Nógrád Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-73. szám)

2005-03-05 / 54. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2005. MÁRCIUS 5., SZOMBAT ^Színházi estéh NtTláj Shakespeare, a drámá­ig írás koronázatlan ki­\ rálya mondta egyszer hőseimet tógába és tu­nikába öltöztetem, s úgy szólok a korunkhoz. Simon Gray - a jó­val kevésbé ismert, mintegy négy évszázaddal későbbi, de ugyancsak angol író - „A játék vége” című darabjában civil ru­hás, huszadik századi hősökkel játszatja el a cselekményt ugyanazzal a céllal, mint a Hamlet szerzője. De ahogy az Othello mondandója sem csak a megírás idején volt érvényes - az esetben már eltűnt volna a feledés homályában - úgy Si­mon Gray színműve is túlmutat saját korán, túlmutat azon a korszakon, amikor még írógép­pel fogalmazták a regényeket (Bár van szerző, aki megszo­kásból ma is úgy dolgozik, elő­fordul, hogy valaki még mindig tollal rója a sorokat!) Ha egy darabnak „A játék vége” a címe - noha lehetne akár opti­mista kicsengésű is, mondjuk egy szerencsés kimenetelű kaszinólá­togatás, egy győzelemmel végző­dött sportverseny vagy egy siker­rel megvívott szellemi vetélkedő sztorija esetében - akkor inkább tragikus végkifejletre számítha­tunk. Ez utóbbi variáns a jellem­zője a latinos műveltségű, közép­korkutató tanárember és családja történetének is. A família hét-nyolc, illetve ki- lenc-tíz személyből áll. Azért ne­héz pontosan megszámolni, mert egyikük, Dick - a három felnőtt fiú közül a legokosabb, a legtehetsé­gesebb - autóbaleset áldozata lett, de az élők sokat beszélnek róla, Egy család - megannyi feketebárány mintegy zsinórmértékként emle­getik, hozzá mérik saját tudásu­kat, értéküket. S ugyancsak jelen van - ha kisebb mértékben is - a már régebben meghalt anya emlé­ke is. Velük együtt tízen csatáznak az egyre fokozódó szóháborúk­ban, de valójában csak heten, hi­szen az apa, Jaspers nem csak :„re, mozdulni, de beszélni is képtelen, a fotelhez lán­colta imá­dott fiá­nak - akiben utódját vélte felfedez­ni - elvesztése. Ugyanakkor szá­molni kell az apával is, mert jósze­rivel mindenki hozzá beszél, neki gyónja meg bűneit, amiből van jócskán minden családtagnak. Mindenekelőtt Benedictnek, a BBC-ben járatos fiatalembernek, tekintve, hogy az ő alkoholizmusa nyilvánvaló. Bár áltatja környeze­tét, egy nem létező gyógyászt, fik­tív kezeléseket emleget, de igazán nincs elég ereje ahhoz, hogy vég­leg leszokjon káros szenvedélyé­ről Képtelen feldolgozni Dick halá­lát és temetését, amely szinte futó­szalagon történt, egymás után nyí­lott az ajtó... Benedict szép felesé­gét, a regényíró Margeret-et egy darabig még sajnálni is lehet a fér­je miatt, de aztán kiderül róla, hogy nem frigid, viszonya volt Dickkel, nem meddő, két abortusz nyomja a lelkét, induló karrierjét nem adja fel a gyermekáldás ked­véért. Nem akar sem ápolója, sem áldozata, sem szeretője lenni férjének. A másik fiú, Henry végzettsé­gét tekintve orvos, te­kintélye azonban ala­posan megcsappan, amint bevallja apjá­nak, hogy szexuális­kapcsolata van egyik betegével, s hozzáte­szi: soha nem is érde­kelte semmi és senki. Pedig öt gyermeke van, a hatodikat fele­sége, Marianne a szí­ve alatt hordja. Az alapjaiban jó érzésű, gondoskodó édes­anya egy óvatlan pil­lanatban ugyancsak elszólja ma­gát: előfordult már, hogy elege lett a nagy családból, a gyors egymás utánban jött terhességből... Dick fia, Matthew kerüli a rokonságot, nincs jó viszonyban anyjával, Jennyvel sem, aki viszont majom­szeretettel ragaszkodik hozzá, s inkább kiveszi az iskolából, mint­hogy elhiggye a tanárok vélemé­nyét fia homoszexuális hajlamá­ról. Nem könnyű az élete, hiszen ha valaki, ő jól ismerte a bálvá­nyozott Dicket, tudta, hogy a va­lóságban nőfaló szélhámos volt és végzetes balesete is a duhajkodás, a magamutogatás miatt követke­zett be. A család hetedik tagja a végletekig akkurátus, kínosan pe­dáns Daisy, akit a fiúk és a me­nyek házvezetőnőnek tartanak és akként kezelnek, pedig htok­ban hozzáment Jasperhez. Lelke­sen meséli, hogy az anyakönyv­vezetőnél egymás után nyílott az ajtó, mert a házasulandók is so­kan voltak. Mindenkit szívecs- kémnek szólít, szinte tudomást sem akar venni a feszültségekről. Igencsak elcsodálkozik, hogy egy pillanat alatt ismét mindenki ma­gukra hagyja őket. Számára az uzsonna lett volna a fontos, Jasper viszont felfogja, hogy fel­színre került minden, aminek nem lett volna szabad. Minden erejét összeszedve kinyögi: Az aj­tó nyitva van... Az gyakori eset, hogy egy csa­ládban adódik egy feketebárány, egy bűnbak, aki minden baj forrá­sa, okozója. De ha nincs egyetlen racionális gondolkodású, tiszta erkölcsű, cselekvőkész személy sem közöttük, az bizony „A játék végé”-t jelenti. Meg a famíliáét, meg az életét, hogy tovább ne is menjünk. Ennélfogva kemény - tértől és időtől független - ítélet, keserű látlelet ez a darab Simon Gray részéről. Hát ilyenek va­gyunk mi emberek! S vajon med­dig maradhatunk büntetlenül ilyenek? Bruck János rendező ponto­san értelmezi a szerző szándé­kát, puritán, póztalan előadást produkál a budapesti Magyar Színház társulatával. A nem ép­pen szívderítő atmoszférát jól jellemzi, hogy a lakás csupasz fa­lain mindössze egyetlen - ha úgy tetszik szimbolikus értelmű - tü­kör lóg, az is a tehetetlen Jasper feje fölött. Kállai Ferencnek, a nemzet színészének jutott az a feladat, hogy egy szélütötte öreg­emberként jószerivel szótlanul végigülje az előadást. Felfogható méltatlan szerepnek is, pedig nem az. Ő ugyanis intenzíven van jelen, mindent lát, mindent hall, a tekintetével, gesztusaival nyomon követi kinek-kinek a szánalmas vergődését. A társulat többi tagja - Csömör Csilla, Moór Marianna, Nagyváradi Erzsébet, Rancsó Dezső, Szabó Máté, Tóth Éva és Végh Péter - tisztességgel, nagyjában-egészében egyenlő színvonalon teljesít, jó csapat­munkát nyújt. * * * Az előadás szünetében, a szí­nésztársalgóban néhány szót vál­tottunk Kállai Ferenccel. Örömét fejezte ki, hogy itt lehet Salgótar­jánban, mert a kollégáktól sok jót hallott az itteni színházi életről, a körülményekről, a közönségről. Nem volt biztos benne, hogy sze­repelt-e már itt, bár egy korabeli dokumentum tanúsága szerint benne volt egy, az 1983/84-es évadban a Nemzeti Színház által tájoltatott Shaw-darab, „A szere­lem ára” szereposztásában. - Jól vagyok, játszom, van véleményem a dolgokról - válaszolta érdeklődé­sünkre a nagyformátumú, az idén, - október 4-én - nyolcvaneszten­dős művész és megköszönve jókí­vánságainkat hozzátette: Szép las­san, de azért mégiscsak a pályám végén járok. CSONGRÁDY BÉLA Lépcsők - Évszakok Elekes Éva Lépcsők - Év­szakok című verseskötete jelent meg Balassagyarma­ton a szerző kiadásában. A kis könyvet dr. Fülöp Lajos lektorálta, a kötetet és a bo­rítót a szerző tervezte, a raj­zokat Nagy Márta festőmű­vész, Karmann János fa- szobrász, Kőszeghy Attila népi fafaragó és Lakatos László festő készítette. azt- maga is írja - először 1948- ban gyöngyösi gimnazistaként, majd az ELTE bölcsészhallgató­jaként adta közre iskolai fóru­mokon. Egerben, a megyei lap­ban 1957-ben jelentek meg ver­sei, újságírói pályája is ugyanitt és ugyanekkor kezdődött. A most közreadott több mint százhúsz vers ötven év termé­sét tartalmazza, legtöbbjük ko­rábban országos, megyei és vá­rosi lapokban, üzemi újságok­ban látott napvilágot. Bár a könyv két részből áll, azaz ikerkötetről van szó.- Lép­csők és Évszakok - és ezen be­lül különböző ciklusokba is szerkesztett - Gradus ad par- nassum, Vasárnapok - hétköz­napok, Könnyes kacagások, Epigrammák - elégiák, Olta­lom, illetve Tavasz, Nyár, Ősz, Tél - tartalmi és formai elemeit tekint­ve egynemű. Erre hívja fel a figyelmet dr. Fülöp Lajos lektor is, amikor a versek elé írt ajánlásban megjegyzi: „Elekes Éva az érzékelés költője.” A versekben el­sősorban az egyéni, a csalá­di élet örömei és bánatai, a születés, a sze­relem, a halál, illetve az ezek­hez kapcsoló­dó érzelmek je­lennek meg a kifejezést te­kintve hagyo­mányos műfor­mában, szinte a népdalok hangján. A szá- kedves tájak, Gyöngyös, Mátrafü- red, Eger, Mátraháza, Verpelét, Budapest, nem utolsósorban Ba­lassagyarmat, továbbá az évszakok ezernyi színe, a virágok, az akácok, a rózsák, az il­latok ugyancsak hang­súlyosan vannak jelen a hangulatokat közvetlenül le­író verseiben. Ugyanakkor a kö­tet egész hangvételét meghatá­rozza ezeknek a hétköznapi csodáknak múlékony bája, az emlékezés, az elvágyódás halk szomorúsága, a „minden elmú­lik egyszer” alapvető élménye. Ebben hallatszik a szeptemberi szél muzsikája, a hulldogáló hó neszezése, a kikelet madarai­nak csivitelése, az érlelő nyár megannyi éneke. Ezt mindany- nyian halljuk, ám korántsem bizonyos, högy mindannyian értjük is az üzenetet, aminek lé­nyege a létezés, az élet egyszeri csodájának megbecsülése. Ele­kes Éva versei erről az egyszerű csodáról szólnak. Elekes Éva verseit - miként mára JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ne örülj te balga! Ez nem a szerencsekerék. ” Szerencsés nyertesünk: Tolmácsi Józsefné Kishartyán, Rákóczi út 71. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését leg­később március 10-ig juttassák el szerkesztőségünkbe! * í ZALAI VÁROS LEGFŐBB VONÁ­SOK ISMERTETÉ­SÉVEL BEMUTAT r~ ÉJSZA­KÁZIK AZOK AZ EMBEREK FENYÍTÖ SZÓCSKA ^-­3 KÖNN YŰ (ÖLTÖZÉK) DISZNÓ „MONDJA" FA RÉSZE HAJ IGÉJE PRÓBA ÖL, TÁVIRAT­BAN i IDE-ODA MEGY i t ♦ A MÚLT IDŐ EGYIK JELE t RÖNTGEN, RÖV. ROMHÁNY HATÁRAI ! r t GALAMB­FÉLE SZARVAS­FAJTA t MÁSFELÉ IRÁNYÍTÓ », A LITER JELE A FRAN­CIUM JELE t LABDÁT PÖRGET JAPÁN PÉNZ SORBAN ÁLL ! . B ____ AN YA DÍJA AFRIKAI ORSZÁG­t VILI-AN Y- KÖRTE i A HERTZ JELE FÉLÉV ! TILTÓ­SZÓ SORSO­LÁS DÍJA­t INTER...; VILÁG­HÁLÓ ZÚZ A KA PÁRJA SEGÉLY­KÉRŐ JELZÉS TE ÉS ÉN IGAZ ÁLLÍTÁS TÁPLÁL i KÜLÖN­BÖZŐ ANYAGOK ELEGYE SZOMO RÚSÁG PITI TOLVAJ HIÁNY­TALAN L FÁJ­DALMAT ÉRZŐ t t t PARIPA VÁLOGA TOTT t LUXEM­BURGI AUTÓJEL ► KATONAI EGYSÉG­NEM HUMÁN A SIEMENS JELE r A SZELÉN VEGYJELE GYIL- . KOLÁS t ANGOL KFT.­FORRÓ­SÍT ALBÁN AUTÓJEL SKÓT F.LÖNÉV » t NYELVÉSZ (FERENC) t TURNER NÉMA SAH ! A -GAT PÁRJA ŐSZÜLNI KEZD ! MEZÖN BÉKÉSEN FÜVET 1.SZEGI: 1 Ó ► t t ISMERET­TERJESZ­TŐ TÁRSU- LAT, RÖV.­.. MON­TAND; FRANCIA SZÍNÉSZ V.­VÉGTELEN LÁZ ! BIZA­KODOM Ilii 1 ! r* ~tS ÚTI BETŰI, KEVERVE­..KÖLTŐI” NAPSZAK KŐMŰVES m r KETTŐ DARAB ! SÖRÖS­LÁDA A KELVIN JELE MŰVÉSZI TESTKÉP ANNO. RÖV. », KIVÁLÓ i . 1, tó Ín ,2? AZ UD­VARRA KUKKANT r t KAMA­TOZÓ PÉNZ 1 ' lajosi!. ATÚLSÓ PARTRA JUTÁS t TAVASZ Jj| ' ; $ •lL­r 1 ft .EL_ . VALLALÓ R KAMBO- I DZSAI AUTÓJEL­* iM SZÁMNÉV, RÖV.­ELLEN­BEN­J fV*. ill ..........J A családtagok arckifejezése tükrözi a família válságát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom