Nógrád Megyei Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-25 / 94. szám
2 2005. ÁPRILIS 25., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE (Folytatás az 1. oldalról) a helyszínen, de láttam a fotókat, s kollégáim elmondásából ismerem a körülményeket. Ritka borzalmas bűncselekmény: nem is a látvány, hiszen a rendőrt nem ez rendíti meg, egy idő után megedződünk, hanem az a brutalitás, ami jellemezte az elkövetést, az, hogy ott van egy ártatlan gyermek, aki még 14 éves sincs. Akkor ők már ismerték az elkövetőt: ott állt mellettük, hiszen ő mutatta meg, hol van a holttest. S ilyenDr. Armós Sándor kor előjön a rendőrből is az ember. A helyszínen lévő mentősök, tűzoltók, rendőrök, mindenki, aki ott volt, azt csodálta, hogy ott, a helyszínen nem ütötték agyon ezt az elkövetőt. Borzalmas, felkavaró: a család tragédiája egyben a város tragédiája. Én Pestről jöttem, teljesen mások ott a viszonyok, mint egy ilyen kisvárosban. Már akkor, ott látni lehetett, hogy iszonyatosan felkavarja a közvéleményt, elszabadulnak az indulatok: az elkövető családjának házánál beverik az ablakokat, sőt a minap még a szomszédét is beverték, mert eltévesztették a házszámot. De a rendőrnek ilyenkor félre kell tenni az érzelmeket, s a szakmai szempontokat kell előre vennie: szombat reggeltől folyamatosan dolgoztak a kollégák, ritkaságszámba megy az ilyen gyors felderítés - bár volt olyan riporter, aki szerint sok volt az a 36 óra, ami eltelt az elkövetéstől a gyanúsított megtalálásáig. S azt kell mondanom: szakmailag nekünk ez nagy eredmény volt, bármilyen brutális, bármilyen szörnyű - ne lássunk ilyet soha többé -, de ott van mellette a tettes. Voltaképpen ezzel az üggyel „mutatkoztam be”, kerültem reflektorfénybe: jól meglettem volna nélküle, sajnálom, hogy így történt. Sokkal jobban szerettem volna, ha a főkapitányságon és a kapitányságokon végzett gondos, aprólékos munka révén ismert volna meg a megye és az ország közvéleménye. Dávid Gyula ezredes kinn volt a helyszínen: mint mondja, sok borzalmat látott már életében. A közelmúltból említette példaként a mátramindszenti emberölést, ahol órákon át válogatott módszerekkel, szisztematikusan kínozták az áldozatot az elkövetők, a nyírjesi, összekötözött fiatal nő esetét, a mátra„Ilyenkor előjön a rendőrből is az ember. yy nováki asszony megölését, a darabolós gyilkosságot.- Amikor ilyen hatások érik az embert, nem gondolkodik, hogy mit jelent - fogalmaz az ezredes. - Ebben az ügyben versenyt futottunk az idővel: nem is akartunk arra gondolni, hogy nem él a kislány. Azt gondoltuk, fogva tartják, sérült, s azon voltunk, hogy előkerüljön. Háromnapos megfeszített munka után egyszer csak rátör a döbbenet az emberre: nem találtuk meg élve. Ezt fokozza a fáradtság, egyfajta depresszió uralkodik el rajtunk, hogy mindent megtettünk, s mégis holtan találtuk. S amikor kiemelik a kislányt farmerban, életszerű helyzetben, de emberhez méltatlan körülmények között: s az első gondolat az, hogy 13 éves, aki szeret táncolni, énekel, örök vidám, kezdik érdekelni a fiúk, s egyszer csak ott fekszik és nincs tovább. Tompa hangon folytatja: felnevelték a szülei, de csak 14 év jutott. Mert jött egy dúvad, akinek éppen olyan kedve volt, és ennyi. Ez az, ami kiborítja a rendőrt is - hangsúlyozza az igazgató. Az az érzés, amikor rájön, hogy már nem tud mit tenni. Le kell gyűrni a fájdalmat, azt, hogy ne bántsa az elkövetőt, mert mindennek törvényesen kell folytatódnia: helyszíni szemle, figyelni kell az adatvédelemre, mert a gyilkosnak jogai vannak, amelyeket ismertetni kell vele.- Sokszor még arra is hajlandó lenne az ember, hogy most az egyszer nem Dávid Gyula győzöm le az indulatot - mondja Dávid Gyula. - De kontrollálni kell magunkat, mert esetleg ez az elkövető felmentésével járna: azt mondanák, törvénytelen módszerrel, eszközzel szedtem ki belőle adatokat, s a végén talán éppen ezért menekülne meg a büntetéstől. Ezért kell fokozottan ügyelni a törvényességre, a szakszerűségre. Ezt gyakorolni kell, hogy a fájdalom, a szánalom mellett a szakmát tudjuk előtérbe helyezni. Mert ha minden alkalommal a sajátunknak érezzük ezeket a tragédiákat, nem tudnánk dolgozni: ezért kell működésbe lépnie a belső mechanizmusnak, s a szakma szabályai szerint előre haladni. Kívülről a hideg, üszta fej, a látszólagos nyugalom, amellyel teszik a dolgukat. S hogy mit jelent ez belül? Az ezredes elmondja ezt is: ennél az ügynél két éjszaka nem tudott aludni. Azon gondolkodott, milyen érzés lehetett átélni mindezt, élve oda kerülni, tudni, hogy vége lesz az életének. S mindezt egy olyan kislánynak, akinek a maga 13 évével még az életről sem volt tapasztalata. S az újságíróban felvetődik a kérdés: létezik ekkora önfegyelem a világon?- Egyszerűen nem volt más lehetőség - mondja Kalmár Zsolt százados, Kalmár Zsolt aki a helyszíni-szemlebizottság vezetője volt. - Tudjuk, hogy csak egyetlen egy dolgot hibázzunk el, ami törvénytelenséghez vezet, és felmentő ítélet születhet. S ezért vagyunk azon, hogy minden kis dologra odafigyeljünk: például a szemlén olyan tárgyi bizonyítási eszközök rögzítésére kerülhet sor, amelyek a későbbi bizonyítási eljárásban döntő fontosságúak lehetnek. A százados hozzátette: szombattól, amikor telefonon értesítették az esetről, már nem ment ki a fejéből, állandóan ezen gondolkodott, hogy megvan-e, él- e a kislány. S amikor a feltevés már szörnyű bizonyosság, olyankor nincs idő azzal foglalkozni, hogy egyen, kávézzon, cigizzen, hanem menni, menni, minél hamarabb megtalálni az elkövetőt. Mint mondja, a legnagyobb tragédia, hogy nem élve került elő a kislány. Végig azon dolgoztak, érezték, hogy minden perc számított, még a kihallgatásnál is, hogy hátha...- Rendkívüli haláleseteknél, emberölés helyszínén is sok mindent látunk, de amikor egy gyermek az áldozat - tehát nem olyan ember, akinek életmódja miatt sejthető a szomorú vég -, s amikor ott és úgy látjuk, az szörnyű. A helyszínen igazából nem foglalkozunk ezzel, ott le kell gyűrni az érzést. De otthon felrémlenek képek, a gyermek holtteste, mert mi, rendőrök is emberek vagyunk. Miután végeztünk a helyszíni szemlével, és visszamentünk a kapitányságra, én megkönnyeztem a kislányt. Mert amikor vége van a feladatnak, akkor gondol bele az ember, hogy mi is történt. Én úgy próbálok védekezni, hogy a helyszínen nem egy embert, hanem egy testet látok, mert különben nem tudnék a feladatomra koncentrálni.- A kudarcélményt is fel kell dolgoznunk - summázza dr. Ármós Sándor. - Azt akartuk hinni, hogy él, abból indultunk ki, hogy elrabolták, kényszerítik, fogva tartják valahol. És egyszer csak azt mondja ez az ember, hogy megöltem. Ez a kudarcélmény. A gyermek védtelen: ezért kerestük azonnal nagy intenzitással, nagy erők bevonásával, mert valahol bennünk van, hogy akár a legrosszabb is megtörténhetett. A helyszínen talált vérfoltok is gyorsabb munkára ösztönöztek, mert ez arra mutatott: a kislány bajban van. Nagy lelkiis- meret-furdalást tud okozni mindannyiunknak, ha nem cselekszünk elég gyorsan: például, ha egy órán belül találjuk meg, talán még él...- Félreértés ne essék: nem az okozott problémát, hogy nem számítottunk arra, hogy a kislány meghalhat - mondja Dávid Gyula. - Az a reményünk nem jött be, hogy hittük, életben van! A nyomozás minden esetben verziókon alapszik: amikor nem ismerjük az egész történetet, ki kell egészítenünk a szakmai tapasztalat, a gyakorlat, a kriminalisztika, a rendelkezésre álló adatok alapján. Keresünk, kutatunk, olykor olyan verziót is felállítunk, amelyről később kiderül, zsákutca. Az első feltevés mégis az, hogy életben van, és megtesz- szük a szükséges intézkedéseket. Az első mindig az élet: ez abból a szempontból fontos, hogy milyen sorrendben milyen erőket vonultatunk fel. A felderítési eredményességet, a bravúrt, egyszóval mindent feláldoztunk volna azért, hogy meglegyen. De sajnos, benne volt az is, hogy megölték, ebben a szakmában számítani kell a legrosszabbra is. A rendőr nem omolhat össze: abban a pillanatban az összes energiáját összeszedi és az elkövető felderítésére összpontosít. Ennek így kell lennie. A rendőrség pedig valóban mindent megtett annak érdekében, hogy élve találják meg az eltűnt tinédzsert: a kutatásba bevonták a szécsényi és a balassagyarmati határőröket, a környék ösz- szes, mozdítható polgárőrét, a szécsényi kapitányság és a főkapitányság bűnügyi állományát, közel száz fő kereste az eltűnés közvetlen környékén. A kutatási időszak utolsó napján az iskolatársak, gyerekek, a helyi lakosok 4-6 fős, spontán szerveződött csoportokban segítettek a keresésben, sajnos, eredménytelenül. A kislány felkutatásával egy időben folyamatosan gyűjtötték az adatokat, mert az hamar nyüvánva- lóvá vált: nem önszántából ment el valakivel, hiszen a helyszínen talált fél fülbevaló és a vérnyomok ezt egyértelműen tanúsították.- Több személy neve is felmerült, akiket leellenőriztünk, s ezzel egy időben ki is zártunk, mint szóba jöhető elkövetőt - mondja Nagy Gábor alezredes. - így jutottunk el végül a gyanúsítotthoz, áld végül a kihallgatás során elmondta, hogy megölte a kislányt, de a miértre egyelőre még nem válaszolt. Időről időre azért elárulja magát: másként viselkedett akkor, amikor az első vérnyomokat megtaláltuk az autójában, másképp, amikor a helyszíni szemlét tartottuk: olyan, mintha szerepet játszana. Némi megrökönyödést akkor láttunk rajta, amikor a holttestet kiemelték.- A büntetőeljárás során egyetlen egy személy hazudhat: a gyanúsított - fogalmaz dr. Ármós Sándor. - Nemcsak szóban vagy írásban lehet hazudni,' hanem a mesterkélt, felvett viselkedésformával is. Valószínűleg tudatos ez a viselkedése. A kollégák rendszeresen kihallgatják: van neki egy verziója, ő kitalált valamit, s ehhez következetesen tartja is magát. A történet egyébként gyanúnk szerint nem valós, de igényli ezt a fajta viselkedést. Bár, mint ahogyan azt a kolléga említette, vannak körülmények, amelyek kizökkentik őt ebből, aztán újra visszatér az eredeti elgondolásához. S hogy ez a viselkedés természetes-e vagy mesterkélt, azt majd a pszichológus és az elmeorvos eldönti. Mint ahogyan elme- és igazságügyi orvos szakértők adnak majd választ arra is, tettének elkövetésekor beszámítható állapotban volt-e. * * * A kulisszák mögött folyó munkát a közvélemény már nem ismeri, nem ismerheti. A szívós, aprólékos nyomozóivizsgálói munkát a bizonyítékok összegyűjtésére, a vádemelés előkészítésére: ez már nem látványos, de elengedhetetlenül szükséges feladat, amelyet érzelmektől függetlenül el kell végezni. Egyik oldalon ott vannak a rendőrök, akik kénytelen-kelletlen hozzáedződtek a szörnyűségekhez, de mégsem mondhatók közönyösnek vagy részvétlennek. A másik oldalról ott a gyanúsított, akit az előzetes letartóztatás tárgyalásakor fotósok, filmesek vártak az utcán, s készítettek felvételeket róla. Szemernyi megbánást, csöppnyi szégyenérzetet sem lehetett rajta felfedezni, még csak kísérletet sem tett arra, hogy legalább az arcát ehakarja. A bíróság április 6-án előzetes letartóztatásba helyezte. Ugyanezen a napon, egy nappal 14. születésnapja előtt több száz ember kísérte utolsó útjára a gyilkosság áldozatát. A gyászmenetben ott vohak a rendőrség képviselői is... HEGEDŰS ERZSÉBET AZ UTOLSÓ ÚT. Sokan búcsúztatták szombaton a napokban elhunyt dr. Horvát Istvánt (1939. október 14. Kocsér - 2005. április 17. Salgótarján). Nógrád megye és Salgótarján díszpolgárát Zagyvapálfalván, a régi temetőben helyezték végső nyugalomra. ■ Elismerések a rendőrség napján (Folytatás az 1. oldalról) közalkalmazotti jogviszonyban Pusztai Sándomét. Szolgálati feladataik kiemelkedő teljesítéséért négyen dicséretben és jutalomban részesültek, ajándékcsomagot heten vehettek át. A Balassagyarmati Rendőrkapitányság ünnepségén az országos rendőrfőkapitány soron kívül előléptette századossá Kristyán Tamás főhadnagyot. A megyei rendőrfőkapitány munkatársi címet adományozott Kovács Lászlóné közalkalmazottnak. Kelemen Antal alezredes, kapitányságvezető soron kívül előléptette főtörzszászlóssá Bíró László törzszászlóst, törzszászlóssá Annus Zsoh zászlóst. Dicséretben és jutalomban négyen részesültek. Balassagyarmat Város Önkormányzata által alapított „Balassagyarmat közbiztonságáért” díjat 2005-ben a kuratórium döntése alapján Juhász Frigyes főtörzszászlósnak adta át Lombos István polgármester. A Balassagyarmati Rendőrkapitányság vezetője dicséretben, Balassagyarmat önkormányzata jutalomban részesítette Knyazoviczki László századost. A Kistérségi Bűnmegelőzési és Oktatási Központ Alapítványa tárgyjutalomban részesítette Fürjes Béla zászlóst és Viczián Jánosáét. A kapitányságvezető dicséretben, a Rendőrökért Köz- biztonsági Alapítvány főigazgatója tárgyjutalomban részesítette Szondi Krisztián törzszászlóst és Tamás Zoltán zászlóst. HEGEDŰS KÉPEKEN A KÉPEK. A múlt héten Balassi Bálint Megyei Könyvtár gyermekrészlegén nyílt meg a „Beszterczey” Alapfokú Művészetoktatási Intézmény ST-ART Tagiskolájának képzőművészeti kiállítása. A tárlat címe: Meseerdő. A kiállítást K. Peák Ildikó művészettörté- nész nyitotta meg.______________________________________-ám-
