Nógrád Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám

2005-02-01 / 26. szám

4. oldal - NógrAd Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2005. FEBRUÁR 1., KEDD Tiszta, egészséges Ipoly mentéért Szennyezőforrás-felmérési és -felszámolási program az Ipoly mente alsó folyásán A Magosfa Környezeti Nevelési és Ökoturisztikai Alapítvány 2003 februárjában jött létre váci székhellyel azzal a céllal, hogy a Börzsöny és a Dunakanyar térségében az ökoturiz­mus fejlesztésén keresztül hozzájáruljon a helyi értékek megőrzéséhez, a települések és a helyi társadalom megúju­lásához, valamint a környezeti nevelés eszközeivel bemu­tassa egy fenntarthatóbb életmód lehetőségeit a helyi lako­soknak és az ide látogatóknak. Ipolyság A kuratórium tagja Martos György alapító, Kelemen Zoltán elnök, Kurucz Márta, a fenntart­ható területfejlesztés képviselő­je, valamint dir. Neumayer Éva, a környezeti nevelés szakértője. Terepi segédeszközöket, memó­riakártyákat készítenek erdei is­kolások részére, környezetvé­delmi programokat szerveznek, kerékpártúra-leírásokat tervez­nek meg. A falusi turizmust mindvégig szem előtt tartják. A napokban Ipolyságon tar­tott sajtótájékoztatójukon meg­tudtuk, hogy az alapítvány 2003 őszén döntötte el: szennyező­forrás-felszámolási programot indít az Alsó-Ipoly mentén. Ha­sonlóan a kistérségi tervekben foglaltakhoz, úgy gondolják: a tájegység fejlődésének egyik mozgatórugója a jövőben az ökoturizmus és a biotermények, -termékek előállítása lehet. Eh­hez pedig elengedhetetlen a kis­térség környezeti állapotának ja­vítása, mindenekelőtt a szeny- nyező források felmérése, fel­számolása, káros hatásainak csökkentése. December 1-jén a Magosfa Alapítvány szervezésé­ben szennyező források felmé­résére és részbeni felszámolásá­ra irányuló program indult a 13 települést magában foglaló Ipoly mente kistérségben. Céljuk az, hogy az alsó Ipoly mente a területfejlesztési tervek­nek megfelelően valóban egész­séges kistérség legyen és rövid tá­von eltűnjenek a természeti kör­nyezetet csúffá tevő illegális hul­ladéklerakók, illetve hulladékku­pacok, középtávon pedig cserél­jék le a környezetszennyező tech­nológiákat (pL fűtési rendszerek, szennyvízkezelési megoldatlan­ságok, vegyszerhasználat módja stb.) és lehetőleg ne is keletkezze­nek új szennyező források Programjuk három részből áll. Legelső lépésként a szennye­ző források felmérésére kerül sor. Terveik szerint a program második részében már konkrét beavatkozásokat is végeznek. A program harmadik szakaszában környezetbarát és helyi termé­kek népszerűsítését, a környe­zeti tudatosság erősítését szolgá­ló akciók szervezését, valamint szennyező források további fel­számolását célozzák meg. A program első két szakaszát várhatóan 2005 augusztus végé­ig fejezik be. Addig a következő konkrét tevékenységeket vég­zik: a szennyező források felmé­rése kapcsán adatlapot állítottak össze, melyet eljuttatnak azok­nak a személyeknek, akik ön­kéntesként kapcsolódnak prog­ramjukhoz. A felmérés nagy ré­sze márciusban és áprilisban zajlik. Szeretnének minél telje­sebb képet kapni a kistérségben található tényleges és potenciális szennyezésekről, ezért a meglé­vő adatokat is begyűjtik. A prog­ram során a szennyezés tényét rögzítik és nem azt, hogy ki okozta. Az így nyert adatok alapanyagként szolgálhatnak a kistérség rövid, közép- és hosz- szú távú terveihez, segítségük­kel tervezhetővé válik az elavult technológiák lecserélése. Középtávon a tavasz folya­mán hulladékgazdálkodási szak­emberek egy ún. programdoku­mentációt készítenek, melyben javaslatot tesznek a különböző szennyezőforrás-típusok felszá­molására, átalakítására. Ez alap­ján kiválasztanak tíz, látványos helyen lévő és könnyen eltávo­lítható szennyező forrást (pl. il­legális hulladéklerakó) és ezeket önkéntesek segítségével felszá­molják. Terveik szerint június végén tisztítják meg az Ipoly folyó al­só, Tésától Szobig tartó szaka­szát az önkéntesek segítségével, a vízügyi hatósággal, a határőr­séggel, a nemzeti parkkal stb. partnerségben. Mind a partról összeszedik, mind a mederből kiemelik a szemetet, szilárd szennyező anyagokat. Februárban három előadást tart egy szakember az agrár-kör­nyezetvédelem kérdéskörében, egy másik pedig a biogazdálko­dással, a vegyszermentes ter­mesztéssel ismerteti meg minden településen az érdeklődő gazdál­kodókat és kerttulajdonosokat. A helyi újságban mellékletet jelentetnek meg 2-3 havonta, melyben a felmérés eredménye­it foglalják össze, valamint a gazdálkodóknak és a háztartá­soknak a szennyezésekről és azok csökkentésének lehetősé­geiről írnak majd. Nyáron nyitják meg azt a ki­állítást, amelyen a felmérés és felszámolás eredményeiről ösz- szeállított tablókat nézhetik meg a látogatók. Emellett szemlélet- formáló anyagok, az önkéntesek nevei, fényképek színesítik a tárlatot, amely minden település­re eljut mind a magyar, mind a szlovák oldalon. Ugyanebben az időszakban az Ipoly folyó túloldalán a váci szer­vezettel szinte megegyező tevé­kenységeket végez majd az ipolysági székhelyű Ipoly Unió (Ipel’ská Únia). A tapasztalato­kat, információikat folyamatosan kicserélik az unió munkatársai­val és közös tevékenységeket is folytatnak velük. A határon át­nyúló program biztosítéka an­nak, hogy az Ipoly mindkét olda­lán javuljon a környezet állapota. Várják önkéntesek jelentkezé­sét a szennyező források felméré­séhez, az illegális hulladéklerakók felszámolásához és az Ipoly tisztí­tásához. Reményeik szerint min­taértékű programot tudnak felmu­tatni augusztusra a határon át­nyúló együttműködés jegyében. A program első két szakasza az Európai Unió Phare CBC mag- yar-szlovák/2002 programja, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Közép- és Kelet-európai Regionális Kör­nyezetvédelmi Központ támoga­tásával valósul meg. A progra­mot mintaprogramnak szánják szervezői, példát adva a települé­sek lakosságának, hogy mindent tegyenek meg környezetük érté­keinek megőrzéséért. SZABÓ ANDREA A három barlangász eltűné­sét vasárnap jelezték a felszí­nen maradt társaik. Rövid kutatás után kerültek elő, látszólag sértetlenül. Sze­mükben zavarodottság, lát­szólag testi sérüléseik nem voltak. Kihűléses, kiszáradá- sos tüneteket észleltünk és nagyfokú éhséget mindhá­rom barlangásznál. NMH-információ ____ K érdezhetné bárki, mi ebben a különleges, eltűnt három em­ber és újra előkerült. Egy gond volt csak. Az emberek pénteken este tűntek el és vasárnap délután ke­rültek elő. Igenám, de akkor honnan a kiszáradásos tünetek. Ahogy meghallottuk a távoli földrengés hírét, rögtön az járt a fejünkben, vajon okozott-e el­változásokat a földmozgás gyű­rődése a barlangban. A gondol­kodást tett követte. Rövid időn belül felkészült az expedíció minden felszereléssel, ami kell­het ilyen helyzetben. Társaim, Tivadar, Gubecs, a felszínen Gá­bor és Zoli. Terepjáró híján há­ton vittük többldlónyi cuccun- kat. Ilyenkor gondolkodik az ember, vajon jól pakoltam-e, ugyanis minden kilométer után nehezebb a zsák. Végül minden rossznak vége szakadt, ott voltunk a vándorré­ten, hajdani nagy táborozásaink színhelyén. Valamikor madárvé- dők beszélgették át itt az éjsza­kákat az emberi rosszaságról. Ledobáltuk a súlyos terheket, tá­borverés, tűzrakás, mindenféle begyakorolt dolog következett. Mentés az időből A különleges mentőszolgálat jelentése a hét végi esetről Az ágasvári barlang bejárata (bezárva), 2004 novembere világos van, va­jon miért?) A vasrács nyi­korgása kicsit kellemetlenül hangzott az egy­re hidegebb leve­gőben. Az első teremben nem tapasztaltunk változást, talán egy-két repedés lett nagyobb, beljebb az úgy­nevezett kettes körjáratban már jelentősebbek voltak a mozgá­sok. A „csúszda” tetőrésze elvált egymástól, mint­ha lézerrel vág­ták volna szét. Irány a „kocka” átjáró. Jöttek a bajok, ahol vala­mi elválik, ott va­laminek össze is kell menni, így volt itt is. Az ed­Az ágasvári barlang bejárata az 1930-as években (reprodukció) dig is papír vé­kony emberek­nek való rés mintha szűkebbé vált volna. (Vagy mi lettünk kö­vérebbek.) A repedésbe beékelt rövid fatörzs azonban el volt tör­ve. Itt bizony közeledtek a falak egymáshoz a közel 15 cm átmé­rőjű fát mint pálcikát törte el a nyomás. Jött az örök di­lemma, vissza vagy előre, ki tudja, bel­jebb mi van. A sú­lyos csöndbe bele­hasított egy robaj- szerű hang. Az el is döntötte a kérdést. Ugyanis bentről hangzott. Minden­képpen utána kel­lett járnunk, akár­mi okozta is. Erős küszködés után az „M rendszer” szűk folyosóján álltunk, talán még félénken egymásra így vi­gyorogtunk. Kar­bidlámpáink fé­nyében egy új sötét járat hívogatott, ami még eddig nem volt. (Utolsó fotók, b. L. ittlét 2004. március A hegyen levő turistaház ké­nyelmesebb lett volna, de a mos­tani kezelője ki nem állhatja az emberi nemet, Rövid felkészü­lés után leszálltunk az örök sö­tétségbe. (Nem tudom, a kedves olvasó megfigyelte-e, de a ka­landfilmekben a barlangokban 16.) A falak hideget leheltek, az alattunk összetömörülő szikla­darabok ki tudja, mit rejtettek.- Kiszedtünk egy párat - így Gubecs.- Hülye vagy és ha átzuha­nunk a földön - így Tivadar. Ebben megegyeztek, tovább! Néhol a vizes tapintású falon, mint ősi írásjelek, odaszáradt sárga darabkák lemezszerű kinö­véseit súroltuk le ruháinkkal, egy-két pattogó zaj még elölről hangzott, a kinti bejárattól becs­lés szerint kelet felé haladtunk, ugyanis az iránytű, mint a bo­lond, forgott körbe. Ez az irány a hegy belseje felé vezetett az őri várrom alá. Beljebb valami nyug­talanság vett erőt a csapaton. Va­lami beivódott az agyunkba, va­lami nem idevaló. Egyre fárad­tabbak lettünk, ímmel-ámmal toltuk át magunkat a repedése­ken. Úgy is fogalmazhatnám, minden mindegy lett. Megválto­zott a hely aurája, beletörődést sugallt, pihenésre csábított. Amikor egy aláhajló kő alá beeresztettük Gubecset, alig tud­A földrengés hatására elmozduló tömbök tűk kihúzni. Lámpáink gyatrán igyekeztek megbirkózni a sűrű sötétséggel. Szinte éreztem ujja- im között ezt a masszát, ami ösz- szekeveredett kilélegzett páráink­kal. Aztán úgy hirtelen kikapcsolt mindenki, mint amikor egy unal­mas előadáson lecsukódik a sze­münk és hirtelen felnézünk, óva­tosan körbenéz­ve, vajon ki látott meg. Közben pe­dig csak másod­percek teltek el. Aztán vége lett a ledermedésnek. Felgyorsultak az események. Tivadar, húzzunk gyor­san, mert valami nagy gond lesz. O volt leghá­tul, úgyhogy ve­zetővé változott, siklott kifelé mint a szalamandra. Gubecs maga után húzva a mindig kéznél le­vő szerszámo­kat, utánuk én. Mögöttem egyre szőkébb­nek tűnt a járat.- Gubecs - szóltam előre - ez befelé is ilyen szűk volt? De ekkor már Az „M" rendszerbe alázuhant kövek átmászója dőlt a két oldalsó oszlop befelé. Egyik majdnem elvitte a bakancsom hegyét. El­jutottunk a már ismert rend­szerbe. A szűk térben új válto­zások történtek, sok nagy kő beékelődött a járatba ezeken át kellett mászni, mert alatta nem fértünk el. Egy új hasadás mel­lett furcsa dolgot vettünk észre, vésésnyomokat.- Furcsa - jegyeztem meg.- Mi - így a többiek.- Az, hogy a bontás belülről kifelé halad.- Az kizárt dolog - pedig így volt, jól láthatóan belülről volt fa­ragva a szikla. A szűk csőben fel­felé gyömöszöltük magunkat, sokkal kintebb egy derékszögű törésen át a „csúszda” alá ju­tottunk. Az „M rendszer” ennek ellenére nagyon nehéz volt. Kiér­ve a nagyterem­be, találkoztunk Mangával, aki elmondta, hogy már három nap­ja kutatnak utá­nunk. Egymásra néztünk, pár órája voltunk lent - mondom Mihálynak. Mihály mond­ja épphogy a tv nincs itt, óriási a felhajtás. Hát, ez történt. Talán Németi Kálmán polihisztor így tudott egy évig a barlangban élni valamikor az 1920-as években. Szerencsére kikerültünk az „időcsapdábói”. Nem kívánom senkinek ezt az érzést. Heverni a koromsötétben és arra gondol­ni - mindegy hogy kikerülünk-e. Mi igen. De a barlangot zárni kell. BUDA LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom