Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-19 / 193. szám

8 2005. AUGUSZTUS 19., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Házikenyér Hollókőből: a mind« a pajtakerti kemencébő Augusztus 17. jeles nap Hollókőn. Nem csak azért, mert befűtötték a terebélyes kemencét az ófalu látványos peremén: a Pajtakertben sok szem­pár tanúja lehet a kenyérsütés csodájának. Jólesik ízlelgetni a szavakat: még pár óra és sül a kenyér... Az otthon illatát jelentőt, biztonságát adót, a pirosbarna héjú, belül fehéret, foszlóst és finomat. A mindennapit. Augusztusunk - ki tudja miért - úgy intézte, hogy jólesik a befűtött kemence közelében álldogál­va követni a csodateremtés mozzanatait. Elnézem Piroska néni, Urbán Józsejhé és Margitka, Gondos Vilmosáé sürgés-forgását a pajta alatt. S azon gon­dolkodom, a kéznek egykor vajon hány mozdulata hívta világra a kenyeret, míg a búzát betakarta a tápláló föld, a nappal, esővel szövetkezve előédes­gette az aprócska csírát, ami aztán szárba szök­kent, s kibontotta az új búzaszem bölcsőjét, a szép­séges kalászt? Hányszor térültek-fordultak, míg a nap érlelte termést gondosan learatták, marokra szedték, kévébe kötötték, csomóba rakták? Csépel­ték, őrölték, s a lisztet kamrába tették, hogy a gazd- asszony kora hajnalban munkára fogja az őrle­ményt? Elnézem, hogyan simul Piroska néni kezei között a futtatott élesztővel, néhány tört burgonyá­val dúsított tészta, melyet sós langyos vízzel állítot­tak össze, majd rutinosan, jellegzetes mozdulatok­kal alávetettek a dagasztás műveletének. Fateknő- ben, kockás asztalkendő alatt, kemencemelegnél mintegy két orat kelt a ciponakvalo. szakajtókba szaggatták, s egy órát ismét pihentették (ezalatt a lángos sült a kemencében). Mikor eljött az idő, a tűztérben helyet csináltak neki. Margitka szénvo­nóval kihúzta a parázs egy részét, a maradékot csak hátratolta, igazgatta, majd a pemetével - a nedvesített seprőfélével - kicsit meg is tisztogatta a kemence alját. Próba volt az is, mikor a kenyérla­pátra borították a hólyagosra hízott tésztákat, de a massza nem folyt szét és túl kemény sem lett, be­igazolta az asszonyok várakozását, kezük munká­ját, tapasztalatát. Végül rázárták az ajtót a kenyér­formákra, s azok ott szintén mintegy két óra hosz- sza alatt pirosra sültek. Margitka és Piroska néni is kíváncsi volt az eredményre, mert mint mondták, a faluban más­hol már többször is, ebben a kemencében azonban még nem sütöttek kenyeret. így történt a csoda. S ez a két asszonnyal már nem először esett meg. Margitka itt, ma és holnap a remény megtes­tesítője is, hiszen még fiatal, még átadhatja tudo­mányát” a tőle is fiatalabbaknak. Piroska néni pe­dig, aki először tizenhat éves korában dagasztott, szaggatott, rakott a búbos gyomrába kenyértésztát, annak örül, hogy Margitka teheti ezt. Jó érzéssel gondol arra is: vannak, egyre többen vannak, akik odahaza kemencét rakatnak, s csodálattal nézik végig, miként készül Hollókőn a házi kenyér. Ünnepi gondolatok Halász Szabó Imréné Héhalomban született, de ma már a Heves megyei Rózsaszentmártonban él. Ünnepi gondolatait szeretné megosztani kedves olvasóinkkal: „Óh Istenem! Aid igazgatod szerény kis életem, add meg nekem kérlek mindennapi kenyerem. Ha nincs meg a kenyér, szomorúvá válik lelkem, Ezért kérlek, Istenem! Add meg nekem minden­napi kenyerem! Óh Istenem! Te vagy a Világmindenség Istene, add meg kérlek, hogy minden népnek a világban, legyen meg a mindennapi kenyér. Kenyér mellett ott legyen a szeretet, végül add meg kérlek Iste­nem! Mindenütt a világban, végre béke legyen! RÓLUNK SZOL Sor(s)ok - Eredet HA ezt monojuk, A MÚLTRA EMLÉKEZÜNK. Ha régre gondolunk, értékes dolgokat találhatunk. Amiért érdemes visszagondolni, bizonyosan értéket képvisel. Egy vagy több ember számára. Ha sokan gondoljuk, akkor lehet híres, netán hírhedt. Úov A JÓ, MINT A ROSSZ DOLGOK IS ÉLHETNEK. Nagyon fontos az arányuk. Egy ember régmúltja egy családfa. Sok ember van, nem mind törődik a fájával, de létezik olyan ember, akinek a fá­jával sokan törődnek. Embere megkapja az eredetiség kitüntető fogalmát. Ő értékessé teszi eredetét. LEHET AZONOS DOLGOT ÖREGBÍTENI, VAGY AKÁR A SEMMIBŐL ZSENIALITÁSSAL ELŐHOZÁKODNI. Mind kettő ered valahonnan. Fennmarad és tovább él eredeti állapotában vagy továbbgondolják, esetleg használják. A LÉNYEG, HOGY VALAMI TÖRTÉNT EGY EMBERBEN, AMELY ELŐMOZDÍT VALAMIT MÁS EMBERBEN. Azt mondjuk, tőle ered. Ő az eredő, tőle ered az eredet, s azzal a szóval illetjük, hogy eredeti - eredetét. G. Szabó Péter „Emberekért papként él Középiskolás volt, mikor a vasárnapi miséről kifelé jövet egy ismeretlen asszony így szólította meg: imádkozni fog azért, hogy ő pap legyen. Ministráns korában, gyerek­ként eszébe sem jutott, hogy kövesse az Úr hívó szavát. Varga András, a salgótarjáni főplébánia plébánosa úgy látja, a családi háttérnek és a jó papoknak is fontos sze­repük volt abban, hogy lelkipásztor lett: szülei sohasem küldték, hanem együtt voltak vele a templomban. Tizennégy éves koráig a Sziget­közben élt a családjával, középis­kolába azonban - távközléstech­nikát tanult - Sopronba járt. S ép­pen nemrégiben, Saját hasonló ta­pasztalása kapcsán gondolt arra, mit is érezhették a szülei, mikor búcsút vettek tőle, s lélekben is el kellett engedjék az ország pere­mére, az iskolába, kollégiumba. Útjára bocsátották, s megérke­zett az ismeretlenbe, ahol nem­csak ő várta, hogy elfogadják, ne­ki is el kellett fogadnia az új kör­nyezetet, az addig ismeretlen embereket. Azóta új és új szolgá­lati helyein már jó néhányszor átélte ugyanezt. Nagyra becsüli a kedves, segítő fogadtatást, az em­beri gesztusokat, s hivatása pa­rancsainak teljesítésével viszo­nozza ezeket. Szavai szerint a hivatástudat fo­kozatosan alakult ki nála.- Ministráns koromban eszem­be sem jutott, hogy kövessem az Úr hívó szavát. Aztán Sopronban vasárnapi miséről jövet, egy is­meretlen asszony fordult hozzám, s azt mondta, „imádkozni fogok azért, hogy pap legyél.” Egy év katonáskodás követke­zett Debrecenben, majd elvégez­te a műszaki egyetemet. 1987-re megért benne Isten hívó szava: megkezdte tanulmányait az esz­tergomi szemináriumban. 1992- ben szentelték pappá. Két évig Balassagyarmaton volt káplán, ezután egy évet töltött Érsek­vadkerten, majd Nógrádra he­lyezték, ettől fogva Diósjenőt és Berkenyét is ellátta. Tíz évet töl­tött együtt a három település hí­vő közösségével. Emlékezetes ma­rad számára ez az időszak is, mert, mint szerényen tudatja, együtt - hiszen csak így lehetsé­ges! - értek el eredményeket. - Nem látványos módon, nem látvá­nyos dolgokat, ugyanis a lelkiek mindig csendesek,.azonban meg­határozóak az ember életében. A gyerekekkel, fiatalokkal is si­került jó kapcsolatot kialakítania. Hitre nevelte őket, s ezzel jól meg­fért a közös sportolás: az asztali- tenisz. Varga András atyában e te­kintetben kemény ellenfelet is­mertek meg, sokszor bosszankod­tak azon, hogy nem tudták őt le­győzni... Szívesen gondol a kirándulásaikra, börzsönyi ba­rangolásaikra vagy arra a napra, mikor együtt kapaszkodtak fel a Börzsöny legmagasabb pontjára, a Csóványosra. Ennek folytatása lett, a felnőttek is megóhajtották ezt a - főleg a korosabbak számá­ra - nem csekély erőpróbával fel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom