Nógrád Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 125-150. szám)
2005-06-07 / 130. szám
4 2005. JÚNIUS 7., KEDD NÓGRÁD MEGYE Aki állta a szavát Amikor 1994-ben Varsányban Kiss Bertalan mezőgazdasági szakemberrel beszélgettünk, kettős érzés hatotta át. Egyfelől élt benne a tulajdonviszonyok változásával, az új bizonytalanságával együtt járó számtalan kérdés. Ugyanakkor tele volt elszántsággal, tenni akarással, tervekkel. Egyben biztos volt, a mezőgazdaság - amit annyira szeret - fogja meghatározni életének további alakulását. Szenográdi Ferenc Emlékszem, hogy akkor a falu szélén lévő kis farmján hét szarvasmarhát láttam. Ő határozottan kijelentette:- Az évek múlásával lesz itt több is. Hogyan él most, Kiss Bertalan mezőgazdasági vállalkozó? Szécsénybe költözött, ahol a szép, modern családi házában beszélgettünk, amelynek kertje a házigazda természetszeretetéről tanúskodik. A medencében díszhalak, a madárházban és annak kifutóján 40 díszmadár, fák, cserjék, virágok bizonyítják a természethez való ragaszkodását. A varsányi telephelyét három nagy istállóval bővítette.- Emlékszik még László fiamra, aki annak idején tíz-egyné- hány éves volt? Vele együtt mutattuk be a gazdaságunkat, s azt mondta: ő is állatok tartásával fog foglalkozni. Állta a szavát, húshasznú szarvasmarhákat tart, s a munkája mellett az agráregyetemen tanul.- Hogyan alakult az ön élete, mezőgazdasági vállalkozása?- Tejhasznú szarvasmarha tartásával foglalkozom. Nem volt könnyű az elmúlt időszak. Mindenki tudja, hogy a tejtermelő ágazat nehéz helyzetben volt és van. A feldolgozók megpróbálják leszorítani a felvásárlói árat. Hosszú évekig a SOLE volt a felvásárlóm. Január 1-jétől a Kőröstej Kft.-nek szállítok, ők a SOLE 62 forintjával szemben 67 forintot fizetnek egy liter tejért. A teljes kiszolgáltatottságot megpróbáljuk kivédeni. A tejipar felé, az európai uniós tejkvótám évente 500 ezer liter. Közvetlen fogyasztóknak is szállítok.- Utolsó beszélgetésünk alkalmával tervei között szerepelt egy tejcsarnok üzemeltetése.- Meg is valósítottam. Több éven keresztül működött. Egyre nagyobb volt az elvárás a tejfel- dolgozók részéről, amit nehéz, vagy lehetetlen volt teljesíteni. Azt is őszintén el kell mondanom, hogy nem tudtuk a tej minőségét megfelelő színvonalon biztosítani. A csarnokban nagyon sok állattartó adott le tejet, ami magában hordozta a gyengébb minőség lehetőségét. A megyében utolsónak, de én is felszámoltam a csarnokot.- Most a varsányi tanyáján hány szarvasmarhát tart? A kérdésre nem kaptam azonnal választ. Összeráncolta a homlokát és fejben számolt:- Ha pontos volt a számításom, akkor 120.- Ezek szerint ön is tartotta a szavát: „a hét államál lesz több”. Arca mosolyra derült, s azt mondta:- Szeretem az ígéretemet betartani. A gyarapodás, fejlesztés három pénzforrásból tevődött össze. Volt egy kis tőkém, azt beforgattam a vállalkozásba. Éltem a pályázati lehetőséggel és észszerű keretek között kölcsönt is vettem fel.- Ennyi állatgondozását, fejősét egyedül nehéz lenne megoldani.- Valóban így van. Míg kevesebb állatom volt, addig egyedül dolgoztam. Most van négy alkalmazottam. A munkám semmivel sem kevesebb, reggel 5 órakor indulok Varsányba és este 7 után jövök haza. Közben odajött hozzánk a négyéves, beszédes Mária Krisztina kislánya és közölte: „tehe- nes iskolába megyek”.- Ezek szerint nemcsak a László fiát, a legkisebbet is sikerült a mezőgazdasággal megfertőzni.- A feleségemmel, aki a szécsényi polgármesteri hivatalban dolgozik, gyakran beszélgetünk itthon a gazdaságról. Ilyenkor Krisztinának mindig van valamilyen megjegyzése. Egy alkalommal azt mondta: ne vegyetek fel fejőnőt, majd én segítek.- Az állatok takarmányozását hogyan oldják meg?- A növénytermesztés teljesen kiszolgálja az állattartást. Van 90 hektár szántóm és 140 hektár legelőm. A terület részben sajátom, részben bérelem. A szántóföldi növénykultúrát, a vetésforgót úgy állítom össze, hogy az állatok takarmányozását biztosítani tudja. Lucerna, silókukorica, tritikálé, takarmánybúza termesztésével foglalkozom.- Elégedett ember?- Minden nehézség ellenére azt mondhatom, igen. Szeretek dolgozni, különösen akkor, ha látom az értelmét. Nekem a munka örömet jelent. Szeretem a mező- gazdaságot, azt, amit csinálok. Ha gondjaim vannak, van számomra egy biztos sziget, ahol megnyugszom, feltöltődök, regenerálódok, ez pedig a családom, a feleségem és az öt gyermek. Kiss Bertalan a telepen Megvalósulás pályázati pénzből Szécsény Kistérség Önkormányzatainak Többcélú Társulása pályázatot nyújtott be a Belügyminisztériumba a többcélú kistérségi társulások megalakulásának támogatására. A pályázat keretében elnyerhető 72 millió forint. A társulás keretein belül ellátandó közoktatási, szociális, gyermekjóléti, mozgókönyvtári, belső ellenőrzési, valamint kistérségi közigazgatási ügyintézéssel összefüggő, elsősorban fejlesztési kiadásokra használható fel. A közoktatás területén, a társuló önkormányzatok, a pedagógiai szakszolgálatok közül egységesen a nevelési tanácsadás és a logopédiai ellátás fejlesztését tűzték ki célul. Ennek keretében a két szakszolgálati területen a cél a gyermekek teljes körű szűrése, és a szükséges terápiák biztosítása. A sikeres pályázat esetén lehetőség nyílik mikrotérségi központok létrehozására, a megvalósításhoz szükséges fejlesztőszobák kialakítására, berendezések valamint a szakemberek biztosítására. Figyelembe véve, hogy a kistérség statisztikai életkora növekszik, a családszerkezete átalakul, egyre nő azon idősek száma, akiknek egészségügyi és szociális biztonsága saját otthonukban nem megfelelő. A bentlakásos intézmények nem tudják a felmerülő igényeket kiszolgálni, ezért szükséges a szociális alapszolgáltatás bővítése. A gyermekjóléti alapszolgáltatás fejlesztésével, biztosítható lesz a feladat működtetéséhez szükséges helyiségek kialakítása, berendezése, valamint technikai fejlesztése. A mozgókönyvtári ellátás alapvető célja, hogy a nyilvános könyvtári szolgáltatás, mely jelenleg nem minden településen biztosított, a kistérség valamennyi községében elérhető legyen. Pécsi siker Székely Szilveszter és felkészítő tanára, Hermanné Lajber Marietta pásztón a Mikszáth-napok keretében a közelmúltban megrendezett országos Mikszáth szépprózamondó-versenyen a magyar középiskolák mellett felvidéki, erdélyi intézmények diákjai is részt vettek. Első díjas lett Székely Szilveszter, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola tanulója. Második díjban részesült: Kardos Kinga, Kölcsey Ferenc Kollégium, Szatmárnémeti és Magda Katalin, a Zselici Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákjai. A zsűri harmadik díjban részesítette Zsár Virágot, a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium és Orosz Gergelyt, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi szakközépiskola diákját. Angol nyelvű verseny Dr. Nagy Andornak - akit az elmúlt év őszén az időközi országgyűlési választáson választottak meg Nóg-rád megye 3. sz. körzetében országgyűlési képviselőnek - kezdeményezésére a budapesti In-ter- nacional House nyelvi iskola, a választási körzet 8. osztályosai részére angol nyelvi versenyt hirdetett. Szécsény. A képviselő a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolát kérte fel a verseny megszervezésére, lebonyolítására. A nyelvi vetélkedő döntőjét, ahová 20 diák került, június 4-én rendezték meg Szé- csényben. A diákok a budapesti nyelviskola két tanára, Zvekanovics Csilla és Kurcz Tünde előtt adtak számot angol nyelvi tudásukról. A döntőbe jutott valamennyi diák emléklapot, tárgyjutalmat kapott. Az első három helyezett kéthetes intenzív nyelvtanfolyamon vesz részt a budapesti Internacional House iskolában. Ennek költségeiről dr. Nagy Andor gondoskodik. A verseny első három helyezettje: Szabó Zsuzsanna, Szigeti Eszter, Oláh László, mindhárman a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjai, Bordáné Molnár Tímea tanítványai. Veress Éva és a pedagógushivatás A közelmúltban kísérték utolsó útjára a pásztói temetőben Veress Éva tanárnőt, aki hosszú évtizedeken át tanított a Mikszáth Kálmán Gimnáziumban. A kiváló pedagógustól Herczegné Varga. Ilona búcsúzott, aki munkásságát is értékelte. Pásztó. - Az itteni emberek, a pedagóguskollégák, magam és a tanítványok nevében nyugodtan mondhatom, hogy Veress Éva tanárnőtől nagyon sokat kaptunk emberségből, hivatás- tudatból, gyermekszeretetből, egymás tiszteletéből, hazaszeretetből - emelte ki Herczegné Varga Ilona. - Igazi pedagógusként Németh Lászlóval együtt vallotta, hogy: „Mert hisz nem az ismeret, még csak nem is a tanított tárgy mások elé helyezése a jó tanár nyoma, hanem a felébresztett képesség, vagy ha az nincs, az ébresztés nem sikerül - ami a tanárban is honvágyként él: a szép óra emléke, az ismeretszerzés öröme, az az érzés, hogy tanulni jó, s a szellem kaptatói nagy önérzetadó, s épp ezért visszasóvárgott rálátásokhoz vezetnek.” Mikor a pedagógus-hivatástudatról beszélgettünk, Veress Éva néni csillogó szemekkel mondta már jóval a 70 éve fölött, hogy: „tudod, Ilonkám, én mindig szárnyakat adtam a tanítványaimnak, hogy önállóan tudjanak minél magasabban repülni, szárnyalni - és nekem elég, ha tudom hogy ebben a szár- nyalásban nekem is részem van.” Mi, kollégák és tanítványok tudjuk igazán, hogy ez a rész nem is kicsi, hiszen mindig arra törekedett, hogy Veress Éva önmagából minél többet adjon - sokoldalúsága lenyűgöző volt: amit az iskola, illetve a gyerekek szolgálatába állított: A biológia és földrajz tárgyak mellett művészettörténetet, rajzot, éneket, testnevelést és dísznövény- termesztést is tanított, szerette a növényeket, a virágokat, szerette a azépet. A nappali tagozat mellett a felnőttoktatásban is oroszlánrészt vállalt. Több évtizeden keresztül az esti, illetve a levelező tagozaton segítette a munka mellett tanuló családanyákat, a meglett férfiakat az érettségi bizonyítvány megszerzéséhez. Nagy lelkesedéssel vezette évekig az iskola természetjárókörét, történelmi, honismereti tudását adta tovább a múzeumi tárlatvezetések során, és a magyar nyelv szépségét védte a „Szép magyar beszédért”-díj megalapításával, mellyel a középiskolás diákok javára alapítványt is tett. Honnan merítette a lelkesedést, a kitartást, a szívósságot, az erkölcsi tartást, amely nemcsak munkájára, hanem egész életére jellemző volt? Gyökerei Székelyföldhöz kötötték, ahonnan sosem szakadt el, a nagy távolság ellenére erős szálak fűzték ehhez a földhöz. Amikor néhány héttel halála előtt beszélgettem vele a kórházban, nekem is, de főleg önmagának tette fel a kérdést: „Mi marad utánam e Földön, ha végleg elmegyek?” - emlékezik Herczegné Varga Ilona. - Ő maga adta meg a kérdésre a választ: „Tanítványaim elvittek a lelkűkben és beépültem az életükbe. Eszükbe jutok, és az ismereteimet a gyerekeiknek adják tovább, így bennük élek én is tovább.” Igazabb választ nehéz lenne adni erre a kérdésre.
