Nógrád Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-22 / 18. szám

Palóc Parnasszus: élő irodalom pódiumújságban „Vajon mi lesz a hanggal a papíron? - kérdezte Esterházy Péter, amikor el- bűvölten hallgatta Tolnai Ottó rádiós „mesedélutánjait”... A hangot a papí­ron meg kell teremteni, „mintha” valaki beszélne... Esterházy elégedett le­het: a hang könyvben is él” - állapította meg Reményi József Tamás recen­ziója. Nógrádban néhányan a minap a fordítottjára szövetkeztünk: azt sze­retnénk, hogy a megyei írók, költők könyvben, folyóiratban, újságban nap­világot látott, netán szekrények, íróasztalfiókok mélyén, számítógépek me­móriájában megjelenésre váró írásai élő beszéd formájában, egy pódium­újság keretében jussanak el a közönséghez. Vajon mi lesz a szöveggel hangban? Itt most ez a tét, kérdés azonban van több is. Sikeresen mutatkozott be az újszerű kezdeményezés A legfontosabb így hangzik: van-e megyei, nógrádi irodalom egyáltalán, azzal együtt, hogy az elmúlt évtizedek­ben folyamatosan születtek és napja­inkban is születnek művek, jelentek meg kötetek, amelyek mögött hús-vér szerzők, szuverén alkotói egyéniségek állnak? Ez azért lehet kérdés, mert eled­dig a megyei irodalom fogalma nem ha- tároztatott meg, nincs definiálva. Az közismert, hogy oly gazdag örökséggel, munícióval rendelkezik e tájegység, amellyel kevés másik szerte e hazában. Praznovszky Mihály irodalomtörténész találó szóhasználatával élve „tájirodal­munk” múltját olyan szellemi nagysá­gok képezik, mint Balassi Bálint, Ma­dách Imre, Mikszáth Kálmán, Komjá­thy Jenő, Szabó Lőrinc, hogy csak né- hányukat említsük a tekintélyes név­sorból. A rájuk emlékezés - különösen Madách és Mikszáth esetében - valósá­gos kultuszt teremtett, olyat, amely szintén példaszerű országos viszonylat­ban. Az is vitathatatlan, hogy a megye irodalmi folyóirata, a Palócföld - amely tavaly, 2004-ben már megalapítása fél évszázadik évfordulóját ünnepelhette - sok helyi értéket is felszínre hozott az elmúlt öt évtized során, még akkor is, ha mindenkor tágra nyitotta kapuit - pontosabban lapjait - a máshol élő szépírók előtt. Mindezek ellenére mégis miért lehet gond a megyei irodalom meghatározá­sa? Azért mert hiányzik az irodalom egységes folyamatként való értelmezé­se, az alkotók és művek nem kapcso­lódnak szervesen egymáshoz és más al­kotókhoz, müvekhez, az országos áramlatokhoz. Hiányzik az ön- és társ­ismeret összekapcsoló ereje. Nem te­kinthető rendszeresnek az irodalomról szóló irodalom, azaz nincs elég ismeret arról ami megszületik, ami értéknek te­kinthető. Semmiesetre sincs tudatos egymásra épülés, egymásnak felelgetés, termékeny vita. Talán még az írók sem olvassák egymást, miként várható ak­kor el az igazi cél - a széles körű érdek­lődés - kibontakoztatása? Nem tudni ki, hová sorolja magát és sorolható e egyáltalán, mondjuk a klasszikus ha­gyományt követőkhöz vagy inkább az újító kedvűekhez. S ha vannak is alko­tóműhelynek nevezhető csoportosulá­sok, nem elég hatékony a működésük. Hová soroltatnak az elszármazottak, miért nincs elevenebb kapcsolat Nagy Pállal és másokkal? Sok kísérlet zátonyra futott, megany- nyi jó szándék meg­hiúsult már a tolifor­gatók akárcsak laza szervezeti kereteinek megteremtése ügyé­ben. Mégis az alap­helyzetből - az írók létének tényéből - ki­indulva nem látszik lehetetlennek a ki­bontakozás, a megye irodalmi életének fel­építése. Ennek szá­mos módja közül az egyik a január 20-án, a magyar kultúra ün­nepi rendezvényei sorában a salgótarjá­ni József Attila Művelődési Központban útjára indult élő folyóirat, a Palóc Par­nasszus lehet. A pódiumújság, amely egyrészt rendszeresen teret ad, bemu­tatkozási alkalmat, fórumot biztosít az alkotóknak, megteremti egymás rend­szeres megismerésének, az egymáshoz való kötődésnek a lehetőségét, másrészt újszerű, közvetlen kapcsolatot eredmé­nyez a potenciális olvasókkal, a közön­séggel. Persze ez nem megy egyik nap­ról a másikra, az élő irodalmi lap foko­zatosan, önmagát alakítva, a hallgatók, a nézők igényeit figyelembe véve nyer­heti el adekvát formáját és hosszú fo­lyamat eredményeként érheti el végső célját: a nógrádi irodalom definiálását, felmutatását. A Palóc Parnasszus - amely bázisát jelentheti a József Attila Művelődési Központ átalakításával ki­alakítandó irodalmi kávéháznak is - fel­tételezi a Palócfölddel, a Komjáthy Jenő Társasággal és minden más művészeti műhellyel való szoros együttműködést, szakmai és baráti kapcsolatot. És ha minden a tervek szerint alakul, akkor az eredetileg papírra, olvasásra szánt szövegek nemcsak hogy megállják a helyüket hangban, élő szóban, hanem az audiovizualitás, a sokszínű interpre­tálás révén meg is sokszorozódik hatá­suk. Az első este tapasztalatai ezt iga­zolták. A premieren bemutatkoztak a rova­tok (líra, próza, néprajz, könyvismerte­tés, interjú, kitekintés, évforduló) meg- hirdettetett az irodalmi szépségverseny - amely a szövegeket méri össze - a cserére épülő könyvbolhapiac, s Turczi István költő, lapszerkesztő jóvoltából volt játék is jutalomkönyvekkel. Tartal­milag - híven a lap címéhez - nagy hangsúlyt kaptak a palócság jellemzői. Az alkotók közül az első alkalommal Bódi Tóth Elemér költő, Dukay Nagy Ádám költő, Kiscseri Mihály (Pál Jó­zsef) író, költő és Turczi István műkö­dött közre, s jelen sorok írója is el­mondta gondolatait. Az irodalmi újság bemutatkozása során fellépett a balas­sagyarmati Varietas Pódiumszínház két tagja, Csábi István és Tibay András s szerepeltek a salgótarjáni Vertich Színpad és a Pódium Stúdió tehetséges fiataljai. (Mű)sorvezető P. Kemer Edit volt. A szerkesztés és a rendezés mun­kája T. Pataki László és Sándor Zoltán nevéhez fűződik. Ők egyébiránt az öt­letadói, kezdeményezői is voltak a Palóc Parnasszusnak. A műsort Marschalkó Zsolt megzenésített sorai keretezték, mintegy állandó mottóként. A hangula­tot jelzi és komoly biztatást jelent a jö­vőre nézvést, hogy a „Nem a művész, hanem a mű... Nem a cél hanem az át" refrént a közönség együtt énekelte a fel­lépőkkel. CSONGRÁDY BÉLA Forrai Katalinra emlékezve Ver minket a sors. Alig sirattuk el nemzetünk egyik vezető színészét, máris megdöbbenve érte­sültünk kiváló élsportolónk tragikus haláláról, s íme, itt a szomorú új információ: életének 78. évé­ben elhunyt Vikárné Forrai Katalin, a magyar zene- pedagógia kiemelkedő egyénisége. Utóbbi személyiség neve sokak számára nem jelent túl sokat. Ki volt ő? Pedagógus volt és személye még így sem feltételez általános is­mertséget. Mégis, mi késztet hát ezen emléksorok megírására? Működött Balassagyarmaton az egykori Szántó Kovács János Szak- középiskola egyik tagozataként az óvónői szak, Tóth Lajos igazgató­sága és dr. Molnár János, majd Ko­vács Ferencné tagozatvezetésével. Az intézmény képezte Nógrád me­gye több mint 400 fő leendő óvó­nőjét a IV. számú gyakorlóóvoda pedagógusaival karöltve. Az intéz­ményben folyó munka szakmai ré­szének egyik meghatározó tantár­gya az ének-zene volt. Szakmai tankönyveik közül a legfontosabb szerkesztője Forrai Katalin volt. Munkája az Ének-zene az óvodában tartalmazta a 3-6 éves korosztály mondókáit, játékait, játékdala­it és gyermekdalait. Az óvodai gyakorló foglalkozá­sok során az óvónőjelöltek ezen könyv anyagából vezették foglalkozásaikat színesítve hangszerjáté­kukkal. (E sorok írójaként részese lehettem a jelöl­tek felkészítésének.) Forrai Katalin a szakma nem­zetközi hírű tekintélye volt. Budapesti bemutató­óvodájában szinte naponkénti rendszerességgel tartott foglalkozásokat kis-, középső és nagycso­portos gyerekekkel. Látogatói külföldi, elsősorban amerikai és japán óvónők voltak. Egy életre szóló élményt jelentett számukra, hogy a balassagyar­mati képzővel kivételt téve, egyik délutánját ránk szentelve, hazai csoportot fogadott. A mintegy 50 főnyi diák és pedagógus számára óriási, emberi és szakmai jelentő­ségű bemutató részesei voltunk. Láthattuk, miként tud egy tudós egyéniség a szó szoros értelmében leereszkedni a kicsikhez és velük játszva, énekelve, vidáman kacag­va eltölteni felejthetetlen, embert és tudást formáló órákat. Akik részesei lehettünk ennek a csodának, nem feledjük Forrai Katalin szellemi nagyságát. Ők és az egykori „szántós” óvónők túl­nyomó többsége alkotják a mai Nógrád megye óvodapedagógusa­inak derékhadát. Felelősségük az embernevelés kezdeti folyamatában felbecsülhe- tetlén. Reméljük, hogy a felnövekvő nemzedék tőlük olyan indíttatást kap, amely méltó Forrai Katalin és az általa kisugárzott szellemiség ha­gyományaihoz. A magyar zenepedagógia kiemelkedő alakjának búcsúztatása 2005. január 29-én, szombaton 14 órakor a Szent István-bazilikában történik. Emlé­két megőrizzük. _____________ KALOCSAY FRIGYES a Gagarinban pék - a szerző egyéniségének jól felismerhető jegyein túl - épület- együtteseket, természeti érde­kességeket is felfednek, s megje­lenik általuk a letűnt korok, kul­túrák népi építészete. A megnyitót követően Simon Tibor, az iskola igazgatója em­léklapot adott át az alkotónak, így fejezve ki köszönetét azért, hogy tárlatával emelte az esztéti­kai nevelés színvonalát. Emlékműsor Emlékműsort rendeztek a magyar kultúra napja alkalmá­ból a salgótarjáni Gagarin Általános Iskolában tegnap dél­előtt. Az ünnepség során Pálkovács Margit rajz szakos pe­dagógus megnyitotta Horváth József fotóművész kiállítá­sát, amely még egy fél éven keresztül megtekinthető lesz az intézményben. Salgótarján- A művész képei halk, meg­kapó költőiséggel hívják fel ma­gukra a figyelmet, s végigvezet­nek bennünket azokon a hely­színeken, ahol ő maga is járt, így a cseh főváros, az „arany Prága” utcáin, továbbá Erdély gyönyörű tájai, történelmi váro­sai között - hangsúlyozta a ta­nárnő, aki hozzátette, hogy a ké­pmarni, fcr A***4m* In Arw* Szakmai könyvek őrzik a nevét JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Borzasztó, hogy már megint milyen kócos vagyok!" Szeren­csés nyertesünk: Danyiné Hegyi Rozália Dorogháza, Malom u. 20. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfej­tését legkésőbb január 27-ig juttassák el szerkesztőségünkbe! nr~ AZ AMPER JELE r~ MADÁR SZÁJA KÖNYVET MEGJE­LENTET ROHAM BORÍT, FED KATA­PULTÁL ~y MÓZES ÖT KÖNYVE ELEDEL TEJ­TERMÉK ELEKTRON- VOLT, R. ...TOP; ZENEKAR GYAKORI KÖRET KARÁM SZÉLE LEHET ► T y y y y y y y r REPÜLŐ­VEZETŐ ■F ► BOLDOG­GÁ TESZ ► HÚST TARTÓ­SÍTÓ SÚROLÓ­SZER ► NESZ, ZAJ ► RÓMAI EGYES HEVESI KÖZSÉG NÉMA GÁLA ! T SZÖVEG­ÍRÓ (ANNA) BELÉPŐ­JEGY ► T NŐI HANGNEM ► TAKAROS T SZABAD­BA ►-------------------------------------------------­E MESE, BECÉZVE 1000- (ÄS /, • / ' / L y GIGA, RÖV. OLASZ­ORSZÁG ► 7 / / / / / TRÉFÁL y KEDVELI A NITRO­GÉN RÉGI­ES NEVE ► L IRÁNY­RÉSZ! CSÖK­KENÉS ►- f V ^ i" \//U: j PP UGYAN ! ► A TANTÁL VEGYJELE >­? ALULRA PLUSZ HAZAI ZENEKAR ELEM ! ► T ELSŐ­HEGEDŰ ► y fi* \ PEDAGÓ­GUS NEM ISMER BE f I ELÉGEDET­LENKEDIK NÉMA BÓK ! KOPPEN­HÁGA LAKÓJA ABLAK­KERET ! r~ TENGER ÉS HEGYSÉG RÉSZE IS LEHET fl_ GEDEON, BECÉZVE snr y y •mm .E CSÁRDA, VENDÉGLŐ NÁSZ KEZDETE ! ► KÖLTŐI KÉR­DŐSZÓ y KÖSZÖ­RÚLI^A ► y KELET, RÖV.. TOVA ELIJED BŰNT BEVALL ► ! y y CIN ► A RÉNIUM VEGYJELE ► MOLETT, KÖVÉRKES VÁLYÚ MAGAD L ...-ÓRÁIG AZ ÖSSZES ► y LAKOMA ...WEST; SZÍNÉSZ­NŐ ►y HATÁRO­ZOTT NÉVELŐ TOJÁS­LEPÉNY ► y KITALÁLT TÖRTÉNET ^y AZ ELTE KARA ÓCSKA BETÉTI TÁRSA­SÁG, RÖV. ? ILINY HATÁRAI ! ► ÖREG BÁCSI ► y ASSZONY­A KÁLIUM VEGYJELE ► AZONOS BETŰK A PASCAL JELE NÉVKÉPZŐ A KRÓM VEGYJELE r I f RAKÁS TAKAR­MÁNYBÓL FÉLBE ! ►y y y AZ ÖRDÖG I—] R ► y ÉSSZEL FELFOG ►

Next

/
Oldalképek
Tartalom