Nógrád Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-73. szám)

2005-03-26 / 70. szám

4 2005. MÁRCIUS26., SZOMBAT KULTÚRA „A boldogság az önzés legnagyobb diadala"? Füst Milán regénye, „A fele­ségem története” - aktuális szóhasználattal élve - „Nagy könyv”. Azaz joggal szerepelhetne a nemrégiben kezdődött irodalmi vetélkedő leg­jobbjai között, akár még a toplistán is. Akár­csak Szerb Antal „Utas és holdvilágba vagy Krúdy Gyula „Szindbád utazásai” című műve, amely az úgy­nevezett modern regények sorában - Füst Milán kap­csán nyilván nem véletlenül - harmadikként eszembe jutott. De úgy vélem egyik sem lesz az esélyesek kö­zött. Egyrészt mert kevéssé ismertek, másrészt mert nem könnyű olvasmányok. fejtett közvetett vélemények WS! sora, amely- ■m hez „csak” JÉP keretet ké­pez Störr, a világ­Hogyan tovább? Lizzy, Störr felesége (Kováts Adél) és szeretője, az író, krupié Dedin (Csányi Sándor) mes érzelmi élmény emlékével ke­rül ki, noha a legnagyobb bajban is szeretett, de hűtlennek hitt fele­ségére gondol. Hazaérve bizony­ságot szerez róla, de nem is annyi­ra a tény, mint inkább a puhány csábító, a tenyérbe mászó író, kru­pié Dedin személye háborítja fel. Eltöpreng hát a házasság, az em­beri viszonyok értelmén, annál is inkább, mert Maria, a család szolgálólánya, Miss Borton a hajón megis­mert ifjú leányzó, sőt Éva, főnökének, Aie- ' xander Kodor hajómág- ^ násnak a szeretője is ra­jong érte és karjába sodródik, miközben az önmagában ugyancsak bizonytalan, tá- í vozó szépasszony dupla hi­bát vét: anyagiakban is megrövidíti férjét Störr valóságos „utazásai­ban” és lelki vándor­lásaiban egyedül marad és mint utazó holland tengerész, hajóska­pitány szimbolikus alakja és fele­sége, Lizzy izzó szenvedélyekkel éppúgy, mint látványos elhidegü- lésekkel, nyílt és titkos megcsalá­sokkal, illúziókkal, álmodozások­kal, rejtelmekkel teli kapcsolata. Darvasi László abszolút mérték ben hűnek bizonyult az alapmű­höz, s drámájában történéseket csak annyiban alkalmaz, ameny- nyiben szükséges, hogy mint váz­ra ráépíthesse Füst Milán szárnya­ló gondolatait. Ezért kap hangsú­lyos szerepet a Daphné fedélzetén átélt hatalmas vihar, amelyből a kapitány ösztönösen is győztesen, férfihiúságát is legyezgető, kelle­a változó idősíkok okozta víziók­ból, az álarcosbál sejtelmes hangu­latából is kitetszik - igazán sem haragudni nem tud Lizzyre, sem megbocsátani - eltűnt vagy meg­halt: számára majdnem egyre megy - feleségének, kérdőjelek­kel ugyan, de igenli az életet - „a boldogság az önzés legnagyobb di­adala” - s egyszersmind perben és haragban is áll múltjával, kör­nyezetével: „... rájöttem valamire... Hogy a dolgoknak voltaképpen nem is lehet a végére járni.. ” Deák Krisztina mély empátiával rendezte meg a Radnóti Színház­ban „A feleségem története” drá­mai változatát. Remek színpad­technikai megoldásokat alkalmaz a szituációk érzékeltetésére. Érzé­kelhetően szereti Füst illetve Darvasi hőseit Ennek megfelelő­en kiválóan választotta meg színé­szeit. Címszerepre - a mostanság inkább filmekben játszó - Cser­halmi Györgyöt kérte fel, aki iga­zolta a bizalmat. Határozott, ke­mény férfiként és töp­rengő, kétségek közt vívódó emberként egyaránt hiteles fi­gura. A színmű­vész évtizedek után szerepelt újra Salgó­tarjánban. Mint el­mondta, emlé­kezete szerint ezt megelő­zően a szol­noki szín­házzal a Yermában játszott itt. (Ez 1975-ben volt: Cs. B.) Lizzy alakjában Kováts Adél jól, színesen for­málja meg a szeretett és vádolt fe­leség zabolátlan hangulatváltozá­sait. Nagy név a stáblistán Jordán Tamásé, aki a beteg, nem éppen makulátlan Kodort igyekszik mi­nél meggyőzőbben megjeleníte­ni. A további népes szereplőgár­dából külön is említésre méltó Koós Olga és Keres Emil kedves néni és bácsi párosa, mint egy hosszú közös élet képviselője. Bár a József Attila Művelődési Köz­pont nagy színpada és nézőtere - legalábbis az intim Radnótihoz képest - nehéz feladat elé állítot­ta a társulatot, a darab és az elő­adás értékeit ehelyütt is sikerült felszínre juttatni. gény, ugyanis a színműben is Füst Müán szólal meg a maga egyéni hangján, különleges atmoszférát teremtve. Ez öröm azoknak, akik szeretik a bölcselkedést, elviselik, esetleg élvezik is a szerelmi viszo­nyokat, a féltékenységi szituáció­kat is be­hálózó, öncé­lúnak tet­sző szellemi csatározást, az örökös ví­vódást, a mélylélektani önelem­zést, az üdvösségkeresés és pokol­járás kálváriáját. Mások számára ez unalmas, érdektelen, nem iga­zán élvezhető, ráadásul Füst Mi­lán írásművészetének, regényal­kotó „technikájának” sajátossága - a pátoszt a szikár humorral elegyítő groteszk önirónia - ezúttal is fontos szerepet kap, s ez ugyancsak nem egyértelmű hatású. Ön­maguk ízlése, igénye alajr- ján természetesen azok­nak is igazuk van, akik mást várnak a színháztól, pontosan körülhatárolt y kapcsolatokat, előrehaladó, izgalmakban bővelkedő ese­ménysort, kellemes kikapcsoló­dást, szórakozást nyújtó jellem­vagy helyzetkomikumot, könnyen emészthető jó poénokat, happy endet, de legalábbis megoldott végkifejletet. A „Störr kapitány" nem szolgál ilyen jellemzőkkel, ennélfogva másként ítéltetik meg. 1942-ben, hétéves munka ered­ményeként jelent meg Füst Milán legnagyobb sza­bású szépírói vállalko­zása, „A feleségem története”. A cím alapján könnyen hi­hető, hogy valóban élettársáról, Helfer Erzsébetről szól, akivel a szerző 1923-tól élete vé­géig együtt élt, pedig ez a könyv nem más, mint ter­jedelmes ön­vallomás, a vi­lágról, az em­berekről ki­CSONGRÁDYBÉLA Szerencsére Darvasi Lászlónak is tetszett Füst Milán írása, mert el­lenkező esetben nem vette volna a fáradságot, hogy „Störr kapitány” címmel drámát írjon belőle. Ez fel­tétlenül üdvözlendő - hiszen ezzel sokat tett e nagyszerű mű megis­mertetése érdekében - de vajon engedi-e a lényegében történet nélküli gondolat- és lá­tomássorozat a színpadra ál­lítást. Nem könnyen adja meg magát a nagyre­„Ha simogatni tudna a szavam../' Áll az asszony az idős emberek figyelő te­kintetének kereszttüzében és verset mond, Várnai Zseni szép versét:- Ha simogatni tudna a szavam, Mint lágy, becéző szellemkezek, Szavak virágát hinteném rátok, Hogy ne szenvedjetek. Simon Lajosné már maga is nyugdíjas, de gyakor­ta látni, hallani őt az idősek rendezvényein. Karancskesziben él és a helyi termelőszövetkezet­ben dolgozott, amíg létezett a szövetkezet. Amikor megszűnt, arra kényszerült, hogy kicsinyke kis pénz­zel nyugdíjba menjen. Három évig még talált magá­nak munkát, aztán az is elmaradt.- Szerencsére olvasó ember vagyok. Újság, könyv van a kezemben, amikor tehetem... A nyugdíjasokról, a klubokról is az újságban olvastam. Tetszett, hogy összejönnek, közös programot csinálnak - meséli a karancskeszi nyugdíjasklub alakulásának előzmé­nyeit Összeszedte magát és elment Bátonyterenyére, ahol már volt egy jól működő nyugdíjasklub. Volt ta­pasztalatuk bőven, aminek Karancskesziben is hasz­nát vették. Mert Simon Lajosné nem sokáig gondol­kodott, mit is tegyen. Összehívta az érdeklődő asszo­nyokat, eljöttek vagy huszonötén és megalakították a nyugdíjasklubot. Mi sem volt természetesebb, ve­zetőjüknek Simon Lajosnét választották. Neki meg az volt az első lépése, hogy kapcsolatot keresett a Nóg- rád megyei nyugdíjas-képviselettel, ahol hasznos ta­nácsokat, segítséget kapott a munkához. A klubprogramot együtt alakították ki az asszo­nyokkal. Előadásokat szerveztek, kirándultak, nép­hagyományokat kutattak, „megülték” a régi, szép ünnepeket. S alakítottak egy nyugdíjas-népdalkört. Megtanulták a helyben gyűjtött népénekeket, felele­venítették a régi szokásokat a fonót, a mátkatálat, Fo­dor Sándor tanár segítségével.- A múlt évben 25-26 fellépésünk volt. Jártunk Pásztón, Bátonyterenyén, Egerben... több országos versenyen. Áprilisban Mihálygergén az országos mi­nősítő versenyen is ott leszünk - mondja Simon Lajosné. Arany és ezüst minősítést szereztek eddig, s a to­vábbiakban sem szeretnének alább adni. Az erede­ti népdalokat, eredeti népviseletben éneklik az asz- szonyok.- Az önkormányzat, a vállalkozók szívesen adakoz­nak, a megyei közgyűlés is segített - sorolja a klub­vezető asszony. - A kötényeket abból vettük, a blúzokat abból varrattuk, amit a Hungaroteltől kaptunk. Férje nyugdíjas, 2 fia felnőtt, így az­tán otthoni dolgai megcsappantak. Unatkozni azért így sincs ideje. Havon­ta egyszer összejönnek a klubban, fel lépés a népdalkörrel, előtte próbák, hogy minden rendben menjen. Aztán ott az unoka, s arra bizony muszáj időt szánni.- S ha végképp nincs dolgom, vagy fáradt vagyok, nyugtalan, előveszek egy verseskötetet... Jobban helyre­hoz, mint a legerősebb nyugtató - ál­lítja. - Ezért mondom is szívesen a verseket... meg azért is, mert talán örömüket lelik bennük mások is, mert érzik a si­mogató melegüket. • Simon Lajosné meg szeret örömet adni, mert ahogy tapasztalja, sokan szorulnak rá. Ezernyi szóból szőnék most mesét... Simon Lajosné verset mond. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Tudja, nekem megvan a véleményem a női intelligenciá­ról. ” Szerencsés nyertesünk: Zeke Józsejrié Bátonyterenye, Rimay út 7. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb március 31-ig juttassák el szerkesztőségünkbe!

Next

/
Oldalképek
Tartalom