Nógrád Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-20 / 16. szám
OTTHON AZ OTTHONBAN. Balassagyarmaton a városi önkormányzat fenntartásában működik az idősek otthona. Falai között kétszázhúszan találtak otthonra olyanok, akik valamilyen okból ellátásra, gondozásra szorulnak. A lakók többsége - mintegy százhetvenen - az idős korosztályhoz tartoznak és félszázan vannak azok, akik azért szorulnak segítségre, mert mozgásukban korlátozottak. Képünkön délutáni terefere az otthonban. ______fotó: gócs éva H ány szoknyát visel a kazári menyecske? Tőzsér Ferencné, Bozsik Rebeka édesanyja, népviseletben járt, úgy ment a templomba. Gyakran szólította a kislányt:- Gyere fiam, kösd meg a kendőt... Az asszony ma már nyugdíjaskorban van, de a huszonöt esztendő alatt, amióta a kazári asz- szonykórus tagjait öltözteti fellépés előtt, sokszor eszébe jutottak édesanyja szavai. Kazáron született, ott is élt mindig. Édesapja bányában dolgozott, de földjük, tehenük, lovuk is volt. Ő meg a helyi élelmiszerboltban kapott munkát és ahogy befejezte a napi teendőit, ment ki a határba, kapált egészen alkonyaiig. Amikor megalakult a termelőszövetkezet, bementek a földdel együtt. A férje is bányász volt. Amikor bezárták a bányát, a termelőszövetkezetbe ment gépkocsivezetőnek. Tőzsér Ferencné meg szabad idejében eljárt a nyugdíjasklubba, segédkezett az asszonyok öltöztetésében. Szívesen tette, mert szerette ezt a munkát és megszerette az asszonyokat is. Utazik velük majd minden bemutatkozásra, fellépésre.- Voltunk Egerben egy országos bemutatón, ahonnan ezüstérmet hoztunk haza a kazári népdalokkal. De felléptünk a Ferencvárosi Művelődési Flázban is - sorolja. Nemcsak öltözteti az asszonyokat, varrja is a ruhákat, ingváliakat. Nem könnyű a dolga, mert a kazári menyecskén legalább öt szoknya van.- A négy felső a vasalt szoknya, mind búza- keményitővel kikeményítve... Ezek alá jön a pendel, sima vászonból. A kázsmérszoknyát öt szélből varrjuk, a vasalt ingvállat slingelés díszíti. A nyakba kázsmérkendő kerül. A fiatalok fejére főkötő, az idősebbekére meg vasalt kendő, - magyarázza. Aztán arról mesélt, nemrégiben Kazáron járt Doboly Alekszandra, az Európai Unó egyik fiatal képviselője. Nem tudott betelni a színpompás kazári népviselettel. Nem is állta meg, hogy ne öltse magára a sok szoknyát, ne tegyék fejére a főkötőt. Tőzsér Ferencné öltöztette menyecskének.- A keresztlányom nyolcesztendős, de már megvarrtam neki a főkötőt... a ruhát is, legyen készen, mire megnő. Mert a fiatalok ezt már nem tudják utánunk csinálni - mondja. Neki nincs gyermeke, mégis úgy érzi, sokan tartoznak hozzá. Ő öltözteti a fiatalok csoportját, a Zsivalygó együttes tagjait is. Olyan szeretettel teszi, mintha a sajátjai lennének a gyerekek. Járt velük már Nyíregyházán és készülnek Jász- kisérre. Később mondja, hogy babákat is öltöztet kazári népviseletbe. Sok munka van velük, de ha elkészül eggyel-eggyel, mindjárt elfelejti a bíbelődést, a fáradtságot.- Nem olyan régen beteg voltam, Pesten gógyítottak. A professzor úrnak egy kazári babát adtam ajándékba. Alig akarta elhinni, hogy a két kezem munkája... Úgy megörvendeztettem vele, hogy nincs az a pénz, ami ilyen örömet okozott volna. -vgReménykedő Reménység December vége volt és délután ötkor találkoztunk. A harmincegy tagból huszonötén eljöttek. Felcsendült a nyugdíjasinduló, majd a klubvezető, Kovács Sándomé köszöntötte a jelenlévőket és felelevenítette az elmúlt esztendőt, a munkát amit végeztünk. Szép elképzelésekkel kezdtük az évet. Szerettünk volna helyet adni a megyei hagyományőrző csoportoknak, de a kultúrotthon kicsi, nem tudtuk megvalósítani elképzelésünket. Reménykedve tervezgettük a szabadtéri bemutatkozást, de ezen bizony még dolgozni kell. Ezért aztán elfogadtuk a jobb helyzetben lévő klubok meghívását és ellátogattunk hozzájuk. A klub tagjai ott voltak a községi rendezvényeken is. Kezdődött az Európai Unióhoz való csatlakozással, amelynek ünneplésére az egész ország készült. Karancs- berényben az ünnep megrendezését a Reménység nyugdíjasklub vállalta magára. Megkerestük a település intézményeit, lakosait és szép műsort állítottunk össze. Május elsején délután, az ünnep napján díszbe öltözött lovasok vonultak Karancsberény utcáin magyar és uniós zászlókkal. Felléptek az óvodások, szép műsorukért egy- egy szelet csokoládé volt a jutalmuk. Az iskolából két diák szavalt és ketten felléptek a nyugdíjas klubból is. Csasztuskát írtunk erre az alkalomra, amelyet a népdalkörrel közösen adtunk elő, hiszen a tagok nagyobbik része ott van a nyugdíjas klubban. Az unióról Ozsvár Ist- vánné, a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletének elnöke adott tájékoztatót. A klubtagok süteményt készítettek, amellyel megkínálták az összegyűlt közönséget. A műsor után szalonnasütés következett, amelyhez finom bort kóstolhattak a résztvevők. Az ünneplés a kora esti órákban fejeződött be. Ezután községünk nagy rendezvénye következett, a herényi napok. Az eseményre faluházat rendeztünk be és ötven túrós lepényt sütöttünk, amelyből megkínáltuk az érkező vendégeket. A találkozó mindkét napján ott voltak és segédkeztek a klubtagok minden rendezvénynél Az augusztus 20-i kenyérszentelést is a klub szervezte. Szeptemberben a Ro- pi Kupa sportnap alkalmával ismét túrós lepényre volt igény és mi, asszonyok megint megsütöttük az ötven darabot. Ezt az ebédhez szolgálták fel. Októberben pedig a szüreti felvonulás következett, amelyet a fiatalok szerveztek és meghívtak bennünket is. Meglepetésként külön autóval vonultunk, péküzemet és csoportot alakítva. Nagy sikerünk volt. Összejöveteleinket havonta tartottuk és minden alkalommal köszöntöttük a születés- vagy névnapját ünneplő tagunkat, szerény ajándékkal kedveskedve neki. Decemberben nyolc klubtagot köszöntöttünk, még verset is mondott Rács Lajosné, aki maga is ünnepelt volt. Valahogy így szólt a köszöntő: Születésnapod alkalmából kívánok sok szépet, Teljesüljön minden vágyad, s reménységed. Jóságos két szemedben sose lássak könnyet, Amerre jársz sok-sok virág borítsa a földet. Legyél bimbó, ameddig csak lehet, Mert kinyílt virágnak nincs többé kikelet. Végezetül derűsen, jó hangulatban búcsúztunk az óévtől és reménykedve nézünk az új esztendőbe. KOVÁCS SÁNDORNÉ a Reménység klub vezetője A Salgó Center COOP pinceklubjában havonta összejön a nyugdíjasklub Vagyunk még... Rohamosan fogy az idős szak- szervezeti tagok száma, mondja Bolka József, az SVT-Wamsler nyug- díjas-alapszervezetének titkára.- Azért vagyunk még néhányan, akik nem „felejtettük el”, hogy a gyárhoz, a szakszervezethez tartozunk.- Hányán vannak ilyenek ?- Ötven-hetven között változik a létszám. A vezetőségünk öttagú és nyolc bizalmi tartja a kapcsolatot a tagokkal. Negyedévenként összehívjuk a bizalmiakat és tájékoztatjuk őket arról, amit a vasasközpontban hallunk a szakszervezeti munkáról, a szakszervezeti munkához.- Milyen a szakszervezeti munka?- Taggyűlést nem tudunk tartani, mert a gyárban már nincs helyünk. A művelődési otthont, ahová korábban befértünk, eladták. Maradnak a havonkénü klubdélutánok a volt bányakaszinóban. Húszan-huszon- öten rendszeresen összejövünk, megbeszéljük mit, hogyan csináljunk. Tavaly kétszer voltunk Saigon, jártunk Bükkszéken... így tartjuk a kapcsolatot, amíg lehet, hogy tudjunk egymásról.- Honnan kerül pénz az összejövetelekre, a kirándulásokra?- A zsebünkbe nyúlunk... A tagdíjunk úgy 25-30 ezer forint évente és ez nálunk marad. így tudjuk meglátogatni a betegeinket. A gyár 40 ezer forinttal támogatott bennünket tavaly. Az üzemi szakszervezet segít a munkában, de pénzt nem várhatunk tőlük. Nekik sincs. Köszönet és tisztelet jár így is azoknak, akik munkánkat segítik, nélkülük még nehezebb lenne.-VIGF Számíthatnak egymásra j Alapszervezet a város szélén Mondja az esztendőről szóló beszámolót Nagy József, a bányászszakszervezet nyugdíjasainak zagyvapáŰalvai, pon- j tosabban a salgótarjáni Il-es alapszervezetében. Benne azt f I is, hogy éppen egy esztendeje annak, hogy elnöknek válasz- j j tották. Programjukat, mint mindig, a vezetők, a bizalmiak, a j j szakszervezeti tagok együtt alakították ki. Nagy József, az ; I újdonsült elnök maga is fontosnak tartotta, hogy megerősít- j se, azon dolgozik, épüljön, erősödjön tovább a közösség, I ahol törődnek egymással, jól érzik magukat az emberek. HÁROM „KÍVÁNSÁG” Bizonyára ebből is adódott, hogy a munkatervet há- I rom „kívánság” alkotta. Felvállalták a nyugdíjasok érdek- védelmét, a szociális gondoskodást és a közösségépítést. Azt pontosan tudják az alapszervezetben, hogy a döntéseket, amelyek erősítik vagy gyengítik a nyugdíjasok anyagi, egészségügyi és szociális biztonságát, nem a szakszervezetek hozzák. De azt is tudják, hogy tehetnek érte. Véleményük hasznos lehet, ha eljut a szakszervezet megyei nyugdíjas bizottságához, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetének vezetéséhez, közreműködésükkel pedig a döntéshozókhoz. Az alapszervezetben számottevő a kisnyugdíjasok aránya. Ezért a szociális gondoskodást mindig is fontosnak tartották. Rendszeresek a beteglátogatások és sehová sem kopognak be üres kézzel. A legtöbb idős ember úgy van vele, örül az ajándéknak, de még jobban annak, hogy j nem feledkeznek el róla. Segélyezési forrás a Bányász : Nyugdíjas Alapítvány is, amelyet annakidején a nyugdí- ; jas bányászok hoztak létre a társak támogatására. Ma is 5 az alapszervezetek éltetik befizetéseikkel, a Il-es alapszer- 1 vezet eddig 115 ezer forinttal. A REMÉNY MEGMARAD Az alapszervezetben talán a közösségépítő tevékenységükre a legbüszkébbek a vezetők, de a tagok is. Azt mond- J ják, összejöveteleik, kirándulásaik, gyógyfürdőtúráik mind ezt a célt szolgálják. Jól együtt vannak, s közben nevezetes településeket látnak, ismereteket és ismerősöket gyűjtenek. Jártak Hollókőn, Szécsényben a Kubinyi Ferenc Múzeumban, Egerben, Zsórifürdőn. A bányásznapon Salgón, az emlékhelyen tették le koszorúikat, emlékeztek Borbála napján és évek óta ott vannak a karancslejtősi bányászellenállásra emlékezők között. Mert úgy tartják, hogy a hagyományok őrzése, ápolása része a bányászmúltnak, az alapszervezet életének. Olyannyira, hogy esztendők óta szeretnék létrehozni a maguk emlékhelyét, hiszen Zagyvapálfalva határában is volt bánya. Fáradozásuk azonban eddig nem vezetett eredményre. A remény azonban megmarad, hogy egyszer mégis lesz emlékhely a zagyvapálfalvai városrészben. „AJÁNDÉK” AZ ÉRKEZŐKTŐL A kapcsolat a városi önkormányzattal, a civil szervezettel, amely a közelmúltban alakult, jó. Méhes András alpolgármester, Fekete Zsolt, a városrész önkormányzati képviselője és Új Gyula, a Zagyvapálfalva jövőjéért civil szervezet vezetője ott volt az alapszervezet taggyűlésén. „Ajándékot” is hoztak. Méhes András a 6,4 milliárdos tehermentesítő út megépítésének hírét és a városrészben, a Hősök útján épülő 40 szociális bérlakás befejezését. Meg azt az ígéretet, hogy az alapszervezet hagyományápoló tevékenységét a lehetőségekhez mérten támogatja az önkormányzat a jövőben is. Fekete Zsolt is támogatást ígért az idei programhoz, mint tette ezt képviselő társával, Ecsedi Lajossal tavaly is. Az ígéret 76 ezer forintban „realizálódott” az elmúlt évben. Fiikor Balázs a szakszervezet megyei bizottságának elnöke a vezetőknek, tagoknak egyaránt megköszönte, hogy a nehéz esztendőben is tisztességgel tették dolgukat, a program döntő részét megvalósították. Nagy József is megerősítette ezt, hozzátéve, azért maradt némi hiányérzete. Azt sem állította, hogy a tagok mindegyike elégedett. Az azonban bizonyos, hogy az alapszervezet jól együtt van és a városrész legnagyobb civil szervezete. Tagjainak száma eléri a kétszázat, de bőven van még lehetőség a taglétszám növelésére. Ez az idei esztendő egyik fontos feladata is lesz. Emellett készülnek az or- } szágos bányásznapra, amelynek az idén Bátonyterenye ad helyet és kongresszust tart a BDSZ is. Természetesen tovább folytatják azoknak a sikeres rendezvényeknek a sorát. ___________________________________v. g. E mlékezetes születésnap December 14-én születtem 1942-ben, bányászember gyermekeként. Isten kegyelméből a 62 évet megéltem, de ilyen élményben életem során még nem volt részem. Az idősügyi tanács meghívásának köszönhetően részese lehettem a 2004. december 14-én Budapesten, a kongresszusi központban megrendezett „Idősek köszöntése” gálaműsornak. Születésnapom és a rendezvény napjának egybeesése kapcsán meghatódtam. Mint szegény bányászgyerek el sem tudtam képzelni, hogy egyszer az életben, pontosan a születésnapomon országunk vezetői körében tölthetek élményekben gazdag, több mint három órát. Ahhoz, hogy a szép köszöntőműsor létrejöhetett, nagy szervezésre volt szükség, amely az idősügyi tanács jó munkáját dicsérte. Külön élményt jelentett hallani Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr meleghangú beszédét, amely szinte simogatott, mert éreztem belőle a megbecsülést az idős emberek iránt. Szeretném és jó lenne, hogy még sok üyen színvonalas rendezvény keretében köszöntenék a becsületes munka után nyugállományba vonuló dolgozókat. Ehhez kívánok vezetőinknek sok sikert és továbbra is becsüljék meg az idős embereket. . Köszönöm még egyszer, hogy részese lehettem ennek a színvonalas rendezvénynek és ezáltal életem legszebb születésnapját ünnepelhettem. ____GORTVA PÁL N yugdíjasok Nógrád Megyei Érdekvédelmi Egyesületének elnökségi tagja
