Nógrád Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-04 / 2. szám

2005. JANUÁR 4., KEDD NÓGRÁD MEGYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal HÍREK SZÉCSÉNY HELYI ADÓK. A város képvise- lő-testülete a legutóbbi ülésén döntött a helyi adók ez évi mér­tékéről. A városban 2004-ben 3195-en fizettek kommunális 1 adót. Az adóforma összege 2001-től nem emelkedett, az 2200 forint volt. Figyelembe vé­ve a város nehéz gazdasági helyzetét, s azt, hogy öt évig nem emelte testület a kommu­nális adót, most annak összegét J 3000 forintba határozta meg. A helyi iparűzési adó mértéke, a törvényben jóváhagyott felső határ, az adóalap 2%-a. Barna ÚJÉVTŐL KÖRJEGYZŐ. A múlt év vége felé együttes testű- ! leti ülésen döntött úgy a helyi és a mátranováki önkormányzat képviselő-testülete, hogy kör­jegyzőséget hoz létre. Dr. Laczkó Ilona körjegyző ezen a | héten szerdán, a következő, il- j letve a harmadik héten pedig pénteki napon lesz a bárnai pol­gármesteri hivatalban. Salgótarján MESEJÁTÉK. A József Attila Művelődési Központban január 13-án kisiskolásoknak és óvodá­soknak lesz színházi előadás. A két kicsi hód című zenés mese­játékot adja élő a Budaörsi Já­tékszín. Rendezője: Cs. Szabó István. Az előadások fél 11-kor, 13 órakor, illetve 15 órakor kez­dődnek. PÁSZTÓ FOGADÓSZOBA. Juhász Gá­bor országgyűlési képviselő ja­nuár 7-én, pénteken 14 órától tartja fogadónapját a polgár- mesteri hivatalban. Ezzel egy időben dr. Bakó Miklós jogi ta­nácsadással áll az állampolgá­rok rendelkezésére. MEGÉRKEZETT A NÓGRÁD VOLÁN RT. ÚJ „ZÁSZLÓSHAJÓJA”. A Nógrád Volán Rt. autóbusz parkja egy új járművel bővült. A Volvo, B 12 B típusú emelt színtű turistabusza 380 lóerős, korszerű Euro 3-as motorral fölszerelt és 52 ülőhely van benne. ___________________________________fotó: rigó tibor „ Gépállomási dolgozók” találkozója Nemrégiben Mátraszőlősön találkozott Pásztó egyik nagy létszámot foglalkoztató üzemének, a volt Élgépnek néhány egykori dolgozója. A nosztalgiaestről Mészáros Sándor adott élménybeszámolót. NMH-információ- A címben az szerepel, hogy a „gépállomási dolgozók” talál­kozója. Mit jelent ez?- Azért bátorkodtam a Mező­gép, az Élgép és az Unigép Kft. néven működött gyárat gépállo­másként említeni, mert a város­lakók idősebb generációja így is­meri, mivel a termelőüzem ezen a néven indult.- Mi, mint egykori „gépállo­mási dolgozók” nagyon örül­tünk annak, amikor Óroszi Jó­zsef mátraszőlősi és Vass József pásztói kollégáink elkezdték szervezni a valaha több évtize­det együtt dolgozó csapat Mátraszőlősre tervezett összejö­vetelét. Örömmel, de kicsit fe­szélyezve vártuk a szombat es­tét, amikor volt kollégáink több mint 25 tagja találkozott Ott volt többek között Pataki Sándor igazgató, Tóth Imre főmérnök, Kanyó István főkönyvelő és az univerzális anyagbeszerző, Ütő István is. Az „emlékestet” Oroszi József volt művezető, szakszervezeti titkár és Pataki Sándor volt igazgató nyitotta meg. Meghatódva köszönték meg a kollégák jelenlétét és né­hány gondolatban összefoglal­ták emlékeiket. Ezt követően Kanyó István volt főkönyvelőnk igen aprólékosan, időrendi sor­rendben mutatta be a gyár életét 1962-től 1992-ig. Ezek után a volt kollégák, jelenlegi jó isme­rősök, barátok jó hangulatban fogyasztották el az Oroszi család által készített és felszolgált igen ízletes vacsorát. A jelenlévők nevében én, mint legfiatalabb, egy igen jó minőségű bor átadásával kö­szöntem meg a szervezőmun­kát, melynek eredményeként most itt lehetünk. Ezt követte az a bemutatko­zás, amelynek során a munka­társak, kollégák, barátok ismer­tették az elmúlt 12 év történése­it, a különböző munkahelyeken való helytállásukat és voltak, akik már nyugdíjasként szóltak hozzá. ■ Elfolyt milliók (Folytatás az 1, oldalról) A bíróság elsőfokú döntését követően - az ügy tisztázásának idejére - az ügyviteli szolgáltatá­si díj számlázását felfüggesztet­ték, ugyanakkor a mellékszol­gáltatást folyamatosan teljesítik. A társaság szükségesnek tart­ja azonban, hogy rávilágítson az ügy néhány lényeges körülmé­nyére. Az ügyviteli szolgáltatási díj a társasházak, lakásszövet­kezetek által üzemeltetett ingat­lanok lakóinál merült fel, akik­nél a vízmű - a bekötési főmé­rőn történő ivóvíz-szolgáltatá­son túl - az egyes lakások elszá­molására mellékszolgáltatást teljesít. Ez jelentős többletkölt­séget ró a társaságra. Az Egye­sült Lakásszövetkezet esetén például 87 darab számla helyett 2000-et kell kiállítani, s ugyan­ilyen arányban nő az óraleolva­sással, díjbeszedéssel járó mun­ka is, a kinnlevőségek növeke­déséről nem is beszélve. A vízmű és a fogyasztóvéde­lem közötti ellentétes vélemény az ármegállapítási jogkör kap­csán alakult ki. A felügyelőség szerint az ivóvíz-szolgáltatás ha­tósági díja tartalmazza a mellék­szolgáltatás költségeit, és ezáltal a díjat is. A vízmű és az illetékes Salgótarján megyei jogú város adóhatósága azonban úgy véli, hogy az adóhatóságnak a mel­lékszolgáltatás tekintetében nincs ármegállapító jogköre, ki­zárólag az ivóvíz-szolgáltatás esetén. Tehát a társaság mellék­szolgáltatás teljesítése során fel­merülő költségeit a szolgáltatás használójának kell megtéríteni. A Salgótarján és Környéke Vízmű Kft. a mellékszolgáltatás teljesítéséből származó többlet­költségeket nem kívánja a szol­gáltatási terület családi házas ré­szein lakó főmérős fogyasztóira terhelni, mert ezzel mestersége­sen növelné az árhatóság elé ter­jesztett vízdíjat, és korábban fel sem merült díjak megfizetésére kötelezne 18 ezer fogyasztót. így gyakorlatilag a főmérős fogyasz­tóknak kellene finanszírozni a társasházak, lakásszövetkezetek üzemeltetési költségeit, míg a feladatot a társaság látná el. A szolgáltató vezetői úgy vé­lik: - Az ügyviteli szolgáltatási díj körül kialakult helyzet arra enged következtetni, hogy egyes érdekkörök mestersége­sen „vízműellenes” hangulatot gerjesztenek, amelyhez sajnos a hatóságok tétova, megalapo­zatlan döntései is hozzájárul­nak. A Salgótarján és Környéke Vízmű Kft. nem kíván a sárdo­bálás céltáblája, vagy résztve­vője lenni, mi kizárólag magas színvonalú, piaci árú szolgálta­tással szeretnénk fogyasztóink rendelkezésére állni. Abban az esetben, ha jogi úton érvényt szerzünk igazunknak, a minket lejáratókkal, rossz hírünket keltőkkel szemben természete­sen a bíróságon fogunk elégté­telt venni. SCHVEICZER KRISZTIÁN Mihalik Júlia Fenyők végnapjai Lassan lejár a karácsonyfák ideje, s - mint min­den évben - előre sajnálom, hogy meg kell válni a szoba legszebb díszétől. Pedig már napok óta hul­latja a tűleveleit szegényke, de piros szaloncukor- jaival, piros boáival és kecses, törékeny figuráival most is olyan fenséges, mint karácsony este. Olyan érzés fog el, mint amikor előre érzem a hiányát annak, aki még el sem ment. Miért van az, hogy akkor kedves leginkább az ünnep, amikor már távozóban van, vagy már el is illant? Talán, mert ritkák az igazán megérintő, felemelő alkalmak, az ünneplések többsége gyakran nem más, mint ismerős formavilág, amihez szokások fűződnek. Persze a legszebb napok önmagukban hordozzák kivételességü­ket, tartalmuk hosszú idő alatt gazdagodott teljessé. Minden ékességek legkedveltebbje valójában csak külsőség, a maga nemében mégis páratlan, utánozhatatlan. Hol jöhet ehhez a farsang maskarája, a május fája vagy a pünkösd bazsarózsája? Igaz, hogy ez utóbbiakkal nem is szoktunk fázósan, csészényi te­ával egy szobába zárkózni, mint az illatos fenyővel, ami minden­hol más, otthononként más-más karakterű, valóságos alkotás. Vízkeresztre levetkőztetik aranyából, ezüstjéből a tűlevelűt, vá­roson szemét, falun - ha kiszárad - kis tűzrevaló lesz belőle. Cse­repes örökzöldekkel más lenne a helyzet, de szűkebb pátriánkban üyet nem árulnak, hiszen ki az az ültetvényes, aki ne akarna fe­nyőkből gyakran pénzt szerezni? Pedig jó pár évnek kell eltelnie addig, míg a toboz apró magjából csemete lesz. Nálunk a kert végében akad egy kicsike (a többi mag elenyészett), évről évre szebb a ruhácskája, a formája, de nem edényben kelt ki, s talán belepusztulna, ha meg kellene a szabadföldtől válnia. Kérdés, mit szólna a fenyőmag a cserepes nevelkedéshez? Itt az ideje kipróbálni! Korszerűbb kiszolgálás Bátonyterenye A városi polgármesteri hiva­tal célja, hogy szolgáltató- jellegűvé tegyék a hatósági ügyintézést, fokozzák annak rugalmasságát és csökkent­sék idejét. Több formanyomtatvány és az ügyintézéshez szükséges infor­máció is elérhetővé vált a város honlapjáról a közelmúltban. A hi­vatal igazgatási osztálya csatlako­zott az internetes közigazgatási szolgáltatórendszerhez, amely az ügyfelek számára lehetővé teszi a világhálón keresztül történő idő­pontfoglalásokat, valamint a szükséges űrlapok letöltését és továbbítását. Az önkormányzat a jövőben is nagy feladatot jelentő korszerűsí­tés előtt áll, hiszen pályázatot nyújtottak be egy 120 millió fo­rintos programra, amely teljes kö­rű informatikai fejlesztést tesz le­hetővé, így a kiszolgálás még gör­dülékenyebb lehet a hivatalban. ■ Megverte, megerőszakolta Nézsa Január elsején a rétsági rendőrkapitányság bűnügyi osztálya erőszakos közösü­lés bűntett magalapozott gyanúja miatt vett őrizetbe egy 27 éves nézsai férfit. A férfi délelőtt 10 óra körül bement a faluban egy 83 éves nő lakásába, az idős sértettet bántalmazta és megerőszakolta. A sértett az ablakon keresztül kért segítséget az arra haladók­tól. Két férfi vette észre, hogy az elkövető a kerten keresztül akar elmenekülni: elfogták őt és rendőrök megérkezéséig vissza­tartották. A fiatal férfi kihallga­tása során elismerte a bűncse- lekmény elkövetését. ________■ K öltöztek (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Bártfay Márta gyermek­szakorvos több évtizedes mun­kája után nyugállományba vo­nult. Prakszisát dr. Kovács Éva gyermekszakorvos vásárolta meg, így január 1-jétől ő lett a város másik gyermekorvosa. A képviselő-testület döntött a az orvosok szakrendelések bővítéséről. A város vezetői most tárgyalnak a szakemberekkel. Előreláthatóan az év elejétől jelentősen bővül a városban a szakorvosi rendelés. Az orvosok kiköltöztek az Er­zsébet téri épületből, amelyet az önkormányzat egyéb módon kí­ván hasznosítani. ■ Régi füstfaragók az Ipoly-parti városban A XIX-XX. századi naptárak újév-köszöntő versikéiből sohasem hiá­nyoztak a kéményseprők rigmusai. Gazdag hiedelem- és szokásvilág jött létre a kéményseprők alakja körül, akik egyszerre lettek, mint ördögök ijesztgetések alanyai is, másrészt mint vidám mesteremberek, a szeren­csehozás szimbólumai, s mint becsületes kézművesek, a vallási, erkölcsi példálózások tárgyai is - kezdte a közelmúltban tartott honismereti elő­adását dr. Hausel Sándor, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatóhelyettese, aki elmúlt századok kéményseprőmesterei előtt szerette volna leróni tiszteletét megemlékezésével. B ALASSAGVAR MAT Mint megtudtuk, a mesterség nem olyan régi keletű, mint például az ácsé, a szakácsé vagy a kovácsé. A XI-XII. században Észak-Itáliában jelent meg a szakma az európai városfejlődés azon fokán, amikor a házakat füstmentessé kívánták tenni. Az első magyarországi céhet 1748- ban győri kéményseprők hozták létre, s a reáliparjog kialakulásával, a reáljogok adásvételével, az ún. leányjogok elsza­porodásával híres kéményseprő dinasz­tiák jöttek létre - mint például a sopro­ni Storno család - magyarázta a kutató, aki hozzátette: a szakma 1884 és 1940 között élte virágkorát hazánkban, ami­kor is a zárt kerülettel rendelkező mes­terek sok helyen már a társadalom elit­jéhez tartoztak. A kéményseprő ipart 1949-ben államosították, s ez a körze­tek megszűnésével, a presztízs csökke­nésével is járt. 1748 után már megyénkben is talá­lunk kéményseprőket, először Gácson, illetve Losoncon. A mesterek igen való­színűen arról az észak-olasz területről származtak, mint a hazai szakmabeliek többsége. Arulkodóak az 1770-es évek balassagyarmati mestereinek nevei is: Antonio Biondini, Giovanni Magietti. Az első többgenerációs balassagyarma­ti dinasztia a Magietti és a Ruffati család volt, melyek leg­alább két generáción keresztül birtokolták a kéményseprő- ipart. A harmadik gyarmati di­nasztiát a Besztercebányáról származó Paudler Lipót alapí­totta, aki jelentős pozíciókkal bírt a mezőváros vezetésében is, egyenesen városbíróvá „nő­ve ki magát” - emelte ki dr. Hausel Sándor. A XX. század első felében - egészen 1946-ig - két mester határozta meg a város ké­ményseprő társadalmát: Czelzer Ferenc és Grúber Fe­renc, akiknek özvegyei vitték tovább az üzletet. A háború után a település pályázatot írt ki a ké­ményseprői kerület betöltésére: Corti Jenő és Dipold Géza több éven keresz­tül küzdött az állásért, végül Dipold Gé­za - akire még ma is sokan emlékeznek- sikerével zárult a pályázat. Csak a folytonosságot érzékeltetve: ő Grúber Ferenctől tanulta segédként a mestersé­get, majd Grúber és Czelczer özvegyé­nél is dolgozott. A XVII-XVIII. századi vándorkéményseprők kor­szakát a céhes keretek, majd az ipartestületi szerve­ződés, s végül az 1949-es ál­lamosítás váltotta fel tehát - összegezte előadását a me­gyei levéltár igazgatóhelyet­tese, aki újévi köszöntőver­sében is a neves szakma mesterembereit idézte meg: „S ha tán arca kormos, de tiszta a lelke, / S tán keze kérges - a munka művelte: / De ma, újév napján tiszta mind a kettő, / Boldog új esztendőt kíván - a ké­ményseprő.” SZABÓ ANDREA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom