Nógrád Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám
2005-02-01 / 26. szám
4. oldal - NógrAd Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2005. FEBRUÁR 1., KEDD Tiszta, egészséges Ipoly mentéért Szennyezőforrás-felmérési és -felszámolási program az Ipoly mente alsó folyásán A Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítvány 2003 februárjában jött létre váci székhellyel azzal a céllal, hogy a Börzsöny és a Dunakanyar térségében az ökoturizmus fejlesztésén keresztül hozzájáruljon a helyi értékek megőrzéséhez, a települések és a helyi társadalom megújulásához, valamint a környezeti nevelés eszközeivel bemutassa egy fenntarthatóbb életmód lehetőségeit a helyi lakosoknak és az ide látogatóknak. Ipolyság A kuratórium tagja Martos György alapító, Kelemen Zoltán elnök, Kurucz Márta, a fenntartható területfejlesztés képviselője, valamint dir. Neumayer Éva, a környezeti nevelés szakértője. Terepi segédeszközöket, memóriakártyákat készítenek erdei iskolások részére, környezetvédelmi programokat szerveznek, kerékpártúra-leírásokat terveznek meg. A falusi turizmust mindvégig szem előtt tartják. A napokban Ipolyságon tartott sajtótájékoztatójukon megtudtuk, hogy az alapítvány 2003 őszén döntötte el: szennyezőforrás-felszámolási programot indít az Alsó-Ipoly mentén. Hasonlóan a kistérségi tervekben foglaltakhoz, úgy gondolják: a tájegység fejlődésének egyik mozgatórugója a jövőben az ökoturizmus és a biotermények, -termékek előállítása lehet. Ehhez pedig elengedhetetlen a kistérség környezeti állapotának javítása, mindenekelőtt a szeny- nyező források felmérése, felszámolása, káros hatásainak csökkentése. December 1-jén a Magosfa Alapítvány szervezésében szennyező források felmérésére és részbeni felszámolására irányuló program indult a 13 települést magában foglaló Ipoly mente kistérségben. Céljuk az, hogy az alsó Ipoly mente a területfejlesztési terveknek megfelelően valóban egészséges kistérség legyen és rövid távon eltűnjenek a természeti környezetet csúffá tevő illegális hulladéklerakók, illetve hulladékkupacok, középtávon pedig cseréljék le a környezetszennyező technológiákat (pL fűtési rendszerek, szennyvízkezelési megoldatlanságok, vegyszerhasználat módja stb.) és lehetőleg ne is keletkezzenek új szennyező források Programjuk három részből áll. Legelső lépésként a szennyező források felmérésére kerül sor. Terveik szerint a program második részében már konkrét beavatkozásokat is végeznek. A program harmadik szakaszában környezetbarát és helyi termékek népszerűsítését, a környezeti tudatosság erősítését szolgáló akciók szervezését, valamint szennyező források további felszámolását célozzák meg. A program első két szakaszát várhatóan 2005 augusztus végéig fejezik be. Addig a következő konkrét tevékenységeket végzik: a szennyező források felmérése kapcsán adatlapot állítottak össze, melyet eljuttatnak azoknak a személyeknek, akik önkéntesként kapcsolódnak programjukhoz. A felmérés nagy része márciusban és áprilisban zajlik. Szeretnének minél teljesebb képet kapni a kistérségben található tényleges és potenciális szennyezésekről, ezért a meglévő adatokat is begyűjtik. A program során a szennyezés tényét rögzítik és nem azt, hogy ki okozta. Az így nyert adatok alapanyagként szolgálhatnak a kistérség rövid, közép- és hosz- szú távú terveihez, segítségükkel tervezhetővé válik az elavult technológiák lecserélése. Középtávon a tavasz folyamán hulladékgazdálkodási szakemberek egy ún. programdokumentációt készítenek, melyben javaslatot tesznek a különböző szennyezőforrás-típusok felszámolására, átalakítására. Ez alapján kiválasztanak tíz, látványos helyen lévő és könnyen eltávolítható szennyező forrást (pl. illegális hulladéklerakó) és ezeket önkéntesek segítségével felszámolják. Terveik szerint június végén tisztítják meg az Ipoly folyó alsó, Tésától Szobig tartó szakaszát az önkéntesek segítségével, a vízügyi hatósággal, a határőrséggel, a nemzeti parkkal stb. partnerségben. Mind a partról összeszedik, mind a mederből kiemelik a szemetet, szilárd szennyező anyagokat. Februárban három előadást tart egy szakember az agrár-környezetvédelem kérdéskörében, egy másik pedig a biogazdálkodással, a vegyszermentes termesztéssel ismerteti meg minden településen az érdeklődő gazdálkodókat és kerttulajdonosokat. A helyi újságban mellékletet jelentetnek meg 2-3 havonta, melyben a felmérés eredményeit foglalják össze, valamint a gazdálkodóknak és a háztartásoknak a szennyezésekről és azok csökkentésének lehetőségeiről írnak majd. Nyáron nyitják meg azt a kiállítást, amelyen a felmérés és felszámolás eredményeiről ösz- szeállított tablókat nézhetik meg a látogatók. Emellett szemlélet- formáló anyagok, az önkéntesek nevei, fényképek színesítik a tárlatot, amely minden településre eljut mind a magyar, mind a szlovák oldalon. Ugyanebben az időszakban az Ipoly folyó túloldalán a váci szervezettel szinte megegyező tevékenységeket végez majd az ipolysági székhelyű Ipoly Unió (Ipel’ská Únia). A tapasztalatokat, információikat folyamatosan kicserélik az unió munkatársaival és közös tevékenységeket is folytatnak velük. A határon átnyúló program biztosítéka annak, hogy az Ipoly mindkét oldalán javuljon a környezet állapota. Várják önkéntesek jelentkezését a szennyező források felméréséhez, az illegális hulladéklerakók felszámolásához és az Ipoly tisztításához. Reményeik szerint mintaértékű programot tudnak felmutatni augusztusra a határon átnyúló együttműködés jegyében. A program első két szakasza az Európai Unió Phare CBC mag- yar-szlovák/2002 programja, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Közép- és Kelet-európai Regionális Környezetvédelmi Központ támogatásával valósul meg. A programot mintaprogramnak szánják szervezői, példát adva a települések lakosságának, hogy mindent tegyenek meg környezetük értékeinek megőrzéséért. SZABÓ ANDREA A három barlangász eltűnését vasárnap jelezték a felszínen maradt társaik. Rövid kutatás után kerültek elő, látszólag sértetlenül. Szemükben zavarodottság, látszólag testi sérüléseik nem voltak. Kihűléses, kiszáradá- sos tüneteket észleltünk és nagyfokú éhséget mindhárom barlangásznál. NMH-információ ____ K érdezhetné bárki, mi ebben a különleges, eltűnt három ember és újra előkerült. Egy gond volt csak. Az emberek pénteken este tűntek el és vasárnap délután kerültek elő. Igenám, de akkor honnan a kiszáradásos tünetek. Ahogy meghallottuk a távoli földrengés hírét, rögtön az járt a fejünkben, vajon okozott-e elváltozásokat a földmozgás gyűrődése a barlangban. A gondolkodást tett követte. Rövid időn belül felkészült az expedíció minden felszereléssel, ami kellhet ilyen helyzetben. Társaim, Tivadar, Gubecs, a felszínen Gábor és Zoli. Terepjáró híján háton vittük többldlónyi cuccun- kat. Ilyenkor gondolkodik az ember, vajon jól pakoltam-e, ugyanis minden kilométer után nehezebb a zsák. Végül minden rossznak vége szakadt, ott voltunk a vándorréten, hajdani nagy táborozásaink színhelyén. Valamikor madárvé- dők beszélgették át itt az éjszakákat az emberi rosszaságról. Ledobáltuk a súlyos terheket, táborverés, tűzrakás, mindenféle begyakorolt dolog következett. Mentés az időből A különleges mentőszolgálat jelentése a hét végi esetről Az ágasvári barlang bejárata (bezárva), 2004 novembere világos van, vajon miért?) A vasrács nyikorgása kicsit kellemetlenül hangzott az egyre hidegebb levegőben. Az első teremben nem tapasztaltunk változást, talán egy-két repedés lett nagyobb, beljebb az úgynevezett kettes körjáratban már jelentősebbek voltak a mozgások. A „csúszda” tetőrésze elvált egymástól, mintha lézerrel vágták volna szét. Irány a „kocka” átjáró. Jöttek a bajok, ahol valami elválik, ott valaminek össze is kell menni, így volt itt is. Az edAz ágasvári barlang bejárata az 1930-as években (reprodukció) dig is papír vékony embereknek való rés mintha szűkebbé vált volna. (Vagy mi lettünk kövérebbek.) A repedésbe beékelt rövid fatörzs azonban el volt törve. Itt bizony közeledtek a falak egymáshoz a közel 15 cm átmérőjű fát mint pálcikát törte el a nyomás. Jött az örök dilemma, vissza vagy előre, ki tudja, beljebb mi van. A súlyos csöndbe belehasított egy robaj- szerű hang. Az el is döntötte a kérdést. Ugyanis bentről hangzott. Mindenképpen utána kellett járnunk, akármi okozta is. Erős küszködés után az „M rendszer” szűk folyosóján álltunk, talán még félénken egymásra így vigyorogtunk. Karbidlámpáink fényében egy új sötét járat hívogatott, ami még eddig nem volt. (Utolsó fotók, b. L. ittlét 2004. március A hegyen levő turistaház kényelmesebb lett volna, de a mostani kezelője ki nem állhatja az emberi nemet, Rövid felkészülés után leszálltunk az örök sötétségbe. (Nem tudom, a kedves olvasó megfigyelte-e, de a kalandfilmekben a barlangokban 16.) A falak hideget leheltek, az alattunk összetömörülő szikladarabok ki tudja, mit rejtettek.- Kiszedtünk egy párat - így Gubecs.- Hülye vagy és ha átzuhanunk a földön - így Tivadar. Ebben megegyeztek, tovább! Néhol a vizes tapintású falon, mint ősi írásjelek, odaszáradt sárga darabkák lemezszerű kinövéseit súroltuk le ruháinkkal, egy-két pattogó zaj még elölről hangzott, a kinti bejárattól becslés szerint kelet felé haladtunk, ugyanis az iránytű, mint a bolond, forgott körbe. Ez az irány a hegy belseje felé vezetett az őri várrom alá. Beljebb valami nyugtalanság vett erőt a csapaton. Valami beivódott az agyunkba, valami nem idevaló. Egyre fáradtabbak lettünk, ímmel-ámmal toltuk át magunkat a repedéseken. Úgy is fogalmazhatnám, minden mindegy lett. Megváltozott a hely aurája, beletörődést sugallt, pihenésre csábított. Amikor egy aláhajló kő alá beeresztettük Gubecset, alig tudA földrengés hatására elmozduló tömbök tűk kihúzni. Lámpáink gyatrán igyekeztek megbirkózni a sűrű sötétséggel. Szinte éreztem ujja- im között ezt a masszát, ami ösz- szekeveredett kilélegzett páráinkkal. Aztán úgy hirtelen kikapcsolt mindenki, mint amikor egy unalmas előadáson lecsukódik a szemünk és hirtelen felnézünk, óvatosan körbenézve, vajon ki látott meg. Közben pedig csak másodpercek teltek el. Aztán vége lett a ledermedésnek. Felgyorsultak az események. Tivadar, húzzunk gyorsan, mert valami nagy gond lesz. O volt leghátul, úgyhogy vezetővé változott, siklott kifelé mint a szalamandra. Gubecs maga után húzva a mindig kéznél levő szerszámokat, utánuk én. Mögöttem egyre szőkébbnek tűnt a járat.- Gubecs - szóltam előre - ez befelé is ilyen szűk volt? De ekkor már Az „M" rendszerbe alázuhant kövek átmászója dőlt a két oldalsó oszlop befelé. Egyik majdnem elvitte a bakancsom hegyét. Eljutottunk a már ismert rendszerbe. A szűk térben új változások történtek, sok nagy kő beékelődött a járatba ezeken át kellett mászni, mert alatta nem fértünk el. Egy új hasadás mellett furcsa dolgot vettünk észre, vésésnyomokat.- Furcsa - jegyeztem meg.- Mi - így a többiek.- Az, hogy a bontás belülről kifelé halad.- Az kizárt dolog - pedig így volt, jól láthatóan belülről volt faragva a szikla. A szűk csőben felfelé gyömöszöltük magunkat, sokkal kintebb egy derékszögű törésen át a „csúszda” alá jutottunk. Az „M rendszer” ennek ellenére nagyon nehéz volt. Kiérve a nagyterembe, találkoztunk Mangával, aki elmondta, hogy már három napja kutatnak utánunk. Egymásra néztünk, pár órája voltunk lent - mondom Mihálynak. Mihály mondja épphogy a tv nincs itt, óriási a felhajtás. Hát, ez történt. Talán Németi Kálmán polihisztor így tudott egy évig a barlangban élni valamikor az 1920-as években. Szerencsére kikerültünk az „időcsapdábói”. Nem kívánom senkinek ezt az érzést. Heverni a koromsötétben és arra gondolni - mindegy hogy kikerülünk-e. Mi igen. De a barlangot zárni kell. BUDA LÁSZLÓ
