Nógrád Megyei Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 151-176. szám)
2005-07-30 / 176. szám
BÁCSI, NÉPIESEN JELLEMZŐ ESET ÚJSÁG FÖLDBE TEMET ANTONOV REPÜLÖJÉ: NEK JELE EGYIK MEGYÉNK, EGYMÁS UTÁN PUSZTUL DELIBES OPERÁJA} IDÖSZÁ- ' MfTÁSUNK ELŐTT, R .~ UJTÚJEL ÁLLATKERT A BRÓM VEGYJËL1 MUZSIKA- ►>-ÁLOMBA 'RINGAT ‘ NULLA GABONÁT BE- « TAKARÍT CÉKLASZELET SZINTÉN HÁROM- . TAGÚ ; EGYÜTTES FÉRFI BECENÉV NAPSZAK,, KÖLTŐIEN. NYILAZÓ ISTEN RIADÓ A MOLIB PÉN JELE SPANYOL NÖ1 NÉV. ARRA 1 A-HELYRE, RANGJELZÉS FAJTA OSZTRÁK FOLYÓ SZIGLI- -, GETJ SZÍNMŰÍRÓ VOLT ...TETT; EELÜLTETETT RÁDIUSZ. ■RÖV. DEHOGY L KIÜTÉS RINGBEN NAGY FÉMEDÉNY CSORDOGÁLNI HORDÓMÉRTÉK MŰVÉSZI TESTKÉP FÜGGŐNY- TARTÓ KULTÚRA 2005. JULIUS 30., SZOMBAT A szerző, Végh Károly portréja a könyvborítóról hály szerkesztésében. Az olvasószerkesztői teendőket egy salgótarjáni származású hölgy, Sulyok Bernadett, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa látta el. Ugyancsak név szerint kell megemlíteni T. Nagy Györgyöt, aki feltűnően elegánsra, nagyon kellemes külleműre tervezte e belül is, tartalmilag is érdemdús könyvet, amelynek publikációi a szerző mindenkori munkáját, gondolkodását tükrözik vissza és szándékai szerint - „elsősorban a közösségi gondolkodás köré csoportosulnak, az értékek megtartására és felmutatására törekednek. ” Végh Károly megnyugodhat, igyekezete nem hiábavaló, célja ezúttal is maradéktalanul sikerült, csakúgy mint a már-már elfelejtett Czine Mihályról, Darvas Józsefről és Szabó Pálról írott munkái esetében. E csupa kedvező benyomás után őszintén remélem, hogy Diósjenőről, a megyéről írván csak véletlenszerűen tett kérdőjelet a Nóg- rád „ölelésébe járok haza” megállapítás után. Az írások mondandója, szellemisége ugyanis szerintem inkább igényli a felkiáltó jelet... Levesek és bölcsességek Egy ismert újságíró, Juhani Nagy János és egy József Atdla-díjas prózaíró, Molnár Miklós könyvét adta ki legutóbb a tavaly létrejött Magyar Nyugat Könyvkiadó, amelynek kötetei mind keresettebbek a könyvpiacon. Korántsem véletlenül. Bódi Tóth Elemér juhani Nagy János - aki egy mátraalji fahiban él - korábban emlékezetes riportsorozatban számolt be például a Palme- gyilkosságrél, Észak-Koreáról, a titkosszolgálatokról és több kötetet adott ki, most igazi nyári örömöket kínál mindazoknak, akik el sem tudják képzelni életüket a levesek nélkül. (Állítólag főleg a házas és a negyvenes korosztályhoz tartozó férfiak kedvelik különösképpen a leveseket. Ők még azok, akik egyáltalán tudják, mi is az a házi koszt és őszintén sajnálják a csupán salátákon és pizzákon, a műtáplálékokon és szintetikus italokon élőket) Legutóbbi új-zélan- di családlátogatásunk során is tapasztaltam, micsoda sikert aratott a „magyar leves” az ottaniak körében, akik egyébként nem „levese- sek”. Hát ha még Krúdy Gyula idevágó köRői szárnyalásé étel- és ieveshimnuszait is olvashatták volna. luhaniNagy János szakács- könyve persze ennél „prózaibb”, viszont a maga nemében egyedülálló módon „térképezi föl” a világ leveseinek jó részét Ez a könyv, A világ levesei 333 receptjét, elkészítési módját közli 77 országból. Mondhatni, egy világméretű, azaz globális leveskultúra mélységesnél mélyebb titkai tárulnak föl az olvasó előtt a receptek nyomán. Közvetétt módon ugyanis ott van minden levesben szinte az egész történelem, azéletmódés a kultúra Szelemesalő- és utószóés soksok színes ételfotó teszi teljessé Juhani Nagy János kötetét, aki ezt megelőzően Európa eszik című könyvével aratott sikert Persze kánikulában sem csak ievessel él az ember. A kiadó másik és ugyancsak sikert Ígérő kötete a József Attila-díjas író,Molnár Miklós Bolond Istók bölcsessége című könyve. A Bolond Istók-törté- neteket - hívhatják akár másként is őket - mindenhol a világon beszélik egymásnak az emberek, hiszen tipikus helyzetekről, magatartásformákról, „bohóságokról”, sőt „bolondságokról” van szó ben nük. Végső soron persze örök bölcsességekről, az ember esendősé- géról. Arról, hogy a létezés csodája önmagában van, a világ és az emberi élet dimenziói felfoghatatlanul hatalmasak, megismerhetet- lenek, ugyanakkor minden kis rész megismerése, vagy legalább megsejtése újabb határtalan világokkal kecsegtet A Bolondlstók-történeteket közreadó író természetesen nem bölcseleti művet Jdnál, hanem nagyon is szórakoztató, a legnemesebb szellemi örömöt nyújtó könyvet. Csak egyetlen példa Istók tréfáiból, a címe, Ura a szavának: „Hány éves vagy, Istók? - Negyven.- De hiszen két évvel ezelőtt is ezt mondtad.- Ezt hát! Amit egyszer kimondok, ahhoz tartom is magam.” Tehát ebben az esetben is igaz az, amit az író mindjárt a könyve elején közöl: „A gyümölcsöt csak az érti meg, aki megeszi.” Aki pedig levelet akar írni, íme: magyarnyugat@axelero.hu . Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mi lesz akkor, ha újra divatba jön, hogy szűzen kell férjhez menni?” Szerencsés nyertesünk: Pintér Pál, Dorogháza, Szt István a 154. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb augusztus 4-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! A HARMADIK MŰSZAKBAN DOLGOZÓ KÁRTYA- £ JÁTÉK HÍZIK, GÖMBÖLYÖDIK HIÁNYÁBAN ■|1 Hz KIRÁLYA;' LALO « OPERÁJA VACAK, POCSÉK <5 :=r zúpJtó ura RÁDIÓMÁRKA ■o ZSIRÁF ROKONA HELYRAG. A -BÖL ! PÁRJA ... LUJZA TÉR; METRÓ- ÁLLOMÁS, ÉSZAK- < AMERIKAI ORSZÁG SZAMÁRHANG A -KA PÁRJA <JMSZK . FOLYÓJA MOTÍVUM, IZABELLA. BECÉZVE KIVÁLÓ BIRKÓZÓ (ATTILA) PÁROSÁN; CSAL ! . SSIISSSSKS Nógrád „ölelésébe járok haza?" Lehet-e, megmaradhat-e valaki nógrádinak a megyeha- Végh Károly - mint a visszaemtáron túl, tartós távoliét esetében is? Véleményem szerint igen, pontosabban: is is. Azaz természetes, hogy az új környezetben, másféle hatásrendszer közepette sokat változik az ember, szélesül, gazdagszik szellemi horizontja, de „idegenben” is jórészt rajta múlik, hogy mennyire szakad ki a „felnevelő dajka” vonzásából. Mikszáth Kálmán esete a legjobb bizonyíték rá, hogy máshol élvén is, mindig megmaradt palócnak, nem is akármilyennek. Manapság Praznovszky Mihály irodalomtörténész munkássága példázza, hogy távolról - jelesül a Dunántúlról - is lehet igazán szeretni, okosan szolgálni a „tájhazát”, Nógrádot. Csongrády Béla Aligha véletlen, hogy e bevezető gondolatok éppen Végh Károly „Ha lelked, logikád” című kötete kapcsán jutottak eszembe. Az 1949-ben született szerző ugyanis Diósjenőn nevelkedett, népes családjának számos tagja manapság is ott lakik, felnőttként Rétságon népművelősködött (ahogyan évtizedekkel ezelőtt nevezték a kultúraközvetítő szakmát), a későbbiekben Vácott tette ugyanezt, jelenleg pedig Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban marketing-igazgató. Jó ideje nem él már Nógrádban, mégis könyvének első írása - a „Kitárt marok” - hazajáróban” - teljes egészében e tájegységgel foglalkozik s a későbbi fejezetekben is fel-felbukkan egy- egy nógrádi témájú dolgozat. A szép hangzású „kitárt marok” jelzős szerkezet egyébiránt Szentgyörgyi István (1842-1931) színművésztől származik, aki a szülőfalujaként tisztelt lékezés címének második részében egyértelműsíti - ugyancsak hazajár a börzsönyalji községbe. Felidézi a sajátos hangulatú természeti környezetet, magát a falut s természetesen az itt élőkkel kapcsolatos élményeit is. „A táj és az ember idővel hasonul egymáshoz. Egymáshoz csiszolódnak, mint patakban a kövek. Az alföldi emberekben a végtelen nyitottságot fedeztem fel, míg az itt élőkben a zártságot, a keménységet. Talán a szél, a hó tette keményebbé az arcokat, a szívós, agyagos, köves, szántásnak ellenálló föld? Ki tudja? Csak burkot nehéz feltörni, alatt igaz emberekre találunk”. Ilyenek voltak Végh Károly szerint a szegénységben is gazdag versfaragók - például a dadogós András bácsi - és a piktorok is, köztük a csavargó akva- rellfestővel, Gombaszögi úrral. Egykoron Mányoki Ádám Rákóczi fejedelem meg- örökítője is gyakran látogatott Diós-jen- őre, ahol apja a Diésjenőt emlegette ily módon. Az új kötet címtep)án József Attila kézírása is olvasható református gyülekezet esperese volt. A kulturális élet emlékei közül többek között a bálok, a műkedvelő színjátszó-bemutatók, „örömünnepek” és a tájoló bábelőadások elevenednek meg a közművelődésben járta Végh Károly emlékei nyomán. És szó esik a művelődési ház, a „kultúr” lelkes építéséről is. Nemcsak nosztalgiázva, hanem számonkérőn is: hiszen a közös művet kocsmának adták el és a magányos öregek csak „félillegalitásban”, az iskola padjaiban kucorogva tudnak összejönni, találkozni, mesélni, énekelni. „A megtartó közösség” című írás ugyancsak ebben a szellemben fogant. „Most nem azért van szükség a közösségekre, hogy visszaálmodjuk vele a régi életet. Sokkal inkább új tartalommal kell telítődniük. A társadalmi hiányokra kell, hogy felhívják a figyelmet, mert a demokrácia műhelyei itt alakulhatnak ki, és nekik kell a helyi gondokat is megoldaniuk, mert azokat ők ismerik legjobban... ” Az irodalomtörténetet művelő, a művészetekkel foglalkozó Végh Károly érdeklődési körében is találni megyei vonatkozásokat, indirekten még az irodalmi szalonokról szóló „csevegve folyik át...” Közösség születik című fejezetben is. Közvetlenül jelenik meg újra Nógrád, konkrétan Diósjenő a „nem kell más verse már...” Az irodalom műhelyeiben című fejezet „Rímfaragók” című írásában, amely Géczi András és Miklós Sándor helyi parasztköltő verseit tartalmazó gyűjteményt recenzálja. Az 1994-es helytörténeti kiadvány érdekessége, hogy a dicséretes értékmentést a Szentgyörgyi Kör jóvoltából Végh József - Végh Károly test- véröccse - végezte. A kötetzáró „Kertemben érik a leveles dohány...” Képzőművészeti barangolások című fejezetben kapott helyet a nyugat-nógrádi indíttatású Németh Árpád festészete ihlette opusz és a szécsényi gyökerű fotóművész, Ács Irén Horpácson kiállított Mikszáth-képei láttán megfogant gondolatsor. Végh Károly azonban nemcsak szülőföldjéhez maradt hű hatodik könyvében, hanem kedvenc alkotóihoz is. E helyütt is több írást szentel Szabó Pál és Darvas József író, valamint Czine Mihály irodalomtörténész munkásságának, emlékezetének. Mindhármukról önállóan is értekezett korábban. Ugyancsak írt könyvet a festők városáról Szentendréről, amely innen, a „Ha lelked, logikád...” című összeállításból sem maradhatott ki. Új könyve címét Végh Károly József Attilától - a jogörökösök hozzájárulásával - kölcsönözte és a fejezetek élére is odakerültek a vers sokat mondó, szép sorai, amelyeket a szerző kamaszkora óta ars poeticái ihletettség- gel mondott-mormolt magában évtizedeken át. „Máig azt gondolom, hogy erre a kis versre egy egész élet filozófiája, tevékenysége felfűzhető”... bár „mélységének, mondanivalójának minden rétegét kibon tani nem tudom ”... A kötet a Palócföld Könyvek sorozat új folyamában látott napvilágot Praznovszky Mi
