Nógrád Megyei Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 151-176. szám)

2005-07-04 / 153. szám

2005. JÚLIUS 4., HÉTFŐ SPORTTÜKÖR Sikereket ért el az SBTC és a Diósgyőr csapatával labdarúgás Szabó Géza a napokban ünnepelte a hetvenedik születésnapját- Játékosként az Egri Tanár­képző Főiskola, a Szécsény, a Salgótarjáni Petőfi, az SKSE és SBTC csapatában futballoztam - eleveníti fel a múltat Szabó Géza. - Mindössze 27 éves voltam, amikor a Stécé tartalékcsapatá­ban szögre akasztottam a csu­kát. Abban az időben a városnak jellemző vonása volt a bányá­szat, ipari üzemek sokasága. Lo­kálpatrióták voltak az emberek. Egy példa, hogy hét végén a Nemzetitől a Pécskő utca sarká­ig korzózás volt. Megbeszélték a napi esemé­nyeket, majd mentek a Kohász­Szabó Géza stadion felé, de közben betértek Fekete Laci vendéglőjébe, ahol ráhangolódtak a soron követke­ző NB I-es mérkőzésre. Ennek különleges hangulata volt. Én magam is Stécé-játékosként él­tem át az események varázsát. Szabó Géza pályafutása befeje­zése után kijárta a labdarúgás iskoláját, segédedző, edző, majd szakedzői képesítést szerzett a budapesti Testnevelési Főisko­lán, ahol a tanári szakot is elvé-' gezte. Edzői pályáját 1963-ban kezdte el a Salgótarjáni Sportis­kolában, majd 1970 tavaszától az SBTC pályaedzőjeként ért el sikereket.- A Nógrádi Szénbányák ré­vén biztos bázis állt a csapat mö­gött. A keret nagy része már 1968-tól, Marosvári Béla edzősé­ge idején együtt volt. Moór Ede vezetőedző 1970 nyarán vette át a csapatot, melyet erőnlétileg és játékstílus tekintetében új pályá­ra sikerült állítani. Ennek ered­ményeként az 1970-71-es bajno­ki évadban a hetedik, aztán egy év múlva a harmadik helyen zárt a csapat, és indulhatott az UEFA-kupában. Akkoriban kü­lönleges varázsa volt a fenyve­sekkel körülvett salgótarjáni Ko­hász-stadionban lejátszott bajno­ki mérkőzéseknek. Szerencsés embernek mondhatom maga­mat, hogy a sors összehozott egy olyan kiváló játékosanyaggal a Stécénél, amely példát mutatott munkafegyelemből, akaraterő­ből, közösségi összetartozásból. Saját nevelésű megyei, egy-két importigazolású játékosból kivá­ló futballisták lettek, akik kivív­ták a bronzérmet: Barta András, Baranyai Gyula, Básti István, Gecse Ferenc, Horváth Ferenc, Kajdy Tibor, Kmetty József, Ko­vács István, Répás Béla, Sáfrány István, Szalay Miklós, Szoó Jó­zsef, Szőke István, Toldi Miklós, Varga Sándor, Vertig József leck Ferenc, Magyar Lajos, Miklós Jó­zsef és Loch Károly. Ők felépítet­tek maguknak egy olyan nim­buszt, amit a labdarúgást szere­tő emberek soha nem felejtenek el. Sokat köszönhetek az SBTC- nek, mert itt indultam el az edzői szakma magasabb iskolá­ja felé. A Stécé után 1973 nyarán kez­dett el dolgozni a Diósgyőri VTK- nál, ahol remek eredményeket ért el a csapattal.- Mindig nagy szeretettel gon­dolok a diósgyőri évekre, hiszen itt lettem ismert edző, fiatalként szép feladatot kaptam egy új csa­pat építésében - folytatta a kivá­ló edző. - Hosszú távra adtak bi­zalmat, ami ma már szinte isme­retlen fogalom. Mint ahogy az is ritkaságnak számít, hogy saját nevelésű, vagy környékbeli me­gyei fiatalokból alakítani első osztályú csapatot. Diósgyőr eb­ben is példát mutatott. Edzősé- gem alatt a hetvenes évek végén öt A és kilenc olimpiai válogatot­tat adott a magyar labdarúgás­nak. A bajnoki bronzérem és két Magyar Kupa-győzelem tizenkét nemzetközi kupamérkőzésre jo­gosította a csapatot. Olyan gár­dák ellen álltunk helyt, mint a Kaiserslautern, a Celtic, a Dun­dee United, a Rapid Wien, a Hajdúk Split és a Besiktas. Ak­kor az a mondás járta, hogy még a vízcsapból is Diósgyőr folyik. Bízom abban, hogy lesz még a futball fellegvára Miskolc. Újra legyenek Salamonhoz, Kutasi- hoz, Szántóhoz, Verébhez, Fükő- höz, Tatárhoz, Feketéhez, Boros­tyánhoz, Szabóhoz, Görgeihez, Várnáihoz, Oláhhoz, Teodoruhoz, Szálaihoz, Kerekeshez és Magyar­hoz hasonló játékosok, akik di­csőséget szereznek a városnak, mint a felsoroltak. A Diósgyőr után 1981 nyarán újra az SBTC, majd 1982-ben az Ózdi Kohász következett, ahol a sikerek után olyan dolog történt, amire nem szívesen emlékszik vissza.- Köztudott, hogy az életnek vannak árnyékos oldalai is és ez így van az edzők pályafutásában is - hangsúlyozta. - Egyszer fenn, egyszer lenn... 1982 nya­rán az Ózdi Kohász NB I-ből ki­esett csapatához szerződtem, az­zal a céllal, hogy visszakerülünk az első osztályba. Sajnos ez a terv nem valósult meg, mert a kemény munkával felkészített csapatom egyes tagjai tudtomon kívül eladták a mérkőzéseket a totóbrigádoknak. A folytatásban a Borsodi Bá­nyász és a Recski Ércbányász kö­vetkezett, végül ismét a Stécé kis- padján ült (1989 április-1990 nyara). A hosszú edzői pályafutá­sa alatt csak azt követelte meg a keze alatt lévő játékosoktól, hogy a 115x65 méteres játéktéren 90 percen keresztül adottságaiknak megfelelő teljesítményt nyújtson mindenki. Ehhez viszont sokat és keményen kellett dolgozni. Ma is nosztalgiáznak a volt játéko­sai az elhíresült 8-10 kg-os súly- mellényes edzésekről, az igen ke­mény téli és nyári alapozó mun­káról. A módszer a Stécénél és Diósgyőrnél is bevált. Szabó Géza edzői pályája vége felé külföldi szerződésre várt, de az MLSZ-vezetés nem segítette. Mivel nem jött létre, újra elővet­te a tanári diplomáját és a salgó­tarjáni Madách gimnáziumban tanított, és innen ment nyugdíj­ba 1995-ben.- Nagyon sajnálom, hogy a bá­nyászat, az ipar leépítésével a Stécé is lenullázódott - morfon­dírozott - Régebben Salgótarjánt elsősorban az SBTC-ről azonosí­tották. Én magam is részben já­tékosként, de főleg edzőként csak a legnagyobb elismeréssel tudok szólni a fekete-fehér együttesről. Nem beszélve arról, hogy évtizedeken keresztül fut­ballnemzet voltunk, az eredmé­nyeinket, szakembereinket elis­merték. A dr. Csanádi Árpád kö­teteiből a világ számos országá­ban tanították a labdarúgást. Ma már ott tartunk, hogy elfelejtik értékeinket, holott továbbra is a magyar labdarúgás alapját ké­pezheti. Sajnos a több évtizedes lemaradásunkat az alapképzés­ben nagyon nehéz lesz bepótol­ni. A magam részéről a legjobb szakembereket tenném az után­pótlásbázisok élére, mert itt dől el, hogy milyen futballistákat tu­dunk adni a jövő labdarúgásá­nak. Reméljük, hogy azok az erő­feszítések, amelyek megindul­tak a labdarúgás megújítása fe­lé, hamarosan eredményesség­ben és színvonalban is megmu­tatkoznak. Mint mondta kicsit szomorú, hogy a labdarúgással szakmai kapcsolata egyáltalán nincs. Pe­dig szeretett volna megvalósíta­ni egy profi szintű utánpótlás- képzést Salgótarjánban, de ez már úgy néz ki, hogy csak terv marad.- Amit elértem, azért renge­teget köszönhetek a feleségem­nek, Erzsébetnek, aki nyugodt hátteret teremtett a munkám­hoz - hangzik az összegzés. - A fiunk, T. Szabó Gábor sportúj­ságíró, akivel családi alapon megvitatjuk a futball esemé­nyeit. A volt játékosaim meghív­nak egy-egy öregfiúktornára, vagy nosztalgiamérkőzésre, ahol jókat mulatunk a csínyte­véseken és felidézzük a régi szép emlékeket. A sporttól nem szakadtam el, hetente focizom egy baráti öregfiúcsapatban és hobbiból naponta futok az egészségem megőrzéséért. ■ Balogh Tibor Futballberkekben még ma is jól cseng a Salgótarján­ban élő Szabó Géza mesteredző neve, aki június 28- án ünnepelte 70. születésnapját. A sportember a leg­nagyobb sikereket az SBTC és a Diósgyőr csapatával érte el. Eredményes munkájáért 1979-ben év labda­rúgóedzőjének választották és sportérdeméremmel tüntették ki. A hetvenes évek végén pályaedzőként dolgozott dr. Lakat Károly edző mellett az olimpiai válogatottnál, majd szóba került a neve szövetségi kapitányi poszton is. Sokan „korbácsos embernek” tartották, ma is nosztalgiáznak volt játékosai az elhí­resült súlymellényes edzésekről. A magyar olimpiai válogatott kispadján 1979-ben. Képünkön dr. Lakat Károly (balról) edző, Mészöly Kálmán és Szabó Géza pályaedzők Névjegy Szabó Géza 1935. június 28-án született Abasáron. Pályafutásának állomásai. Labdarúgóként: Tanárképző Főis­kola - Eger, Szécsény, Salgótarjáni Petőfi, SKSE, SBTC. Edzőként: Salgótarjáni Sportiskola (1963-70), SBTC (1970 tavasz-73), Diósgyőri VTK (1973-1981), SBTC (1981-82), Ózdi Kohász (1982-83), Borsodi Bányász (1983-84), Recsk (1984- 88), SBTC (1989 április-90 nyara). Eredményei, sikerei: Az SBTC pályaedzőjeként az NB I-ben két­szer volt vidék legjobbja (1970-71, 1971-72), egyszer bronzérmes (1971-72). A Diósgyőrrel az NB I/B-ben edzőként első hely (1973-74), azNBI-ben bronzérem (1978-79), két Magyar Kupa győzelem (1976-77, 1979-80). Pályaedzőként 106, vezetőedzőként 215 alkalommal ült NB I-es csapatok kispadján. Az NB II és NB III-as mérkőzésekkel együtt 592-szer (vezetőedzőként: 452, pályaedzőként: 140) izgult a csapatai sikereiért. Perőze ehhez még hozzájön a számtalan barátságos, nemzetközi és kupa összecsapás is. Újra a Stécé kispadján az 1981-82-es évadban Sportcsillagok Mátraterenyén Községi sport- és kulturális napot rendeztek szomba­ton a mátraterenyei sportpályán. A helyi önkormány­zat csapata például az olimpikonok és élsportolók al­kotta együttessel mérte össze (labdarúgó)tudását. A sportnap a 1993-94-es születésű gyermekek nemzet­közi labdarúgótornájával vette kezdetét. A körmérkőzéses for­mában zajló összecsapások vé­geztével a Gödöllő „A” csapata szerezte meg az első helyet, a Gödöllő „B”, a szlovákiai Ragyolc és a házigazda Mátra válogatott (Mátranovák és Mátraterenye ifjai) előtt. Bodor József polgármester köszöntője után Mátraterenye önkormányzatának váloga­tottja, valamint az olimpiko­nokból és élsportolókból ver­buválódott alkalmi együttes mérte össze erejét. Utóbbit Kristóf András (magyar baj­nok, kupagyőztes vízilabdá­zó), Deák Bárdos Mihály (Eu­rópa- és világbajnok birkózó), Martinék János (olimpiai baj­nok öttusázó), Madaras Ádám (Európa- és világbajnok öttu­sázó), Sárfalvi Péter (világ- és olimpiai bajnok öttusázó), Vi­rág Lajos (többszörös magyar bajnok birkózó), Vajtó Lajos (utánpótlás-válogatott labda­rúgó), Pólyák János (utánpót­lás-válogatott birkózó), Zwikl Dániel (utánpótlás Európa- bajnok asztaliteniszező), Al­bert Attila (utánpótlás-váloga­tott labdarúgó) és Storczer Be­áta (olimpiai ötödik helyezett tornász) fémjelezték. A Hornyák Krisztián és Seszták László vezette mérkő­zés végeredménye 3-3 (2-3) lett. A házigazdák gólszerzői Lakatos Balázs (2) és Csikós Izi­dor (11-esből) voltak, a vendé­gektől pedig Deák Bárdos Mi- “ hály duplázott, melyhez Zwikl Dániel tett hozzá még egyet. A sportprogram a Skorpió SE Salgótarján - Toldi SE Dorogháza női futsal bemutató mérkőzéssel, s 4-1-es (1-0) végeredménnyel zárult. Ezt követően már a kultúráé volt a főszerep. A rendkívül színvonalas előadások sorából is kiemelkedett a „Steps of the Celts” ír sztepptáncegyüttes produkciója, melynek koreog­ráfusa és szólótáncosa Cath- rine Gallagher, többszörös ír bajnok táncosnő. ■ Schveiczer Krisztián Együtt a Mátraterenye önkormányzata és az olimpikonok és élsportolók labdarúgócsapata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom