Nógrád Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 125-150. szám)

2005-06-16 / 138. szám

2 2005. JÚNIUS 16., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE Jó hangulatú évbúcsúztató Sz. A. Balassagyarmat Hasonlóan az elmúlt évek­hez, az időjárás rendkívül kegyesnek bizo­nyult a dlákjunlális résztvevőihez idén is. Ragyogó napsütésben indult el a Mikszáth Kálmán Művelődési Központtól a volt vár- megyeházához a parádés, színpompás felvo­nulás. A főtéren Lombos István polgármester fogadta a tanévet önfeledten búcsúztató fia­talokat és ünnepélyesen átadta a város kul­csait. - Azt kívánom, hogy a nyaratok ugyan­olyan hangulatban teljen, mint amilyenben most vagytok - mondta a város vezetője, aki arról is biztosította a középiskolásokat: jövő­re diákpolgármestere lesz e napon Balassa­gyarmatnak, s a település irányítását is a di­ákokra bízzák egy nap erejéig. Ezután következtek az Európai Uniót jelké­pező táncok. A Balassi-gimnázium stíluso­san az eurovíziós dalfesztivál népszerű dalá­nak, a Nox együttes „Forogj világ” című nó­tájának dallamára ropta a táncot. A Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimná­zium az emelt szintű érettségi lebonyolítása ellenére is „hősies küzdelmet” folytatott a nagy napra való felkészülésben és az unió csillagai fémjelezték előadásukban az euró­paiságot. A Szent- Györgyi Albert Gimnázi­um és Szakközépiskola görög zenére táncolt, a miskolciak képviseletében érkezett csapat pedig a belépő országok csatlakozását jelení­tette meg - zászlók erdejével jelképezve az unió sokszínűségét. A Mikszáth KÉVIG Kö­zépiskola majorette-csoportja szintén nagy élmény nyújtott az egybegyűlteknek, akár­csak a Mészáros Máté és Dajnics Mónika ver­senytáncosok színvonalas táncművészete. A táncok után a mindenki izgalmát felcsi­gázó nagy vetélkedő következett, ahol a ta­nári produkciókon kívül tréfás feladatok, ügyességi versenyek, lovagi torna, tyúkvia­dalok, paintball-párbaj, mászófalról történő lányszabadítás és még ki tudja, mi minden csigázta fel a gyerekek és pedagógusaik ér­deklődését. A nehéz feladat elé állított zsűri tagjai Babjákné Ott Éva, az Európa Direkt Európa Információs Pont vezetője, Babják Andrea, a Nógrád megyei ifjúsági tanács tag­ja, Bárány Zsuzsanna, a Nógrád Megyei Re­gionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány képviselője, Hanzelik Andrea, a Zoltán Eri­ka Művészeti Iskola táncoktatója és Csíki Gábor táncoktató voltak. Hegedűsné Jusztin Gizella, a rendező Mik­száth Kálmán Művelődési Központ munka­társa, az esemény fő szervezője elmondta: hetek óta minden szerdán megbeszélések­kel készültek a nagy eseményre, rendszere­sen tartottak ötletbörzéket.- Köszönet a mellénk álló pedagógusok­nak, diákönkormányzatoknak, iskolaigazga­tóknak. Reméljük, jövőre a Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola csapata is be­kapcsolódik a versengésbe - mondta a ren­dező. Dlésezik a testület Balassagyarmat. A június 16- án sorra kerülő testületi ülésen a városatyák intézményvezetői pá­lyázatokat bírálnak el és megha­tározzák a n. félév munkatervét. Módosítják a költségvetési ren­deletet, megalkotják a tandíjak­ról szóló rendeletet, s az útfelújí­tásokra irányuló közbeszerzési eljárást is kiírják. Szó esik majd többek között a zöld területek megóvásáról, valamint a parkolá­si rendszer tavalyi tapasztalatait is megvitatják a képviselők. RENAULT HATVAN Képe Tibor KFT. 3000 Hatvan, Ring Kálmán út 3. Tel.: 37/544-440, 70/204-6351 : www.renault60.hu Tiszta környezetünkért! Vizeink állapota változó, ám figyelmeztető Vigyázó szemünket - kornyezetvedelmi sorozatunk hatodik ré­szében - vizeinkre vetjük. Nem először és nem is utoljára, hiszen éltető elemünkről, nélkülözhetetlen kincsünkről van szó. A víz­források - amelyekből a vizet nyerjük - több ismérv szerint meg­különböztethetők. Ismerjük az aszály idején áldást hozó esőt (csapadékvizet), a felszín alatti vizeinket (talajvíz, rétegvíz stb.) és a felszín felettieket: a csobogó csermelytől kezdve a futó kis patakon át, szertelen szőke Tiszánkon, néha duhajkodó Dunán­kon keresztül a háborgó tengerekig, óriás óceánokig. Alábbi írá­sunkban csak szűkebb pátriánk jelentősebb vízkincseiről tudunk néhány információval szolgálni, reményeink szerint sok termé­szetszerető olvasónk szomját is oltva. Dr. Baráthi Ottó Nógrád megye az Ipoly és a Zagyva folyók vízgyűjtőjén fekszik, a terület ki- sebb-nagyobb vízfolyásokkal erősen ta­golt. A morfológiai viszonyok adta le­hetőséget kihasználva sok víztározó, tó is található, amelyekről itt csak egy rö­vid áttekintést adhatunk. Határfolyónk: az Ipoly Azt már minden nógrádi kisiskolás ka­pásból fújja: Nógrád megye kitüntetett élővize az Ipoly, amely a Duna bal oldali mellékfolyójaként a Szlovák és a Magyar Köztársaság határán folyik. Azt talán már kevesebben tudják, hogy Ipolyunk hosz- sza 254 km, vízgyűjtő területe 5150 négy­zetkilométer, melynek egyharmada esik országunk, megyénk területére. Azt is tudni érdemes, hogy Dél-Szlovákia kris­tályos-palás érchegységében ered, Ipolytamócnál lép be hozzánk, és nálunk 115 km-es szakasza a Börzsönyt megke­rülve Szobnál ömlik a Dunába. Vízjárása meglehetősen szélsőséges: árvize eléri a 700 köbméter/másodperc mértéket, a kis vize néha csak 1,7 köbméter/másodperc. Aki látta már közelről az Ipolyi, eset­leg átgázolt rajta, vagy megfürdött hűs vizében, netán látta csodálatos táji kör­nyezetét, tudja: folyócskánk szépsége ér­ték. Mert biztosítja a környező vidék ter­mőföld területeinek vízháztartását, hoz­zájárul az ott élő lakosság megélhetési feltételeinek biztosításához. Olyan, mint egy élő ember: kicsit szeszélyes, hol árad és kiönt, hol apad és kiszárad. Aki nem látta még, annak idézem Faragó Zoltán, lapunk főszerkesztő-helyettesének sora­it, aki így ír egy helyütt Négy évszaknyi barangolás című „kincses-könyvében”: „Lomhán, vizét alig mozdítva jblydogál az Ipoly Nógrádszakál alatt A folyók ugyan, jő- leghalomhák, hömpölyögni szoktak, deaz Ipoly legfeljebb ámdás idején csinál ilyet, ál­talában kora tavasszal, de olyankor sem minden évben Egyébként megmarad a medrében, aszály idején és egyes helyeken legfeljebb patakra emlékeztető méreteket mutatva. Most azonban mégiscsak folyó- nak tűnik - persze nem a hajózható fajtá­ból, mint amilyen a trianoni diktátum sze­rint -, mert alighanem elég sok eső esett a vízgyűjtőterületen a napokban ” Ez a mi Ipolyunk, amely több figyel­met és védelmet érdemelne, miként má­sik folyónk, a Zagyva is... Kritikus vízfolyásunk: a Zagyva Minthogy Nógrád megye másik je­lentős folyója a Zagyva. Salgótarjántól északkeletre, Zagyvaróna határában ered és a Galga-, a Bér-, a Szuha-, a Tar- ján-patak, a Tápió, a Bárna és a Tárná vizével bővülve a Tiszába ömlik. Hossza 157 km, vízgyűjtő területe 5000 négy­zetkilométer, megközelíti az Ipolyét, víz­hozama mégis jóval kisebb, vízhálóza­ta gyérebb, nagy szárazság idején sok patakja ki is szárad. Árvizeit gyorsan le­vezeti. A Zagyva vízgyűjtő területének felső szakasza tartozik a megyéhez. A folyó a megye területén viszonylag kis vízfolyás, a kelet-cserháti és nyugat­mátrai mellékpatakok alakítják ki víz- mennyiségét. Szakértők mondják: a Zagyva folyó vízminőség-védelmi szempontból talán legkritikusabb vízfolyása Magyaror­szágnak. Mintegy - fentebb említett, de hangsúlyozandó - 5000 négyzetkilomé­ter kiterjedésű vízgyűjtő területtel, szá­mos mellék-vízfolyással és több tározó­val rendelkezik. A vízgyűjtő területen - egykor jelentősnek számító - iparvidé­kek (Salgótarján, Nagybátony, Selyp, Pásztó, Hatvan, lászberény) találhatóak. Az előbbiek következményeként (is) a szennyvízkibocsátó objektumok száma nemrégiben még meghaladta az 50-et. A Zagyva vízgyűjtő területe fontos szerepet játszik az iparvidékek és a te­lepülések vízellátásában, számottevő víznyerő helyek vannak a hasznosi, a csór-réti, a köszörű-völgyi tározóknál, illetve Nagybátonyban is. A viszonylag kis vízhozammal rendelkező folyót idő­szakosan igen szélsőséges vízminőség- változások jellemzik, egyes szakaszai a szennyvízleeresztések idején valóság­gal szennyvízcsatornává válhatnak. A folyó vízgyűjtő medencéjében a na­gyobb vizek általában a téli-télvégi hó­napokban (december-március) jelent­keznek, a nagy vizek árhullámait a hóolvadással együtt járó, vagy a nélkül jelentkező esőzések váltják ki. A havi vízszállítás évi maximuma többnyire márciusra esik, amikor az éves vízmen­nyiség 15-20 százaléka vonul le a vízfo­lyásokon. Víztározóinkról vázlatosan A Zagyva-környék legjelentősebb víz­tározója a Nagybátony határában fel­épült maconkai tó. Közepes nagyságú, dombvidéki jellegű víztározó, földanya­gú völgyzárógáttal és völgy felőli hossz­töltéssel. Nógrád megye legnagyobb ál­lóvize, melyet a Zagyva folyamatosan friss vízzel lát el. 1975-ben a folyó fel- duzzasztásával alakult ki a mintegy 65 ha területű tározó. Hármas rendelteté­sű víztározóként üzemel. Elsődlegesen árvízvédelmi célokat szolgál, másodla­gosan ivóvíztározóként működik és har- madlagosan szabadidős tevékenységet (horgászat) elégít ki. Az átlag vízmély­ség két méter körül alakul. A környék ivóvízellátásának szem­pontjából a legfontosabb hasznosi táro­zó Pásztó mellett épült fel. Magyarország egyik legtisztább vizű mesterséges tavát a Kövicses-patak táplálja. Az Ágasvár, az Óvár és a Nyikom lábánál épített mester­séges víztározó gyönyörű környezetben fekszik. A tó legmélyebb pontja 25 mé­ter, átlagos mélysége 17 méter. A tó víz­tükrének területe 23 ha, térfogata 2 mil­lió köbméter. Ebből napi 5000 köbméter vizet használnak fel Salgótarján és kör­nyezetének vízellátására. Emellett jelen­tős halászati turizmus is kialakulóban van a tónak köszönhetően. A térségben működő jelentősebb tá­rozó még a tarján-pataki, amely kezde­ti térfogata 350 000 köbméter. Mintegy 2,7 millió m3 vizet képes tárolni árvízi Cikksorozatunk az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság támogatásával készül időszakokban, emellett Salgótarján vá­ros „derítőjéül” is szolgál. Vizeink minőségéről - röviden Tapasztalati adatok szerint: Ipoly fo­lyónk közepesen szennyezett, Hl. kategó- riájúnak minősített. A Zagyva Bátonyterenye térségétől V. kategóriájú, erősen szennyezett minősítésű vízfolyás, felső szakaszán kedvezőbb a vízminősé­ge. A Zagyva további vízminőség-romlá­sát hivatott megakadályozni a tarján-pa­taki tározó. De álljon itt dr. Kecskeméti Sándor környezetvédelmi szakértő figye­lemreméltó véleménye, miszerint: „Az utóbbi pár évtizedben mindkét fo­lyónk vize a gondatlanság, az ipari szeny- nyezés, a nem megfelelő víztisztítás miatt szennyezettebbé vált. Az Ipoly folyó vize esetenként ellenőrizhetetlen, indokolat­lan szennyeződéssel terhelt Az uniós elő­írások Szlovákia részéről is kötelező betar­tása jó hányba változtathatja meg az Ipoly vízminőségét is. A Zagyva vízgyűjtő terü­letére települt ipari üzemek sem megfele­lően gondoskodtak a folyóba kerülő ipari vizek tisztításáról. A romlás egyértelmű­en a a korszerűtlen ipari technológiáknak volt a következménye. A folyó vízminősé­ge korántsem olyan, mint egykor, amikor még halban is gazdag volt, s partjait hor­gászhelyek szegélyezték. Ma már azonban szerencsére ott tar­tunk, hogy sikerült megállítani a rom­lást, de hosszú idő szükséges még ahhoz, hogy ezt a folyamatot megfordítsuk. Mindezt a beömlő vizek állandó ellenőr­zésével, a szennyvizek tisztításával lehet elérni. Merem remélni, a természet las­sú önreagálásán, öntisztításán keresztül helyre fog állni a korábbi vízminőség.” E sorok írója pedig azt reméli, hogy mindannyiunk környezetbarát magatar­tása is hozzájárul éltető elemünk, vizeink megóvásához. „Csupán” a magunk - no meg gyermekeink, unokáink érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom