Nógrád Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám
2005-02-19 / 42. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2005. FEBRUÁR 19., SZOMBAT | „Egy fénnyel és árnnyal teli élet”: Balassi Bálint Nógrád megye, ha akarná sem tudná feledni a Balassak, a Balassik nevét, hiszen egykori székhelye, második legnagyobb városának elnevezése nap mint nap emlékeztet rájuk. Egyébként sincs miért feledni e tekintélyes történelmi famíliát, inkább büszkének lenni van okunk éppen legjelesebb képviselőjére, Balassi Bálintra, a magyar nyelvű líra első igazán jelentős, európai mértékkel is figyelmet érdemlő alakjára, akinek az elmúlt évben kettős évfordulója volt: 450 évvel ezelőtt, 1554-ben született és rá negyven esztendőre, 1594-ben fejezte be rövidre szabott életét. Siviresek Ferenc BALASSI BÁLINT NYOMÁBAN PO STOPÁCH BÁUNXA BALASSII A kétnyelvű könyv címlapja A jubileumi év velejárójaként természetesen megszaporodtak a megemlékezések, a kiadványok, amelyeknek azonban megannyi előzménye volt már az elmúlt századok, évtizedek során. A 2004-es Balassi-év során is voltak irodalmi, történelmi konferenciák, szoboravató ünnepségek Salgótarjánban, ahol a megyei könyvtár viseli Balassi nevét, és Balassagyarmaton, ahol a százöt éves gimnáziumot hívják Balassinak. Ezen intézmény tanulói vitték színre és napjainkban játsszák Sombort Sándor erdélyi tanár „Balassi Bálint” című darabját, „végvári balladáját”. Az utóbbi évek helyi fogantatásű irodalmi terméséből kettőt kell feltétlenül kiemelni. Csikász István, a 2001-ben elhunyt balassagyarmati polihisztor lírikus 1998. április lire, a költészet napjára jelentette meg „Levelek Bálint úrhoz” című kötetét, amely egy Balassinak címzett versciklus, egy sajátos vallomássorozat az elmúlt évtized Magyarországáról, a nemzet felemás állapotáról, a „gyönyörű szomorúságokról”. Először 1991-ben, majd tavaly új kiadásban is napvilágot látott a Salgótarjánban élő drámaíró, Marschalkó Zsok „Ostromállapot” című írása, amely Balassi Bálintot 1594 pünkösd havában, az esztergomi vár elleni negyedik roham „előestéjén”, közvetlenül halálát megelőzően szólaltatja meg, amolyan egész életét mérlegre tevő, tényeken alapuló, de értelemszerűen szubjektív monológ keretében. Az elmúlt évben, a kettős jubileum alkalmából jelent meg a salgótarjáni történész-muzeológus, Szvircsek Ferenc „Balassi Bálint nyomában” című könyve, amelyről az alábbiakban esik szó. A gazdagon illusztrált kötet érdekessége, hogy Pozsonyban két nyelven adta ki a Szlovák Nemzeti Múzeum, illetve a Jarábik Gabriella által igazgatott Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. A két hasábra tördelt oldalakon egymás mellett olvasható, szó szerint tükörfordításban a magyar, illetve a szlovák szöveg. A kiadvány megjelenést támogatta a budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. A könyv megszületéséhez segítséget nyújtott a szlovák történeti múzeum, a magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Nógrádi Történeti Múzeum és a zólyomi városi múzeum. Szvircsek Ferenc arra vállalkozott, hogy Balassi Bálint életpályáján végigvezesse az olvasót, s bejárja vele azt az utat, amelyet a költő is megtett, hogy beteljesítse a jelmondatában foglaltakat: „Vita, quae foto debetur, patrie saluti sol- vatur, ” ami magyarul annyit tesz: „Az élet, mely a sorsnak adósa, fordítassék a haza üdvére! ” A szerző történészi alapossággal híven dokumentálja Balassi Bálint életének meghatározó mozzanatait, s ha röviden is, de találóan érzékelte ti a kor - amelyben élnie adatott - társadalmi viszonyait, légkörét is. Ez - „Magyarországon a pár- tosodások, a harcok, a békekötések, az időszakos fegyvemyug- vások kom vök”. A kötet első adata 1518-ból való. Ugyanis azon évjanuár 25-én, Budán jött a napvilágra Balassa János, a költő apja, a felvidéki bányavárosok későbbi várkapitánya, akinek az egri törökverő Dobó Istvánnal rokon Sulyok Annával 1549-ben kötött házasságából 1554. október 20-án délelőtt kilenc Zólyom vára, ahol Balassi Bálint született órakor Zólyom várában első gyermekként született meg Bálint. A továbbiakban Szvircsek Ferenc kronológiai rendben - ha szükséges és a forrásmunkák alapján lehetséges, akár naponként - rögzíti a Balassival történteket, egyaránt figyelmet fordítván a pozitív és negatív előjelű jellemvonásokra, cselekedetekre és a szerteágazó családi vonatkozásokra. A neves humanistánál, Bornemissza Péternél majd Nürnbergben tanult ifjú - mint Szvircsek Ferenc úja - „belecsöppent a magyar nemesség változó egyéni érdekektől vezérek, hol a Habsburgok, hol a törökök kegyét kereső magyar valóságba, melyhez maga is igazodott Kökő- ként a tökéletes embert szépséget, a harmónia eszményét kereső Balassi élete csupa féktelen szenvedélyből táplálkozó legszélsőségesebb indulatok keveréke" volt. A végek katonaemberré, vitézzé nevelték ugyan, de minduntalan az élményeket kereste, különleges, nemcsak szerelmi, de érdekviszony is fűzte Ungnádné Losonczy Annához, méltatlan örökösödési és birtokperekbe bonyolódott, meggondolatlanul kötött házasságot, unokatestvérével Dobó Krisztinával aki azonban hamarosan újra más asszonya lett. Balassi Bálint megnyugvást és anyagi biztonságot Lengyelországban sem talált, s hazatérvén újra katonának állt. Az esztergomi Víziváros 1594- es ostrománál kapott halálos sebet és néhány nap után május 30-án meghalt. Liptóban a Kriván hegye alatti Hibe mezőváros gótikus templomának kriptájába szülei mellé helyezték örök nyugalomra. A kiütő emléktáblája a hibei templomban Másfél hónap elteltével követte őt kilenc évvel fiatalabb öccse, Ferenc is, aki szintén a török elleni harcokban vesztette életét. Az alsósztregovai születésű barát és költőtárs, Rimay János a két testvér halálát versben örökítette meg. Klaniczay Tibor irodalomtörténész szép sorai szerint - amelyeket Szvircsek Ferenc is idéz - „Egy fénnyel és árnnyal teli élet és egy szerelembe álmodott világ halhatatlan kököjä" temették el Hibén. A kötet utolsó adata szerint Bálint fia, János tizenhat évesen, 1601. december 12-én Boroszlóban (a mai Wroclawban) hunyt el. Az adatgazdag élettörténet - amely bizonyosan bevonul a Ba- lassi-irodatam forrásanyagába —a szerző érdeme, a szép kiállítás Ka vács Mónikát dicséri. A kiadvány mind tartalmilag, mind formailag méltónak bizonyul ahhoz, akiről szól, Balassi Bálinthoz. CSONGRÁDY BÉLA Tibor Fischer Salgótarjánba jön Salgótarján A British Council, Nagy-Bri- tannia kulturális és oktatási intézete tavaly ősz óta szervez olvasóköröket szerte az országban. Ezeken a találkozókon kortárs angol fiók olvasnak fel részleteket műveikből és osztják meg gondolataikat a hallgatósággal. Nemrégiben - brit mintára - az olvasást népszerűsítő játékos olvasómozgalom indult, amely betekintést enged a brit olvasókörök világába az angol nyelvet szeretők számára. A British Council kezdeményezéséhez a megyei könyvtárak is csatlakoztak és az írók könyvei már előzetesen hozzáférhetők és elolvashatók. A kortárs irodalmi műveken keresztül a tanulni vágyók nem csak a nyelvvel ismerkedhetnek meg mélyebben, hanem bepillanthatnak annak az országnak az életébe is, amelynek nyelvét tanulják, vagy beszélik. Az írókkal történő személyes találkozás jó alkalmat teremt az olvasmány- élmények megvitatására és egy más kultúra megismeréséhez. Az olvasókörök ezúttal Tibor Fischer, magyar származású angol írót látják vendégül, aki egy budapesti találkozás után három vidéki nagyvárosba, köztük Salgótarjánba is ellátogat, február 23-án. Tibor Fischer magyar szülők gyermekeként az angliai Stock- portban született 1959-ben. Szülei, akik hivatásos kosárlabda-játékosok voltak, 1956-ban hagyták el Magyarországot. Az író London déli részén élt mielőtt Cambridge-be ment latint és franciát tanulni. 1993-ban a Granta magazin a húsz legjobb fiatal brit regényíró közé sorolta, kezdetben újságíróként dolgozott. A tengertől Magyarországra Veracruz zenéjének, tájainak lüktetését hozza Budapestre Pepe Maya mexikói festőművész, akinek képei most első ízben láthatók Magyarországon. A tengertől Magyarországra (Del Mar a Hungria) című kiállítás az Újpest Galériában leh otthonra. S hogy miért épp Budapesten rendez kiállítást a mexikói művész? A válasz a festő barátainál keresendő, akik felkeltették érdeklődését Magyarország iránt. A tárlatot előzőleg bemutatták Belgrádban, majd Szarajevóban, s most megérkezett a magyar fővárosba. A művész egy kis tengerparti falucskában él, ahol a zöld és a kék dominál A tenger e különleges színvilágát jeleníti meg Pepe Maya „napsütötte” festményein, amelyekből mintegy félszázat tekinthetnek meg az egzotikum iránt érdeklődők. A hidegtű-technikával készült grafikai sorozat képeinek, temperafestményeinek és a rizspapír tekercsre készült tusrajzainak a tenger mellett ugyancsak állandó szereplői az élet örök voltát, megújulását jelképező, a szinte csak körvonalakban jelzett nőalakok. A művész kedvelt témái közé tartoznak a játékok is, így színes plasztikáin megjelenik a népi papírkivágások gazdag motívumkincse, s különösen a papírsárkányok. A kiállítás febfuár 18-a és március 10-e között várja a látogatókat az Újpest Galériában (IV. Árpád út 66.), látogatható hétfő kivételével naponta 11 és 18 óra között, szombaton pedig 9 és 18 óra között. _______________JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES______________________ M últ heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Sajnálom uram, Önnek nincs nálunk folyószámlája. ” Szerencsés nyertesünk>Nóge/ Józsefné Karancslapujtő, Ady E. út. 18. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb február 24-ig juttassák el szerkesztőségünkbe!
