesanyám és édesapám példás kap­csolata a nővérem és felém megnyilvánu­ló szeretetük, neveltetésünkben megha­tározó szerepet játszott. Ők alakították ki azt az értékrendet, amelyben mások tisz­telete, megbecsülése központi helyet ka­pott. Édesapám sajnos élete teljében köz­lekedési balesetben elhunyt, édesanyám jelenleg is Bátonyterenyén él. Nővérem nyugdíjas, Salgótarjánban lakik. Mi - feleségemmel és kétlányunkkal- Budapesten élünk, a napokban ünnepel­tük 35. házassági évfordulónkat. Felesé­gem a Pénzügyi és Számviteli Főiskola docense, több mint 30 éve az oktatásnak szentelte életét. Lányaim a szülők szak­máját vitték tovább és ma már önálló éle­tet élnek. Ildikó lányom jelenleg gyes-en van, a vtiág legaranyosabb unokáját ne­veli'és várja a következőt. Andrea a Bu­dapest Banknál dolgozik.- Mit jelent önnek Bátonyterenye?- A személyes kötődésen túl egy dina­mikus fejlődésnek indult várost, amely a jelenleginél jobb sorsra érdemes. Egy olyan várost jelent, amely egészen biztos visszaszerezheti meghatározó súlyát, és képes jobb körülményeket teremteni az itt élők számára. Azért merem ezt ilyen biz­tosan megfogalmazni, mert ismerem az itt élő emberek képességeit, makacs kitar­tását, jobbítási szándékát. Az elmúlt évek során, de különösen az utóbbi három év­ben a hivatalos kapcsolatunk rendszeres és tartalmas. Gyakoriak a találkozások, ahogyan ez barátok között egyébként is szokásos. Ez az én olvasatom. Tüdőm per­sze, hogy létezik a másik oldal olvasata is, amit gyakran hallok: „Régen láttalak, gye­re gyakrabban, mikor jössz legközelebb”. Azt hiszem addig jó, amíg hívnak és igénylik a találkozásokat- S mit jelent önnek, hogy a város dísz­polgárává választották?- Természetesen mindenekelőtt elis­merést, ami nagyon jólesik. Higgyék el, a szülőföldtől elismerést kapni semmi mással nem pótolható, semmi mással össze nem hasonlítható. Olyan ez, mint a nagyapaság. Amíg az ember mások­nál látja, hogy mit is jelent egy unoka, időnként értetlenül nézi. Majd amikor saját maga kerül ilyen helyzetbe, akkor érti meg igazán mit is jelent ez az ő szá­mára. Ami pedig az általam sokat hang­súlyozott egyensúlyt illeti: az ember éle­tének első szakaszában a szülőföldtől csak kap, majd később elkezdődik az adósságok törlesztése. Számomra a díszpolgári cím azt is jelenti, hogy az adósságtörlesztés intenzívebb szaka­szába érkezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom