Nógrád Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám
2005-02-23 / 45. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap FÜLEKI NAPLÓ 2005. FEBRUÁR 23., SZERDA Szlovákot tanítani úgy, hogy a diák megmaradjon magyarnak Tíz „magyar unokás” nagyszülők vagyunk - mondja büszkén a Füleken élő Somogyi házaspár, akik azt vallják: kisebbségi pedagógusnak lenni csodálatosan szép küldetés, olyan ösztönzőerő, amely mindig arra készteti az embert, hogy többet produkáljon, több szeretettel. Életük legszebb, legfájóbb részleteiről, pedagóguspályájuk szakaszairól, a felvidéki magyarság múltbeli és jelenlegi sorsáról beszélgettünk Somogyi Alfréddal és feleségével Két ellentétes irányból indultak: Somogyi Alfréd Gömörről, felesége Nógrádból származik, életükben először még diákként találkoztak Füleken, majd fiatalon Ragyolcon ismerkedtek meg, s most nyugdíjasként Füleken élnek. A Somogyi házaspár: Márta és Alfréd ________________________ ____ _ fotók: rigó tibor Fü lek Somogyiné édesapja református lelkész volt, a trianoni döntés után felismerte: mindaddig magyar falvak maradnak a magyar falvak, amíg a szószékről magyarul hangzik Isten igéje. Ő hozta létre Losoncon a református teológiát, amely akkor - a Csehszlovák Köztársaság idején - az egyetlen magyar nyelvű főiskolaként működött, persze nem állami költségvetésből, hanem skóciai barátai segítségével. Hároméves volt Somogyi Alfrédné 1939-ben, amikor édesapja elhunyt. Nővérei a kecskeméti református tanítóképzőbe kerültek, ő pedig - mint mondja - édesanyja mellett kisgyermekként élte meg a hontalanság éveit.- Emlékszem, amikor kézenfogva a főutcán sétáltunk, s ha magyarul szólt valaki, akkor belenyírtak a hajába. Magyarul beszélni nem nagyon lehetett fennhangon. Szlovák iskolába kényszerültem menni, de miután megtudtam, hogy Füleken 1949 után létrejönnek a magyar iskolák, akkor az utam Losoncról Fülekre vezetett. Somogyi Alfréd a rimaszombati járásban született, édesapja gépészkovács volt. Az első'három osztályt magyar iskolában járta.- A háború után sok magyar mellett édesapámat is kérték, hogy írja alá, ettől kezdve szlovák lesz. Persze ő nem írt alá, erre kovácsműhelyét bezáratták. Akkoriban sok magyart kitelepítettek arról a vidékről - elevenítette fel a régi emlékeket Somogyi Alfréd. - A magyar iskolából kikerülve aztán máról holnapra szlovák iskolába kellett járnom Rimaszombaton, ahol megkaptam életem első verését. Sokan voltunk magyar diákok, akik nem tudtunk szlovákul, nem értettük, hogy mit mond a tanár, engem ezért jól megpofozott, hajamat kitépte. Akkor megfogadtam, én szlovák sohasem leszek. A harmadik polgári befejezése után Csehországba kerültem komlót szedni egy állami birtokra. Szüleim is kijöttek utánam, s mező- gazdasági munkát végeztünk: 15 éves gyermekként traktort vezethettem, géppel kaszálhattam a füvet. Karácsonyra keresztanyámtól kaptunk egy csomagot, amely újságpapírral volt kitömve. Kiterítettem: magyar újság volt... Uramisten! Akkor tudtam meg, '49 tavaszán, hogy megnyíltak a magyar iskolák. Akkor eldöntöttük: hazajövünk. Füleken 16-17 évesen diákként találkoztam először Mártival, de inkább csak színdarabok szereplőiként: én orosz tisztet, ő pedig kémnőt alakított. Mint Somogyiné elmondta, az iskolai diákság akkoriban jobban hasonlított egy vándor színtársulatra, mint gimnazistákra, hiszen a tanulás minimális, napi három-négy órás volt.- Abban az időben ez a vidék éhezte a magyar szót, erre az igazgató és a tanáraink is ráérez- tek: színdarabjainkkal jártuk a falvakat, ágytakarókból varrtuk a jelmezünket, csodálatos élmény volt - mondta. Somogyiné a pozsonyi pedagógiai főiskolára került, férje pedig Kassára, gépészmérnöki szakra.- Második találkozásunk a tanári szobában volt: Frédi mint matematika-fizika, én pedig magyar-szlovák szakos tanárként - mesélte a feleség. - Addig főztük a teát a ragyolci kis vaskályha tetején, hogy végül összekötöttük az életünket. Majd Fülekre kerültünk, ahol aZ iskolán kívüli tevékenység a kultúrmunkában merült ki. Rengeteget foglalkoztunk a diákokkal, hiszen tudtuk nagyon jól: egy magyar gyereknek duplán kell bizonyítania a tanulmányi versenyeken, az iskolák közötti megmérettetésekben. Amikor Somogyi Alfrédné 27 év gimnáziumi munkaidő után átkerült az alapiskolába, akkor a 12 magyar-szlovák szakos tanár közül csak egy nem volt a tanítványa.- Nagyon sok szlovák szakos került ki a kezem alól - mondta. Állítása szerint „nemzeti öntudat nélkül munkát végezni sokkal silányabb”. - Úgy tanítottuk a szlovák nyelvet, hogy ugyanakkor a diákok megmaradjanak magyarnak. Őszintén szólva a saját nemzeti irodalmam iránt érzett mély szeretet vitt oda, hogy megszeressem a szlovák irodalmat is és úgy tudjam átadni a diákoknak, hogy ők is szeressék. Az évtizedek elteltek, megöregedtünk, három gyermekünk van, tíz unokánk és már csak távolról figyeljük az iskola életét. Ami nagyon fájó, hogy nem látom azt a lelkesedést az én szegény pedagógustársaimban, ami a régieket fűtötte. Lehet, hogy anyagi gondok miatt, de ha visszapergetem az időt, elmondhatom, soha nem jutottunk el tengerpartra, hiszen a nyarainkat úttörőtáborokban töltöttük, hogy mellékesen valamicskét keressünk, abból épült fel tulajdonképpen a családi házunk is. Akarva-akaratlanul is a határon túli magyarság számára fájó, tavaly december 5-i népszavazásra terelődött a szó, amely nagyon mélyen érintette a Somogyi házaspárt is. Ezzel kapcsolatban nagyon keményen fogalmaztak. Somogyi Alfréd elmondta: a háború ideje alatt három fiatal nagybátyja vesztette életét, édesapja pedig az egészségét, mégis egyesek csak határon túli idegen lényekként kezelték őket.- Rokonságom életét adta a magyar hazáért, de ez mintha senkit nem érdekelt volna. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy nagy emberek - írók, feltalálók - a Felvidékről is kerültek ki, ők azért harcoltak, hogy az anyaország befogadja őket. Magyarigazolványunkat annak idején sírva vettük át. Nem azért, mintha sokat utaznánk, de lelkileg jó érzés volt.- Talán naivak voltunk, amikor december ötödikében bíztunk. Aztán az eredmény nagyon rosszul esett - fogalmazta meg Somogyiné. - Majd mérlegelni kezdtünk. A szavazást megelőző két-három hetes ellenpropaganda megtette hatását. Itt nem lehet édestestvérségről beszélni, hiszen el voltunk szakítva. Utólag belátom, hogy miért nem nyújtottak kezet az anyaországiak: vélhetően a tájékozottság hiánya, valamint az elanya- giasodott világ az oka, amely mindent pénzben mér. A kormánynak nem lett volna szabad olyan politikát folytatni, hogy ne menjenek el szavazni az emberek.- Azóta egyszer voltam „odaát”, s nem is kívánkozom nagyon - mondta Somogyi Alfréd. Felesége, visszaemlékezve unokájuk tavaly év végi salgótarjáni szalagavató ünnepségére, könnyek között mesélte el: a műsor végén a hatalmas teremben szinte csak ők énekelték a Himnuszt.- Hol van a magyarországi nemzeti öntudatra nevelés? Ezzel kezdődne, ezzel indulna, hogy szeretem a himnuszomat. Roppant fájó tapasztalat volt. A himnuszunkat én édesanyám mellett tanultam. Özvegy pap- néként minden vasárnap délután, amikor a harmonium mellé leült és egy pár egyházi éneket eljátszott, utolsóként mindig ezt játszotta. Olyankor nagyon komolyak voltuk, be kellett csukni az ajtót, ablakot, és testvéreimmel együtt énekeltük a nemzeti imádságot. Hogy számunkra ez mennyire fontos, és valójában mit is jelent, azt egy 1949-es történet mutatja be leginkább. Akkoriban a losonci szlovák iskolába jártam, ahol tagja voltam az énekkarnak. Sokszor hívtak szerepelni olyan baráti találkozókra, ahol a Szovjetunióból jövő munkáscsoportot kellett köszönteni. Azon a tavaszon is meginvitáltak minket a losonci főtérre, ahová hamarosan megérkezett a vendékeket szállító autóbusz. Piros krepp-papírral összekötött virágot adtak a kezünkbe, hogy az éneklés után azzal köszöntsük a vendégeket. Vigyázzba álltunk, majd az apátfalui fúvószenekar rázendített a szlovák, a cseh, majd az orosz himnuszra. Már léptünk volna, amikor meghallottam a magyar himnusz felvezető motívumát. El nem tudom mondani, hogy ez bennem, 13 éves gyermekben mit váltott ki. Fantasztikus, hogy azon a téren, ahol pár héttel korábban még nem volt szabad magyarul megmukkanni, hogyan volt ez lehetséges? Nagyon szívszorító volt, elkezdtem sírni: a piros krepp-papírral összemaszatol- tam az arcom. Kiderült, hogy egy salgótarjáni munkáscsoportnak kell átadnunk a virágot. Amikor odaszaladtam azzal az egy szál virággal, kisírt szemmel, maszatos arccal, akkor egy barna szempár, egy magas nő lenézett rám, felemelte az állam és megkérdezte: ugye, te magyar vagy? És átölelt. Én egyszer, így tapasztaltam meg egy anyaországi ölelést. SZELES ENIKŐ Márciusi programok fülek március 5.: Fülek Szépe-vá- lasztás (Kultúra Háza) március 10.: Törökök Gömör- Kishont és Nógrád megyében - kiállításmegnyitó (helyszín: a múzeum galériája) március 15.: március 15-i emlékünnepség március 16-20.: Chi Kung tanfolyam (Magyar Ház) március 19.: Szlovákiai Nyugdíjasok Egyesülete füleki szervezete megalakulásának 10. évfordulója - ünnepség (VMK) március - folyamatosan: mesedélelőttök és gyerekrajzok kiállítása (könyvtár) ■ Nonstop asztaliteniszshow Füleken 2005. március 4-5. Célja: A város és környéke sportolni vágyó fiataljainak, lakóinak mozgási lehetőséget biztosítani és minél nagyobb létszámban bevonni őket egy asztalitenisz-játékba, melynek lényege, hogy a résztvevők 24 órán át megszakítás nélkül váltják egymást. Rendezője: Fülek Város Képviselőtestülete mellett működő sport- és ifjúsági bizottság Helye: Városi kultúrközpont (Vigadó), Fülek, Fő utca 12. Ideje: kezdet: 2005. március 4. (péntek) 9.00 óra befejezés: 2005. március 5. (szombat) 9.00 óra szervezőbizottság: elnök: Zupko László, tagjai: Bystron Gábor, Mgr. Berta Andrea, Bozó István, Be. Mojzes Ferenc, Illés Sándor, titkár: Suppen Margit Résztvevői: minden asztalitenisz iránt érdeklődő egyén A részvétel feltétele: bejelentkezés a játék helyszínén. Az akció előtti napon való bejelentkezés esetén a játék időpontja egyeztethető! Technikai feltételek:- három asztal áll a játékosok rendelkezésére- ütőkről, labdáról és üdítőről a szervezők gondoskodnak (saját ütővel is lehet játszani) Szabályok: az asztalitenisz szabályai szerint folyik a játék. Előzetes bejelentkezés és információk: Suppen Margit, városháza, Fülek, tel.-sz.: 047/4381 001 Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Zupko László Agócs József bizottsági elnök polgármester A füleki vár
