Nógrád Megyei Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 100-124. szám)

2005-05-21 / 116. szám

4 2005. MÁJUS 21, SZOMBAT KULTÚRA Egyszer volt, hol nem volt „A nagymama" a A színházi humor is sokféle, â Színházi estéh a vidámkodás műfajilag is ** széles skálán mozog a tar­talmas mondandójú komédiáktól, a szelíd moso- lyú vígjátékoktól, a görbe tükörszerű abszurdo­kon, a maró szatírákon, a habkönnyű, könnyes nevetésű bohózatokon át akár a szélsőséges, blőd szellemeskedésekig. Nos, Csiky Gergely „A nagyma­ma” című alkotása a klasszikus vígjátékok közé soro­landó. Olyan darab, amelynek egy-egy figuráján, be­mondásán lehet ugyan derülni, de egy­szersmind elgondolkodtat, sőt némely pillanata torokszorítóan hat az érzelmekre is. Csongrády Béla Salgótarján. Csiky Gergely- aki „civilben” teológuspro­fesszor volt - a huszadi századi polgári dráma - mások mellett Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc munkásságának- előfutárának bizonyult egy századdal korábban. Rend­kívül termékeny szerző­nek bizonyult, több mint harminc színművet írt, plusz regényeket, no- vellásköteteket. Szín­padi művei közül a „Buborékok”, a „Mukányi”, a „Kavi­ár” az „Ingyenélők”- ként illetve „Mákvi- rágok’’-ként játszott „A proletárok”, va­lamint „A nagyma­ma” a legismertebb. Az élete utolsó évében, 1891-ben megjelent darab néhány, hosszabb­rövidebb ideig zsákutcába kény­szerült szerelmi történetet me­sél el. Szó szerint, hiszen a lát­szatra szigorú, akkurátus, de lel­ke mélyén olyan megértő, jósá­gos, már-már csodatévő nagy­mama, mint özv. Szerémy grófné szinte csak a mesében létezik. Minden botlását elnézi csélcsap unokájának, Ernőnek, aki álné­ven jelentkezik egy leánynevelő intézet franciatanárának, csak­hogy kegyeibe férkőzhessen Mártának, kiszemelt jövendőbe­lijének, akiről csak később de­rül ki, hogy unokahúga. A grófné a rokonság ellené­re szeretné, ha egy pár lenne két fia gyermeke­iből, azaz unokáiból. De amint megtudja, hogy Márta szíve Kálmánért dobog és viszont - sőt Er­nő is gyorsan vigasztalódik egy másik hölgy, Piroska olda­lán - akkor mindent megtesz an­nak érdekében, hogy megtörje Kálmán nagybátyja, Örkényi Vilmos báró szívós ellenál­lását. A kiérdemesült hu­szár ezredes ugyanis ép­pen azért berzenkedik oly sokáig Márta és Kálmán kapcsola­ta ellen, mert a le­ányzó Szerémy-le­származott. Abból a famíliából való, amelyik feje tönk­retette az ő életét, mivelhogy a nagy­mamát leány- ko­rában eltiltotta tőle - akinek tisztes katonai előmene­tele, rendfokozata Medgyesi Mária (Szerémy grófné) is sikerrel alakította Honthy Hanna egykori szerepét Csongrádi Kata (Seraphine kisasszony) és Miké István (Tódorka Szilárd) „időn túli” jegyespárja volt ugyan, de vagyona, befolyá­sa nem - és hozzáerőszakolta 3 Szerémy grófhoz. Hasonló sorsot f ért meg a nagymama kisebbik | fia, Márta apja is, aki miután csak £ egy táncosnőbe, egy balerinába szeretett bele, a család feketebá­ránya lett. Nem is bírta e lelki ter­het: öngyilkos lett. E két szomorú, sőt tragikus élmény okozza a nagymama megértő hajlamát, engedékenységét. Nem szeretné ugyanis, hogy a nevelőintézetben - egy meglehetősen érzelgősre si­keredett szituáció keretében - megtalált Márta boldogtalan le­gyen. Ezért addig mesterkedik, amíg a makacs Örkényi báró mindenkinek - így neki is - meg­bocsát. Ugyancsak révbe érni lát­szik Tódorka Szilárd és Langó Seraphine huszonöt éves mátka- sága, azzal, hogy összegyűlvén a pénzük, saját iskolát működtet­nek majd. E szerelmi szál, azon­ban - az anyagi vonatkozás elle­nére - merőben különbözik a töb­bitől, sokkal inkább a darab ko­mikus vonulatát erősíti. Az idősö­dő tanár és nevelőnő csetlő-botló ügyefogyottsága megmosolyog­tatja a nézőket, akik számára azonban nyilvánvaló Csiky mé­lyebb szándéka - a társadalmi különbségeket konzerváló, szár­mazási alapú házasságok gyakor­latának ma már nehezen kezel­hető kritikája - is. A Turay Ida Színtársulat - Sal­gótarján gyakori és szívesen lá­tott vendége - egy újabb keletű zenés vígjátékként vitte színre „A nagymamá”-t. Egy olyan vál­tozatban, amelynek muzsikája Félix Györgyi, a közreműködő Szemirámisz kamarazenekar karnagya nevéhez fűződik. A dalszövegeket Bradányi Iván ír­ta. Hiába volt azonban minden jó szándék, e zenével, s néhány - Szamosi Judit - koreografálta táncbetéttel csak hosszabb, va­lamelyest szórakoztatóbb lett a darab, de több, értékesebb nem Bor József rendező igazán szak­értői közreműködésével sem. Ráadásul a címszereplő Med­gyesi Mária énekhangja, -tudása jóval megelőzi társaiét. Produk­ciója alapján joggal neveztetik az előadás az ő jutalomjátéká­nak. (Annak idején 1964-ben, a Fővárosi Operettszínházban Honthy Hanna kedvéért újítot­ták fel e Csiky-darabot.) Pedig Csongrádi Katától (Seraphine) és Mikó Istvántól (Tódorka) sem idegen a zenés színház. Ezúttal azonban humorérzékük kama­tozik jobban. Mikó - korábbi szerepeitől eltérően - visszafo­gottságával tud igazán hatásos lenni. A négy fiatalt - Ernőt, Kálmánt, Piroskát és Mártát - Kiss Zoltán, Boros Zoltán, Sajgál Erika és Nádorfi Krisztina - ala­kítja. Utóbbinak - a legkevésbé ismertnek - sikerült leginkább vonzóvá tennie Márta alakját. Örökké dohogó kedves figura Benkő Péter nyugalmazott tábo­ri lelkésze és ugyancsak figye­lemre méltó Cs. Németh Lajos alakítása, a morózus öregúr, a lelkésszel vég nélkül vitázó Ör­kényi báró szerepében. Korrek­ten, hitelesen oldja meg felada­tát Szabó Anikó, mint a nevelő- intézet tulajdonosa és a grófné gazdaasszonyát megszemélye­sítő Somfai Éva is. A jól variálha­tó, kevés pénzből megoldott, mégis illúziókeltő díszlet Krsztovics Sándor munkáját di­cséri. Kellemesek - és olykor szellemesek - Harák Judit „egyenruhái” és egyénített jel­mezei. 2005: valóban a párbeszéd éve lesz? Tizenöt éve szakadaüan vesztésben van az ország, holott az adottságai kiválóak lennének - fogalmazott többek kö­zött Pozsgay Imre professzor, az Orbán Viktor által össze­hívott Nemzeti Konzultációs Tanács tagja, a Szövetség a Városért Polgári Kör rendezvényén. A reformer politikust nyíltságáért a szentesi munkásőrök halálra ítélték. T. Németh László Salgótarján. Örömmel üdvö­zölte Pozsgay Imrét Salgótarján­ban tizenöt évvel a rendszervál­tozás után Juhász Tibor körelnök, utalva a szentesi munkásőrök ti­zenöt évvel ezelőtti halálos ítéle­tére. A reformer politikus-tanár telt ház előtt beszélt a köztársa­ság kikiáltása óta eltelt időszak eseményeiről. Mint mondta, arról már nem is érdemes beszélni, hogy a rend­szerváltozásra szükség volt, hi­szen a korábbi rendszer teljesen felélte tartalékait. Ha valakiben mégis él a nosztalgia, megérti, hi­szen a propaganda jól végezte a munkáját akkor is. Napjainkra utalva megjegyezte: bár mély a válság, nincs reménytelen hely­zet, mert tehetségünk kihúzhat a bajból. Elemzéséből kitűnt, hogy a szo­cializmus szabadságot ígért, s he­lyette szigorúan korlátozta a ben­ne élőket Anyagi jólétet ígért, ami szintén nem következett be, ves­sük csak össze a második világhá­ború után hasonló helyzetből in­dult Finnországgal. A rendszervál­tás már magában hordozza az em­lített jóléti elemeket, kérdés, ho­gyan éltünk vele. Pozsgay Imre szerint többet is lehetett volna profitálni a fordulat­ból, az uniós közösséghez történt csaüakozásból. Hogy ez nem így történt, annak a politikai kontár- ság az első számú oka. Minden po­litikai szereplő megígérte a bol­dogságot kilencvenben, csak azt nem volt hajlandó tisztázni, hogy az ország óriási válságot él. „Lel­tárt nem csináltak, s nem ismer­tették a valódi helyzetet a lakos­sággal” - fogalmazott. Pozsgay szerint elsőként az iszonyatos államadósságtól kel­lett volna megszabadulni, mint tették azt a lengyelek. Helyette a privatizációból befolyt pénzek az államadósság finanszírozását szolgálták, s nem a gazdaságot élénkítették. A nemzetközi kapcsolatok új­raépítésében már voltak jó dönté­sek, hiszen szerepelt köztük a ha­táron túl élő magyarok ügye, az euro-atlanti kapcsolat építése, és a jószomszédság megteremtése. Tévedés volt viszont a NATO-tag- ságot előbbre sorolni az uniós csatlakozásnál - hangsúlyozta, de ennél is többet veszítettünk az­által, hogy nem készítették fel az országot a csatlakozásra. A mindenáron való megfelelés, a szavazatok gyűjtése lett úrrá a politikai eliten, pedig látni kellett volna, hogy az Európai Unió nem segélyszervezet, nem jótékonysá­gi intézmény, hanem egy rendkí­vül kemény szigor alapján műkö­dő érdekközösség. Érdekünk ott lenni, de a felkészülés elmaradt - emelte ki. Bár „özönlik” a tőke, mégis hiányzik a gazdaságból a pénz, az eszköz. Elértéktelene­dett a termőföld, hagyják, hogy a magyar ember utolsó kincse ku- fárok kezébe kerüljön. Ez is óriá­si hiba. Bár van, akinek épp1 ez az érdeke - fogalmazott. Az uniós tagságnak azonban van egy kétségtelen érdeme: megtörténik Trianon érvénytele­nítése - hangsúlyozta az előadó. A közös ernyő alatt eltűnnek a határok, ismét eggyé válhat a ma­gyarság. Itt az ideje a közmeg­egyezésnek, s ki kell emelni a pártok tengeréből a négy-öt leg­fontosabb feladatot. Ennek elő­mozdítására jött létre a nemzeti konzultáció. Pozsgay szerint ma a legfonto­sabb kérdések közé tartozik a magyar föld védelme, a magyar iskolarendszer feltámasztása a je­lenlegi káoszból, a magyarság fo­gyásának megállítása, s a párbe­széd létrejötte a politikai elit tag­jai között. Ma az iskola pénzkér­déssé degradálódott, holott ez a jövő záloga, befektetés, mint azt a japán példa is mutatja. Napjainkban az ország ezer sebből vérzik, az ígéreteket nem követik a tettek. Hazánk jelenlegi helyzetét az előadó Szent Ágoston egyik idézetével érzékeltette: az az állam, amely megsérti saját tör­vényeit, semmiben sem különbö­zik egy rablóbandától. Kérdésre válaszolva kijelentette: bár kérték, nem kívánta jelöltetni magát köz- társasági elnöknek, mert - ahogy fogalmazott - nem akar olyan mélyre süllyedni, mint ahol most ez a bolhacirkusz játszódik. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Test a test elleni játéknál előny, ha nem használsz dezodort ” Sze­rencsés nyertesünk: Kecskés Béláné Mátranovák, Véndiófa u. 2. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legké­sőbb május 26-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! * NÁNDOR, GYERMEK­KORÁBAN A CSER­MELYNÉL IS KISEBB FOLYÓVÍZ POP­ÉNEKES. PINTÁCSI VIKI HÚGA 1 Wí k 1 t *w ti q.-P Pm $1 xml ÖZÖNLIK IZOMKÖTÖ SZALAG *4' ■t A ZJ tir 7 /. i 4 IN/ NUMERO. RÖV, ■T mm ■ rr'-.j; mm EGYSEJTŰ VÉGLÉNY Hé Á \f <á§X BABA­DORGÁLÓ SZÓ X N & r~ F [Kp ...VÉRIG; TEI.JF.SEN T Q 1 BAJOR ...; KEDVELT KOMIKUS TE MEG ÉN { I JERIKÓI ...; ILLATOS. I RÓZSASZÍN VIRÁGÚ. rj N NYUGAT, RÖV. A VASMACSKA, HOR GONY. RÉGIESEN ELŐADÓ. RÖV. LASSÚ MOZGÁSÚ, PUHATESTŰ ÁLLAT RÉSZEG KÚSZÓ­CSERJE KICSINYÍ­TŐ KÉPZŐ. A -KE PÁRJA *x & DÍSZES KIRÁLYI KAROS­SZÉK x L A {V *C X Y 4 N 7^ IS A LEGMÉ­LYEBB NŐI HANGNEM L t T PUSZTÍTÓ n . T AKKUMU­LÁTOR, BECÉZVE TOKAJI BOR "A k 9 GABONÁT BETAKA­RÍTÓ ABBAN AZ IDŐBEN ÉLT IDŐSZAK, KORSZAK *> X Ä SZICÍLIAI VULKÁN T Ni k EGY, NÉMETÜL rX 2 GYÁRI NAPON SZÁRADÓ LA x c O r \ VICSOROG­VA UGATÓ 1 r^ <— î t A X Ç ú. DUZZOGVA NEHEZTEL AZ ELEKT­RON JELE VERŐ­FÉNYES ^(nJ * 0 5 UTOLSÓ BETŰNK N 5 AZ ARZÉN VEGYJELE s IDŐMÉRŐ ESZKÖZ ALUMÍ­NIUM, RÖV. VERSENY­LOVAS TÜZET SZÜNTET L­r t A KOPASZ p 9* TÖRŐ-.. U ï t O KELET a RÖV. > Y ■ 1 LIKŐR­ÍZESÍTŐ NÖVÉNY IRÁNYÁBA AKADÁLY VÍZNEK TELJESEN GŐZZÉ AIAKUASA *p U w X 'f t A X MÁSA ÉS IRINA NŐVÉRE CSAPATTAG! i X A SUSAN i.l C IM VI *r \A H ? KÉMIAI KÖTÉS TÍPUSA Xj N <0 $ LAPOS EDÉNY y í ‘ HANON LÉC­CEL SIKLÓ 1 LÉTEZIK KIS ERIKA w te FENTRÖL SZEREN CSÉT HOZÓ TÁRGY T l LYUKAS, NÉPIESEN \ [ A t s r A TANTÁL VEGYJELE ( r REGÉNY­SZERZŐ MEGRÁZ­KÓDTATÁS rL e. t K A x t c BELÜL SZÉP ! v X SZINTÉN X 4 pontX ) HANGOSAN REPED A I TÓ JEGE 1 ? ESŐN ÁLLÓ KÖRÖM ANYAGA TÁNCBA HÍVJA i BETŰ­VETÉS x h A HINTÓ x C O t X ' OROSZ IGEN REGÉNY­HŐS ÉLETÚT r? í i t A A NAGY VARÁZSLÓ V J 1 MEGLÓG X y \A 1 Î K ... GEES; A C.IBB- FIVÉREK ERRE A HELYRE r iá A L \ FÚVÓS HANGSZER "b i O A HOGYAN, OROSZUL A É ÓNOD HATÁRAI ! AZ ERBIUM VEGYJELE BALATONI ÜDÜLŐ­HELY r& L A t O EBBE AZ IRÁNYBA A VOLT JELE V i t e. TÜREL­METLEN INDULAT­SZÓ A Ml K( il »I-.SI ZAVAR BOLTI DOLGOZÓ Z 1 "a K e Qy s U 7 ? A HOSSZ JELE A § FIZIKÁBAN-Á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom