Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-16 / 190. szám
2 2005. AUGUSZTUS 16., KEDD NÓGRÁD MEGYE Bezárta kapuit a művésztelep Sz. Andrea Cered. Augusztus 14-én került sor az augusztus 3-án megnyílt X. Cered- Salgótarján nemzetközi művésztelep ünnepélyes zárására. Az 1996-ban civil kezdeményezésként elindított, az eltelt kilenc év alatt 16 ország 70 tanult képzőművészének lehetőséget adó alkotótábor koncepciója időközben a művészetek komplexitása irányába mozdult el. A képzőművészek mellett a tervek szerint zenészek, színészek, performensz előadók, irodalmárok, s az elektronikus művészeti műfajok képviselői is bekapcsolódnak az alkotó munkába. Ez az elképzelés hívta életre az Ars tarnatica fesztivált, amely muzsikusok - például a záró rendezvényen szereplő Szakcsi Lakatos Béla - táncosok, fotósok megmutatkozását is lehetővé teszi. Kun Cecíliától, a művésztelep egyik alapítójától, az idén első alkalommal megrendezett párhuzamos programsorozat, az Ars tarnatica fesztivál projektmenedzserétől megtudtuk, hogy tíz szlovák és tíz magyar képzőművész volt vendége a kéthetes fesztiválnak, amelyet a műfaji sokszínűség jellemzett. Grafikák, akvarellek, pasztellképek, linók, rézkarcok, rajzok készültek. Szombaton történt meg az úgynevezett „te- regetés”, amikor is a művészek a Szepesi Béla képzőművész vezette hivatalos zsűri előtt bemutatták alkotásaikat. A művekből szeptember 19-én nyílik kiállítás a Nógrádi Történeti Múzeumban.- Nagy megtiszteltetés az, hogy a tárlatot dr. Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója ajánlja majd az érdeklődők figyelmébe - mondta Kun Cecília, aki arról is beszámolt: a jubiletimi művésztelepen idén két belga textilművész és két svéd szobrász kápráztatta el műveivel az alkotók közösségét. A fesztivál keretében a Phare CBC közös kispro- jekt alap pályázati segítségével 2006 áprilisáig Salgótarjánban, Budapesten, Rimaszombaton és Losoncon kiállításokon mutatják be a telepen készült alkotásokat, amelyekről katalógus is készül. A nagyszabású rendezvénysorozat életre hívója az Ars Longa Művészeti Egyesület és szlovák partnere. Arcok Bátonyterenyéről- Nagy János öröksége Amikor Nagy János Hollókőn 1953-ban befejezte az általános iskolát nehéz idők jártak. Hiába volt a jó bizonyítvány, nem volt lehetősége arra, hogy tovább tanuljon. Édesapja akkor már két éve nem élt. A hat-hét hold föld ami összejött a családnak ahhoz kevés volt, hogy megéljenek belőle. Ahhoz meg sok, hogy mellette valahol az iparban is dolgozzon. Végül mégis elment arra, amerre a munkásjáratok vitték. Egy ideig segédmunkás volt Salgótarjánban az öblösüveggyárban, majd Petőfibányára került. Amikor arra keresem a választ miért ragaszkodott a bányához, hiszen másfelé is vitt út, azt mondja:- Nem is tudom... Valahogy mindig érdekelt a bánya... Talán az apám miatt, aki a háború előtt Kisterenyén volt bányász. Egy karbidlámpát örököltem tőle... meg helytállást, emberi tartást... Petőfíbányán még dolgozott a karbidlámpával. Felvették föld alatti munkára, csillésnek, pedig még nem volt tizenhét éves. A nagybátyja régi bányásznak számított már ott és ő protezsálta. De Nagy János maga is igyekezett. Alig telt el két esztendő és nem csak a segédvájári, de a vájár bizonyítvány is a kezében volt. lói vizsgázott, küldték Tatabányára, ösztöndíjjal tanuljon tovább a bányaipari technikumban. Mire elvégezte az iskolát, Petőfibányát bezárták. Kisterenyén a bányánál Pilinyi István volt akkor az igazgató és még Petőfibányáról ismerte Nagy Jánost Nem csak a nevére emlékezett, a munkájára, igyekezetére is. Felvette, aknászt „csinált” belőle. Jól mentek a dolgok a föld felett is. Családot alapított, kétszobás lakást kapott Nagybátonyban, az épülő bányavárosban. Ám az 1960-as években a dolgok kezdtek rosszra fordulni. Sorra zárták be a környékbeli bányákat, 1968- ban a kisterenyeit is. Nagy János a bányamentésnél dolgozott, ők omlasztották ki Tordast, a Kistere-nyét Mizserfával összekötő alagutat. Ott volt az utolsó ácso- lat kivételéig.- Milyen érzés volt - kérdezem.- Rossz - válaszol. - Olyan, mintha az ember szeme láttára dőlne össze a háza. Csak áll ott és egyre az jár a fejében, hogyan lesz ezek után? Ment oda, ahol még szenet adtak a bányák, Tiribesre, majd Ménkesre, ahol Kaszás József volt az igazgató. Ismerték egymást még Kisterenyéről és hívta magukhoz Nagy Jánost. Gyorsan megtalálta, meg is szerette helyét Nem telt el két-három hónapnál több, elismert műszaki vezető, aknász lett, majd szakvezető főaknász, később körletvezető főaknász. Innen ment nyugállományba is, 1990 szeptember 4-én. Azzal a tudattal, hogy műszaki ismeretei, tapasztalatai nem csak a maga javát szolgálták, talán mások hasznára is váltak. A kerületi bányaműszaki felügyelőségnél az volt a dolga, hogy ellenőrizze a mélyművelésű és a külszíni fejtések műszaki berendezései, az ott dolgozó emberek biztonságát. Hollókőn tizenhárom évig a termelőszövetkezet kőbányájának felelős műszaki vezetője volt Szép Nagy jános: Valahogy mindig érdekelt a bánya szóval, ha kellett szigorral, de szót értett az emberekkel, biztonságuk, védelmük érdekében. Több mint a fél életét a bányánál töltötte. Faggatom mit adott neki a bánya hűségéért?- Nekem mindent - mondja. - Nevet, megbecsülést. A munkámért tisztességes fizetést Családi házat építettem, mint a legtöbb bányász az utcánkban és 1976- ban már jogosítványt szereztem, mert gépkocsit vettem. Igaz, hogy használtat, de később lett új is... Otthona lett a fiaimnak is, akik tanultak, diplomát szereztek. Nem tagadja, mindezért tenni kellett, nem is keveset. De hát a tétlenség soha nem volt „kenyere”. Most is közösséget irányít, elnöke a bányászszakszervezet bátonyterenyei alapszervezetének. Élnek tagok még jó néhány településen, így Mátraverebély- ben, Taron, Hasznoson, Ecsegen, Kozárdon, Csécsén is. Hatszázhetvenen vannak. Úgy mondja, ez a megye legnagyobb bányász-alap- szervezete és talán országosan sem jelentéktelen.- Akik ismernek, azok tudják rólam, mindig szót emeltem az emberekért, ha szükségét láttam, - mondja Nagy János. Majd hozzáteszi - Talán ezért is választottak annakidején a munkaügyi döntőbizottság elnökének, amelyet 1963-64-ben a szakszervezet működtetett. Valahol itt kezdte a szakszervezeti munkát, amely úgy tíz évig tartott. Ülnök volt a megyei munkaügyi döntőbíróságon. Legalább húsz évet számol, amikor szak- szervezeti bizalmi volt és Ménke- sen megválasztották a szakszervezeti bizottság elnökének. A bátonyterenyei alapszervezethez a nyugdíjazása után igazolt át Amikor az előző elnök, Toldi Miklós egészsége megromlott és feT mentését kérte, Nagy Jánost ajánlotta maga helyett. Elfogadták.- Én meg úgy voltam vele, ha élveztem a bányamunka, a szak- szervezeti tagsággal járó előnyöket, ha a három műszak helyett beülhettem az iskolapadba, tanulhattam fizetésért, akkor tartozom ezzel a társaknak - indokolja döntését. Az alapszervezet él, a vezetők és a több mint harminc bizalmi teszi a dolgát A tagdíjból, a pályázaton nyert pénzekből gazdálkodnak. Évente nyolcvan-száz idős embert támogatnak segéllyel. Ebből rendezik az ünnepeiket. A bányásznapot is, amely most más lesz, országossá terebélyesedik a városban. Látogatják betegeiket és temetési segélyt fizetnek az elhunytak után.- Bizony egyre többen mennek el, de jönnek Is hozzánk úgy hu- szonöten-harmincan évente. Az elhunyt férjek helyére beállnak az özvegyek, mert a bányász már csak üyen - mondja. Hangjában némi megindult- ságot érzek. ■ v. G.
