Nógrád Megyei Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-16 / 87. szám
4 KULTÚRA ÁPRILIS 16., SZOMBAT „Homokvár, amit elmos a víz v Peter Brook szerint a jó Színilázi estéh színházhoz nem kell más, csak három szál deszka és a színész. Bizonyára igaza van a neves angol szaktekintélynek, de a véleményét kiegészítendő hozzátesszük, ami nyilván magától értetődő: nem kis mértékben a darabtól is függ az előadás sikere. Nem mindegy, hogy egy jól megírt szövegkönyvet, egy katartikus drámát, egy sziporkázó vígjátékot kell- e megjeleníteni azokon a bizonyos deszkákon, vagy egy mesterkélt, döcögős, feszültségektől mentes színművet, egy olcsó poénokra épülő, híg bohózatot. CSONGRADY BELA Ebben az összefüggésben meglehetősen sajátos, mondhatni egyedi képet mutat az „Anconai szerelmesek” című zenés komédia, amellyel a kassai Thália Színház vendégszerepeit a minap a Tarjám tavasz rendezvénysorozatában. Ugyanis a darab egy különös turmixnak számít: Valló Péter ötletéből Vajda Katalin írt könnyed sztorit, úgy, hogy az itáliai reneszánsz komédiákból kölcsönzött egy-két alapszituációt, áthelyezte a - mi másról, mint a szerelemről és a pénzről szóló - romantikus, kicsit pikáns, olykor szabadszájú történetet az 1970-es évekbe, beleszőtt néhány magyar vonatkozást és a laza cselekménysort ráépítette a harminc-negyven évvel ezelőtti népszerű olasz dalokra, példának okáért a „Volare”, a „Ciao Bambino”, a „Félicita”, a „Tenger”, a „Homokvár...” című világslágerekre. E művelet végeredményeként egy olyan rendhagyó műfaj született, amelyben a próza szinte csak kíséretet jelent az ismert, andalító dallamokhoz, a Fábri Péter szövegei jóvoltából helyenként magyarul is elhangzó örökzöldekhez. Magyarországon tudomásunk szerint a budapesti Radnóti Színház mutatta be elsőként az „Anconai szerelmesek”-et - e változat látható volt a televízióban is - s ugyancsak színre vitte az egri Gárdonyi Géza Színház az „Agria-játékok” keretében, a vár alatti Dobó tér látványos miliőjében. Az „igazi olasz komédiát” egy évvel ezelőtt tűzte műsorára a kassai színház, hogy oldja % repertoárja ko- A molyságát, olykor komorságát, s ezzel kár pótolja a szórakozni, kikapcsolódni is vágyó törzsközönségét és lehetőséget te- remtmi változatosságra, „lubickolásra” az anyagi nehézségek szorításaitól sem könnyen függetlenedő társulat tagjainak. A produkcióhoz több vendéget is hívtak az anyaországból. Közülük első helyen Halasi Imre neve kívánkozik kiemelésre, aki jó ízléssel nyúlt a - fentiek szerint „összefércelt” - darabhoz - és ötletdús, friss, lendületes előadást rendezett belőle. Miért is ne lennének temperamentumosak az anconai leányok és fiatalemberek, hiszen szerelmesek, énekelnek, táncolnak - gondolhatnánk róluk. Csakhogy ők inkább kissé ügyefo- gyottak, mint életrevalók. A va- gányságot, a belevalóságot jelen esetben az előrehaladottabb korosztály képviseli. Mindenekelőtt a nagy lokálpatrióta, a kujon Tomao Nicomaco, aki folyamatosan és nyíltan flörtöl a házvezetőnőjével, kiházasítani igyekszik lányát, Luciát és ő maga is udvarol, legalábbis epekedik a téren, a szomszédos panzióban megszállt magyar lányért, Viktóriáért. Pálos Árpád játssza a bővérű, számító Tomaót, kicsit színteleneb- bül, kevésbé önmagát adva, mint ahogyan annak idején Zorbát, vagy tavaly ilyenkor a „Pillantás a hídról” című Arthur Miller drámában Eddie-t alakította. Telitalálat viszont a házvezetőnő Dorina alakjában Kövesdi Szabó Mária és a panziótulajdonost, Agnesse-t megformáló Cs. Tóth Erzsébet Különösen páros jeleneteik élvezetesek, mindketten jóízűen komédiáznak, riválisai és szövetségesei is egymásnak a férfiakhoz, konkrétan Tornáéhoz fűződő viszonyban. A leghitelesebb, legmeggyőzőbb alakítást a meghaltnak hitt római lány, Drusilla szerepében Germán Lívia nyújtja. Annál is inkább, mert nemcsak a szerelmesére rátaláló hölgyet kell alakítania, hanem egy titokzatos szerzetest is, aki végül is nagy befolyást gyakorol a szerelmek és a házassági tervek alakulására. Dorina, a házvezetőnő (Kövesdi Szabó Mária) és Agnesse, a panziótulajdonos (Cs. Tóth Erzsébet) rivális kettőse Az ő párját, Lucre- ziót, a Las Vegasban meggazdagodott világpolgárt Dudás Péter személyesíti meg, aki bánatában, Drusilla feltételezett elvesztése miatt gyakran néz a pohár fenekére, de ebben az állapotában különösen nagy közönségsikert arat. Tomao lányát Luciát, a színlap sze- \ rí nt kiss Szilvia, az ő szívszerelmét, Luigi del Soro vándormuzsikust Gál Tamás és a Lucia kezére a vagyon miatt ácsingózó cukrászt, az éttermet építeni szándékozó Giovannit Peták Szilárd alakítTomao Nicomaco, az önérzetes anconai polgár (Pólós Árpád) ja. Valamennyien átlagos, tisztes színvonalon teljesítenek. Ugyanez vonatkozik KollánkLuciára is, aki Viktóriát, Giovanni igazi szerelmét, a Debrecenben fogant, világra készülő gyermekének anyját játssza, s akiről a darab végén kiderül, hogy Tomao egy magyar kalandjának az emlékeként született. Ebből következik, hogy idős hódolója nem más, mint a saját apja. Énekelni is nagyjából egyformán, ehhez a darabhoz elfogadhatóan tudnak a szereplők, a hangosítás kisebb-nagyobb torzításaiért nem ők hibáztathatok. A kíséretet egy négytagú kisegyüttes szolgáltatja az élőzene előnyeivel. Bozóki Mána jelzésszerű, félig kész épületei valóban olaszosnak hatnak. Mutatósak, mediterrán jellegűek a Matolcsi-Halasi Zsuzsa tervezte jelmezek. A darab nem szokványos, helyenként kifejezetten szellemes koreográfiája Kozma Attilát dicséri. Mindhárman mint vendég működtek közre az előadásban. A gondok ellenére következetes, igényes szakmai munkát végző, megbízható kassai társulat ezúttal egy könnyed élményt, egy kellemes estét okozott a közönségnek. Akárcsak egy tenger- vagy tóparti homokvár, amelyet élvezünk ha építjük, tetszik, ha kész lesz, de tudjuk: hamarosan elmossa a víz. Nógrády Jobbágyiból A salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában csütörtökön nyitotta meg Antal József könyvtáros-tanár (a felső képen balra) a Nógrády Andor (felső képen középen) műveit bemutató kiállítást. Az alkotót és a közönséget Bódi Györgyné dr, a házigazda intézmény igazgatója (felső képen jobbra) köszöntötte. A megnyitón a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény két népi énekes növendéke: Rauch Ajna és Mátyás Balázs (alsó képen középen) működött közre. Felkészítő tanáruk: Kubinyiné Szabó Katalin. A tárlat jól érzékelteti a művész-tanár - aki falujában, jobbágyiban helytörténészként is ismert és elismert - sokoldalú képzőművészeti munkásságát, törekvéseit. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Majd én teszek róla, hogy végre lemenj a fáról. ” Szerencsés nyertesünk: Tolmácsijózsefné Kishartyán, Rákóczi út 71. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb április 21-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át.!
