Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)

2004-12-06 / 282. szám

2004. DECEMBER 6., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Nógrád Megyei Hírlap - 3. oldal Népszavazás: igen vagy nem? (Folytatás az 1. oldalról) e körül mozogtak - tudtuk meg dr. Barta Lászlótól, aki további részeredményeket is közölt.- A fővárosban 13 óráig 25,45 százalékos volt a részvétel. A legalacsonyabb Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében volt, 13,64 százalék. A régiókat tekintve Észak-Magyarországon a válasz­tók 16,68 százaléka szavazott, míg például Közép-Magyaror­szágon 23,55 százalék - ismer­tette a területi választási iroda vezetője, majd a megyei adatok­ról beszélt.- Balassagyarmat és körzeté­ben a választók 19,53 százaléka, Bátonyterenyén 15,28, Pásztó és vonzáskörzetében 15,61, Rétságon 20,37, Salgótarján és környékén 19,17, míg Szécsény és körzetében a jogosultak 16,9 százaléka szavazott délután egy Pillanatkép Rákóczibányáról Zajlik az élet Mátraszele egyetlen szavazókörében óráig - összegezte a megyei főjegyző. Számos telepü­lésen mozgóumát kértek azok, akik nem tudnak el­menni egy-egy sza­vazókörbe. A ba­lassagyarmati bör­tönben szintén így történt. Dr. Barta László kérdésünk­re elmondta: ösz- szesen heten sza­vaznak a balassa­gyarmati büntetés­végrehajtási inté­zet lakói közül. Mozgóumát vit­tek a börtönbe, s akik kérték, il­letve a közügyektől nincsenek eltiltva, azok élhettek is állam- polgári jogukkal. Rákóczibányán Kopácsi An­tal, a szavazókor elnöke el­mondta: pontban reggel hat óra­kor érkezett meg az első szava­zó. Az 540 választásra jogosult közül körülbelül 100-an szavaz­tak 13 óráig. A 13-as számú választókör­zetben, Bátonyterenyén tegnap 865-en voksolhattak. Kiss Bamabásné elnök lapunkat ar­ról tájékoztatta, hogy reggel há­romnegyed hét előtt egy perccel érkezett az első szavazó, és 13 óra 30 percig összesen 99-en él­tek szavazati jogukkal. Nádasdi András bátonytere- nyei lakos kérdésünkre válaszolt és elmondta, hogy ő két igent húzott be a lapon.- Ennek így kell lennie - kom­mentálta röviden döntését. Kisebbségi önkormányzatok tájékoztatása A Belügyminisztérium és a Nógrád Megyei Közigazgatási Hivatal szervezésében Salgótar­jánban, a megyeházán tartottak tájékoztatót a kisebbségi önkor­mányzatok számára. A Belügyminisztérium szak­mai programjában is szerepel a nyitottabb, közvetlenebb kap­csolat kialakítása a helyi önkor­mányzatok mellett a kisebbségi önkormányzatokkal is. Ez is ér­zékelteti, hogy mindkét önkor­mányzatot fontosnak tartja a tár­ca a települési közügyek felada­tainak megoldásában, hangsú­lyozva azokat az együttműködé­sei lehetőségeket, amelyek hoz­zájárulhatnak a lakosok életmi­nőségének javításához. E célkitűzések megvalósítása érdekében a Belügyminisztéri­um szándéka, hogy a tanácsko­zássorozat programjában fontos szakmai információkhoz juttas­sa a helyi kisebbségi önkor­mányzatokat. Az első tanácskozás során a Belügyminisztérium, az Egész­ségügyi Minisztérium közös együttműködés keretében kí­vánja a kisebbségi közélet sze­replőit hasznos és időszerű szakmai információkhoz juttat­ni. A tanácskozás lehetőséget ad arra, hogy a kisebbségi önkor­mányzatok működésének kér­dései mellett a résztvevők mé­lyebben megismerhessék a nemzeti népegészségügyi prog­ramot, illetve a figyelmet ráirá­nyítsa a társadalmi bűnmegelő­zés nemzeti stratégiájának célki­tűzéseire, különösen a progra­mok végrehajtásának helyi fel­adataira, a települési és kisebb­ségi önkormányzat közötti együttműködés lehetőségeire. Rendőr Mikulás Cereden Pásztón nagy bottal a kezében járta az utcákat a Mikulás... ...Kisterenye központjában pedig az autó ablakából integetett Hetven, hátrányos helyzetű családból származó gyermekhez látogatott el a ceredi faluházba pénteken este a salgótarjáni rend­őrkapitányság Mikulása. Az apró­ságokat Juhász István ezredes, kapitányságvezető köszöntötte. A kicsik egyre hangosabban éne­kelték: „Télapó itt van, hó a subá­ja...”. Nagy volt a meglepetés, amikor a rendőr Mikulást bilincs­ben vezette be a terembe Bóka László zászlós, a település körze­ti megbízottja (kmb): mint mondták, a „biztonsági intézke­désre” azért volt szükség, nehbgy másik faluba vigye az ajándéko­kat a Télapó. S mivel bilinccsel a kézen nehéz lett volna a megra­kott puttonyt cipelni, azt a másik kmb-s hozta a Mikulás után. Az első megszeppenés után a gyerekek gyorsan magukhoz tértek: egyhangúan azt kérték, engedjék szabadon a Télapót. A bilincs tehát lekerült a kézről, s a Mikulás hozzálátott az ajándékok kiosztásához. Volt, aki sírásra görbült szájjal vette el a piros zsákocskát, volt, aki verset is mondott, sőt énekelt is - igaz, némi nagy­mamái segédlettel - a finom édességekért cserébe. A gyerekek megajándékozá­sát a Salgótarján és Környéke Közbiztonságáért Alapítvány tette lehetővé, a szervezésben és lebonyolításban a kisebbség- védelmi munkacsoport segéd­kezett. _________ H. E. B odnár Benedek tájékoztatott Lapunkban tévesen jelent meg, hogy a legutóbbi salgótar­jáni közgyűlésen a VGÜ Kft. gazdálkodásáról, és az éves terv időarányos teljesítéséről készült beszámoló előterjesztője Konti Ferenc, a felügyelőbizottság el­nöke volt. Az eredményekről va­lójában Bodnár Benedek, a cég ügyvezető igazgatója adott tájé­koztatást. „Mindig a szívem csücske volt a közlekedés” Harmincnyolc éves munkaviszonnyal, 36 évi szolgálat után 57 éves korában nyugdíjba vonult dr. Máthé István ezredes, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági igazgató­ja. Folyamatosan tizenegy éven keresztül látta el feladatát ezen a poszton, mint mondja, életét kitöltötte a rendőrség: a hivatást, a szakmát, a hobbit egyaránt a munka jelentette szá­mára. 1968-ban a salgótarjáni rendőrkapitányságon kezdett tiszthelyettesként, végigjárta a ranglétrát, dolgozott, tanult, s 2004-ben ezredesként vonult vissza. Dr. Máthé István Karancske- sziben született, szülőfalujában végezte általános iskolai tanul­mányait. A gimnáziumi évek már Salgótarjánhoz kötötték, a Madách gimnáziumban érettsé­gizett. A középiskola után két év katonáskodás következett: az el­ső évben Nyíregyházán a tarta­lékos tiszti iskola, a második év­ben a rétsági harckocsizó ezred­hez került, mint a géppisztolyos század parancsnokhelyettese. Eredeti terve szerint katonatiszt szeretett volna lenni, aztán még­is a rendőrséget választotta: mint mondja, mindig szerette a rendet, a fegyelmet, amit az egyenruha megtestesített.- A katonaságtól alhadnagy­ként szereltem le 1968-ban, és még abban az évben jelentkez­tem a rendőrséghez, de ott ak­koriban még nem respektálták a katonai rangot - emlékszik visz- sza pályája kezdetére dr. Máthé István. - Tiszthelyettesként vet­tek fel a salgótarjáni rendőrkapi­tányságra, ahol voltam objek­tumőr, URH-s járőr, majd nyo­mozó tiszthelyettes, egészen 1970-ig. Ezt követően a megyei rendőr-főkapitányságra kerül­tem, a társadalmi tulajdonvédel­mi osztályra nyomozóként. 1971-ben indult a Rendőrtiszti Főiskola, ahol nappali tagoza­ton, bűnügyi szakon jelessel diplomáztam 1974-ben. A közle­kedésrendészeti osztályra kerül­tem, de nem bántam meg egy percig sem: mindig a „szívem csücske” volt és ma is az a köz­lekedés. Négy évig volt a baleseti helyszínelők vezetője: talán a sok látott tragédia állította át ar­ra, hogy minden tőle telhetőt megtegyen a balesetek megelő­zéséért. Hangsúlyozza: aki nem csinálta, nem tudja, milyen megrendítő a hozzátartozót ar­ról értesíteni, hogy családtag­juk halálos baleset áldozata. S nem lehetett csak úgy odaállíta­ni: tájékozódni kellett arról is, hogy a hozzátartozó nem szen­ved-e valamilyen betegségben, mert ilyen esetben orvost is kel­lett magukkal vinni. Ma is élén­ken él emlékezetében az az egyházasgergei motorkerékpá­ros-baleset, amelyben a nagy­apa és az unoka vesztette éle­tét, s ezt a hírt kellett közölni a családdal. Szolgálati idejének utolsó tíz évében visszatért az „egyenruhástáborba”, ezzel egyidejűleg a megyei baleset­megelőzési bizottság elnöke lett, s azon volt, hogy minél többet tegyenek a balesetek megelőzése érdekében.- Igaz, hogy a '70-es évekhez képest mintegy hatszor annyi gépkocsi fut az utakon, de min­dig azt mondtam: nem szük­ségszerű, hogy a több jármű több balesetet is jelentsen - summázza határozottan. - Pél­dázza ezt a statisztika is: a bal­esetek száma nem emelkedett azóta számottevően, sőt a halá­los kimenetelű balesetek száma talán még csökkent is: a hetve­nes években például volt olyan év, amikor 43 halálos történt, azóta viszont-több olyan év is volt, amikor ez az éves adat 15-20 között volt. A munkával töltött évek alatt elvégezte az ELTE jogtu­dományi karát a nyolcvanas évek közepén, ügyészi-bírói szakon szakvizsgázott. Köz- biztonsági igazgató kétszer is volt, először 1990-91-ig, majd ezután visszatért a vizsgálati osztályra, majd 1993-ban ne­vezték ki újra: tizenegy évig dolgozott igazgatóként és a rendőrfőkapitány helyettese­ként. Többször is kiemeli: so­ha nem bánta meg, hogy rend­őr lett, nem is igazán foglalko­zott azzal, hogy a bűnüldözé­sen kívül mást is csinálhatna, hiszen munkája során mindig az élet sötét oldalát látták.- Szerencsésnek is mondha­tom magam, hiszen családom mindig mellettem állt: jól tűrték az éjszakai telefonokat, a hosz- szúra nyúlt munkaidőt - mond­ja az ezredes. - És ez nagyon fontos, hiszen nem mindenki ilyen szerencsés, sok rendőrhá­zasság ment már tönkre a mun­kaidő-beosztás miatt. Felesé­gem a közigazgatási hivatal tör­vényességi-ellenőrzési főosztá­lyának vezetője, fiam most ál­lamvizsgázott, jogász: már csa­ládos, van egy másodikos, tün­dén unokám, akit imádok. Lá­nyom kinn él Amerikában, oda ment férjhez. Szót ejtünk a búcsúzásról is: megviselte a távozás. Soha nem tudta elképzelni, hogy egyszer, amikor a reggeli készülődésnél a megszokott mozdulattal meg­tapogatja a zsebét „igazolvány­ellenőrzés” címén, és egyszer csak nem lesz ott a rendöriga- zolvány. S ezen a helyzeten ta­lán az segít majd, ha az eddigi tervek szerint január elsejétől jogtanácsosként tér vissza nyug­díj mellett a régi, ismerős kollé­gák közé. _____________ HEGEDŰS ERZSÉBET M unkatársunk Kisterenyén a szavazókor előtt elegyedett szóba a voksolókkal Kazáron három helyen voksolt a lakosság FOTÓ! GÓCS ÉVA Balról jobbra: Berki Judit, dr. Szandai László, dr. Máthéné dr. Laczkó Mária, a tanácskozás előadói

Next

/
Oldalképek
Tartalom