Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-11 / 186. szám

4 PF. 9 6 Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - ai olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Egy fesztivál hangjai Több mint három évtizedes baráti kapcsolat fűz bennünket egy - a me­gye névadó községében - Nógrádon lakó családjához. Az eltelt idő alatt fe­leségemmel, három lányunkkal, veje- inkkel, nyolc unokánkkal sokszor és sok helyütt megfordultunk lelkes hall­gatóként a megyében rendezett kultu­rális eseményeken. Rendszeresen visz- szatérők vagyunk a nemzetközi folk­lórfesztivál rendezvényeire. Az idén sem volt ez másként, bará­taink mellett mi most négyen örven­deztünk a publikum soraiban a bánki víziszínpad többórás, csodálatos műso­rát látva, hallgatva, jóleső elismeréssel nyugtáztuk a megye együtteseinek, csoportjainak szívet melengető, a kö­zönséget magával ragadó teljesítmé­nyét, valamint azt a felemelő érzést, hogy Mexikótól Svédországig sok-sok ország kultúrája tette színesebbé, szín­vonalasabbá a fesztivált. Jottányit sem rövidítve a rendezvény nyújtotta sikerélményünket, legyen szabad a jövőre nézve két megjegyzést tenni. 1. Ez a rendezvény - már jubiláns jellegénél fogva is - megérdemelt vol­na egy hozzáillő, jól érthető műsorköz­lést. 2. Nőtincs, Felsőpetény felől érkezve a tó partján van egy parkoló. Most is legalább nyolcvan személygépkocsi és három busz parkolt ott, hallgatók, részt vevő csoportok jöttek velük. Sajnos a csatorna színpadhoz veze­tő hídja évek óta hiányzik, s nagy ke­rülővel lehet a színpadig eljutni. Ezen túlmenően néhány lámpával nem ár­tana a parkolót megvilágítani, mert az ott uralkodó sötétség este 11 óra táján enyhén szólva riasztó. Meggyőződésünk - s ebben nógrá­di barátaink véleménye is benne van - a Nógrád Megyei Hírlap Szerkesztő­sége, helyben, otthon lévén, mindemel­lett nagyobb kompetenciával rendel­kezvén, mint bárhonnan, vidékről, vagy külföldről érkezők, tud tenni a megoldásért ■ Nagy Imre 2700 Cegléd, Mikes u. 2. Köszönet az életmentésért- a Szent Lázár Megyei Kórház salgótarjáni stroke ideggyógyászatnak! 2005. július 24-én, saját lakásom­ban a délutáni órákban eszmélete­met vesztettem, és összeestem 75 éves koromban. A salgótarjáni men­tőszolgálat beszállított a salgótarjáni kórházba, ahol 24 órán keresztül még eszmélet nélkül feküdtem. A szakorvosok és az illetékes személy­zet megállapította, hogy agyérgör- csöt szenvedtem. Ez alatt megfelelő gyógyellátásban részesültem, mint a karbani ütőérbeni infúzió és gyógy­szeres kezelés. A harmadik nap már magamhoz tértem, tudtam egyedül táplálkozni és járkálni is. A negyedik nap már a táplálkozáson kívül tud­tam beszélni, tornagyakorlatokat vé­gezni és sétálni is. Nyolc nap után már teljesen visszakaptam lelki egyensúlyomat, erőmet, étvágyamat és úgy éreztem visszatérhetek a csa­ládi fészkembe. Mindezekért örök hálával, köszö­nettel tartozom dr. Horváth Ferenc osztályvezető főorvosnak, dr. Tóth Viktória főorvosnak és a részleg min­den tagjának, akik éjjel-nappal, szü­net nélkül, lelkiismeretesen, türel­mesen, odaadóan dolgoztak értem és minden betegért. Az Isten áldja meg a részleg minden tagját és adjon ne­kik szerencsét az életben, erőt, egészséget, mert megmentették az életemet és még sok beutalt betegét. Jó tettükért csak jót várhatnak a jö­vőben a drága, jó Istentől ugyanúgy a mentőszolgálatosok is. Maradok továbbra is tisztelettel és köszönettel a Nógrád Megyei Hírla­pon keresztül. ■ Dr. Veres József Nyugalmazott ügyvéd és közgazdász Salgótarján, 2005. augusztus 5. Orbán mondatai szégyenletesek! Az Európa Kör balassagyarmati ci­vil szerveződés vezetője közleményt juttatott el szerkesztőségünkbe, amely­ben baloldali polgárok határozottan til­takoznak az Orbán Viktor Fidesz-elnök tusnádfürdői beszédében elhangzot­takkal kapcsolatban. Az erdélyi fóru­mon Orbán azt mondta: „Amikor a bal­oldal erre időnként lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemzetére.” Demus Ivánnak, az Európa Kör ve­zetőjének hozzánk eljuttatott közlemé­nye többek között így fogalmaz: „A magyar baloldalnak nagy hagyo­mányai vannak hazánk történelmé­ben. A nemzet egységéhez hozzá tarto­zik, hogy akik vállalják baloldaliságu- kat, kifejezik szimpátiájukat a szociál­demokrata értékek iránt, ne szégye- nítse meg őket senki a hitükben. Orbán Viktor ezt tette, amit határozot­tan visszautasítunk és követeljük a Fi­desz elnökétől, hogy vonja vissza tör­ténelmietlen és szégyenletes állításait Az a parlamenti képviselő, aki évek óta nem vesz részt tevőlegesen a tör­vényalkotó munkában, aki nem telje­síti képviselői feladatait, az ne üzen­gessen a határon túlról, ne bontsa to­vább a nemzet egységét, ne ossza ket­té Magyarországot! Viselkedjen euró­pai polgárként, ami az értékek, hitek, meggyőződések kölcsönös elfogadását jelenti. Orbán Viktor tusnádfürdői monda­taival belegázolt a baloldali érzelmű emberek becsületébe, amire még volt miniszterelnökként sincs jóga! A balassagyarmati Európa Kör munkájában egyaránt részt vesz­nek különböző hittel, értékkel élő polgártársaink, akik hisznek a nemzet egységében, civil munká­jukkal részesei a nemzet felemelke­désének. A bűnbakképzést, a meg­bélyegző, megosztó politizálást, a történelmietlen, egysíkú hangulat- keltést elítéljük és határozottan visszautasítjuk!” - fejeződik be az Európa Kör közleménye, amelyet tá­mogat a Baloldali Értelmiségiek Kö­re és a Fiatal Baloldal is. 2005. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK Otthonra leltünk Nógrád megyében Expedíció a Galga forrásvidékén Július 12-én, a hónapokon át tartó elő­készítés után ismét útjára indult a Galga- expedíció, az idén 32. alkalommal. Eb­ben az évben a vezetőség Becskét, a becskei művelődési ház parkját választot­ta táborhelyül, a Felső-Galga mente felfe­dezését tűzve ki célul. A 13 erdélyi vendéggel együtt 61-en kezdtük meg a táborozást. Az első nap a táborverés a szakadó eső miatt elmaradt, így a művelődési ház nagytermében helyezkedtünk el. Az er­délyi vendégek megérkezése után meg­alakultak a kutatócsoportok, amelyek élére több éve „galgás” fiatalok kerültek. Délután a csoporttagok egymással és Becskével ismerkedtek és készültek az eső miatt nyitó tábortűzmentes bemutat­kozó estre. Ezt követően - és ezentúl min­den takarodó után - a csoportvezetőkkel kiegészített táborvezetőség (az előzetes programterv figyelembevételével) dön­tött a másnapi tennivalókról. Délelőttönként általában a kutatóprog­ramok zajlottak. A környező települések - Magyarnándor, Szécsénke, Bércéi - néphagyományait, történetét, kulturális emlékeit fedeztük fel csoportonként, úgy, hogy előző este minden csoportvezető megkapta, hogy másnap mit kell megke­resnie csoportjával. Mivel ez a terület még a csoportvezetők többségének is tel­jesen új volt, így nagy izgalommal vágtak neki a kutatásoknak. A napközben ösz- szegyűjtött anyagot a késő délutánok fo­lyamán a csoportok rendszerezték, hogy az esténként rendezett tábori összejöve­teleken ismertessék egymásnak a be­gyűjtött „kincseket". A kutatott anyagot ebben az évben, a régi hagyományokhoz visszatérve, a tábori naplóban rögzítet­tük, a napi feljegyzések mellé. Itt kell megemlítenünk, hogy a 32. Galga-expe- díció erre a kutatásra alakult csoportja, a tábor történetében eltelt sok év után, új­ra eljutott a Galga-forráshoz. A kutatásokon kívül persze voltak más programjaink is. A táborlakók részt ve­hettek egy várjátékon Szanda várában. Ez előtt persze meg kellett ismerkedni a vár történetével, és a különböző titkos­írásfajtákkal, hogy a feladatokat sikere­sen megoldják. Nem maradhattak el a már a tábor életéhez hozzátartozó kultu­rális, sport-és szabadidős-tevékenységek sem. Ismét megrendeztük a népijáték- olimpiát, a tábori „Ki mit tud?”-ot, és a szabadtéri főzőversenyt. Voltunk kétszer strandon is: egyszer a már jól ismert vá­ci strandot vettük birtokunkba, másod­szor pedig Gödre látogattunk el, és az ot­tani fürdő is elnyerte tetszésünket. Külön említést érdemel - mivel kerék­páros túratábor az expedíció - hogy a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság közle­kedési osztályának két képviselője félna­pos, kerékpáros ügyességi versennyel összekötött programot szervezett a tábor­ban, az idén immár harmadszor. Többen meglátogatták az expedíciót, például Molnár István és felesége Buda­pestről, akik több éven keresztül segítet­ték a tábor szervezését, és a Polgár csa­lád Fertőszéplakról. Július 17-én, vasárnap késő délután ün­nepség keretében adtuk át a 30. expedíció által alapított Galga-díjakat. Idén Gregus János „ősgalgás” kapta, aki évtizedeken ke­resztül dolgozott az ifjúságért és a magyar turisztikáért. Rögtönzött beszédében mél­tatta a Galga-expedíció szerepét a múltban és a mában, amikor egyre kevesebb gye­reknek van lehetősége táborozni. A Ma­gyarország Felfedezői Szövetség kitünte­téseket adott át többéves eredményes mun­kájáért Kis Évának, Szabó Katalinnak, Vá­mos Lászlónak és Békési Juditnak A tartalmi zárón értékeltük és jutal­maztuk a programok legjobbjait. Okleve­let osztottunk ki azoknak a táborozók- nak, akik munkájukkal legtöbbet tettek az idei expedíció sikeréért. A Galga-expe­díció tavaly megújult vezetőséges joggal állapíthatta meg, hogy az idei tábor is tartalmas, eredményes volt. Természetesen sikeres táborozásunk­hoz nagyban hozzájárult támogatóink jó­indulatú segítése is. Közülük is ki szeret­ném emelni Szabatnyainé Zsigmond Éva polgármester asszonyt, aki nagy szeretet­tel biztosította a táborhelyet elfogadható áron és állandóan figyelemmel kísérte munkánkat, ha kellett minden esetben számíthattunk segítségére. Ugyancsak sok kedves emberrel is­merkedtünk meg a felkutatott települése­ken is, otthon éreztük magunkat Nógrád megyében. Nagyon szépen köszönjük a segítségü­ket! ■ Takács Pál Nógrádi szemezgető barátságtábor, 2005 Évről évre, áldás havának második fe­lében egy mihálygergei csendes szülői házra felkerül a magyar zászló. Kezdetét veszi baranyai és helyi részt­vevőkkel a „Szóban Forgók” baráti társa­ságának élménygyűjtő hete. A helyi történeti ismeretek gyarapítá­sán túl az idén is színes programokkal kedveskedtünk egymásnak a magyar iro­dalom, költészet, képzőművészet, fotó és zene skáláján tallózva. Kedves színfoltja volt az események­nek a „Vendégségben versországban” cí­mű könyv bemutatója, melyet mi, helyi alkotók meglepetésnek tartogattunk a vendégek számára. Az alkotás öröme mellett az összetarto­zás érzése tette felejthetetlenné számunk­ra az együtt töltött hetet, s az a vágyunk, hogy mindannyian megajándékozhassuk egymást egy-egy alkotással, odafigyelés­sel, szép szóval. ■ Farkas Erzsébet Mihálygerge Köszönet mindenért! Küzdelem volt, emberfeletti küzde­lem, küzdelem a mindent elpusztító ár­ral. 2005. április 18-án, 19-én Mátra- keresztesen civilek, hivatásosak, önkén­tesek birkóztak a természet dühével. Az azt követő napokban, hetekben is ott vol­tak és szabad idejüket, ünnepüket felál­dozva azért dolgoztak, hogy megment­sék a kis települést, védjék embertársa­ik értékeit. Az iszonyatos víztömeg és az azzal érkező kőfolyam ellen pedig nem volt orvosság. Ők mégis jöttek, tet­ték a dolgukat, mint ahogy tették azok is, akik adományaikkal, felajánlásaik­kal siettek a károsultak megsegítésére. Jólesik kimondani, leírni, hogy több ezer magánszemély, cég, szervezet je­lentkezett, akik kézi, gépi munkájukat ajánlották, 100 forinttól 10 millió forin­tig juttattak el tárgyi, vagy pénzadomá­nyokat a rászorulóknak. Megtapasztal­tuk az összefogás, a barátság, a szere­tet igazi erejét. Köszönet érte mindannyiuknak, az ál­talunk ismerteknek és a névteleneknek. ■ Pásztó Város Önkormányzata és a mátrakeresztesiek nevében Sisák Imre polgármester Ez csak a kezdet... Sokáig tépelődtem, tolmácsol- jam-e a nálunk nyaraló kis- unokáim és önmagam örömteli tapasztalatait a karancsaljai falu­napról, mely igen gazdag, változa­tos gyermekprogramot kínált Már a reggeli zenés ébresztő fel­keltette kisunokáim érdeklődését, izgalommal várták a folytatást ET bűvölte, őket a színes kavalkád, a sok látnivaló. A kis vidámpark­ban kedvükre kimozoghatták ma­gukat, az ugráló vár különösen eT nyerte tetszésüket A szemlélődés és a játék után aktív munkába kezdtek a kézmű­vesasztalnál, ahol agyagozás, gyöngyfűzés, kínálgatta magát Ezután a park színpadán ferge­teges folklórt láthattunk és hall­hattunk a gyermek és felnőtt tán­cosoktól. A helybeli és a környék­beli falvak hagyományőrzőin megcsodálhattuk a déd- és nagy­anyáinktól örökölt sokszínű ruhá­kat Mind a pódium, mind a pub­likum résztvevői jól szórakoztak. Elgondolkodtató, ha mi, a falu­siak így összefognánk mint azon a napon, a jövőben biztosabb len­ne a fennmaradásunk. Az itt la­kók is ráéreztek erre, mert igen sokan összegyűltek, összegyűl­tünk a rendezvényre. Úgy érzem, ahogy az elmúlt hetekben olvas­tam a Nógrád Megyei Hírlapban, hogy a településeken az emberek boldogabbak, nagyobb biztonság­ban érzik magukat is, „ez csak a kezdet”! Mindenki, aki e szívet melenge­tő falunapon részt vett, egy öröm­teli napot lölthetett együtt Jó volt az ismerősökkel találkozni, be­szélgetni, egymásnak örülni, a mindennapok gondjairól megfe­ledkezni. Úgy gondolom az ilyen és hasonló alkalmak közelebb­hozzák egymáshoz a faluban élő­ket. Ez a faluközösség is, mint mindegyik Nógrád megyében, to­vábbra is szeretne boldogulni, újabb terveket szőni, majd megva­lósítani. Amíg kinn a szabadban folyt a vigadalom, addig a polgármeste­ri hivatalban kiállításokat tekint­hetek meg az érdeklődők. Számomra igen megkapó volt a falu Rozmaring népdalkörének kiállítása, amin megismerkedhet­tünk az eseménynaplójukban megörökített fellépésekkel. Magas szintű folklórt művel­nek Bakó Eta és Fodor tanár úr irányításával, melyeket megyei és országos szinten egyaránt emlék­lapok, díszoklevelek bizonyíta­nak. Önmagukon kívül valami másban is hisznek, folyamatosan a múlt tradícióiból táplálkoznak. Ezzel motiválva a fiatalokat a gyö­kerek, hagyományaik, megőrzé­sére, bizonyítva mennyire fontos a mi faluközösségünkben is az összetartozás, a szeretet ereje. A faluban élő és tanító Paulik Krisztina keramikusnak népmű­vészeti jellegű, szemet gyönyörköd­tető gazdag szín és formavilágú portékájával ismerkedhettünk és ismertették meg az érdeklődők. Ez a kiállítás a kézműveskor tagjainak látványos, sokszínű al­kotásaival bővült. Bácskai Zsuzsa vezetésével Barják Éva, Lanten- csikné Urbán Gizella és dr. Teleki Tőzsérlrén, a Karancs vonulatát, Karancsalja utcáit, házait is meg­örökítették ceruzával, vízfesték­kel, diópáccal, szén- és pasztell­krétával. Rácsodálkoztunk és el­időztünk kisunokáimmal egy- egy kép előtt E kiállítás után csodálhattuk meg Tőzsémé Balázs Mária olaj- festményeit Elhozta községünk­be alkotásait hogy megmutassa azokat a művészetet kedvelőknek. Szerénysége sokoldalú személyi­séget művészt takar. Bizonyítot­ták ezt képei, melyekben megje­lenik érzékenysége, természet szeretete, gazdag érzelem, szül­és formavilága. Változatos témái­val, mondanivalóival mindent be­mutat magáról és a világról. Pozitív élményt jelentett szá­munkra, megerősítve, hogy érde­mes dolgozni, alkotni, egy lát­ványt, érzéseket, gondolatokat megörökíteni. Büszke vagyok, hogy ismerhetem Tőzsérné Ba­lázs Máriát és vele együtt állíthat­tam ki tűzzománc képeimet További sok sikert a szervezők­nek, kívánom, sok ilyen élmény­ben legyen része, részünk a faluban élőknek és az ide látogatóknak. ■ Fancsikné Deák Ibolya és unokái, Petra, Anna, Balázs

Next

/
Oldalképek
Tartalom